Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-12-14 / 50. szám

balatonyidek 3 I Párkányi József."! Fájdalmas szívvel veszem a tollat ke­zembe, hogy Pá'kányí Józsefnek végső Isten hozzádot mondjak. Sehogy sem tu­dok megbarátkozni azzal a sivár gondo­lattal, hogy az ó jóságos arcvonásai örökre eltűnnek szemeink elől ; azok a jóságos vonások, melyek az apostoli kor festőinek képeiről olyun jó ismerőseink s amelyek csak igazán nemes léleknek szoktak külső jelei lenni. Párkányi Józsefet a Gondviseelés nem állította magas polcra, csak egyszeiü peda­gógussá tet'e, de aki teljes életében a leg­nagyobb buzgalommal felelt meg nemes, de terhes hivatásának. Eletét magasztos hivatása elszeretett, családja között osztotta meg. Főúri növen­dékeit, kik között Festetics Tussilo herceg gyermekeit is ott találjuk, ép úgy magá­hoz bilincselte szeretetével, szelídségével és nyájasságáva 1, mint saját gyermekeit s mint mindazokat, akik veie csak egyszer is beszélhettek. Hocszú ideig élt főúri körökben, de polgáii egyszeiüségét megtartotta haláláig. Azon kevesek közé tartozott, akik elmond­hatják magukról hogy tudva és akarattal soha senkiuek sem okoztak keseiüséget. Ám most, hogy ily hirtelen it.t, ha­gyott bennünket, végtelen fájdalom tölti el szivünket, de micsoda a mi fájdalmunk családjáéhoz képest", melynek atyja, tá­mogatója, tanácsadója és mindene volt. A jó Párkányi bácsi, mint Keszthe­lyen nevezték, körülbelül egy óv ót* be­tegeskedett. Az orvosok érelmeszesedést konstutáltak nála, mely életerejét mind jobban aláásta. Betegségének súlyos ter­mészetét maga is jól tudta, s egy héttel ezelőtt e'láttatta magát a vallás szent vi­gaszaival (igaz vallásosságban senki sem multa felül) ós mint egy Simeon, nyugod­tan várta a szenvedésektől megváltó halált, mely folyó hó 12-én délelőtt fél 10 óra tájban elvitte őt, egy jobb hazába. Halála előtt néhány í.appal megláto­gatta egykori növendéke,£az angyali lelkű Fürstenberg hercegné, akinek könnycsepp­jei beharmatoztnk életinek már-már her­vadó virágát. Dr. Lakatos Vince. JÉNA. Irta Váth. Jegyzeteimet veszem elő, mert a keszt­helyi tanitótesttilef, kiáltványa emlékembe idézi a Saa'emelléki várost. Halié felöl közelitettük meg. Lipcsé­ből útba ejtettük Hallót is. Befutottuk, mondhatom. Megnéztük a seregnyi épület­ben elhelyezett egyetemét. Megbámultuk miniatörnyi remek színházát. Körü'belül egy délután végeztünk vele. Persze nem alaposan ; ahogy ennyi idő alatt lehetsé­ges. . . . Német város, ahányat utunkban meglátogattunk, hasonlítottak egymáshoz. Egyet okvetlen megtanulhattunk, hogy a hagyomány ós a régiségek iránt nagy sze­retettel vannak. Minden emléküket gondo­san tatarozzák. Jénát a Fuchs-berg elhagyása után láthattuk csak meg. Hamburgi német lányka figyelmeztetett, rá benuünket, akivel tanár barátom jó németségére vallóan diskurál­gatott Hallótól. Domboldalban elnyúlt házak utcává torkolása semmi különöst, nem igért,. Tiz ilyen városka mellett robogott el vonatunk. Némelyikét legalább templomtornyok, vár­szerű építmények tették érdekessé. Itt ré­giség se lesz. Mi vezet akkor bennünket ? Mi, hogy két hetet szátidékozank lalfi közt tölteni ? — Drezda Zwingerére, a párisi Louvre után Európa legnagyobb képtárára csak 3 nap jutott. Lipcsének harmadfél nap. Pedig nem magunk leszünk. Leipzig­ben hagytunk egy 7 féltucat magyar isme­rőst. Az mind ide tart. S várnak beunünket.! A magyar egyesület elnöke, Vida Jó­zsef, a vasúton ölel magihoz 0 három -éve