Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-06 / 27. szám

2 GSy üy egyesületre, mely hivatva lenne városunk becsületéért sikraszállani ép úgy, mint azt az Iparosok Dalköre teszi. Én bizton hiszem, ha valaki ezt az ügyet kefébe venné s olyan szorgalommal, kitartással, ügybuzgalommai szolgálná, aminőt ez megérdemel, fáradozasait siker koronázná. Hiszen nem kell egyéb, mint ezeket a (bocsánat a parlagias hasonlatért) vadzseniket össze kéne szedni s készen van az egyesület. A folytatás már magától jönne. Felhívjuk az .érdeklődő közönség figyelmét arra a mozgalomra, mely ezen hiánj't pótolni akarja. Városunk lelkes ifjúságának néhány tagja megpendítette az eszmét. S hogy ez a valóban szép gondolat megvalósuljon, Sujánszky József ur üzletében egy aláírási ivet tett ki, mely belépési nyilatkozat is egyszersmind. Aki be akar lépni, írja alá ezt az ivet és jöjjön el kedden, f. hó 8-án este 7 órakor a Hungária kávéházba az ott megtartandó alakuló gyűlésre. —0Siketnéma-intézeti tanárok gyűlése Keszthelyen. A krisztusi értelemben vett emberszeretet és a magyar művelődés felemelő íinnepe volt a siketnéaia-iut. tanároknak jun. 29-én és 30-án Keszthelyen tartott XII. közgyűlése. Aki jelen volt ezen a mindenképen •érdekes és vonzó gyűlésen, melyet jobban szeretnék családi összejövetelnek mondani, mert meleg volt az és kö/.vetlen és lebilincselő, a hallottakat, és látottakat, nem fogja egykönnyen elfelejteni. Hu valakiben lobog a felebaráti szeretet lángja, akkor a sn. iatézeti tanárokban bizonyosan lobog, mert az ő nevelő oktatásuknak nincs egyetlen mozzanata sem, mely a szeretet, hevét nélkülözhetné. De tartsunk rendet. A közgyűlés tagjainak érkezése. A s. n. int. tanárok jun. 28-án este 3/

i 7 órakor érkeztek meg a keszthelyi állomásra, ahol szeretettel várta őket a fogadó bizottság, élén Reischl Imre város= BALATONVIDEK bíróval és dr. Vutskits György főgimn. tanárral, aki a gyűlés sikere érdekében mindent megtett. Tudvalevő dolog, hogy a gyűlés elnöke, Borbély Sándor is ő hozzá fordult először, hogy a gyűlést Keszthelyen meg lehet-" tartani. Elszállásolás után a vendégek elszéledtek s gyönyörködtek a szép balatoni parkban, este pedig vigan csónakáztak. A közgyűlés. Mivel a közgyűlésnek előre megállapított ideje összeesett a főgimn. záróünnepéllyel, az az óhaj nyilvánult meg, hogy a s. íi. int t. gyülésenek idejét egy órával hátrább kell tenni, hogy « közönség meg ne oszoljék. Ez igy is történt. A s. n. int. tanárok képviseletében megjelent a főgimn. ünnepélyén KI is Lajos budapesti s. n. int. igazgató és dr. Hermann Antal egyet. m. tanár, jelezve, hogy a kultuiális feladatok megoldásában vállvetett, munkával kell dolgoznunk. A főgimn zároünnepe után a közönség h városházára ment, ahol a s n. int. tanárok, mintegy félszázán már együtt voltak. Igen érdekes volt Borbély S elnöki megnyitója, melyben rámutatott arra a sajnálatos tényre, hogy a fiatalabb tanárok közül sokan katonaköteiezett.ségük miatt nem lehettek jelen a gyűlésen, de annál nagyobb örömmel üdvözölte az öregeket, kik minden izgató pl. választási mozgalom nélkül, tisztán a nemes ügy szeretetéből minden gyűlésen megjelennek. Az tudja