Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-06-15 / 24. szám

XVII, évfolyam Keszthely, 1913. junius 15. 24 szám. Pol 1 Cl a i In eti 1 «§ p . MEGJ E LENI K rI E T E N KINT E G Y S Z F V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérőnk. Kéziratokat nsm adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre . 10 K. - f. Negyedévre Fél évre . . . 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 A sajté itsegr«u.d.9zafcályoa»8a. Az u. n. modem haladás sok tisztes intézményünket kikezdte és megváltoztatta Ez a változtatás tulán seli< j >em oly szembe tünő, mint a sziné-zetben és a sajtóban. Ez a két intézményünk a magyarságnak erős támasz . volt mindaddig, an.ig a légi nyomokon haladt.. Mihelyt azonban a» idegen szeli m rányom U bélyegét, többet ártott, mint használt. A sajtó eldurvulása az utóbbi időben olyan veszedelmes arányokat. óitött, bogy valóban itt az ideje a kinövések megszünte'ésének. Sajnos, amit a koalíció nagy igazságügyminiszieie, PoUmiji Géza, az Mlikon körűimén \ f k mostohaságn miatt nyélbe ütni nem uidott, annak nyélbeütése a Ti*za kormányt a maradt, amely, mint mondják, « fontos kérdé-t végérvényesen meg is fogja oldani. Vaszary-exnJektábia. A volt hercegprímásnak ma adia át egy keszthelyi küldöttség Keszthely díszpolgári oklevelét. Vaszary Kolos bíborosnak díszpolgárrá való megválasztása elég I esőn ugyan, de mégis csak megtörtént. Most csak arra vagyunk kíváncsiak, liogy Vaszary Kolos szülőházát mikoi jelölik nii-g olyan művészi emléktáblával, mint Goldmarkét. Mert, hogy ilyesminek is itt volna az ideje az egeszén bizony os. A hévizi villamos. Kenderes, 1916. jun. 11-éu. Igen tisztelt Szerkesztő ur. Tudom, hogy sok alkalmatlanságot szerez az. hogyha hosszú leveleket kell olvasnia, de amidőn konstatálni kívánom, hogy ezt szeretettel ós a közügy érdekében önzetlen lelkesedéssel is teszi, nem mulaszthatom el az alkalmat, liogy ezúttal köszönetet ne mondjak szívességéért, hogy nem a nagy nyilvánosságnak szánt leveleimnek helyet adott b. lapjában. A célt, ha kedves szülővárosom lakósai el nem is érik, egj

7et azonban mái most megállapíthatok, hogy ha kis körben is, de soraim, amelyeket irtam a villamos vasút ügyében és a közéleti tisztaság érdekében, némi visszhangot keltettek. Ma kaptam ugyanis egy levelet és a városi számadások egy példányát, amelyben, a levélírója figyelmeztet egyremásra. Sajnálom, hogy csak ti neve kezdőbetűit, irta ki s igy nem tudom, mert régen kerültem el az ón kedves kis városomból, bogy ki rejtőzik alatta. Ha kedve van kedves jó Szerkesztő úr, tudja meg. ha egyáltalában hive annak, hogy ki az, aki bizonyos érzékeny igazságokról is mer beszélni a mai panamásvilagban. N. B. — En részemről nem vagyok kíváncsi rá, mert, az igaz beszédnek úgy is kell, hogy meglegyen a belső tartalma és igy nem kételkedem, hogy az a hatásaiban kifelé is érvényesül; bárha nagy is az érdekszövetség, amely a tiszta igazság napfényre kerülését állandóan akadályozza. Azt kifogásolta a levélíró úr, hogy az utolsó levelemben a vili. vasút miként való megteremtésének akadályai között van az is. hogy a vá.ros nem rendelkezik tökével és annak a megszerzése a mai pémvisstoiiyok között súlyos teihet róna az összeséire, és rámutat arra a sajátszerű gazdálkodási rendszerre és kormányzati felfogásra, amelyet otthon a tüzhety körül állandóan tapasztalt, — és annak az igazolására küldte be nekem a város ez idei zárószámadásait és azt mondja : < lh' a város intézököreibev, a na<1 BALATON VIDÉK TAHCAJA. TE VOLNÁL AZ? (ETELKÁHOZ.) Irta Lakatos János. Te volnál az, valóban te volnál, Akit az Isten nékem társul szán, Hogy jóba', rosszba velem osztozzál, Te szép, te jó, te kedves barna lány ? Te lennél hát, valóban te lennél Bús életemnek fénye, csillaga, Hogy társtalan ne legyek végig, mint Magát emésztő ébenéjszaka ? . . . Oh, mert ha múltam végig nézem én : Eszembe jutnak fájó képzetek . . . Nincs ott mosoly, csupán csak fájdalom: Tépett remények, könnyek és sebek ! S kinek múltjában nincsen öröme, «.' övőjében se bizhat az sokat. Borúban élő lelke képtelen Meglátni abba' lényes napokat . . . Menj liát, menj hit, kerülj el engemet : Kecses hajód enyémhez oh, ne kösd ! Mert úgy lehet, hogy összeroppan az Zúgó hullámnak vészes karja közt. . . Kerülj el hát... S bármint is hívjalak : Derűd bajért érettem el ne dobd, Mert még a sirba' sem nyughatnám én, Ha sorsom némitná el hajnal-mosolyod !.. íréi egyéniség;. Irta Gárdonyi Gaspar. Az irodalmi megítélés mérlegére hatalmas súlyként nehezedik a>, iró egyéniségének » kérdése. A különböző műfajok fejlődési fokozataiban mindenütt rátalálunk ezen elv alkalmazására. Már az antik világirodalmat pártoló, élvező és megitéiő egyedei az «arany eiv»-ek közé sorozták. Megnyilvánulását pedig abban kérésién, vájjon eddig ismeretlen nyomok jelölik-e meg az illeiő iró működését, vagy pedig a légi eszméknek új keretbe való foglalása mennyire tükrözi vissza az iró énjét. Valóban, a régi kor helyes nyomokon kutaiott az írói egyéniség után. Az új eszméknek feltárása, a régieknek új szempontokból való vizsgálása az a terület., ahol az iró egyénisége szerint >zámítódik. E téren teljes világosság uralkodik. Ez pedig az egyes irók lelkivilág" közti különbség. Valami individuálisnak, egyéninek kell tehát az iró egész érzésvilágának lennie. Ez nem más, mint a lélek művészete. Minden iró egyúttal lelki művész is. Nem kivételek a zsenik sem, bár annak, akinek lelkében készen vannak az eszmék, tagadhatatlanul könnyebb a dolga. De azért ezek is a lelki művészek közé i tartoznak. A zseniuek az érzések, a hatá) sok és eredmények rendszerbe szedése a dolga. Bizonyos fokú művészet nélkül í azonban ez sem képzelhető. Sokszor talán nehezebb a meglevőt elrendezni, mint újat szerezni, kitalálni. Rendszerint azonban ennek megfordító' tjn áll. Epén ezért nagyobb lelki művész az az iró, aki fáradsággal gyűjti össze megérzéseit. Ugyanis kettős munkát végez : az anyagszerzést, és elrendezést. Mindkét fajú iró tehát harcot vív lelkében. E művészi küzdelem teljesen egyéni. Ámde mivel csak az iró leikét érinti, a megítélésnél semmit sem számít. Az egyéniséget csak akkor kezdjük kibontakozni látni megérteni és magbirálni tudni, ha a belső vajúdás külső eszközök alkalmazása által láthatóan megnyilvánul. Az irodalmi egyéniség megítélésének kiinduló pontja itt van. Ez az első követelmény arra nézve, hogy valakit vagy valaki szellemi megnyilvánulását egyéninek mondhassuk. Az irodalomban látszólag könnyű egyénnek lenni. Valójában azonban sokkal nehezebb, miut a társadalomban. Ez utóbbiban ugyan millió meg millió ember akar kü'önbnek látszani embertársánál, de ae irodalomban a legjobbakkal, a kiválasztottakkal kell megküzdeni. S mégis sokan vam.ak, akik gyengeségük tudatában is ki mernek állani az irodalom porondjára. Legyőzetésük, teljes vereségük után sem vesztik el harci kedvüket, mert mindenáron érvényesülni akarnak. A pythagorási elvnek ma már kevés gyakorlati alkalmazása van. Ma senki sem akar nagynak s bölosnek látszani, hanem mindenki nagy és bölcg akar lenni.