mindig ilyeukortájt szagol le a ruhánkról egy kis hazai illatot. Szegény ember. Haza­utazásra nem kerül neki; ő is tanitó. Amién el is csodálkozom. Tudakozódom is, hogy mi módon jutott ki ? Evangélikus ember és a soproni egyházkerület nem kapott alapitványaira embert; ó folyamodott, mert ő meg állást nem kapott. És kijött. Három évig hallgatta Reint, Böhmert és másokat. Csak Hackelt nem. Tehát még nem is mondhattam el a város nevezetességeit, már három név, vi­lághírű kerül tollam alá. Reim, a Herbert­féle pedagógiai irányzat legutolsó és leg­nevesebb iskolása. Böhrner, a történész és Háckel. a szélsőségekben utazó zoologus. Villanyosra ültünk s bevitt benuün­ket. a városba. Csak egy pár vágánya van. Azért, vártunk rá vagy negyed órát. Addig mi traktáltuk hazai históriákkal Vidát ; amit olyan lázasan hallgatott. 0 elmondta a programmot. Mert, rám nem számított, s nem vol­tam bejelentve, a város közepén leszálltam s fogadóba mentem új lakás találásáig. Neki indultam szobám kibérelese után a városnak. Mindenekelőtt a postát néztem meg. Már levél várt. Hi\ó. Megtekintettem a Snale-t,. Bujdostam a szűk utcákban szűkebbekbe. Átjárókon, sikátorokon. Baedeckertelen. Nincs annál felségesebb, ismeretlen helyen ismeretlenül bámulni. Magamra hagyatkozva megtettem t öbbször. Visszakerültem lakásomra. Vida várt rám. Avval elmentünk vacsorálni. Már ak­kor nyolcan voltunk. Vacsoránál megint tudakozódás, ismerkedés járta. . . Este telé hazamentünk. Másnap, vasárnap bejártam Vidával a várost. Megtekiutet tem templomát. R-'gi, gót­stilti. S/.mes üvegablakain ornauientek. Or gonáját akkor hangolták. Nem jól viselked­hetett istentiszteletnél. Hangulat — nem fogott, semmi. Gondolom, a nagy ablako­kon beömlő világosság okozta. Szétoszlatta a csúcsíves templomok leglefogóbb tulaj­donságát, a misztikus homályt. Németes elemei, kivált a renaissance padozat is za­varta az építési tökéielestég összhangját, ami a béc>i, müncheni csúcsívesek tulaj­dona (Bóc9 : Stefaiiliirche. München : Frauenkircbe és a Rathaus.) Az egyik mel­lékhajóban mesteri, remek Csillagbordászat van. Hasonló bordavezelóst nem láttam egész utamon. A helyőrségi templom megtekintését másnapra marasztottam. Megnéztem Vida kalauzolása mellett a Zeisz-emléket Hires üvegmúipararos volt. De olyan hires Schot­tis is Következőleg neki is emlék járna. De Zeisz az új szociális mozgalmakban muukásai jólétét tekint-tte s nem gyáráét. Rengeteg könnyet, száritott föl. Munkásai atyja ; menedék- ós árvaház, meg alapít­ványok egyenesen neki köszönhetik létü­ket, szép domborművek magyarázzák az emlék falába ágyáltan munkásjóléti tetteit. (Gyára megtekintését másuapra terveztük.) Tizenegy óra felé Jéna legnagyobb terére siettünk. Nemzetkázi képre bukkan­tunk. Franoia diáksapkások, ferdeszemü japánok, fezes törökök, fehérsapkás fiunek, oro>z diákok, amerikai négerek sürögtek a tömegben, melynek nagy hányadát ki se ismerte föl s nem tudta megkülönböztetni nemzetiségre nézve. Legurabbak a japánok voltak. Fiakkeren hajtattak oda. Körül­vizsgáltak. Persze kocsin. Meg elhajtattak. E téren sörözött Rein három hallga­tójáva'. Ezt a barátságot megbámultuk. (Egyik Apponyi-kollógista megjegyezte, hogy Beöthy Zsolt kisuristen ahoz, hogy diákjával leülne. Másik Riedl Frigyeshez hasonlította Rein leereszkedését, ; ő teázni szokta meghívni hallgatói legjobbjait.) Ott bicegett az öreg Háokel. Már sánta. Botra j támaszkodva járt. Reinnak kedves barátja ! az öreg csigolya hozzárajzolója. Nem ad I elő semmit félév óta az egyetemen. Tehát a majomember megbukott. A templomok mozaikos ablakaiba nem keiülnek ten­gerfenéki állatvilág élői. AZ öregre sereg­szám zúdult, hogy csak idealista s nem tudós. S rábizonyították hamisításait. Jön ellenlábasa i.s, Böhmer. Vida elmeséli he­ves vitatkozásaikat utcahosszat, vagy az universitás folyosóin. Böhmer győzött. Ámbár egy könyvkereskedés kirakatában mind a három jénai nevezetesség fotográ­fiáját együtt árulják. Mintha azon is vitat­koznának. Óvatos megkámulásukból tüzoltóbanda ébreszt ki. Ma jubileumuk van. Sorra be­járják az utcákat. Vagy három banda vé­gig harsog a téren, melyen az egyetem alapitójának régi, merev, puffadt bronz­szobra áll. (Folytatjuk.) A keszthelyi kath. főgimnázium „Markovits" gyorsíró körének alapszabályai. ií. 7. A kör gyűléseiről és a gyakorló órákról. a) Az iskolai év elején tartatik meg az alakuló gyűlés, melyen a választmány meg­választalak és az elmúlt iskolai évben szük­ségessé vált intézkedé-ek megtételnek. b) Az iskolai év végóif tartott záró­gyülésen a nyilvános versenyirást megelő­zőleg u tisztviselők, megteszik zárójelenté­seiket és nevükben az elnök lemond. c) Közgyűlés havonta tartatik, melynek ideje és tárgysorozata legalább 3 nappal az elnök által előre kitűzendő. Itt a mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után a tisztviselők megteszik havi műkö­désükről szóló jelentéseiket, intézkedések tétetnek az alapszabályok értelmében, in­dítványok, felolvasások a szakba vágó tár­gyakról. Végül lehetőleg versenyirás tarta­tik részben a gyakorló órán előadott anyag­ból, részben szabadon választott] szövegből. d) Sürgős esetben választmányi ülés tartatik, melynek határozata a közgyűlés elé terjesztendő.J 8 A kör vagyona, a) A tagok által irt munkák a kör tulajdonát képezik. b) A kör bevételei a tagoktól befolyó tagsági dijakból és esetleges adományok­ból álluak. Ezekből egyenlitik ki a szakla­pok árát és ezekből fedezik a kiadásokat. c) Azok a tagok, kik a gyűlésekről el nem fogadható ok nélkül elmaradnak, pénzbelileg megbüntethetők a kör javára. 9. A tisztviselők és teendőik. 1) A tanári elnök mindenkor az a szaktanár, kit az in­tézet igazgatója e célra kijelöl ; a kör ösz­szes ügyeit ő irányítja. 2) Az ifj. elnök vezeti a kör minden­nemű ügyeit, képviseli a kört, felügyel ass alapszabályok pontos betartását a, összehívja a tagokat a gyűlésekre, melyeknek idejét ós tárgysorozatát előre meghatározza ; ve­zeti a gyűléseket és a szavazatok egyenlő száma esetén dönt. 3) Az alelnök a gyűlések jegyzőköny­vét felveszi, a kört érdeklő iratokat, kiállítja, a körbe belépők neveit az elnökkel és a pénztárossal közli, ő az elnök helyettese. 4) A j«gyző az alelnök által felvett és a kör által hitelesített, jegyzőkönyvet leírja és aláírva az elnöknek láttamozás vé­gett bemutatja 5) A pénztáros felelősség mellett ke­zeli a kör mindennemű pénzügyeit, a tag­sági dijakat beszedi 09 nyugtázza, a bevé­telt, és kiadást e célra készített kimutatás­ban nyilvántartja, a választmány által meg­szavazott rendes kiadásokat kifizeti ét a választmánynak negyedévenként, a közgyű­lésnek pedig a tanév végén számadást ad. 6) A könyvtáros kezeli a kör miudeD egyéb vagyonát, azt nyilvántartja, a be­szerzett és a tagok hassnálatára kiadott, müvekről jegyzéket vezet. 7) A levelező intézi a kör levelezését és ajgyülések lefolyásáról tudósítja a szak­lapokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom