Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-11-23 / 47. szám

1913. november 23. 3 1625/ni. 1906. sz. vámhatározatával pedig 1%-os vasúti pótadót vetett ki 1913. évi december hó 31-ig terjedő hatállyal, mig a 2892/ni. 1913. jkv. 5. sz. véghatároza­tábau kimondotta, hogy v nagykaniizsa-al­sóleudvai k. é. vasút kiépítésére megszava­zott és kölcsön utján felveendő segélyösz­szpg visszafizetését ujabb l°/ 0-os pótadó ki­vetése által eszközli, s e zz el a 12968/1904. sz. véghatározattal 1913. évi december hó 31-ig kivetett, és az 1625/1906. sz. véghatá­rozattal ugyanezen batáridőig 3 5%-ra fel­emelt vasúti pótadó helyett 4'5°/ 0-os pót­adót vet ki. Ezen vasúti pótadó csak a folyó év végéig lévén kivetve (illetőleg a nagykam­zsa-alsólendvai h. é. vasút segélyezésére csak megszavazva), a vasúti kölcsönök to­vábbi törlesztéséhez szükséges pótndó ki­vetéséről tehát a folyó évi december hó 9 én tartandó közgyűlésen kell gondoskodni. S minthogy a törvényhatóság folyó évi szeptember hó 9 én 16040/ni.l913jkv. 762. Sz. alatt hozott határozatában kimon­dotta, hogy a tiszti nyugdíjalap fizetőké­pességét. is pótadó íiivetése utján biztosítja, s ezen hátározattal arra utasított engem, hogy a hiány fedezésére évenként szüksé­ges 2% os pótadó kivetését veg\em fel a folj ó évi december havi közgyűlés tárgy­sorozatába, ennélfogva az l883:XV.tc.l0,§ értelmében van szerencsém 'g eu tisztelt bizottsági tag urat értesíteni, hogy a 4 5%­os vasúti po'adónak 1914. évi január 1-től kezdődőleg további 10 évre — és a tiszti nyugdijalap hiányának fedezésére évenként szükséges 2%-os pótadónak ugyanazon idő­tartamra leendő kivetése a folyó évi decun­ber hó 9-én tartandó rendes közgyűlés tárgysorozatába fel fog vétetni. A pótadó kivetését megállapító határozat érvényessé­géhez az 1912: L1X. tc. 3. §-a értelmében névszerinti >zav»zás és a szavazatok jegy­zőkönyvbe vétele mel'ett a leadott, szava­zatok egyszerű többsége szükséges. Zalaegerszeg, 1913. november 13. Árvay Lajos, s. k. alispán. — A Titanic katasztrófája című isme­retterjesztő felolvasásra, mely jövő vasár­nap lesz'a Kath. Legényegyletben, mármost felhívjuk olvasóink figyelmét. A marcalii Kath. Ifj. Egyesület tiz éves jubileumi ünnepélye. Szent Imre napjával kapcsolatban ülte meg vasárnap, nov. 16-án a marcalii Kath. Ifj. Egyesület 10 éves fennállásának jubi­leumát fényes ünnepély keretében. A hálaadó szent misét Ádám János apát-plebános mondotta, mely után az if­júsági egyesület helyiségeibe vonultak az érdeklődők. Jelen voltak : Wild Ernőné, Széchenyi Jiilia grófnő zászlóanj'a megbí­zottja, Ádám Jáno* apátplébános, dr. Zbóray Miklós országgy. képviselő, Kovács Sándor igazgató-tanító és sok mások. «Harsogjon az ének ...» c. dal elének­lése és Rumi István káplán, az Ifj. Egve­sület e'nöke megnyitója után dr. Zbóray Miklós tartotta »z ünnepi beszédet. Az egybáz, a papság önfeláldozó, elismerést iifm kereső kulturális működéséről beszélt és az Ifj. Egyesülőt figyelmét a lelki, szel­lemi önképzés uagy munkájára hiv'a fel. Az ünnepi óda elszavalása után a zászló­anya megbízottja koszoiúzta meg a zászlót. A *Szózat» eléneklése után a diszgyülés véget ért. Este 8 ómkor újból összegyűlt az ün­neplő ifjúság az ünnepi előadásra, melyet kedves karnagyunk, Eckhardt Antid ünnepi nyitánya vezetett be. «Szent Imre zászlója* c költemény elszavalása és «Harsogjon az ének ...» c. dal eléneklése után Rumi Ist­ván tartott magasszárnyalású ünnepi be­szédet, melyben a kath. hithez való ren­díthetetlen