Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-10-05 / 40. szám

BALATONVIBÉK 3 korpótlék) sokan féltékenyen látták egy­házi részről. Féltek, liogy a kormány ok­vetlenkedni fog (kikötötte) iskolaügyeikbe. A protestánsok egyszerűen segítettek a dolgou. Kimondták, hogy a tanítóiknak nem leket kevesebb fizetésük, mint az ál­lamiaknak. Amellett, hogy önkormányza­tukba való beavatkozásnak is elejét, kerül­jék, egyúttal a kevés képzőikben termelt tanerők elédesedését az államhoz meg­akasztották. Az új iskolák nyílásával sok új rend állt, elő. A 6 osztály kiépült s már a 913. törvény, a végbizonyítványról, meglehetős készen talália az iskoláinkat, 1911 —1912, iskolaévtől a legtöbb iskola visszamenőleg adhat ki végbizonyítványt a 6. osztályt végzett növendékeinek. Abnormisság csak ott fordul elő, ahol megszakitottan évszám nem kaptak tanítót rossz lakás, kevés fize­tés miatt. Ugyanis sok osztálytanítói állás megnyíltával apró, eldugott helyek tanító nélkül maradtak. A túltermelés miatt férfi­tanitószükség következett be. A kántori teendők miatt nő nem mert, bármily nagy volt is a túltermelés, vállalkozni. De meg osztálytanitóság is jutott nekik könnyeb­bet!. A 907-es törvény készített elő ben­nünket, hogy lehetséges legyen a jövőben kath. nevelésű, kath érzésű választókat küldenünk az urnákhoz. Visszemenőleg 911— 12-től kiadható a végbizonyítvány. Létérde­künkről van szó. Rajta kell lennünk, hogy mennél több emberünk kei üljön ki az is­kolapadokból végbizony itványosan. Útban a cél felé. . . . A megvalósítást a törvények segítet­ték. A tanítóság végezze! V—th. Értesítés. Főmagasságú Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás Ő eminentiája által Keszthely város szegényei segélyezésére tett alapít­ványának 1000 koronát tevő félévi kama­tai, ő eminentiája alapító levelének 3-ik pontja értelmében f. évi október hó 15-én fognak kiosztatni. Felhívom mindazon keszthelyi szüle­tésü s illetve illetőségű egyéneket, kik ezen alapítvány kamataiból nyerendő se­gélyre igényt tartanak, miszerint ennek elnyerhetése iránti igényeiket október hó 10. napjának déli 12 órájáig a városház ta­nácstermében, a hivatalos órák alatt (d, e. 9—12-ig) jelentsék be. Keszthely, 1918. október hó 2. Beisehl Imre váró biró, bizottsági elr.ök. Darányi Ignác körútja a kerületében. Darányi Ignác tudvalevőleg csailako­zott az Andrássy-íéle Alkotmány-párthoz és ebből az alkalomból — amint a Bala­tonvidéki Hírmondó jelenti — végigjárta kerületének összes községeit. Az előre megállapított programúi sze­rint a kegyelmes úr szűkebb kísérettel szombaton este érkezett meg az alsóörsi állomásra, honnan díszhintón Felsö-Eörsre Vnrglich Ágost, préposthoz ment, akinél az éjszakát töltölte. Vasárnap reggel 8 óra­kor indult el Darányi és kísérete Füredre. A közbeeső közsegekben a polgárság nagy tömege csatlakozott. Balatonfüredről Arács határáig bandérium ment a kerület képvi­selője elé. A balatonfüredi községháza előtt dobogó volt felállítva, amelyet a tűzoltó­ság sorfala Fazekas Vilmos parancsnoksága alatt különített el a nagyszámú hallga­tóságtól. A beszámoló után, amelyet a he­lyeslés több közbeszólása tarkított, Bedegi Gábor biró tolmácsolta a választók igaz szeretetét és ragaszkodását Darányi Ignác személye iránt. Az apátság diszhintóján indult azután Darányi Balatonfüred fürdőre, ahol megte­kintette az uj építkezéseket és dr. Man­qold Henrik és Kisfaludy Sándor szobrait. Déli 1 órakor díszebéd volt a községhá­zán, amelyen elhatároztatott, hogy Hajdú Tibor főapáthoz és Halbik Ciprián tihanyi apáthoz üdvözlő sürgönyök küldetnek. A hivatalos felszólalások után Bedegi Gábor balatonfüredi biró indítványt tett,, hogy a napnak ' jelontőségét emelendő, Andrássy Gyula grófhointéztessék távirat követ­kező szöveggel: Nagyméltóságú Gróf Andrássy Gyula Tordaszentlászló. A Darányi Ignác képviselőnk itt léte alkalmából nagyszámban egybe­gyűlt, választóközönség Nagyméltósá­godat a kibontakozásra és a parlamenti béke helyreállítására tett első nagy­jelentőségű lépéséhez osztatlan lelkese­déssel üdvözli. A jelenvoltak nevében Bedegi Gábor biró. A díszebédet megelőzőleg Darányi látogatást tett Vaszary Kolos ny. herceg­prímásnál, Dingi Valérián szentszéki ülnök­nél és délután fél 4 órakor Tapolcára utazott. Ez Pest! Mozifelvételek a főváros életéből. Irta BERKES RÓBERT. III. A Türelem. (Szin : Egy pazar fénuyel kivilágított Óriási kávéház. Sok apró gömbölyű asztal, a lehető legkényelmesebb székek, melyek­nek támlája gazdagon ki van párnázva, ugy, hogy mikor bele ül az ember, azt mondja lassan, vontatottan, sok érzéssé' : Ejha !) Egy ilyen puhaságban ül az ón Psylande­rom, aki különben egy tizenháronipróbás budapesti fenegyerek és Türelem névre hallgat. Igaz, hogy nem régóta. Kis korá­ban, mikor azt a sok verést kapta, ha nem Tisza-szivart szipákolt, mely most is, mint a jó nevelés finom kis gyümölcskéje, ott lóg az ifiur szájában; akkor még csak Treibelschting cégér alatt hozta haza az intőket, az iskolábol. Egyébként, ez mind mellékes. Fő az, hogy pillanatnyilag bol­dog és megelégedett. Most, éppen, mikor a mozidráma kezdetét V6szi, a vele szemben lévő tükörből azt a «ságos» asszonyt, bá­mulja sok szakértelemmel, aki őt. egy má­sik tükörből figyeli. Hátrább (ne tessék azonban valahogy a háttérre gondolni, mert ép ellenkezőleg, itt hátrább megy végbe az egész katasztrófa, amiről az alábbiakban szó lesz !) mondom tehát hátrább, a billiar­dok körül van egy kis kamra. Elől egy sötétfehér üvegajtó, rajta e felírással : «Te­lekon». Valamikor «Telefon» lehetett az eredeti felirás, de egy mesteri kéz az «f»-et «k»-ra változtatta az «o»-ra meg vesszőt rakott. Hiába, van még humor a világon. Bent, a fülkében a falon egy különös al­kotmány lóg. Egy tölcsérfóle, melybe az ember a legelkeseredettebb átkait és szi­dalmait bemondja és egy kis fekete tányér, úgynevezett kagyló, amit az ember órák hosszat, szorít a fejéhez, azért a kis patto­gásért és zizegésért, amit a fülnek bebrü­gyög. Jobbkéz felől van a werkli. Ezt az alkotmányt én Frfnklin Benjámin találmá­nyával hozom összefüggésbe. Átalában kon­statált tény, hogy ha az ember mérgelő­dik, dühös (ujabban ezt idegességnek hív­ják), akkor egy bizonyos mérvű fizikai erő kifejtése árán mintegy levezeti a felhábo­rodását. Könnyen megy a dolog, ha olyan helyen jön ránk ez a háborodás, ahol pél­dául as«.tal van. Ugye, hogy ráütünk egyet! (esetleg többet is). A pohárral is tudunk mit csinálni ! De nem ugy a telefonlyuk­ban. Ott. csak egy ilyen lecsillapodási eljá­rás van ós lehet használatban. És pedig, hogy forgatjuk ezt az Önök által is bizo­nyára ismert szerszámot a legjobb esetben a végkimerülésig. Akit pedig az Isten nem áldott, meg vasidegzettel, arról is gondos­kodott. a humánus társadalom, amikor eze­ket h lyukakat tőbbé-kevésbbé kipárnázta, akit itt elér a sors keze és kitör az őrjön­gésig vagy azon túl is, hát hogy mindjárt méltó helyen leg) eii és ne tehessen kárt magában. — — — Erélyes, türelmetlen szavak; összefüggés nélküli mondatok hallatszanak ki a fülkéből, nip.jd egy félemeletes dörre­nés (valamit biztosan odavágtak !) után ki­lép a fülkéből egy lesoványodott, felbor­zult hajú, sápadt arcú pasas, kinek szemein látszik, hogy sokat, szenvedett. A végkimerült: Ez a Bell tulajdonké­pen egy egész közönséges gyilkos. Aki ilyen találmányt hoz a világra, az akassza fel magát. Egy órai strázsálásnak az az eredménye, hogy Türelem urat kérik a te­lefonhoz. Itt van kérem Türelem ur ? A 74—47 kéri. Türelem: Én ? Ausgedippelt én! Kösz. (bemegj' a lyukba) Halló ! Halloooo ! Ki beszél ? Hálloid ! Na mi lesz ? Halló (egy rövid, de erélyes) Halló ! Telefon : Krrr . . . , pat, pat, krrrr .... T. : Jó reggelt ! HbIIó ! Itt Türelem. Ki akar? Mit akar? Gyerünk hát avval a 74—47-el (magában : jól nézek ki, ha az asszony elmegy nekem). Egy hang a sírból : Központ. Ne tes­sék türelmetlenkedni. Tür. : Szó sem lór.ez ! (azt az igen tisztelt olvasót, kinek e lap 100 év múlva kezébe akad, külön is figyelmeztetem, hogy Türelem ur magyarul beszélt ezerkilenoszáz­tizennégyben). Micsoda, ne tessék türelmet­lenkedni ? Velem beszél a 74—47. Kzp. : Hát, akkor beszéljen, mert el­vágom. Tür. : En beszélek, de ő nem beszól. Pedig ő akar velem beszélni. A Guba ! Kzp. : A 74—47 folyton beszél, tes­sék választ adni. Tür : Na ez gj^ó ! Egy polosnyit nem hallok. Közp. : Tessék belefújni a kagylóba ! Tür : (Fuj) Tovább nem biroin. Halló ! Telefon : Krrr .... zzzzzzzz . . . pat, pat, .... pragy .... Tür. : Halló, a mindenit neki ! Halló ! Há .... Közp. : Meg van ! Tür. : Mi van meg ? Egy krukunyá­nyit nem vesz fel ez a ... . Közp. : Halló ! Központ. Megvan. Tür. : Hol van meg kérem ! Központ! Nem értem ! Közp. : Tessék beszélni. Tür, : Kivel ? El van vágva a vo­nicsek. Közp. : Tessék a számot kérni. Tür. : Hetvennégy—negyvenhét ! Közp.: Hetvenhét—hetvennégy! Meg­van ! Tür. : Nem, nem, nem ! Halló ! Telefon : Pat, pat, krrr .... kling. Egy hang : Igen kérem, készen van. Gyönyörű vert érc. Tetszik tudni, nem az a kczouséges érc, hanem az a finom cizel­lált érc, nagyon fog tetszeni kérem. Milyen cimre küldhetem haza majd, szabad kér­deznem ? Tür. : Mit, hogy milyen cimre ? Egy hang : Hát, a koporsót. Tür.: Miféle koporsót? Ki beszél ott? Egy hang : Entreprise des Pompes Funehres belvárosi fiók. Tür. : Mehet ! Ez egy olyan tévedés;, mint a pintgy. Tudja kérem, milyen téve­dés a pintgy, mert én nem tudom. Egy hang: Marha! (leteszi ft kagylót.) Tür. : Micsoda ! Hajja maga . • . Telefon : Krüggy . . . pú, p« f' • - ­zzz .... Kívülről egy pincér : Kez csókolom ságos asszony ! Jó éjt kívánok ! Tür. : Nahát tessék, most elmegy a nőm is ! A gyönyörűségét ennek a telefon­nak ! Halló !

Next

/
Oldalképek
Tartalom