Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-06-08 / 23. szám

XVII. évfolyam Keszthely, IBI3. junius 8. 23 szám. Politllvíli etilap. M E G J E L E N 1 K H BTENKINT E G Y S Z V ii: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG É S KIADÓHIVATAL á VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk, vissza. ELŐFIZETÉSI ABAK : Egész évre . . 10 K. —- f. Negyedévre Fél évre . . . 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 20 Heti kis tükör. Jua. 8. A nemzet és a király kibé­külésónek, melyet a koronázás ténye min­den kétséget, kizárólag biztosított, Ünne­pélyes évfordulóját üljük. 1867 és 1913. Minő rövid idő a neuizet "Ztedéves élete­ben s mégis mily nagy a különbség a nem­zet akkori vezéreinek s a mostaniaknak felfogása, politikai hi' vallása és egész lelki­világa között. Bár adná meg a magyarok Istene, hogy az a tisztult felfogás, mely Deák Ferenc pályáját mindig jellemezte s mely politikájára is rányomta sajátos bé­lyegét, minél előbb térne vissza ez ország­házába s egész megromlou közéletünkbe! """"" Megértés. A. «Magy u Siketnéma Oktatási c. lapban olvasom Reischl Imre városbírónak egy igen kedves hangú ieve­let, amelyet n Sik etiléma-iut. Tanárok Orsz. Egyesületének elnökségéhez intézett, midőn ez az egyesület kesztliely i gyűlése érdedében nála tudakozódnit. A levél egyik pass'-usa igy szól : «Egy estiletűk közgyű­léséhez kért. erkölcsi támogatásunk, melyet, legteljesebb mértékben fogunk gyakorolni, nem­csak szivünkből folyik, de tartozó kötelessé­günk is, hisz ezzel egyesü'eiük révén a Balaton kultuszra!: is te-zün'- szolgálatot.» A nevezett újság Reischl Imre leve lét €megértésről tanúskodó» évéinek nevezi. Valóban az is ! Idegenforgalmat csak úgy lehet itt csinálni, ha az idekivánkozókat teljes meg­értésünkről biztosítjuk. Reischl Imre levele jó példával jár­elöl, tessék minden téren követni 1 A hévizi vasút Kenderes, 1913. junius 5. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Rendkívül testeiem, hogy ezút­tal ismét kénytelen vagyok igénybe­venni szives béketüiését- és ismét — írok a villamos vasúttal összefüggő némely dolgokról és első sóiban ter­mészetesen arról, hogy a mult leve­lemben, de akaratom nélkül esett ívssz értesült ségemet beismerjem és érte kiváló tisztelettel bocsánatot kérjek. Bei.-merem, hogy tévedtem ! De látja t. Szerkesztő úr, a lelkem ifjú­ságától fogva kalandozik a szép, az igaz és a nemes dolgok keresésében és igy könnyen megérthető, hogyha olykor-olykor el el tévedek az igaz­ság megállapításában ; de mikor ész­reveszem a. tévedést, sietek a lelki­ismeret-világom parancsának enge­delmeskedni és — bocsánatot kérni. Azt gondolom, liogy a magatartá­som teljesen fedi a férfias karakter lényegét. De engedje, hogy a tárgyamra térjek ! Két levelet írtam a keszthe­lyi vili. vasút ügyében és az elsőben azt kerestem, hogy a keszthelyi h. é. vasút részvénytársaság (Budapest. VI.. Eötvös-u. 14.) ülésén miért hiányzott Keszthel} 7nek ; az én kedves szülő­városomnak a hivatalos képviselete? A második levelemben egész világo­san rámutattam, hogy az én régi iskoláspajtásom : a Reischl Imre mos­tani városbíró, nem lettel tagja egi/ >ész­vényt ár salat igazgató tanácsának, amikor az az érdelctársulat akarja megoldásra vinni a keszthelyi villamos vasutat. Kö­rülbelül sejtettem azt is, hogy-ugyan­azok a tisztelt férfiak, akik javarész­ben az en apai barátaimból tehenek ki és akiket a lelkem teljes tiszte­lete övez, szintén vem viselhetnek Keszt­hely