Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-11 / 19. szám

8 BALATONVIDÉK 1913. junius 148. A legnagyobb ellenség.*) Irta Somogyi. Óriási csalódásban éltek, kik a hassa legnagyobb ellenségét és veszedelmét akár a munkapolitikábau, akár a szláv uépek ellenséges érzületében, akár a veszélyes és megbízhatatlan nemzetközi helyzetben, akár belpolitikánk sivárságában, ellenséges párttusában, akár nemzetiségeink ellensé­ges érzületének kitörésében, akár a társa­dalmi demoralizációiiak kétségtelenül mu­tatkozó jeleiben akár a nagy nemzeti el­ernyedésben, a nemzeti szellem és jellem hanyatlásában, akár a nagy gazdasági vál­ságban, akái a kivándorlásban, vagy Egyké­ben keresték volna eddig. Mindeme bajok csak ártatlan báráuy­felbők a h&za egén azokhoz a viharfelhők­höz képest, melyek az ifjúsági Máriakon­gregációk felől tornyosulnak borús egün­kön s a legnagyobb veszedelmek fenyege­tik a nemzetet. Igazán hálás lehet a haza Tisza Ist­ván grófnak s a protestáns testvéregyhá­zak nagytiszteletüpüspökeinek, hogy végre annyi kisebb-nagyobb veszedelem között hö«i elszántsággal és hazafias önfeláldo­zással rámutattak a haza legnagyobb el­lenségére: az ifjúsági Máriakongregációkra. Az ország hálája azonban csak fokozód­hatik, hogy e nagyok nem elégedlek meg a veszede em platonikus megállapításával, hanem a védelmi munkáról is azonnal gondoskodtak. T. i. április végi tanácsko­zásukon ott fennt Budapesten azt is elha­tározták, hogy fölírnak a kormányhoz a kath. ifjúsági Máriakongregációk „üzel­meinek meg rendszabályozása érdekében/" Mivelhogy ők a kongregációktól féltik a felekezati békét ! — Pedig szerény véle­ményünk szerint kár a felekezeti tinta minden cseppjéért, melyet e felirat meg­szerkesztésénél elhasználnak. Sokkal taka­rékosabb módon is megoldhatták volna kormány és felirat nélkül is a megrend­szabályozás kérdését. Bízták volna meg a püspök és tanács urak ott a helyszínén Tisza István gróf urat, ki is ismert tapin­íatáoal és erélyéoel olyan parlamenti mó­don egykettőre közmegelégedésükre elvé­gezte volna a megrendszabályozó* művét, szétszórva a kongregációkat, akár csak az országgyűlés: e'lanzéket ! Ezt a tanácsot, mivel a t. együttes tanács lehetőleg már elkészült feliratával, csak mellesleg és utólag jóakaró magán­vélemény gyanánt, mondtuk al itt ! Mivel azonban nincs szándékunkban a kérdést mellékvágányra terelni, vissza­térünk újra a kongregációk kérdésére, me­lyet a nagyközönség eléggé ismer abból a parlamenti vitából, melyet 2 évvel ezelőtt a szabadkőműves páholyok exponensei s a kiskorú galileisták és szabadgondolkodók támadásai idéztek föl. Appouyi ós a többi parlamenti szó­nokok érthetően megmagyarázták akkori­ban a Máriakongregációk szervezetét, cél­ját. Nem egyebek azok, devotionális hit­buzgnlmi szervezeteknél az ifjúság hitéle­tének mélyítése, a tiszta erkölcs és nemes érzelmek ápolására, melyektől mi sem áll távolabb, mint a «felekezetieskedés.» Mint vallásos intézmények s hitbuz­galmi szervek s devotionális intézmények a kath. Egyház legsajátosabb belterületén keletkeznek, működnek, ennek felügyelete és vezetése alatt állanak s igy a kath. egyház belügyét képezik, melyhez sem Tisza Istvánnak, sem a nagytiszteletü püspök uraknak semmi közük! Igy fogta fel annak idején az országos közvélemény is e jámbor és pietisztikus intézményeket s csakhamar napirendre is tért a keletkezett vita fölött ! A t. sza­badkőműves urak és a serdületlen galilei ifjak pedig cum pudore elhallgattak ! Annál meglepőbb, hogy most 2 év után egy komoly testület, református püspök urak és világiak hozakodnak elő *) Mult számunkból tárgyhalmaz miatt ma­radt, ki. Szerk. egy res judikatával ! A jóságos közvéle­mény meglepődve s nem kis megütköző­déssel kérdezi, mit is akarnak tulajdonké­pen a jó püspök urak ? Nem elég nekik az orszég töménte­len baja ? A külső veszedelmek és belső bajok ? Megunták már a békét, melyben biveik, kath. testvéreikkel egyetértésben élnek ? A sok bajhoz, melyben az ország szenved, még a vallási vagy «felekezetit viszálykodás veszedelmét, is felidézni kí­vánják ? Micsoda okok és adatokra alapítják a szabadkőművesektől és galilei ifj»któl kölcsönzött vádjaikat ? Ne csak vádakkal hozakodjanak elő a nagytiszteletü püspök urak, hanem bizonyítékokkal is, mert azt csak elgondolhatják hogy a kormány csu­pán csak hangoztatott, gravamenek s szá­zados protestüási viszketeg alapján bizo­nyítékok hiányában ugyan semmi megtorló intézkedésekbe nem mehet bele tnélkül, hogy az ország kath. közvéleményének legkeinénj'ebb tiltakozását ne zúdítaná maga e'len. Bármily idillikus is a viszony a t. püspök urak és az államhatalom között, ne higyjék, hogy a kormány 10 mi dió kath állampolgár vallási meggyőződését sértse s esetleg ellenállását provokálja csuk azért, mert kevés az országnak is, a kormánynak is a baja — szerez tehát egy­gyel többet, mert vannak, akik nem jól érzik magukat, ha nem protestálhatnak! Szeretettel kérjük azért a nagytiszteletü püspök urakat, méltóztassanak csak saját dioceziseik ügyes bajos dolgaival foglal­kozni s saját hiveik hitélete mélyítésén fáradni, a mi vailási és hitbuzgalmi ügye­inket pedig bízzák a mi püspökeinkre, amint eddig elkormányoztak bennünket, majd ezután is csak elvezetik az egyház­kormányzási ügyeket minden külső be­avatkozás nélkül is. A felekezeti béke fö­lött se apfgódjanek « magyar episzkopatus e tekintetben is tudja kötelességét. Amint odaadó gonddal őrködik az egyháztanács­nak tisztasága s híveinek hitélete fölött, ép oly troliddal ápolja a féltékenyen őr­zött felekezeti bókét is s ha e tekintetben jogos és alapos aggodalom meiülne föl, minden külső befolyás nélkül is tudná kö­telességét. Tisza István grófnak ez ügyben való szereplésére pedig az n megjegyzésünk, hogy Hddig, mig az ország egyik- legma­gasabb közjogi méltóságát, a házelnöksé­get tartja kezében, legalabb is nem illik ilyen agressiv célú tanácskozásokban részt venni, mert a parlamenti elnökséa, akár­hogyan vagyunk is, éppenséggel nem fe­lekezeti ügy ! A t. elnök in nak tehát nem illik egy egész kath. társadalom érzékeny­ségét sértegetni bárki kedvéért is ! Lám — ki hitte volna, hogy lehet elfogultság komoly urakban is akkora, hogy egy jámbor vallásos intézményt kész a legnagyobb ellenség gyanánt kezelni — egy ártatlan ifjúsági hitbuzgalmi egyesü­let miatt foliratilag protestálni csak azért, mert az a kath. egyház egy féltett gond­dal istápolt intézménye. Csodálatos, hogy komo y, nagytiszteletü urak ennyire tud­nak kicsinyeskedni — merő elfogultság­ból. D& mi azért nem protestálunk. Mind­azonáltal készen tartjuk mi is a puskaport jogaink s a lelkiismereti szabadság meg­védésére — ha kell. Keszthelyi küldöttség a közoktatásügyi és földmive­lésiigyi miniszternél. fíeischi Imre városbíró Keszthely nagy terheinek csökkenése végett már régen készült küldöttséget, vezetni a minisztériu­mokba, mert mint, mondta, annyi a terv, melyet meg kellene valósítani a város ér­dekében, hogy majdnem minden miniszter­től akad valami kérni való. A küldöttség a bel- és külpolitikai viszonyok következtében csak mult, ma­radt, mig folyó hó 8 án szerencsésen nyélbe ütötték. A küldöttségben részt vett: Dr. Sipeki Batás Béla főispán, Berkes Ottó fő­gimnáziumi igazgató, Dr. Büchler Sándor rabbi, Csathó Alajos iskolagondnok, Dr. Dunszt F-renc apátplébános, Dr. Lénárd Já­nos hercegi urod. főtitkár, fíeischt Imre városbíró. E ős/ör Serényi gr. földmivelésügyi miniszter fogadta őket, a hol Dr. Sipeki Batás Béla főispán szép szavakkal tolmá­csolta a küldöttség célját s a miniszter jóakaratába ajánlotta a kérelmet, melyet aztán fíeischi Imre városbiió adott, elő rész­letesen. Elmondva, hogy Koszthelynek nagy sérelme az, hogy mig kisebb balatonparti helyeken az állami kikötök már részben megépültek, részben épülő félben vannak, addig a keszthelyi kikötő még szóba nem igen került; pedig Keszthely idegen for­galma egyike a legnagyobbaknak. Azután Dr. Büchler Sándor rabbi, női gazd. iskolá­ját ajánlotta a miniszter figyelmébe. Gróf Serényi a kérelmet igyekezett megérteni s kijelentette, hogy a kikötő kérdését, tanulmányozni fogja ós a kérést egészen jogosnak tartja. A női gazdasági iskola kérdésében nem mondhat biztató szavakat. A földmivelésügyi minisztériumból a közoktatásügyibe ment a. küldöttség, ahol a főispán bevezető szavai utá.i fíeischi Imre városbíró előadta, hogy Keszthelynek mi­lyen terheket kell viselnie a kultúra érde­kében, s hogy a polgárság ezeket az óriási terheket már nem birja. fíeischt arra kérte a minisztert, vegye e terheket, a város szegény polgárainak vállairól és a keszt­helyi községi elemi iskolákat vegye állami kezelésbe. Másik kórelme pedig az volt, tegye lehetővé, hogy államsegéllyel Keszthely színházat építhessen. <lankovich közoktatásügyi miniszter a legnagyobb jóakarattal válaszolt. H'vstko­zott a nyomasztó pénzügyi viszonyokra, de megígérte, hogy a mit tehet, Keszthely érdekében megtesz. Ari ól azonban egyelőre attg lehet szó, hogy a keszthelyi iskolákat államo­sítsa, de nagyobb államsegélyt mer emle­getni. A színházra nézvo kötelező Ígéretet nem tehet,, de az ügyet tanulmányozza. A küldöttség a miniszter szavait megélje­nezte, aztái elvonult Nárai Szabó államtit­kárhoz, ki egész világosan kijelentette, hogy a miniszt°rium a jelenlegi viszonyok között az államosításba nem mehet bele. A küldöttség tagjai csütörtök este fél 11 óra­kor tértek vissza Keszthelyre. Pünkösd. Irta Pataky Béla. E pünkösd ünnepén Jövel szent létek Isten: Szállj alá híveidre, Sziveinket töttsed be: Mennyei szent igéddel, Hit, remény szeretettel. Pünkösdje van ma a keresztény vi­lágnak ! Az összes kereszténység hálatelt kebellel iiuiiepli a Szentlélek kitöltetésének emlék ünnepét,. íme az egek megnyilatkoztak és a megnyilatkozott égből alá szállott a pün­kösdi Szentlélek, hogy erőt öntsön az el­csüggedt emberi szivekbe. Oh, vajha e szent ünnepen megnyitna e'méuk és lel­künk világa, hogy e hazának minden rendű, rangú lakosa szentlélekkel eltelve hirdetné, hogy mindnyájan egy Istennek gyermekei vagyunk és a Krisztusban egy­másnak testvérei. Ha azt akarjuk, Iiogy áldott pünkös­dünk legyen ; akkor ékesítsük fel szivün­ket, mint a lélak templomát: Istenbe helyezett hittel, Jézusi szeretettet és Mennyel reménnyel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom