Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-10-05 / 40. szám

BALATONVIBÉK 3 korpótlék) sokan féltékenyen látták egyházi részről. Féltek, liogy a kormány okvetlenkedni fog (kikötötte) iskolaügyeikbe. A protestánsok egyszerűen segítettek a dolgou. Kimondták, hogy a tanítóiknak nem leket kevesebb fizetésük, mint az államiaknak. Amellett, hogy önkormányzatukba való beavatkozásnak is elejét, kerüljék, egyúttal a kevés képzőikben termelt tanerők elédesedését az államhoz megakasztották. Az új iskolák nyílásával sok új rend állt, elő. A 6 osztály kiépült s már a 913. törvény, a végbizonyítványról, meglehetős készen talália az iskoláinkat, 1911 —1912, iskolaévtől a legtöbb iskola visszamenőleg adhat ki végbizonyítványt a 6. osztályt végzett növendékeinek. Abnormisság csak ott fordul elő, ahol megszakitottan évszám nem kaptak tanítót rossz lakás, kevés fizetés miatt. Ugyanis sok osztálytanítói állás megnyíltával apró, eldugott helyek tanító nélkül maradtak. A túltermelés miatt férfitanitószükség következett be. A kántori teendők miatt nő nem mert, bármily nagy volt is a túltermelés, vállalkozni. De meg osztálytanitóság is jutott nekik könnyebbet!. A 907-es törvény készített elő bennünket, hogy lehetséges legyen a jövőben kath. nevelésű, kath érzésű választókat küldenünk az urnákhoz. Visszemenőleg 911— 12-től kiadható a végbizonyítvány. Létérdekünkről van szó. Rajta kell lennünk, hogy mennél több emberünk kei üljön ki az iskolapadokból végbizony itványosan. Útban a cél felé. . . . A megvalósítást a törvények segítették. A tanítóság végezze! V—th. Értesítés. Főmagasságú Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás Ő eminentiája által Keszthely város szegényei segélyezésére tett alapítványának 1000 koronát tevő félévi kamatai, ő eminentiája alapító levelének 3-ik pontja értelmében f. évi október hó 15-én fognak kiosztatni. Felhívom mindazon keszthelyi születésü s illetve illetőségű egyéneket, kik ezen alapítvány kamataiból nyerendő segélyre igényt tartanak, miszerint ennek elnyerhetése iránti igényeiket október hó 10. napjának déli 12 órájáig a városház tanácstermében, a hivatalos órák alatt (d, e. 9—12-ig) jelentsék be. Keszthely, 1918. október hó 2. Beisehl Imre váró biró, bizottsági elr.ök. Darányi Ignác körútja a kerületében. Darányi Ignác tudvalevőleg csailakozott az Andrássy-íéle Alkotmány-párthoz és ebből az alkalomból — amint a Balatonvidéki Hírmondó jelenti — végigjárta kerületének összes községeit. Az előre megállapított programúi szerint a kegyelmes úr szűkebb kísérettel szombaton este érkezett meg az alsóörsi állomásra, honnan díszhintón Felsö-Eörsre Vnrglich Ágost, préposthoz ment, akinél az éjszakát töltölte. Vasárnap reggel 8 órakor indult el Darányi és kísérete Füredre. A közbeeső közsegekben a polgárság nagy tömege csatlakozott. Balatonfüredről Arács határáig bandérium ment a kerület képviselője elé. A balatonfüredi községháza előtt dobogó volt felállítva, amelyet a tűzoltóság sorfala Fazekas Vilmos parancsnoksága alatt különített el a nagyszámú hallgatóságtól. A beszámoló után, amelyet a helyeslés több közbeszólása tarkított, Bedegi Gábor biró tolmácsolta a választók igaz szeretetét és ragaszkodását Darányi Ignác személye iránt. Az apátság diszhintóján indult azután Darányi Balatonfüred fürdőre, ahol megtekintette az uj építkezéseket és dr. Manqold Henrik és Kisfaludy Sándor szobrait. Déli 1 órakor díszebéd volt a községházán, amelyen elhatároztatott, hogy Hajdú Tibor főapáthoz és Halbik Ciprián tihanyi apáthoz üdvözlő sürgönyök küldetnek. A hivatalos felszólalások után Bedegi Gábor balatonfüredi biró indítványt tett,, hogy a napnak ' jelontőségét emelendő, Andrássy Gyula grófhointéztessék távirat következő szöveggel: Nagyméltóságú Gróf Andrássy Gyula Tordaszentlászló. A Darányi Ignác képviselőnk itt léte alkalmából nagyszámban egybegyűlt, választóközönség Nagyméltóságodat a kibontakozásra és a parlamenti béke helyreállítására tett első nagyjelentőségű lépéséhez osztatlan lelkesedéssel üdvözli. A jelenvoltak nevében Bedegi Gábor biró. A díszebédet megelőzőleg Darányi látogatást tett Vaszary Kolos ny. hercegprímásnál, Dingi Valérián szentszéki ülnöknél és délután fél 4 órakor Tapolcára utazott. Ez Pest! Mozifelvételek a főváros életéből. Irta BERKES RÓBERT. III. A Türelem. (Szin : Egy pazar fénuyel kivilágított Óriási kávéház. Sok apró gömbölyű asztal, a lehető legkényelmesebb székek, melyeknek támlája gazdagon ki van párnázva, ugy, hogy mikor bele ül az ember, azt mondja lassan, vontatottan, sok érzéssé' : Ejha !) Egy ilyen puhaságban ül az ón Psylanderom, aki különben egy tizenháronipróbás budapesti fenegyerek és Türelem névre hallgat. Igaz, hogy nem régóta. Kis korában, mikor azt a sok verést kapta, ha nem Tisza-szivart szipákolt, mely most is, mint a jó nevelés finom kis gyümölcskéje, ott lóg az ifiur szájában; akkor még csak Treibelschting cégér alatt hozta haza az intőket, az iskolábol. Egyébként, ez mind mellékes. Fő az, hogy pillanatnyilag boldog és megelégedett. Most, éppen, mikor a mozidráma kezdetét V6szi, a vele szemben lévő tükörből azt a «ságos» asszonyt, bámulja sok szakértelemmel, aki őt. egy másik tükörből figyeli. Hátrább (ne tessék azonban valahogy a háttérre gondolni, mert ép ellenkezőleg, itt hátrább megy végbe az egész katasztrófa, amiről az alábbiakban szó lesz !) mondom tehát hátrább, a billiardok körül van egy kis kamra. Elől egy sötétfehér üvegajtó, rajta e felírással : «Telekon». Valamikor «Telefon» lehetett az eredeti felirás, de egy mesteri kéz az «f»-et «k»-ra változtatta az «o»-ra meg vesszőt rakott. Hiába, van még humor a világon. Bent, a fülkében a falon egy különös alkotmány lóg. Egy tölcsérfóle, melybe az ember a legelkeseredettebb átkait és szidalmait bemondja és egy kis fekete tányér, úgynevezett kagyló, amit az ember órák hosszat, szorít a fejéhez, azért a kis pattogásért és zizegésért, amit a fülnek bebrügyög. Jobbkéz felől van a werkli. Ezt az alkotmányt én Frfnklin Benjámin találmányával hozom összefüggésbe. Átalában konstatált tény, hogy ha az ember mérgelődik, dühös (ujabban ezt idegességnek hívják), akkor egy bizonyos mérvű fizikai erő kifejtése árán mintegy levezeti a felháborodását. Könnyen megy a dolog, ha olyan helyen jön ránk ez a háborodás, ahol például as«.tal van. Ugye, hogy ráütünk egyet! (esetleg többet is). A pohárral is tudunk mit csinálni ! De nem ugy a telefonlyukban. Ott. csak egy ilyen lecsillapodási eljárás van ós lehet használatban. És pedig, hogy forgatjuk ezt az Önök által is bizonyára ismert szerszámot a legjobb esetben a végkimerülésig. Akit pedig az Isten nem áldott, meg vasidegzettel, arról is gondoskodott. a humánus társadalom, amikor ezeket h lyukakat tőbbé-kevésbbé kipárnázta, akit itt elér a sors keze és kitör az őrjöngésig vagy azon túl is, hát hogy mindjárt méltó helyen leg) eii és ne tehessen kárt magában. — — — Erélyes, türelmetlen szavak; összefüggés nélküli mondatok hallatszanak ki a fülkéből, nip.jd egy félemeletes dörrenés (valamit biztosan odavágtak !) után kilép a fülkéből egy lesoványodott, felborzult hajú, sápadt arcú pasas, kinek szemein látszik, hogy sokat, szenvedett. A végkimerült: Ez a Bell tulajdonképen egy egész közönséges gyilkos. Aki ilyen találmányt hoz a világra, az akassza fel magát. Egy órai strázsálásnak az az eredménye, hogy Türelem urat kérik a telefonhoz. Itt van kérem Türelem ur ? A 74—47 kéri. Türelem: Én ? Ausgedippelt én! Kösz. (bemegj' a lyukba) Halló ! Halloooo ! Ki beszél ? Hálloid ! Na mi lesz ? Halló (egy rövid, de erélyes) Halló ! Telefon : Krrr . . . , pat, pat, krrrr .... T. : Jó reggelt ! HbIIó ! Itt Türelem. Ki akar? Mit akar? Gyerünk hát avval a 74—47-el (magában : jól nézek ki, ha az asszony elmegy nekem). Egy hang a sírból : Központ. Ne tessék türelmetlenkedni. Tür. : Szó sem lór.ez ! (azt az igen tisztelt olvasót, kinek e lap 100 év múlva kezébe akad, külön is figyelmeztetem, hogy Türelem ur magyarul beszélt ezerkilenoszáztizennégyben). Micsoda, ne tessék türelmetlenkedni ? Velem beszél a 74—47. Kzp. : Hát, akkor beszéljen, mert elvágom. Tür. : En beszélek, de ő nem beszól. Pedig ő akar velem beszélni. A Guba ! Kzp. : A 74—47 folyton beszél, tessék választ adni. Tür : Na ez gj^ó ! Egy polosnyit nem hallok. Közp. : Tessék belefújni a kagylóba ! Tür : (Fuj) Tovább nem biroin. Halló ! Telefon : Krrr .... zzzzzzzz . . . pat, pat, .... pragy .... Tür. : Halló, a mindenit neki ! Halló ! Há .... Közp. : Meg van ! Tür. : Mi van meg ? Egy krukunyányit nem vesz fel ez a ... . Közp. : Halló ! Központ. Megvan. Tür. : Hol van meg kérem ! Központ! Nem értem ! Közp. : Tessék beszélni. Tür, : Kivel ? El van vágva a vonicsek. Közp. : Tessék a számot kérni. Tür. : Hetvennégy—negyvenhét ! Közp.: Hetvenhét—hetvennégy! Megvan ! Tür. : Nem, nem, nem ! Halló ! Telefon : Pat, pat, krrr .... kling. Egy hang : Igen kérem, készen van. Gyönyörű vert érc. Tetszik tudni, nem az a kczouséges érc, hanem az a finom cizellált érc, nagyon fog tetszeni kérem. Milyen cimre küldhetem haza majd, szabad kérdeznem ? Tür. : Mit, hogy milyen cimre ? Egy hang : Hát, a koporsót. Tür.: Miféle koporsót? Ki beszél ott? Egy hang : Entreprise des Pompes Funehres belvárosi fiók. Tür. : Mehet ! Ez egy olyan tévedés;, mint a pintgy. Tudja kérem, milyen tévedés a pintgy, mert én nem tudom. Egy hang: Marha! (leteszi ft kagylót.) Tür. : Micsoda ! Hajja maga . • . Telefon : Krüggy . . . pú, p«

f' • - zzz .... Kívülről egy pincér : Kez csókolom ságos asszony ! Jó éjt kívánok ! Tür. : Nahát tessék, most elmegy a nőm is ! A gyönyörűségét ennek a telefonnak ! Halló !