városi érdekeket, mert, hisz úgy beszelték nekem azok, akik az ügy­vezetését a fenti rész vény társulatnak ismerték, hogy az igazgatóság tag­jai a részvény társul attól évenként 200 kor. tiszteletdíjat és 1. osztályú szabadjegyet élveznék a helyi vas­utakon. tehát : '/Íjazást fogadnak el. Ugyanezen levélben említettem a közéleti tisztaságot, ezt, az országban óhajtott, de sajnos ! ez idő szerint ismeretlen és meghatározhatatlan valamit — és erre az óhajtott valamire, amelyet a leveleimben idézett urak is, etrytői egyig keresnek, kutatnak, mondom: kedves Szerkesztő uram! A BALAÍUNV'lIlEii l'AHCA JA. A kórisía lány. Irta TASNÁDY B. GYULA. Egy szőke kis kóristalány (Valakit biztos' szeretett) Szidta a szerzőt, hogy a darab Végén is kapott szerepet. S mielőtt a deszkákra lép, Hol egy hónapja van talán, Igy szól : „Tudom, ennek se volt Még szeretője kórista lány !" Levelek. Irta TASNÁDI B. GYULA. Egy vastag levelet hozott a posta, Kihullt belőle sok ismerős levél, S az ismerős levelek közül Egy hártyapapir, finom, fehér. Remegőn, telve néztem bele : „Uri becsületében bízva Az enyémeket meg kérem vissza, Meg a hajfürtöt. Isten vele." A leveleket összeszedtem, Mindegyikre nyomtam egy csókot, Egy utolsót, és tizet, százat, Melyből egy szőke hajfürt lógott. És visszaküldtem. Tehát \ ége ! Pedig örökké tart : ezt ígérte. Mennyi szép álom hullt a porba, c> oda mind egy Ms láb taposta . . , Nikláxi. Irta Klacskó Olivér főgimn tanár. A kegyelet, a tisztelet és a hála ve zérelt-> folyó hó 1 én a keszthelyi kath. főgimnázium VI és VII. osztályát niklai zarándokutján, melyet majdnem az egész tanári kar kíséretében tett meg. Nikiára zarándokoltunk nagy költőnknek Berzsenyi Dánielnek egyik lakóhelyére, ahol egyúttal hamvai is pihennek, hogy n költő sirjánál rendezett kis ür.nepéllvel legalább valami módon lerójjuk költőnkkel szemben azon hálánkat, mellyel neki az egész magyar nemzet tartozik. Mert igaz, hogy a nem­zetek élete a nagy költők müveiben tük­röződik vissza, de igaz az is, hogy a nem­zetek életének irányítására befolyást, gyak­ran igen nagy befolyást, a nagy költók gyakorolnak. Lehet, hogy ma nem egé­szen igv VHn, de Berzsenyi korában s magát Berzsenyit illetőleg még igy volt. Di. Berzsenyi Gerő közjegyző ur köz­benjárásának és fáradozásának eredménye volt az, hogy a lelkesedéstől áthatott kis csapat vasárnap délben elindulhatott a keszthelyi állomástól zarándokútjára, mely­nek — eltekintve a hőségtói — pompás »selyem« idő kedvezett. Mégis csak szeiet­het bennünket a jó Isten mert mire Mar­cali állomáson kiszálltunk, hogj- a niklai Berzsenyi család szívességéből küldött kocsikon Niklára hajtsunk, a homokos somogyi utakat jó esőtől fellocsolva talál­tuk. Hosszú !> ocsis'irbí n, mintha csak Követválasztásra indultrnk volna, vonul­tunk be a 9 kilométernyire fekvő Nikláia, megá 1 v» h régi Berzsenyi kúria :-lótt s ahol a báziasszonx, a költőnek uuokája Berzsenyi Mariska úrhölgy, a Berzsenyi család többi tagjának élén fogadta a legnagyobb szívességgel csapatunkat. Meg­illetődve néztük meg a szobákat, melyek­ben valamikor a nag}' költő tartózkodott, s meghatva álltunk meg kedvenc s/obája falán függő olajfestményü arcképe e!őtt. Innen az óriási kert-n át, melynek egy­koti méhesében Berzsenyi Dánielnek- nem egy költeménye született meg, a temető felé vettük utunkat, hogy a többi síremlék közül kimagasló s a Berzsenyi család sír­boltját jelöló obeliszk előtt megtartsuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom