Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-11 / 19. szám

XYII, évfolyam. ' Keszthely, !9!3. május II. 19 szám. Poli tiliai lietilap. MEGJELENIK H E T E N K INT E G Y S Z K ií: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutal ványokat, hirdetési suegbi­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Xéziratckat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre . . 10 K. —• f.l Negyedévre Fél évre . . . . B K. — f. j Egyes szám ára Nyilttér pet.itsora 1 korona. 2 K. 60 20 Pünkösd ür,nepere. — Emlékezés Krisztus apostolaira ós korunk békeapostolaira. — Irta: Dr. Pap László. Szép, napsugaras tavaszunkat csak az imént zordon té.li napok za­varták meg ... a virágzó fák ágait hó borította, majd ismét, a természet ébredése, derű és napfény tartották bevonulásukat. Napok óta megint zordon idő ütötte fel tanyáját . . . faggyal fenyegetve ... mitől Isten óvja sok csapástól sújtott magyar népünket! Idei pünkösdünknek ez a szomorú praeludiuma . . . Eljöttél piros pünkösd napja ! Te, a kereszténységnek egyik legma­gasztosabb ünnepe! Te pontosan meg­jössz, nevednek megfelelőleg (Dom. Pentecostes) mindig a húsvét utáni ötvenedik naponköszöntesz be(Pente­coste = ötvenedik t. i. nap). Bár tanulna tőled a csalóka tavasz, hogy rendesebb lenne és ne hordana méhé­ben ijesztő bajokat, fenyegető vesze­delmeket . . . Emlékszünk rád piros pünkösd i napja . . . leírnak az Apostolok cse­lekedetei (2. rész) . . . Te vagy a Szentlélek eljövetelének ünnepe ! Igen, emlékszünk rád! Tudjuk,szent hagyományunk a tanuja, hogy az apostolok és több hívük a Sión he­gyén abban a házban gyűllek ösz­sze, ahol Jézus az utolsó vacsorát tartotta. S egyszerre mi történt ? Elmondja a szentírás. A Szentlélek jelent meg . . . szélzugás között . . . tüzes nyelvek alakjában... S hanem emlékeznél kedves olvasóm, hogy mit jelent e külső jel, megmondom. . . Azt, hogy amiként a tüz világit és melegit, akként világosodtak fel az apostolok ; de egyszersmind neki tü­zesedtek a hit hirdetésében, mert a Szentlélek mindent, megvetni kész bátorságra bevitette őket s tanítá­suk a szél gyorsaságával teijedt el mindenütt . . . És ltezdének az apostolok szólni különböző nyel veken, mondja az írás. Az apostolok a nyelvek adományát is kapták ... A pünkösd tehát a Szentlélek eljövetelének, de egyúttal a Szentlélek adományának, a Szent­lélek «kiáradásának» ünnepe! Pünkösd napja. Üi-nepedtől az idén egy hét választ el egy roppant fontos dátumot. Május 18-ika ez. Az idén véletlenül vasárnapra esik. Ez a nap nekünk ünnep ! Ünneppé avatta Apponyi Albert gróf akkori kultuszminiszternek 1907. április ha­vában kiadott rendelete, melyet a hazai összes tanintézetek vezetősé­géhez intézett. S vájjon mire hiv föl bennünket ez az irat ? Arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium intenciójának megfele­lőleg a többi művelt nemzetek pél­dájára mi is egy kis időt szentel­jünk az iskolákban az egyik tanórán a béke nagy eszméjének és pedig május 18 án, az első hágai békekon­ferencia megnyitásának, ennek a ne­vezetes napnak most már tizenne­gyedik évfordulóján! Meg vagyok szentül győződve, hogy senki sem dobja szememre az ünneprontás vádját, hogy Pünkösd napját. Összekapcsolni igyekezem má­jus 18 iká.val. a «békenap»dátumával. Hiszen azok, akik azt hirdetik, hogy mire való a sok vérontás, mikor mindenkinek joga van az élethez, szintén apostolok . . . Hát nem apos­toli működés az el nem kerülhető üdtomás. Irta BERKES RÓBERT. I. Pacsirta csicsereg, csattog fenn az ágon, Tarka mezőkben, tarka vad virágon Templomi szent ihlet,; az isteni 'ájon Színpompa lehellet: a tavaszi álom. Nótatermő erdő, ember ritkán járja, Most is csak mert küldik : császár katonája. Együgyün bal angol, ellenséget keres. Pajtása az persze, csak sapkája veres. Kürt harsoDa járja be a széles völgyet, Hogy mindenki hallja a dobos is pörget. Lehet az is, győztek. Lehet, hogy megunták. Ki keresi, kérdi? Fö az, hogy „lefújták:" Vadvirágos pázsit puha zöld szőnyegén Szétszórva lepihen a sok fáradt legén}'. Jó kedvük mutatja : visszhangzik az erdő: „Ne könnyezzél Ró»sáro, már csak egy esztendő :" Megkérdem egyiket, felel mint a másik, Falujáról beszél, haza, vissza vágyik. „Estharangszó. Templom, hol éds' anyám imáz. Muskátlis ablak. Kert. A Nagytéri kis ház ..." „Az apám beteges, a várást megunta. Alig-alig győzi, mert sok ám a munka:" „Hát a lányok?" — Kérdem. „em gondol már (rájuk ? Nem volna-e vesztén gyászos a ruhájuk?" Egy darabig csak néz, azt a vállát vonja, Bajszán pödör egyet, végtére megmondja : „Biz" a kérem van egy. Falu virág-szála, iázeretem, meg ő is. Anyja nekem szánja." „Nevét is megmondom, nincsen titok benne. Bagosi Pál Maresa, szivem édes szentje." Nem is kérdem többet, mégis beszél egyre, Félig lehunyt szemmel megered a nyelve. II Napsütötte arcát elmosódva látom, Könny ül ki szavára mind a két pillámon. Nem sejti, nem látja az álmodó legény ; Felhők tömörülnek a béke kék egén. Csapatok indulnak Adria partjára, Kifent kécsel, karddal a király szavára. Megterhelt válluknál súlyosabb a lelkük: Harci vágy, szeretet hadakozik bennük. Skutari falánál bömbölnek az ágyuk, Golyóverte porban már egymást se látjuk, Tízezrek megölve, szá ezrek kidűlve Rohanunk előre gyilkos csata-tüzbe. . . Előre katonák! Bátraké az élet! Trombita-szó harsog : a halotti ének. Ádáz tusa-harcnak megtépett zászlója Rongyos foszlányai busán csüngnek róla. Hősi tetemek közt halódik egy vitéz, Merevedő szemmel, bágyadtan messzi néz ; Átszellemül arca, vounglik a szája . . . Faluját, mátkáját utoljára látja. III. Odahaza várják. Kisirt szemmel anyja, Dagadó kebellel hős fiát az apja Falu templomában fakult Mária kép ; Hozzá emeli fel összekulcsolt kezét, Imádsággal kéri, segedelmét várja : Bagosi Pál Marcsa, talu legszebb lánya. A télre tavasz jön. Tavaszra újra nyár. Csata, hősök, c-ak a mesékben ólnet már. Meggörnyedt, öreg lett Fa'u-virágszála Szüzmária képére tekint fel orcája: „Hol késik, hol marad az ő katonája?" S hogy megjön a párja, egyre várja, várja! SCroller BSiksa apát levele dr Lakatos Vince főgimn. tanárhoz. 1913. ápr. 80. Fötisztelenc/ö Tanár Úr/ Itt vagyunk — a bttkoirybéli apát úr­ral — az Tvernián, amely april 28-án in­dult Fium«ból és viszi, viszi a sok ma­gyart Amerikába. Nagyon sok köziül* az asszony, akik gyermekeikkel férjük után mennek. Mikor láttam ezt a sok magyart liajóra snállni, különös fájó érz**s vett raj­tam etót s majdnem egészen ellág)ubam, sirvft fakadtam, midőn Jekelfalrsy min. tanácsos úr, akinek a hajóra szálláskor irántunk tanúsított szíves előzék nysége uagyon lekötelezel t minket feléi k forduíva és a szegény kivándorlókra mut?.t,v» *zt mondta, ez mind elmegy Amerit ába, örökre elveszítjük Őket — Ezen le ki a lapotom­ban eszembe jutott kedves Tanár úr. Mit gondol, miért? Eszembe jutott, hányszor panaszolta fel, bogy lopják a Badacsonyt, viszik a kövét az utak javitá>át« ; meg­fosztják nz országot egyik szépségétől — líszembe jutott, mennyire fájlalja Tanát úr, bogy a Kisbalatont akarják csi>p' lni. Pedig ez csak terv, a jövő század !eive. Mikor less még ebből valami ? Es i> iért sajnálja a Kisbulaton lecsapolá-á' ? Mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom