Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-20 / 16. szám
2 BALATONVIDÉK, 1913. márc iu s 122 . Meglepetésünk közepette alig értettük meg április szeszélyét. Először pajkos játékot véltünk, de csakhamar a legrosszabb indulatról kellett meggyőződnünk. A gonosz áprilisi időjárás az en}'he napsugárral kicsalt, dédelgetett lombokat, virágokat megterhelte hóval, majd szél által össze tépte, végül faggyal leperzselte. A nemrég ékes lombdisz összezsugorodva. mint fekete szemfedél kandikált elő a hótakaró fehér csipkéje alól. Avagy talán a szeszélyes április az idáig élvezett napsugarat és virágot csal: előlegezte volna nekünk, melyeket most vissza vévén, még csak most kezdődnék az igazi tavasz ? Akkor ugyan drágán fizetjük meg ezt az előleget ! Az uzsorás hitelező igen magas kamatot szed, a hitel váratlan felmondása a bukás szélére sodorja a gazdát. Ha csak a mi vidékünket látogatta volna e csapás, akkor Isten büntetését, kellene benne látnunk. De országos, sőt európai, nemzetközi jellegű volt e pusztítás, mely valószínűleg Amerika végtelen préri jein keletkezett és ott megizmosodott tornádónak volt természetes leszármazottja. Legyen bár e vihar amerikai, vagy európai származású, bolond lyukból fújt, az már bizonyos. Az ország legkülönbözőbb részeio o bői érkeznek hírek a hóvihar borzalmairól, de ezek főleg az abnormális időjárást konstatálják. Az általa okozott kár mérvéről majd csak ezután uyerünk felvilágosítást, mely — ha a gabonanemüek lényeges károsodásától eltekintünk is — a szőlőés gyümölcstermés tönkretételével igen súlyos veszteséget ró nemcsak a gazdára, hanem a fogyasztó közönségre is. Az ország több szőlővidékéről az a szomorú liir érkezett, hogy a szőlőtermés teljesen tönkrement,, pedig a vidéknek éppen a szőlőtermés volna legfőbb jövedelmi forrása., ha évek óta illusoriussá nem tenné a szeszélyes időjárás. Első évben a jég verte el, második évben a peronoszpóra szüretelt, tavaly pedig a fagy vette meg közvetlen a tőkéről, az idén pedig a hirtelen beállott téli idő szedett súlyos dézsmát. Mikor kerül már egyszer a sor gazdára, hogy szüretelhessen? Nem csodálkozhatunk ezek után afelett, hogy az ország több vidékén az elfagyott szőlők és gyümölcsösök tulajdonosai tömegesen folyamodtak adóelengedésért, mert az orkánszerü hóvihar a leggazdagabb gyümölcstei mésre való kilátásukat megsemmisítette. Ilyen és hasonló elemi csapások lépten-nj'omon szeme elé tartják a gazdának azt a nagy kárveszélyt, mely a mezőgazdaságot lépten-nyomon fenyegeti. Kétségtelen, hogy az a jövedelem, mit a, termékeny föld magából ont— Vergilius szerint «fundit humo facilem victum iustissima teilus>, mindaddig nem biztos, mig a hombárban, hordóban nincsen. Az eféle időjárás a sors intelme, mety egyfelől a takarékosság érzetét, másfelől pedig a kár és vagyonbiztosítás szükségének a tudatát ébreszti fel a gazdában. A régi görögrómai közgazdasági irók azt tartották, hogy a föld túlságos termékenysége elpuhitj ci a lakósokat ; mert a főid termő erejében bizva, munkásságuk csökken. Minket ezzel szemben a modern élet megtanított arra, hogy korunk élénk világforgalma mellett, a töla fokozott termőereje ébresztőleg hat a gazdászati energiára, mert ma már egy-egy vidék nagy bősége a forgalom utján lecsapolható s a gazdag vidék úgyszólván nem fulladhat saját zsírjába. Mindazonáltal hajlandók vagyunk elhinni, hogy az évek hosszú során át bekövetkező biztos termés elbizakodottá tenné a gazdát. A jövedelem könnyű kiaknázása nem sarkalná a gazdát ujabb és ujabb kutatásokra, kísérletekre, vállalkozásokra,. Söt mondhatni, hogy a kényelem és tétlenség volna éppen mezőgazdasági kultúránknak s vele együtt emberi művelődésünknek is megölöje. A folytonos küzdelem ellenben leleményessé, vállalkozóvá teszi az embert. Gazdálkodása folyton belterjesebb lesz, mely melegágyát képezi az iparnak és kereskedelemnek. Mindezek után pedig módjában áll magát a lehetőség határain belül függetleníteni a természet szeszélye alól. A kora tavasz sirja szélén állva, még egy további okulást is meríthetünk, azt t. i., hogy nemzeti vagyonosodásunk alapját ne fektessük kizárólag a mezőgazdálkodásra. — jóllehet hazánk természeti viszonyai ezt a „foglalkozást praedestinálta nemzetünknek — hanem iparunk és különösen tengeri kereskedelmünk jövedelmezővé tételére is törekedjünk. Ha a jég és fagy tönkre teszi a mezőgazdálkodás jövedelmét, akkor kereskedelmünk meg ipari kivitelünk jövedelmében keressünk kári pótlást. Nemcsak a hírneves francia nemzetgazdász, Galiani, de mi is tudjuk azt, hogy — miként ő mondja (Dia.logues sur le commerce des bleds) csak kizárólag földmüveléssel foglalkozó nemzet olyan, mint a hazárdjátékos, amennyiben mindhung, misztika, j Hgyes, titok . . . egy kevéssé utána nyertek polgárjogot, a kath. költészetben. Ámbár a protestáns Ady szókészletében is megterem töd i,ek már. Nem is az a fontos, hogy halott-e Erdős R. ezekre. Fontosabb, hogy tudták-e egyéniteiii mindezt magukban ? Sik, a tanár, nyelvében lett középkori — uj könyvében. Harsányi jobban keresztül birta hajtani az emancipációt. Érthető, ha tudjak, hogy Sik Harsányi után indult s a mesterből maradt a tanítványban. Szalayról nem lehet beszélni. 0 a fehér, leányszobánái megállt. Hallgat. Több újat nem találunk azok közölt, akik Magyar Bálintnak elődei lehetnek. De ezeket szükséges volt ilyen formán, okról okra nyomozva elmondani, mert H Kincses éjszakák-uak közük van ezekhez. 0 se pattant készen világra Minerva agyából. Magyar Bálint ujat uj alakban hozott. A papi hivatást senkise énekelte meg ráemlékestetőn előtte. Timaffay csak anynyit ir, hogy a falusi zsidójával egy kocsin hajta' a szomszéd filiálisba. . . Magyar Bálint A nappalok buzgósága oiklusban : Aranymezőkön legelteti királyatyja nyáját, a papi .gondokat, királyatyja kisbojtárjaként. Az JÍdás-ban, mii.t iealázódott por a temetőben, szin a szivárványban, csöpp az óceánban ; gyerekdal a dörgés között kivánja : Csak a szavam legyen áldott, Csak az utam könytől ázott, Csak a dalom bünbánatos. Csak a szivem alázatos. Csak a lelkem galamblélek. Csak hagyjon el minden vétek, Vestitsem el a világot: Csak a szavam legyen áldott. Újszerűsége mellett szól ; Vedd el a szót, bír emlékeztet Erdős Reneé Áldd meg őket c költeményére. Egy árnyalattal elüt, tőle, mert ebben is a hivatásáért rajongás szólal meg. Utolsó evangélium c. rá a legjellemzőbb. A kincses éjszakák-hun a homályszeretet vezet még. Itt a misztikum keresés szinte kilátszik. Ez se baj. De rá jobban jellemző az előbbi ciklus, hova a Praefátió dallama és fönsége is elkiséri s remek imitációra ragadja. Küzdelem az Úrral, Kiáltás ae éjszakába adnak még szép Ígéretet arról, aki névjegyül tette le első kötetét a kath. irodalom asztalára. Egyéb biztató jegyek között említhetjük a szókészletéből kiragadott pár siókatlan szépséget : Feszülethez forrasztott ajkkal ; kezdő kezdés; és a sápadt holdfény ir a vizekbe kótát ; kincses éjszakák; Jákobharc . . . Több stilisztikai szépség is akad bőven. Az uj stílussal birkózik. Csak azt nem értem, mért féltik tőle a krit.íku»ai ? Ha mindig Adynál maradunk, akkor föl kell kötni az Írókat, mert nála jobban' ugy se tudja egyik se. A mi pszihologiánk, bármennyire hadakozunk is ellene, csak elütő Arany koráétól. S az az egyszerűség se Aranyra emlékeztető, csak letompitottság, ami a modern lírában az egj^szetüségig hnjhászóan szintén megv;tn. Ami kevés imitáció akad, néhány félszegséggel együtt, eddig már piros cetuzával kijavította Magyar Bálint. A kezdőkezdéseket a kezdő kezdők szeretik legjobban. Persze az önmngunk kíméletlensége a legjobb kritika hozzá. Többet ér a fél rovatos kis bejelentéseknél, enielyre ne sokat adjo 1-. a költó. Csak annyit liigyjen el a dicséretekből, hogy hozott újságot s ezt én megbecsülöm bennp, mert sokan országos hírnévvel örvendenek az Ady, Kosztolányiból kisajátított ügyeskedéseiknek. A közönség nézi, de nem látja ezeket. A kritika meg sokszor elnézi, mert pajtáskodó, alázkodó s tudatlanul tájékozatlan. Amit tanácsolgatnak, fölösleges. Miért, ? Mert ha én pl. (T. Á dr.) u Mária-kultuszból a régi nyomokat követem, az ismétlés. Ha más niucs beunem, hasztalan tanácsolnak füt-fát. Ninos már választat — sok-sok tanulmányozás után haladni a magunk utján. Ami ae erőnk, (Magyar Bálinté a papi hivatás) azt felismerni s bitva szélesíteni, aláfesteni s magunkat egyéníteni. Pont. A kötet ára 2 kor. 50 fillér. Különös címrajzát Boromissza Tibor festette.
