Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-06 / 14. szám
2 BALATO NVIDÉ K, 1913. március 2. mázott személyzet más irányban mozgatható, mint eddig s jó magyarjaink mehetnek szeretett horvát testvéreink közé a közszolgálat, jobban mondva a privát kedv érdekében. Mert ez az ujitás másért, mint a privát kedvért nem készül. Szombathely mégis csak terméazetesebo központja a dunántuii vasutaknak, mint Zágráb, a bennünket gyűlölő Croatia fővarosa ! A vasúti adminisztráció meg lényegesen jobban intézhető Szombathelyről, mint Zágrábból. De feltéve, hogy a jelenlegi alkalmazottak az egész vonalon megmaradhatnak a tervezett ujitás után is, akkor is kellemetlen ez a változás, mert uj felügyelőkhöz nehéz az ittenieknek hozzászokni, aztán az itteni viszonyokat a Zágrábból kiküldendő hivatalnokok mikor fogják megismerni ? Az is nagy kérdés, hogy azok a zágrábi hivatalnokok, még ha a Máv. szolgálatában állanak is, egytől egyig igaz magyarok-e ? Mert ha nem, ebből a dologból annyi kellemetlenség származhatik, hogy ki sem lehet mondani. Keszthelyre nézve a tervezett ujitás még egy veszélyt rejthet magában. Nagyon könnyen megszűnhet! k az osztálgmérnökség. Hogy ez mit jelent, azt a hozzáértőknek nem kell bővebben magyarázni. Szerencse, hog} T a. Keszthelyre nézve károsnak ígérkező változtatás titka még idejekorán kipattant. Hogy ez a terv örökre terv maradjon, az Keszthelynek életbevágó érdeke. Azért minden tétovázás nélkül küldöttséget kell meneszteni a miniszterhez a főispán és a képviselő vezetésével; rá kell mutatni a. tervezett változtatás szeszélyes voltára s kérni kell a minisztert, hogy az eddigi üzletvezetöségi beosztás maradjon érvényben. Ha ezt elmulasztjuk, akkor szégyenletesen nyomorult vasúti politikánkra örökre rátettük a koronát, amely alatt nem tehetünk mást, mint pirulunk és pirulunk! ICiiitura — meghalt. Irta Váth. Én az ellenfél, de becsületes, őszinte ellenfél sajnálkozással állok ravatalánál, í mert mindig nk«r és többet adott, mint a • Tolnai Világ .'ipiioz húzódó, lellát alacsony j műveltségű hottentot.t ízlésű publikum megérdemelt. . . TVIjes esztendőn keresztül néztem pazarlásait — nyomorult 20 koronácskáért, miket vele egy világnézetű emberek is inkább kártyaasztaloknál, szinészszoknyákra, bendőtöitésre s cifra, hülye majomtoilett.ekre szóltak el. A legtöbb munkatársától széles határárok különít, el világnézetben, de jóhiszemű harcosa volt egy jobb világ kialakításának ; iparkodott tartalommal telíteni üres, hülyeségeken kapkodó, nyomorékan béna társadalmi életünket . . . S nem tartotta üzleti hirdetések, politikai allűrök csurranó csöppjei alá markát — inkább meghalt, hogysem Ország világosan, avagy Tolnai Világ'aposan megjelent könyvek fejezeteit ollózta volna ki, avagy ízléstelenül a napi szenzációk, napi szükségletek hirdetésével dagasztotta volna lapos zsebé' ti kiadónak, amely szinte egy volt « szerkesztőségével, de becsületes, gőgösfejü egység. Talán legnagyobb botlása volt, liogy Hangaynak s társainak helyet adott. Bántóan, összhaugtalanul csaptak ki különben jóizlésü soraiból Hangay Tevánt maró, érdekből csipkedő sorai, mikor épen olyan handlé embert, Kern Izidort, dicsért — mert dalaiból kiadott egy csomót. Egyébként fiataljainak soha meg nem bocsátható irodalmi vétke foltositjn a Kultúra finom, velinpapii ját: i kis önmaguk adminisztrálása . . . E mocsárlázon kívül emésztette még, liogy pro zrammiát nem hajszolta keresztül. . . Pfdig síppal, dobbal hirdette, hogy. a vidék kultúrájáért, van s önmaguk kis játékát hegedülték « pesti Móka-ifiak s jári.ák hozzá a verbunkost, ami végre is a Kulturát táncolt itta halálba. Mert, ha minden tekintélyt le'iprunk, akkor maradjunk tovább is kicsinyek, szerények, de ne akarjunk » bálvány helyébe halványul állni s magunknak ftt-töltetni. A bálványok sorsa a romlás. S » 'Szerkesztő ezt ész>e is vette. Csak hűségen munkatársaitól búcsúzott s a rö»id idei« ni" lette működő Sándor Sándor társserk js - tőtől. Hangay síktól, «kik a mának élttk, de nem a Kultuáért és derűre! borura könyvet könyvre adattak ki « nevetlen vidéki c->ggel -— a maguk kis zsebecskéjeért — bucsuzat.lanúl vált e! . . . Lehet, h'>gy rövidesen feltámad a lap. Legyen ! Legyen, m-rt más alapokon akar Róma környéke a maga nemében rendkívül szép s nemcsak a turisták látogatják, hanem a lakosság is érdemesnek tartja oda kirándulni a mint arról egy kirándulásunk alkalmával meggyőződtünk. Mindenfelé «ürün láthatni a római utak maradványait, melyek meg-meg szakítva kopár legelő területekben vesznek el. A mai forgalom kerüli ez utakat, utmaradványokat. A vidék kopár. Mérföldekre terjedőleg egy-egy odvas olajfa integet egymásnak sötét lombozatával a sivitó szélben. S miként kopár hegyes vidékeken tapasztalhatni gyakori itt is a kiszáradt patak meder, mely áradások alkalmával nyilván hömpölygő hullámoknak szolgáltat kényelmetlen ágyat. Majd egy-egy domboldalon szabályosan ültetett olajfássa tűnik fel valamely hót olajfás talián nemesnek. Bármerre tekintünk mindenfele látunk síremlékeket és vízvezetéki iveket, romouat a melyek azt a benyomást keltik mintha kihalt óriások elhagyott országába tévedtünk volna. A gazda szeme olykor olykor érett gabona kalász hullámzó tengerét véli felfedezni. Közelebb érve száraz avar füvet és fonnyadt kórót, hepe hupás szamár legelőt találunk. Hellyel-közzel régi földmüvelés nyomai láthatók. A láthatáron néhány elhagyatott tanya kucorog félkönyökre támaszkodva, födetlen fővel, kalapját rég lekaphatta már a sirókkó. Semerre sem látni eleven munkás népet, sem megriadt vadat, vagy egy dalos madarat. Siralmas elhagyatottságot tapasztalunk a Campagnán s önkéntelenül azt kérdjük, hogy nem találkozott e nemzedék a mely a világhódító rómaiak szántóföldjén a barázdákat mélyíteni merte volua. Latium földjei folyton parlagon hereinek é azóta, mióta Cincinnatus kifordította ekéjét a barázdából. Ez a sovány föld, ez a szamár legelő volt, légyen a nagy férfiak alma matere ? Gazdasági szempontból éii e vidéket vigasztalanabbnak tartom, mint Kanada gazdátlan földségeit. De a művész, költő és bölcsész szemüvegén át annál értékesebbnek tarthatjuk. S tényleg voltak is rajongói, Petőfiei a Campaguának, kik készek voltak e képpen felkiáltani: >Salve magna parens frugum, Satumia te.."is magna vírorum !> Üdvözlégy, t.e termékeny föld, Saturnus földje nagy férfiak anyja. Ne felejtsük a kiktől ezen üdvözlet származik, költők voltak, kik üres gyomorral is felvették az élet küzdelmet s rózsás színben látták a jövőt, mi gazdák azonban nem szeretünk üres gyomorral küzdeni az életben s a föld termékenységében látjuk munkánk gyümölcsének biztos zálogát. A művész más szemüvegen át vizsgálja a dolgokat s a mit lát mi is szépnek találjuk. A mint egyik délután a Monté Pincióról néztük a nap lementét bámulatos tájkép tárult elénk. Egy különböző szinü köd, mely a messze távolban emelkedik, minden tárgy körvonalát puhábbá teszi és eltakarja szemeink elől azokat a tárgyakat a melyeknek vonalai kemények vagy kellemetlenül zavarnák a kép lágyságát. Valami kedves édes simaság ömlik .szét a tájon. A csodálatra mél tóau harmonikus színek összhangba hozzák si földet, az eget és a tengert. A színek észrevétlen fol.ozata által a vonalak önképen találkoznak és ugy össze folynak, hogy a szemlélő alig veszi észre, hol végződnek az egyes elemek. I Bizonyos elfogultság vesz erőt. az emberen a római zarándoklás alkalmával. Mintha uiegszóllalnának azok a régi kövek x hirdetnék a régi róruai. k világra szóló tetteit. Alig lehet az utasnak érdemesebb látnivalója, minta Szent Péter temploma. Csodálkozással nézzük az óriás méretű oszlopcsarnokot, magát a templomot és a mögötte elhúzódó palota tömeget. Míg ezeket csodáljuk lelkünket ihlet szállja meg. Eszünk! e jut a régi Róma letűnt fénykora, a császárság világra szóló uralma, fényes mulija, mely ma már csak a multak emléke, mert a tiszta erkölcsök megromlottak volt s Róma rabigába görnyedt. A leigázott provinciák elrablot t kincsei mind elmaradoztak a mint a diadalmas harcok ritkábbak lettek és a mint. a népek lerázták magukról a római tirannusok zsoldos hadait. — A zsarnok kezek által alkotott fény és pompa elhalványult, hogy a szeretet vallásának adjon helyet, hogy a romba dölt régi Róma pompás palotái helyén azok köveiből egy sokat üldözött de végül is diadalmaskodó egyház épitse fel oltárait. A »Forum Romanum« az ősi Róma területén a rombadölt hatalmas építkezések és művészi alkotások jelzik a helyet a hol a római világbirodalom szívverése volt, A Colosseum, melyben a hajdani