igazán jó lélekkel szolgálni a közügyet, akiben a kartársi szeretet ki van fejlődve. Azután igy folytatta : Becsülni mást és becsültetui másoksoktól szép erény és jelentős erkölcsi vagyon. íme ! ha végigtekintek e diszes gyülekezeten, azt látom, hogy munkánk iránt a társadalomnak mily nagy és diszes rétege érdeklődik. Ez érdeklődésben ez alkalommal is a társadalomnak munkánk iránti megbecsülése rejlik. E részről különben eddig is mindig megkapta munkánk az elismerést Szívesen tárjuk ki tehát tanácskozásunk műhelyünk ajtait, örömmel üdvözöljük a belépni akarót, mert mi is a nngy nyilvánosság számára, a nemzeti társadalom javára dolgozunk. A minket megértő, vagy minket megértoni akaró kedves vendégeinket meleg Isten hozottal üdvözlöm. Engedjék meg azonban az igen t. egyesek, hogy megállják egy szíves szóia azok előtt, kik egy-egy eszmének, egy-egy intézménynek a képviselői itt, Keszthely város közönsége a mi szívesen látó házigazdánk. Ide való vágya1913. julius 6. kozásuuk egyakaratú és osztatlan volt. De ezt is felülmulta a város közönsége nevében kifejezett lekötelezett előzékenység és a meleg fogantatás A város közönségének képviseletében jelenlevő Reischl Imre bíró és Szekeres Ödön jegyző urnák fejezem ki hálás köszönetün ket. Az egyház, mint mindig, ezúttal is ott áll a nevelés ügye mellett s ott, ahol cselekvő inunkájáru talár, nem ketüi sor, legalább is jóindulatu érdeklődésével kiséri a tanitás és nevelés ügyét, Nagybecsű érdeklődését tapasztaljuk dr. Dunst Ferenc apátplébános urnák, ki közöttünk megjelent: tisztelettel üdvözlöm őt. A helybeli főgimn. képviseletében dr. Lakatos Vince tanár urat, az elemi oktatásügy helybeli képviselőinek képviseletéb pn itt levő Murai Lajos igazgató urat és nagyrabecsült kartársait szintén meleg rokon kartársi érzülettel köszöntöm. A Balaton vidékére kívánkozván gyűlésbe jőni, már eleve kívántunk hódolni annak a legtisztább magyar kultusznak, melyet a B latoni Szövetség fejez ki. Van közöttünk valami eszmerokonság. Miként a szövetség magyar vizet gondoz, magyar partot épít s csak magyar érdekeket munkál, mi is csak magyar szót hallatunk, csak ilyet ejtetünk ós megbízható magyar honpolgárt nevelünk. A faji érzés rokonságával üdvözlöm Takách Imre főszolgabíró urat, a Balatoni Szövetség tisztelt képviselőjót, ig. választmányi tagját. Hazánk határain belül a nemzeti szempont legyen irányadó. Túl a határon azonban már a nemzetköziség az erény. Aminthogy a tudomány ós műveltség nem is fér meg egy nemzet határain belül. Egy szomszád ország, Ausztria siketnéma-oktatásügyének derék képviselőjét üdvözlöm Bifű Frigyes úrban. Tudtommal ez az első eset, hogy osztrák kollegáink közül hazai gyűlésünkön megjelenik képviselőként valaki. A nemzetközi kultúra jegyében tett eme szíves látogatást örömmel üdvö/öljüks küldjük általa testvéri üdvözletünket osztrák kollégáinknak. Majd rátért a magyar kultúra mostoha helyzetére. A magyar kultúra néma esdeklése sokszor felfelé is süket fülekre talál. A hangulatos elnöki megnyitó befejezése ez : lm, a" siketek és uérnák is oltalomért esdenek. Az ember jogát keresik általunk s útunkon. Saját érdekeinknek sokszor háttérbe tolásával e