Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-10-12 / 41. szám

XVII. évfolyam. Keszthsly, !BI3. október 12. 41. szám. r MEGJELENIK H E TENKINT E G Y S Z K ií: V A S A R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem aduok vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK : . 10 K. — f. Negyedévre 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 20 Heti kis tükör. Magyarok Nagyasszonya. Magyarország Patrónájáuak magasztos ünnepét üli ma a magyar nemzet. Hazánk Szent István, első dicső királyunk óta Regnurn Marianum volt, mely a ker. nemzetek közt mindig elöl|árt. a Boldogságos Szűz tiszteletében. Becses magyar hagyomány ez, mely bevonult a magyar költészetbe is, amelyben oly szépen ölelkezik össze a hazafiság a vallásossággal. Ha azt akarjuk, hogy a nemes magyar nemzet másik ezer évig, sőt tovább is éljen, ez értékes elemeket mindenkor hűen meg kell őriznünk. Tisza a saját egyliázáért. A mult vasárnap nagy ünnepük volt a pozsonyi protestánsoknak. Templomavatás volt náluk, melyen Tisza miniszterelnök is megjelent s természetesen beszédeket is mondott. Tisza nagyon jól teszi, ha egyháza ügyeivel törődik, de csal: próbáljon a leendő kat'.. miniszterelnök igy törődni a Isath. egyház ügyeivel, majd meglátjuk, hogyan röpködnek a klerikális, bigót, vakbuzgó szavak a levegőben és a sajtóban. Vasúti értekezlet Keszthelyen. Dr. Bacsinszky Vladimír zágrábi üzletvezető, hogy a balatoni vasutak menetrendjében észlelhető hiányokat megszüntesse s a Balatouvidék fejlődését hathatósan támogassa, 1913. okt. 18-án d. e. 9 órakor a keszthelyi városházára uagy értekezletet hív egybe. Az értekezletre Somogymegye is kapott meghívót. Az esküdtbíróság reformja. Sok minden reform van most napirenden. Reformálják a magyar stilust, a magyar középiskolát, az elemi iskolák évvégi vizsgáit. Csak aztán a reformból deform ne legyen ! Egy reformálást nem sajnálunk s ez az eskücltbiróságé. Hát kérem, furcsa is az nagyon, hog}' a bitói Ítélethez, a bűncselekmények minősítéséhez mindenki ért, aki becsületes emb

jr ! Hát ilyen alapon lehetne talán felállítani esküdt tanárságot, esküdt orvosi kart, esküdt mérnökséget és ki tudja még mit. Ha vannak bíráink, akik nek a jogtudomány a kenyerük, nincs semmi szükség esküdtbiróságokra, mert mikor a görögök az efajta biióságokat felállították, még nem voltak szak bíróságok, tehát náluk ez a bíróság » szükség folyománya volt. A nuíllekezési ioa. Lta Somogyi. A polgári szabadságjogok legszebbikének egyike a gyülekezési jog. Mint ilyent, minden civilizált államban féltő gonddal nemcg

ak a közhatóság, hanem maga a társada• lom is ! Mi magunkról — sajnos — ezt a legkevésbé sem állíthatnánk. Mint egyébb kitűnő alkotmányos jogunk, ez ellen is súlyos visszaélések történtek. Az eljáró rendőrhatóságok is nem egyszer a politikai érdek mérővesszejével mérték a gyülekezési jog igazságait. Mi ennél fontosabbnak tartjuk annak mérlegelését, hogy mikép becsülte meg e jogát maya a társadalom! Mert, ha a7. illetékes rendőrhatóság vétett e.llene, a jogorvoslás utja nyitva állott a fellebbviteli hatóságoknál, melyek | rendszerint ki is igazították az alsóbb hatóságok ^tévedéseit*. De a jogorvoslatnak a lehetősége is alig állott fönn a gyülekezési jog ellen alulról intézett támadások esetén ! Pedig e jogon sokkal több sérelem esett a polgárság köréből származó támadások miatt, mint bármely más hivatalos oldalról ! Számtalan esetben m;iga a polgárság szolgáltatott példát arra, miként lehet rést ütni a legszebb polgári jogokon is. Az utóbbi évtizedek poliá BALATON VlilEK TAiiCAJA, Ha majd egyszer. .. Irta BARTÓK IMRE. Ha majd egyszer elsétálsz a sirom mellett És kísértve kóbor árnyak átölelnek, Akkor jut majd csak eszedbe, hogy ki voltam, Hogy mid voltam örömödben, bánatodban. És gyakorta künn jársz majd a temetőben, El »em hiszed, hogy hamú s por lett belőlem, Visszakívánsz, visszaszólitsz sírdogálva, Pedig akkor késő lesz már — és hiába. Halszaporitás. Irta Váth. Vendége érkezett a halásztanyának. Jobban az egyik halászlegénynek. Legénynek ugyan nem legény, inert három gyerek apja, de a gazdát kivéve, meg a kormányost, legény számba veszik mindegyiket. Még ha akkora is a bajusza, amekkora harcsát szeretne fogni a halász. A' meg a legnagyobbat szereti a halból. Az atyafi szárazföldi ember. Hiába nógatták, tartson velük, mig egyet kerítenek. — Nincs a viznek gerendája, kötődött makacsra. A halász kevésbeszéaü. Nem kínál, kér, íjcád senkit . — Mit uraljátok ? Árpaporban fördött meg. Aratáskor — meg szóráskor. Ekkora víznek hirét se hallotta, szólta le a halászgazda. Beszálltak a bárkákba. A vasmacskát hajóorra akasztották. Evezőik megmerültek a redötlen vízben. NagyméltósággRl elindultak. Estére kelve tértek csak tanyára. — Na uramöcsém, ellödörögte az időt? — El valahogyan. — Azt tartom nem nagyon cicázhatott. — Nem volt kivel. Mig igy beszéltek, a halászgazda kicsiszolt s tüzet élesztett. — Öcsémuram, mit szeret jobban ? A halpaprikást, halászlevet, lángonsüi'tet, a parázsban pattogatottat, a nyárson ropogóst ? sercsorjászo!t a vén halász lassú nyelve. A fiatal ember hiiét. se hallotta. Megjegyezni egyét se tudta. Találomra rávágta. — Az elsőt, — A paprikást ? — Azt. — Hát Luther-lével? krumplival? föleresztetten ? Hagymával alászelten ? A vendég újra bámult. A gazda mosolygott harcsabajusza alatt. Szemére iszterjézett bozontos szemöldökét rángatta. Huculul, a homlokára. Gondolta furfangos eszével : — Nem gyüttél ki, ebadta embere a vizre. Körmöncsiplek még ma I Közben elkészült » vacsora. Paprikásan, krumplival. Vacsora közben bor, utána mese járta. — Na gazda uram ! — Azt. a tennap estelit . . . — Jó pap nem papol kéccer egyet... felel vizsza az utolsó kérésre. — De András még nem hallotta. — Az András nem, hanem ti elunnátok. Én pedig nem sziveihetem, ha elalusszátok a. mesémet, .... — Hát akkor mást. — A' má más . . . » Hát hogyan is ? Hányadik napon teremtette Isten a vizet és a halakat ? fordult hirtelen, meglepően a vendéghez. Az annyira megrökönyödött, hogy azt se tudta hirtelenében fi-e, vagy lány. — Na látom, uramöcsém, oskolát se járt. Most má' megbocsátom, hogy nem gytitt be a vizre. Nevettek a halászok. — Na Józsep, sorold el szép rendén.