Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-06 / 14. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, IBI3. április 6. 14. szán.. 1*011ti kaI li ^ liJa g7, M E G J E L E NI K 4 E T E N K I N T EGYSZK ii: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELÓFIZETESI ARAK : Egész évre . . 10 K. — f. Negyedévre Fél évre . . . . 5 K. — i'.j Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. BO f 20 Heti kis tükör

e Xripto-Balatoni Szövetség. A • Balatonfüredi Hirlap» vezércikkben panaszkodik a tí Sz. titkárának azon eljárása miatt, hogy ez a nevezett lapot a Szövetség ügyei i Öl nem értesíti. Ki kell jelentenünk, hogy laptársunknak teljesen igaza van. Különben vigasztalásul közöljük, hogy a Szövetség a tBalatonvidék» iránt sincs nagyobb rokonszenvvel s ezt már többször szóvá is akartuk tentii. Hízott kacsa az „Az .Est" berkeiben. Ez az élelmes újság mindent megtesz, hogy olvasóit fantasztikus hírekkel szórakoztassa. Néha az egyház ajtaján is besandit, pedig ugyancsak fél a szenteltvíztől és elkövet iszonyú lephé-eket. Legutóbb a veszprémi püspöki szék felől álmodozott, de persze sziues álmában egy szó igazság sincs. Komoly emberek különben csak nevettek az «Az Est> naivságán. Hát ilyen nálunk az újságírás ! Aztán mondják még, hogy n ncs szükség egy kis sajtó reformra ! Közlekedésügyi rendőrség. Budapest ktzd európai város lenni. Kezdik észrevenni a város elöljárói, hogy valamit a közönség érdekeien is kellene tenni, pi. nem kellene megengedni, hogy villamosok, autók stb. minden nap véresre gázoljanak néhány embert, hogy a kocsisok kedvükre zsarolják az idegeneket; hof»y a villamosra való felszállás életveszéllyel Járjon. Ez helyes ! Minálunk meg temetői rendörté^et kellene szervezni, mert némely vadállatok megint lelegelik a virágcsokrokat a szegény halottak sírjáról. Gondolom, ennek a csúf állapotnak már egyszer mégis cs;ik véget kellene vetni. A zágrábi üzletvezetőség Keszthely ellen. Keszthely veszedelme. Irta Dr Örsi József Többször hiit adtunk már arról a mozgalomról, amelyet Bácsin szky Vladimír, a Máv. zágrábi üzletvezetője indított meg, amelynek az a célja, hogy a Balatonszentgyörgy— Börgönd közé eső vasúti vonalat kikapcsolják a szombathelyi üzletvezetőség kötelékéből és a zágrábi üzletvezetőség alá rendeljék. Az ügy, mikor e sorokat írjuk, a minisztérium előtt van, mert Bacsinszky Vladimír nem az az ember, aki csak tervez, de nem alkot. Igen, ő ezt a merényletet Keszthely és az egész Dunántul ellen az általa hőn óhajtott révbe fog juttatni . . . ha . . . Azonban álljunk meg egy szóra! Lássuk, mivel okolja meg Bacsinszhj Vladimír ur a tervezett változtatást? Az a fő argumentuma, hogy a badacsonyi bazaltbánya az ő hatáskörébe eső vonalakra legtöbb követ szállít, tehát, hogy ne kelljen átírnia a szombathelyi iizletvezetöségliez, azért szükséges a nevezett vonalnak az ő hatáskörébe való bekapcsolása. Tehát, hogy a zágrábi üzletvezető egy reá nézve esetleg kényelmetlen kis udvariassági aktust elkerülhessen, azért kell ez a gyökeres ujitás, amely Keszthelyre nézve nem a legkedvezőbb változásokat fogja maga után vonni. Igy például a tervezett változtatás majdnem száz vasutas családjának fog nyugtalanságot okozni Keszthelyen ; mert, ha a balatonszentgyörgy—börgöndi vonalon a zágrábi üzletvezetöség joghatósága iép életbe, akkor a jelenleg alkaJ. A BALATONVII)ÉK TÁRCÁJA. Jl téntacsepp. Irta Berkes 'Róbert. le Ids téntacsepp a tollamon Vajon mit írjak én veled ? Megírjam Neked őszintén, bátran, Ahogy érzem, mennyit szenvedek ? Megb'jam, hogy minden este Eljösz hozzám tündérképen, álomszárnyon? Megírjam, hogy megleltem az Örök üdvöt csóktól égő, csókos szádon? Megírjam, hogy enyém voltál S vadul öleltek magamhoz karjaim ? Selyem hajaddal, hogy belakartad arcom S ajkadat keresték ajkaim ? Azt írjam-e, hogy szeretlek És, hogy lázban égve csókolom szeid képed? le vagy álmom királynője ! ? Kis téntacseppke ezt írjam meg véled ? S amíg ezen eltűnődöm, Míg bennem a szó fakad s kiárad, Mig keresem a szépet, mit írjak Néked', Tollamból a téntacsepp kiszárad. Emlékezés a római zarándok utróf. L ta Dr. Hoffmann Ferenc. Gimnáziumi tanulmányainak folj'amán Cicero nyelvének szabályai — és a klasszikus művelődés kapcsán tanáraink lelkünkbe csepegtetik azt, « vágyat, hogy egyszer életünkben elránduljunk abba a városba hol a nagy római birodalom bölcsője ringott. Ez az ábrándozó deák vágyakozása. Ennél hatalmasabb és nemesebb az a vágyódás, melyet a vallásos áhítat ébreszt hz ember lelkében Elmenni Rómába — hol Krisztus Urunk tanítványai nbgy mesteiük tanait a maguk eredeti tisztaságában személyesen kezdték hirdetni A hol ők maguk és követőik közül is sokan kinos halálukkal pecsételték meg a szeretet vallását — hő vágyát k*pezi a keresztényembernek. Kóma, az örök város mig egylelől a régi kultura emlékeivel és az őskeresztények szent ereklyéivel bő táplálékot nj ujt rajongó vágyakozásunknak, addig másfelől nagymértékben foszlányokká tépi illúzióinkat, melyeket, az ifjú gyermekkor élénk bépzelődéseivel és vallásosságunk buzgó ihletével megunkuak megalkot unk. Róma piszkos utcáin járva kelve fájó érzést kelt bennünk, hogy azok a műemlékek és kulturtörtónelmi tárgyak oiy mosdatlan környezetben vannak. Mig mi turisták szent áhítattal bámuljuk a régiségeket, addig t zok a profán tömeg lelki posványában egészen elsülyednek. Előttünk a világtörténelem mórtföld mutatói mint vakond túrások megszokottá válnak. Valami belső hang kiált belőlünk C

;cero nyelvén hogy : »Odi profanum vulgus et arceo !« -— Szeretnénk oda kiáltani a tömegnek, hogy vesd le saruidat mert szent földön jársz és magún* is úgy tenni. Róma felé közeledve jól esett volna egy-egy helyen megállani, hogy előzőleg onnan betekinthettünk volna vágy>ink országába, hogy érezhettük volna lábaink alatt azt a földet, melyen a diadalmas légiók elvonultak s a melyen Attila világ verő lovas népe száguldott. Ám vonatunk gyorsan száguldóit a költői színezetű, de a mezőgazda sz-méhen nem sok értékkel bit ó campagn> n s a mint a temetők jegenye nyátfákra em lékeztető ciprusai között messziről feltűnt a Szent Péter templom kupolája, hamarosan berobogtunk Rómába.