némáknak vagyvink ós kívánunk mindenko'r egész életünkön át meredező sziklafalak, beépítve fehér, lapos tetejű házakkal köröskörül, s várfalakká kiépített meredek falakkal, melyek szinte úgy esnek bele a tengerbe ; it t-ott mögülük kikandikáló ágyucsövekkei. Mintha csak a középkorba csöppentünk volna. A bágyatag holdvilág misztikus fényénél meseszerű halvány fényben, vagy inkább homályban, ködös, átszűrt világításban, még bizarrabb a kép és az érzés. A maltai lovagok jutnak az eszünkbe, velük a lovagka. De a másik pillanatban a jelenkor világhatalmassága: az augol uralom, — s mintha csak éreznénk a súlyát ! Kikászálódunk a szállásokat s egyebeket névjegyen ajánló ügynökök tömegén át a hajóból s a másik percben Malta világtörténelmi nevezetességű, bámulatos történelmű kicsiny földjére lépünk. Fővárosának, Lavalettának billiárdsima, kanyargós, hegyes-völgyes utcáin át siklik helyes kis ernyős kocsink. Egyikünk sem álmos, pedig éjfél rég elmúlt s még nem aludtunk az éjjel. Kiváncsian tekintgetünk jobbra-balra. Jobbról meredeken fehérlik a város, balról a kikötő öble, melynek másik oldalát négy benyúló félszigetke csipkézi ki, de az is Lavaletta, csupa ház, egymás hátán valósággal. Lent az öbölben hajók, bárkák, csónakok százai és valami három — dreaduought. Egyszerre csak kiérünk a városból s egy másik nagy öblöt látunk magunk előtt s annak másik oldalán megint, egy várost: Sliemát, ahol a mi szállásunk van. A pompás utakon, melyek megkerülik ezt az öblöt, hamarosan ott vagyunk. Nappal ez az út Sliemából át Lavaletlába csak öt perc — kis gőzösön, keresztül az öblön ; most e sok kerülővel bizony háromnegyed óra, Ismét fehér házsorok keleties stílusban ; meg-megszaggatva kertekkel, szántóföldekkel, melyeket itt is fehér kőkerítés övez ; magánosan álló házak, melyeken nincs ablak az utcára, — ismét utcák — s megállunk végre a Sanct Ignatius-College előtt, Itthon vagyunk — öt napra. Az egykori (még nem is rég) jezsuita kollégiumot kisajátította a — protestánsangol kormány s bérbeadta. Ae eucharisztikus kongresszus idejére szállássá van berendezve. Itt lakunk hát mi hét — gyászmagyarok (így neveztük magunkat tréfásan), akik együtt járjuk a nagy utat. Kívülünk még van hót más magyar, köztük Mikes gróf püspök, de ők másfelé laknak. Gyönyörű tágas épület, hatalmas szobákkal. Hárman jóbarátok együtt maradunk az egyikben. Kiuézek az erkélyen és — felkiáltok a bámulatban. Fönséges látvány az éjjeli holdfényben : előttem az alvő Sliema keleti oldala, sajátságos házaival, üres fehér sziklaterületeivel, közöttük, fölöttük hatalmas épület'ömbökkel — s azon túl a zúgó tenger villogó habfodraival. . . Alattam, a házunk körül ciprusos kert. . . Beszélő cseud. . . néha egy haragosabb hullám megtörése, már csak mint zizzenós hangzik idáig — — valahol egy torony órája üt, ki tudja hányat, nem nézzük, — — a messzi kikötőben egy hajó kürtöl Alig tudunk megválni a szépséges látványtól. Gondolatokkal, benyomásokkal, képekkel, érzésekkel túltelítve, álmodozva beszélgetünk még sokáig lefekvés után is... Tehát Maltában vagyunk — — Vájjon hány ezer kilométernyire hazulról ? Ez az utolsó kérdés az éjjel — da felelet nélkül . . .