ragaszkodásra buzdította az if­júságot. Több kisebb szám után követke­zett a tulajdonképeni előadás: «Szent Imre élete élőképekben*, melyeket Rumi István állitott össze. A képekhez Eckhardt Antal ját-zott bevezető zenét, hogy játékával bevezesse a jelen voltakat az illető élőkép gondolatába, hangulatába. Antalffy Mihály «Beteljesült ...» c. alkalmi ódája után a «Szózat* oléneklésével ért véget a fénye­sen sikeiült ünnepély. Külön ki kell emelnem Kovács Sándor igazgató-tanitó működését, aki néhány rö­vid hét alatt olj' precízen tanította be a nyers anyagból álló férfikart, hogy annyira egyöntetű sikert tudott elérni. A rendezés nehéz munkáját Rumi István sikerrel ol­dotta meg, (szd.) A tüdövész (tuberkulózis) ismertető jelei. Zalavármegye alispánja a következd nagyfontosságú reudeletet bocsátotta ki, melyet a közegészségügy érdekében egész; terjedelmében közlünk : 1 Tüdősorvadás — Tüdövész —Száraz: betegség. A tüdősorvadás igen ritka ese­tekben lép fel oly szembeötlő tünetekkel, hogy akár az orvo«, akár a beteg ponto­san megjelölhetné a bántalom kezdetét. Az; előzményi és tulajdonképeni kórtünetek közt éles határt, vonni képesek nem va­gyunk, eunélfogva azok jelenségeit közö­sen ir< m le. A lüdővész kezdetén vérszegénység tünete lép fel. Gyakran társul hozzá emész­tési zavar, ami mellett az ilyen betegek sápadt, fakószinüek s ismételten fel lép ná­luk hörg- és gégehurut, majd orrvérzés és vérköhögés. Aránylag gyakran képezi mell­hártyalob a tüdővész első lünetét. Eleinte­sápkórra, általános vérszegénységre, gyo­mor*, bélhurutra, közönséges hörg vagy gégehurutra van gyinu, de az a körülmény, hogy a betegek családjában tüdővész mái­több esetben fordult elő s hogy a fennt említet/ gyanús tünetek ellen alkalmazni szokott gyógymódok eredménytelenek ma­radnak s hogy gyakran ismétlődnek és mind makacsabb jelleget öltenek ; a körültekintő orvosban már elég korán ébresztik a I áti­tatom valódi természeto iránti gyanút s mi­nél inkább lappangva lép fel a betegség, minél hosszabbau tartanak az esti hőemel­kedések s minél nagyobb a kifejlődött, mellhái tyaizxaduiá iy mennyisége és a hal­vány bőrszín közti aránytalanság, annál in­kább valószinti, hogy a mellhártyaíob már meglevő tüdővész részjelensége ós nem ön­álló bántalom. Ismertető jelek : 1. Testal­kat : általában gyenge, csontrendszerük, izomrendszerük, a bóralatti zsírszövet gyen­gén fejlett ; a fényes szemek tülkhártyája (scleiH) kékes színbe játszó ; a foghust, gyakran feltűnő piros szegély határolja, a fogak szélei csipkézeltek ; a nyak hosszú, a mellkas lapos és szintén megnyúlt. A mellkas felső részét segélyező árkok a szo­kottnál mélyebbek. 2. A bőr: feltűnően halvány ; az ar­con a viszerek olykor jól kivehe'ók ; a bői­drága menyasszonyommal, Ibolykával. Mondhatom, nagyon jól esett a viszontlá­tás. Érdekes huszártörténeteket beszéltem el neki, sokat mulatott rajtuk. December 25. Karácsony ünnepén együtt voltunk a templomban. Ebéden náluk voltam. Ibolykáék gratuláltak a káplári rangomhoz. Január 1. A szabadság lejárt, most ismét Vá­cott, vagyok. Befogtak a katoua iskolába. Most ugy járok, mint egy isko'ásfiu könyv­vel. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e az altiszti vizsga. Ibolykától már egy hete, hogy nem kaptam levelet. Minduntalan a postát várom. Január 7. Végre megjött a levele. Roppant iz­gatott vagyok. Sorai nem elégítettek ki. Válaszoltam neki, kértem, hogy írjon töb­bet. A hadnagyommal sétalovaglást tet­tünk. Útközben egy kis kalandunk akadt egy idevaló földbirtokos leányával. A hadnagyomnak megtetszett, én azonban mindig Ibolykához vágyom, Szeretnék ott lenni, mindent tudni — látni. Levele nem oly megszokott hangú, félek, hogy rossz sejtelmeim beválnak. Ibolyka magaviselete megcáfolatlanul hirdette szive érzelmeit. Nem tételezem fel, hogy képes volna sze­relmet mondani : midőn azt. nem érzi. Hátha valóban szeret, s szeret, aaon ma­gasztos önfeláldozással, azon kitartó bá­torsággal, mellyel gyönge nök tudnak szeretni. Hátha érezne magában kedvet egy szegény ház úrnője lenni. Ki tudja, mily áldozatokra volna képes Ibolyka azért, akit szeret ? •Január 14. Az ezred ma elment gyakorlatra, csak másnap jön vissza. En szimuláltam, s ha sikerül, délben már Ibolykáéknál le­szek. Meglepődik a hirtelen betoppanáso­moii. Féltettek a kellemetlenségtől, ami netalán reám hárulna. Ibolyka modora szokatlan volt, mert így velem szemben nem viselkedett. Módfelett kellemetlen felfedezésre jöttem rá. Mikor beléptem a szobába, feltűnt nekem, hogy Ibolyka va­lamit nagy titokban eldugott. Ezek után gyanúm támadt, féltékeny lettem egy­szerre, nem tagadom. Akartam tudni, hogy mit rejtett el, azonban ő, reám nézve megdöbbentő feleleteket adott. Első pere­ben, nem is mertem volna arra gondolni, hogy talán kiábrándult belőlem. De szavai kezdtek mindjobban igazat, adni sejtel­meimnek. Nem tudom, mit éreztem e pil­lanatban, nem tudom, mit akartam mon­dani, csak azt tudom, hogy megszorítot­tam kezét ég szerelemért könyörögtem. Hiába mondottam, hogy szerelmem ki­tartó, hogy nagyon szeretem, nem volt foganatja. Elmentem. Midőn láttam, hogy reményvesztett lettem, elhatároztam, hogy meghalok. Ereztem, hogy hibás voltam abban, hogy nem tudtam hideg, közönyös maradni Ibolyka iránt, kinek egy mosolya elkábított. Le kell mondani róla, utána az élet rám nézve egy kongó semmi, hogy ha Ibolyka képét kitépem lelkemből, oly ür támad benne, melyet még szenvedéssel sem lehet túlélni. Erezem, hogy rám nézve nincs, hogy az én életem elveszte becsét, célját, értelmét s érzem, hogy ily csupasz életet nem érdemes fentartani. Január 15. Első dolgom, hogy ügyeimet rendez­zem. Magyon lehangolt vagyok. Bajtár­saimnak feltűnt csendes visszavonulásom. Január 16. Várom a postát, hátha megérkezik az engesztelő levél. Január 17. Teljesen remén3 vesz'ett vagyok, a hilál előttem. Régen volt hangulatom oly nyugodt, lelkem oly megelégedett, mint ma. Előttem van az egyetlen ut, mely kivezet a kétségbeesésből: melyben lelkem árnyként bolyong. Többet nem fogok szenvedni. Most, ég veled, imádott Iboly­kám, légy boldog, ki boldogtalanná tetted Endrét! Január 26. Csütörtökön Pesrre megyek a tiszti­bálra. Most pedig én fol) tatom, s a naplót átvettem. A folytatást tőlem tudod, mit rnár nem irt meg. Tehát önakaratból halt meg. A többit rövidesen fogom elmondani, mert már későre jár az idő. Sasváry Ibolyka midőn értesült, a történtekről, ágynak esett. Ideges lázai voltak ilyenkor. Endre jelent meg előtte, kit c»ak most tudott igazán holta után szeretni. Bán­totta lelkiismeretét, hogy Endre ó miatta választotta a gyilkos halált. Feledést ke­resett, szülei utazni vitték, azonban End­rét feledui nem tudta. A búskomorság kezdett erőt venni rajta, mibe csak jobban belemélyedt. Ugy tudom, férjhez ment. Férje finom, gyengéd ember volt, de azért megnyugvását igy sem találta meg, Or­vosi tanácsra szanatóriumba vitték. Ott még búsabb lett. Hervadt, harvadt> s egy reggel halva találták ágyában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom