Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-09 / 6. szám

2 BALATONVIDÉK 1913. február 9. ebbői a hagyományból nem vonhatta ki magit. . Nagyon megszeretve ezt a francia kedélyt, ezt a fraucia szellemet, amellyei a jni művészeiül! oly tékozlóan bánnak.Kunffy Lajos nem habozott Magyarországot elhagyni, hogy ebbe a francia szellembe még jobban behatoljon. Ekként Parisban fejezte "be tanulmányait s Benjámin — Constant tanítványává lett. A'/óla kiállítja müveit a Szép in ü vészetek Nemze'i Egyesületének szalonjában. Mindez közei tizenöt évvel ezelőtt kezdődött. Ma — íme a termékeny munkásság gyümölcse — ez a fiatal magyar mester ugy szép és bámulatosan solcoldalu Jciálli/ásban hozzáértő műbarátok Ítéletének teszi ki képeit. Művészetében uincs semmi közhely, nincs semmi korai ; csak az található meg binne, ami a művészi kiforrottság idejében jön meg. Párizs és körútjai, ha még annyira í csábilók is, nem téríthették el Kunffy Lajost művészetétől. A páiizsi élet lázában mindig megtartja nyugalmát, azt a búskomor jelleget, amely oly jól illik a magyar természethez: Kunffy sohssem téveszti szeme elől szülőföldjét. Nemde, egyébként, ezen érdekes művészi megnyilatkozásnak jellemző vonása egy érdekes egyéniségnek megerősödése, ameiy az állaudó, néha lázas erőfeszítések következményeként nem állapodik meg, hanem még nőni fog? Képein erős őszinteség ömlik el, hogy bemutassa a figyelmes és barátságos szemlélő előtt a sokszor festői cigány típust megfelelő környezetében. Felesleges magyarázgatások nélkül itt annak kijelentésére szorítkozunk, hogy Kunffy Lajos pályájának nagy állomásaival : egymás után következő utazásaival a szép Balaton partján és müveivel, melyek innen nyerik létüket, igazi mély érzést mutat, melyben mindig megjelenik a magyar lélek a maga sulijával és komolyságával » Mély hálával tartozunk tehát Kunffy Lajos festőművésznek, hogy dunántúli típusukat s balatoni tájakat ábrázoló képeivel reánk irányította a nagy francia nemzet érdeklődését, de hálás köszönetünkkel adózunk Léopold Honoré urnák is, ki hangulatos előszavában a gall szellemet jellemző világossággal és egyszerüseggel emeli ki a francia és magyar művészet Ízlésbeli rokonságát és a magyar alakokat ábrázoló képeken meglátja a komoly magyar lelket, amelyet annyian félreértenek, mert nem akarnak vele szorosabb kötelékbe fonódni. Kurtffy Lajos képkiállitása igen értékes szem lesz abban az érzelmi láncban, mely nemzetünket egyre szorosabban oda fogja fűzni a művelt nyugati nemzetekhez. Megyei közgyűlés. Zalamegye f hó 11-én tartandó közgyűlése alkalmával az alispáni jelentésből közöljük a következőket : A vármegyei távbeszélő hálózat az 1912. évben a zíilaegesszeg—zalaszent,gróti és a zalaegerszeg—nagykanizsai (ezen a vonalon már a múlt évben is lehetett a városi hálózat felhasználásával beszélni) járási távbeszélő központ kiépítésével és az alsódomborui községi távbeszélő létesítésével fejlődölt; az 1913. évi munkaprogram szerint a sümegi, tapoloai és balatonfüredi járási távbeszélő központok fognak kiépülui. E munkálat befejeztével a jelentkező községi távbeszélő állomások létesítésére kerül a sor. A közegészségügyet illetőleg jelentem, hogy a felnőttek egészségi allapotR általában véve elég jó volt; a légzőszervek he vény kurutos megbetegedései és az ii fluenzás bántalmak mérsékelt számban jelentkeztek és lefolyásuk enyhe jellegű volt. A szemcsés köthártyalobia ('inol)omara) vonátkozó általános szemvizsgá'alok az egyes járásokban folyamatban vannak. A vármegye tiszti főorvosa megvizsgálta a nagykanizsai és zalaegerszegi nyilvános jogú gyógyszertárakat s a Hévíz gyógyfürdő határának megállapítása tárgyában megtartott helyszíni tárgyaláson és a znlaegerszepi kír. törvényszék fogházvizsgálatán vett részt. Zalaegerszegen a lefolyt rövid időszakban az elhalálozások .•-záu.a meghaladta a születések számát. Ez a kedvezőt len eredmény, az eddigi viszonyokhoz hasonlítva, kivételes ugyan ; mégis felhívtam a városi közegészségügyi halóságot, hogy a halottkémlést és különösen a gyermekek kötelező gyógyítását szigorúan ellenőrizze s általában véve kutassa a kedvezőtlen viszonyok okait és megszüntetésük) e a lehelő intézkedéseket tegye meg. Az eljárásról jelentést kívántam, hogy az esetleg szükséges intézkedéseket megtehessem. Az állategészségügyi v.szonyok a lefelyt időszak alatt, kedvezően alakultak. A vármegye területén megtartott állalvásárok forgalma élénk volt. Az állategéczségüg) terén mindinkább azt tapasztalom, hogy sok helyen nem ismerik mindazon kötelezettségeket, amelyek az állattulajdonosokat ragadós állati betegségek eseteiben már a betegségnek vagy csak gyanújának a keletkezésekor is magánál a törvénynél fogva, tehát tiatósági intézkedés előtt, is föltétlenül terhelik ; továbbá. hogy a községi elöljáróságok sem ismerik, illetőleg nem rendelik el mindenkor mindazokat az óvórendszabályokat, amelyek végrehajtása végett nekik kell már a betegség fölléptekor a halósági rendelkezés bevárása nélkül a törvény értelmében azonnal intézkedniök. Hogy mennyire káros ez a két ténykörülmény általában véve az állategészségügyi érdekekre és különösen a gazdák)a nézve, az nem szorul magyarázatra. Az időjárás éppen Ugy. mint az előző időszakban, rendetlen, kedvezőtlen volt. Takarmány elég nagy mennyiségű áll rendelkezésre és így az állatállomány kiteleltetése kellő beosztás mellett, nem okoz nagy gondot Az állat,árak elég állandóak, a szarvasmarha ára elég magas, de a sertés ára igen alacsony s a kereslet elég gyenge. A gabonaárakban némi visszaesés mutatkozik.' A lucerna és lóheremag ára igen magas, de a készlet elég kicsi. A bor ára a rossz minőség mellett, is magas. Az őszi szőlőmunkák, főként a trágyázás és a trágyázott szőlők betakarssa a nedves időjfliás és a korai fagyok miatt csak késedelmesen, nagy nehézséggel voltak befejezhetők. A gazdasági cselédeknek szolgálatokbői más vármegyékbe való szegödtetése, E^y uyüt, barátságos, tiszteletet kifejező köszönés azt a gondolatot kelii, hogy ez egy kedves, vonzó egyén lehet, kivel óhajtandónak tartjuk esetleg az ismeretséget, kinek a köszönése után itélve, még több szép tulajdonságot előlegezünk. Viszont egy hideg, gőgös és még nem tudom milyeu köszönés után senki sem alkot magának valami kedves fogalmat az illetőről, sőt túlzottan visszataszítónak találja. Nagyon természetesen ! Szemléltetőbben beállítva: Egy comme il faut köszönés barátságosan simogat, az ellenkezője me'lbe boxol. Ez az általános képlet ; nagyon sok árnyalata van. Az utcáról beszéltem, maradok is annál ! Jön egy a kesztyüjétől-cipőjéig elegáns nő, szemben vele egy épen olyan elegáns úrral. A kalap az ur fejéről hódolatteljes mozdulattal derékszögben lekerül s hangosan biztosítja a hölgyet kézcsókjáról. Az nyájas mosollyal viszonozza — és mennek tovább. Az elegáns uri ember újra találkozik egy nővel, ki ugyanabban a társadalmi állásban van, miut az I-ső számú hölgy, csakhogy szerényebben öltözve, esetleg piacra menve.!?j Az elegáns férfi nagy diplomáciával egy pillantással átfogja az utcát s ha nincs senki, ki őt zsenirozza, kevésbé hódolatteljes mozdulattal, de a mértani derékszöget megközelítve köszön s valamit rebeg. De ha történetesen látják, akkor az elegáns ur hanyagul emeli a kalapját, a szája szorosan zárva marad, mint egy pánoéltrésor ajtaja, — egy kicsi keserűséget okozva talán a szerényen öltözött, nőnek. Az elegáns hölgy, az I-ső számú, szintén találkozik többekkel s végig csinálja a köszönés minden nemét. A kebelbarátnőinek — az utcát szinte lekicsinyelve — csaknem kiabálva köszön és rá néhány percre, neki egy kellemetlen alaknak dermesztő hidegséggel biccent, de nem lefelé a fejével, hanem felfelé, olyanféle mozdulattal, mint az Entreprise lovai, melyeknek sehogyse tetszik a fejükre ültetett tollbokréla Ujabb alakok jönnek ujabb köszönési módozatokkal. Például igy is ! Két úriember sétál, nagyban beszélgetve egymással s a fülemet ilyen furcsa beszéd üti meg : Megmondtam annak a kétlábon járó marhának, jó napot, — hogy legközelebb.... Szétnézek, hogy hol az a marha, akiuek a jónapot, a beszéd megszakítása nélkül adresszálódott. Hát kérem, szerintem ez egy minősíthetetlen módja a köszönésnek. Ki csak igy tud valakit üdvözölni, legokosabban tenné, ha megtartaná magának. Vagy legalább is megérdemelné, hogy az ilyen leadott «izét» hasonlóképen kapná vissza ! Ennek méltó párja a civilben való szalutálás. Öreg, kényes fejti bácsiknak ez teljesen megbocsátható télen, de fiatalabb egyéneknél nincs rá mentség \ Férfiaknál a kalapmegemelés módja és mikéntje fokmérője a kifejezett, tiszteletnek vagy annak ellenkezőjének. Ha valaki tisztességes módon «jó napot» kiván, ez szép, ősi és természetes, de egy foghegyről odavetett «jÓ napot» harsogva, mondva, suttogva, a kívánok szó megspórolásával, nem túlságosan kívánatos. A vau szerencsém, kétségkívül udvarias szólásmód, csak legtöbbször képtelenség ! Ugyan kérem, mi szerencse van abban, ha X Y-nal találkozik valaki 1 A kézzel intett üdvözlet — néha kedveskedő a nőknél — de souverén, leereszkedő, kényelmes mozdulat, a férfiaknál. A kezét csókolomok csimborasszója előtt egy felkapott, ravasa kis germán jövevény szerénykedik ! A kisztihand, ez a dédelgetett szó valóságos megváltás volta dilemmában sínylődőknek. Ahol a kezét csókolom sok, a jó napot stb. Kevés, milyen szerencse ott a megváltó kisztihand. Sokan úgy szeretik, hogy csak úgy sziszeg a beszédjük — csevegés közben — a sok beékelt, kisztihandtól Valósággal konfettiznek vele. Azt hiszem, ez is egy jó magyar speciálitás ! Eljutottam a «kezét csókolom»-ig. Ez mindenesetre magasabb tiszteletnyilvánitás. A leadás tényével a legmagasabb a kulturnépeknél, mert vannak mondott kézcsókok is, mikor a kezét osókolomosoknak eszük ágában sincs ezt megcselekedni, Tehát mikor igy köszönnek, abban a, percben meg is cáfolják a mondásukat,. Ezek teremtenek aztán adott körülmények közt kicsi és nagy sértéseket, kését üségekel.