Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-11 / 19. szám
8 BALATONVIDÉK 1913. junius 148. A legnagyobb ellenség.*) Irta Somogyi. Óriási csalódásban éltek, kik a hassa legnagyobb ellenségét és veszedelmét akár a munkapolitikábau, akár a szláv uépek ellenséges érzületében, akár a veszélyes és megbízhatatlan nemzetközi helyzetben, akár belpolitikánk sivárságában, ellenséges párttusában, akár nemzetiségeink ellenséges érzületének kitörésében, akár a társadalmi demoralizációiiak kétségtelenül mutatkozó jeleiben akár a nagy nemzeti elernyedésben, a nemzeti szellem és jellem hanyatlásában, akár a nagy gazdasági válságban, akái a kivándorlásban, vagy Egykében keresték volna eddig. Mindeme bajok csak ártatlan báráuyfelbők a h&za egén azokhoz a viharfelhőkhöz képest, melyek az ifjúsági Máriakongregációk felől tornyosulnak borús egünkön s a legnagyobb veszedelmek fenyegetik a nemzetet. Igazán hálás lehet a haza Tisza István grófnak s a protestáns testvéregyházak nagytiszteletüpüspökeinek, hogy végre annyi kisebb-nagyobb veszedelem között hö«i elszántsággal és hazafias önfeláldozással rámutattak a haza legnagyobb ellenségére: az ifjúsági Máriakongregációkra. Az ország hálája azonban csak fokozódhatik, hogy e nagyok nem elégedlek meg a veszede em platonikus megállapításával, hanem a védelmi munkáról is azonnal gondoskodtak. T. i. április végi tanácskozásukon ott fennt Budapesten azt is elhatározták, hogy fölírnak a kormányhoz a kath. ifjúsági Máriakongregációk „üzelmeinek meg rendszabályozása érdekében/" Mivelhogy ők a kongregációktól féltik a felekezati békét ! — Pedig szerény véleményünk szerint kár a felekezeti tinta minden cseppjéért, melyet e felirat megszerkesztésénél elhasználnak. Sokkal takarékosabb módon is megoldhatták volna kormány és felirat nélkül is a megrendszabályozás kérdését. Bízták volna meg a püspök és tanács urak ott a helyszínén Tisza István gróf urat, ki is ismert tapiníatáoal és erélyéoel olyan parlamenti módon egykettőre közmegelégedésükre elvégezte volna a megrendszabályozó* művét, szétszórva a kongregációkat, akár csak az országgyűlés: e'lanzéket ! Ezt a tanácsot, mivel a t. együttes tanács lehetőleg már elkészült feliratával, csak mellesleg és utólag jóakaró magánvélemény gyanánt, mondtuk al itt ! Mivel azonban nincs szándékunkban a kérdést mellékvágányra terelni, visszatérünk újra a kongregációk kérdésére, melyet a nagyközönség eléggé ismer abból a parlamenti vitából, melyet 2 évvel ezelőtt a szabadkőműves páholyok exponensei s a kiskorú galileisták és szabadgondolkodók támadásai idéztek föl. Appouyi ós a többi parlamenti szónokok érthetően megmagyarázták akkoriban a Máriakongregációk szervezetét, célját. Nem egyebek azok, devotionális hitbuzgnlmi szervezeteknél az ifjúság hitéletének mélyítése, a tiszta erkölcs és nemes érzelmek ápolására, melyektől mi sem áll távolabb, mint a «felekezetieskedés.» Mint vallásos intézmények s hitbuzgalmi szervek s devotionális intézmények a kath. Egyház legsajátosabb belterületén keletkeznek, működnek, ennek felügyelete és vezetése alatt állanak s igy a kath. egyház belügyét képezik, melyhez sem Tisza Istvánnak, sem a nagytiszteletü püspök uraknak semmi közük! Igy fogta fel annak idején az országos közvélemény is e jámbor és pietisztikus intézményeket s csakhamar napirendre is tért a keletkezett vita fölött ! A t. szabadkőműves urak és a serdületlen galilei ifjak pedig cum pudore elhallgattak ! Annál meglepőbb, hogy most 2 év után egy komoly testület, református püspök urak és világiak hozakodnak elő *) Mult számunkból tárgyhalmaz miatt maradt, ki. Szerk. egy res judikatával ! A jóságos közvélemény meglepődve s nem kis megütköződéssel kérdezi, mit is akarnak tulajdonképen a jó püspök urak ? Nem elég nekik az orszég töméntelen baja ? A külső veszedelmek és belső bajok ? Megunták már a békét, melyben biveik, kath. testvéreikkel egyetértésben élnek ? A sok bajhoz, melyben az ország szenved, még a vallási vagy «felekezetit viszálykodás veszedelmét, is felidézni kívánják ? Micsoda okok és adatokra alapítják a szabadkőművesektől és galilei ifj»któl kölcsönzött vádjaikat ? Ne csak vádakkal hozakodjanak elő a nagytiszteletü püspök urak, hanem bizonyítékokkal is, mert azt csak elgondolhatják hogy a kormány csupán csak hangoztatott, gravamenek s százados protestüási viszketeg alapján bizonyítékok hiányában ugyan semmi megtorló intézkedésekbe nem mehet bele tnélkül, hogy az ország kath. közvéleményének legkeinénj'ebb tiltakozását ne zúdítaná maga e'len. Bármily idillikus is a viszony a t. püspök urak és az államhatalom között, ne higyjék, hogy a kormány 10 mi dió kath állampolgár vallási meggyőződését sértse s esetleg ellenállását provokálja csuk azért, mert kevés az országnak is, a kormánynak is a baja — szerez tehát egygyel többet, mert vannak, akik nem jól érzik magukat, ha nem protestálhatnak! Szeretettel kérjük azért a nagytiszteletü püspök urakat, méltóztassanak csak saját dioceziseik ügyes bajos dolgaival foglalkozni s saját hiveik hitélete mélyítésén fáradni, a mi vailási és hitbuzgalmi ügyeinket pedig bízzák a mi püspökeinkre, amint eddig elkormányoztak bennünket, majd ezután is csak elvezetik az egyházkormányzási ügyeket minden külső beavatkozás nélkül is. A felekezeti béke fölött se apfgódjanek « magyar episzkopatus e tekintetben is tudja kötelességét. Amint odaadó gonddal őrködik az egyháztanácsnak tisztasága s híveinek hitélete fölött, ép oly troliddal ápolja a féltékenyen őrzött felekezeti bókét is s ha e tekintetben jogos és alapos aggodalom meiülne föl, minden külső befolyás nélkül is tudná kötelességét. Tisza István grófnak ez ügyben való szereplésére pedig az n megjegyzésünk, hogy Hddig, mig az ország egyik- legmagasabb közjogi méltóságát, a házelnökséget tartja kezében, legalabb is nem illik ilyen agressiv célú tanácskozásokban részt venni, mert a parlamenti elnökséa, akárhogyan vagyunk is, éppenséggel nem felekezeti ügy ! A t. elnök in nak tehát nem illik egy egész kath. társadalom érzékenységét sértegetni bárki kedvéért is ! Lám — ki hitte volna, hogy lehet elfogultság komoly urakban is akkora, hogy egy jámbor vallásos intézményt kész a legnagyobb ellenség gyanánt kezelni — egy ártatlan ifjúsági hitbuzgalmi egyesület miatt foliratilag protestálni csak azért, mert az a kath. egyház egy féltett gonddal istápolt intézménye. Csodálatos, hogy komo y, nagytiszteletü urak ennyire tudnak kicsinyeskedni — merő elfogultságból. D& mi azért nem protestálunk. Mindazonáltal készen tartjuk mi is a puskaport jogaink s a lelkiismereti szabadság megvédésére — ha kell. Keszthelyi küldöttség a közoktatásügyi és földmivelésiigyi miniszternél. fíeischi Imre városbíró Keszthely nagy terheinek csökkenése végett már régen készült küldöttséget, vezetni a minisztériumokba, mert mint, mondta, annyi a terv, melyet meg kellene valósítani a város érdekében, hogy majdnem minden minisztertől akad valami kérni való. A küldöttség a bel- és külpolitikai viszonyok következtében csak mult, maradt, mig folyó hó 8 án szerencsésen nyélbe ütötték. A küldöttségben részt vett: Dr. Sipeki Batás Béla főispán, Berkes Ottó főgimnáziumi igazgató, Dr. Büchler Sándor rabbi, Csathó Alajos iskolagondnok, Dr. Dunszt F-renc apátplébános, Dr. Lénárd János hercegi urod. főtitkár, fíeischt Imre városbíró. E ős/ör Serényi gr. földmivelésügyi miniszter fogadta őket, a hol Dr. Sipeki Batás Béla főispán szép szavakkal tolmácsolta a küldöttség célját s a miniszter jóakaratába ajánlotta a kérelmet, melyet aztán fíeischi Imre városbiió adott, elő részletesen. Elmondva, hogy Koszthelynek nagy sérelme az, hogy mig kisebb balatonparti helyeken az állami kikötök már részben megépültek, részben épülő félben vannak, addig a keszthelyi kikötő még szóba nem igen került; pedig Keszthely idegen forgalma egyike a legnagyobbaknak. Azután Dr. Büchler Sándor rabbi, női gazd. iskoláját ajánlotta a miniszter figyelmébe. Gróf Serényi a kérelmet igyekezett megérteni s kijelentette, hogy a kikötő kérdését, tanulmányozni fogja ós a kérést egészen jogosnak tartja. A női gazdasági iskola kérdésében nem mondhat biztató szavakat. A földmivelésügyi minisztériumból a közoktatásügyibe ment a. küldöttség, ahol a főispán bevezető szavai utá.i fíeischi Imre városbíró előadta, hogy Keszthelynek milyen terheket kell viselnie a kultúra érdekében, s hogy a polgárság ezeket az óriási terheket már nem birja. fíeischt arra kérte a minisztert, vegye e terheket, a város szegény polgárainak vállairól és a keszthelyi községi elemi iskolákat vegye állami kezelésbe. Másik kórelme pedig az volt, tegye lehetővé, hogy államsegéllyel Keszthely színházat építhessen. <lankovich közoktatásügyi miniszter a legnagyobb jóakarattal válaszolt. H'vstkozott a nyomasztó pénzügyi viszonyokra, de megígérte, hogy a mit tehet, Keszthely érdekében megtesz. Ari ól azonban egyelőre attg lehet szó, hogy a keszthelyi iskolákat államosítsa, de nagyobb államsegélyt mer emlegetni. A színházra nézvo kötelező Ígéretet nem tehet,, de az ügyet tanulmányozza. A küldöttség a miniszter szavait megéljenezte, aztái elvonult Nárai Szabó államtitkárhoz, ki egész világosan kijelentette, hogy a miniszt°rium a jelenlegi viszonyok között az államosításba nem mehet bele. A küldöttség tagjai csütörtök este fél 11 órakor tértek vissza Keszthelyre. Pünkösd. Irta Pataky Béla. E pünkösd ünnepén Jövel szent létek Isten: Szállj alá híveidre, Sziveinket töttsed be: Mennyei szent igéddel, Hit, remény szeretettel. Pünkösdje van ma a keresztény világnak ! Az összes kereszténység hálatelt kebellel iiuiiepli a Szentlélek kitöltetésének emlék ünnepét,. íme az egek megnyilatkoztak és a megnyilatkozott égből alá szállott a pünkösdi Szentlélek, hogy erőt öntsön az elcsüggedt emberi szivekbe. Oh, vajha e szent ünnepen megnyitna e'méuk és lelkünk világa, hogy e hazának minden rendű, rangú lakosa szentlélekkel eltelve hirdetné, hogy mindnyájan egy Istennek gyermekei vagyunk és a Krisztusban egymásnak testvérei. Ha azt akarjuk, Iiogy áldott pünkösdünk legyen ; akkor ékesítsük fel szivünket, mint a lélak templomát: Istenbe helyezett hittel, Jézusi szeretettet és Mennyel reménnyel.