Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-09-29 / 39. szám

6. BALATONVIDÉK 1912. szeptember 15. tosan bontogatni, mert rombolni mindig könnyebb, mint építeni és mintha az ősi falak megkövesedett vakolata j már némelyeket úgyis eltemetett volna l ... . A képviselőtestület rendkívüli közgyűlése. Keszthely a haladás útján. F. hó 24-én látogatott és következményeiben rendkívül nevezetes közgyűlést tartott Keszthely képviselőtestülele. Már napokkal előbb mutatkozott az érdeklődés h tárgyalandó dolgok iránt. Egyik másik vállalkozó el-elosipett egy-egy befolyásos, sokbeszédü képviselőt és élénk gesztusokkal igyekezett a saját meggyőződését átjátszani amazéba. Mikor ezek kölcsönös «hiszem»-nyilvánltások között elváltak, abban a szilárd meggyőződésben, hogy sikerült egymást tulbeszélniök, a másik utcasarkon ismét más jelenőt játszódott le. Végre elérkezett a nagy nap. jegyző ö/vegye előtt részvétünket jegyzőkönyvi kivonattal fejezzük ki.» A városbíró szavait általános helyeslés követte. A ! helyeslés elzúgása után a «Hullám»-, «Brlaton»- és «Vasúti» vendéglő ügye került szóba. Ezekkel a vendéglőkkel az a furcsa kis eset történt, hogy nem lehetett őket bérbe adui, azon egyszerű okból, mert a régi bérlet ideje még nem járt le. Strausz Miksának még egy éve hátra van. A kérdést úgy oldották meg, hogj' Strausz a Vasúti vendéglőről lemondott, melyet B yer János kapott meg, aki 7000 koronát ígért. Az aján'ók közt volt Leitner Mihály is, de mivel vagy 100 koronával kevesebbet igéi t, mint Bayer, a vendéglő ezé lett 6 évre. Meg kell itt jegyeznüuk, hogy a közgyűlésnek Leitnerrel szemben méltányosabb álláspontra kellett volna helyezkednie. Hiszen ismeretes, hogy Leitner egyike a legkitűnőbb vendéglősöknek. A «Hullám* és a «Balaton> még egy évig Strausz kezében marad. Mindenesetre jó kézben s ezt az ország sok utasa tanúsíthatja. Következett a legfontosabb, mert legéletbevágóbb pont : Az idegenforgalmi vállalatnak a fürdő bérletre beadott ajánlata. Különben a fürdő bérbeadására még lesz alkalmunk visszatérni. Kisebb jelentőségű dolgok. Jelentést tettek a sömögyei szántóföldek, Lkola-utcai ház bérbeadásáról. A .Hullám» építésére az árlejtést X/19 lejárattal kihirdetik. Jó volna, ha a «Hullám» tetején kilátót építenének, vagy az egész tetőt esplanade-szerüen rendeznék el. Katonai ügyek. A közgyűlés 6., 7. és 8 pontja a katonaság ügyeivel összefüggő építkezéseket foglalta magában. Ha a dandár- és ezredparancsnokság idejövetelét komolyan akarja a város, akkor áldozatokat kell hoznia. Irodahelyiségek, lakások kellenek majd 1913. márc. elsejére. Toásó Pál, budapesti műépítész a laktanya tervét, már be is nyujtotia, melyet a közgyűlés tudomásul vett. A katonai «féróhelyek» és laktanya kibővítése tárgyában vegyes bizottság kiküldését határozták el. A minisztériumhoz felterjesztést küldenek. Egyéb ügyek. Mivel a kórházi főorvos teendői igen megszaporodtak, szükségessé vált egy alorvosi állás szervezése. Elrendelték a pályázat kihirdetését A fürdőtelep elhelyezésére beérkezett tervek közül Gyenes ós Vajda tervét 250 koronával díjazták, a többit pedig 100 —100 koronájával, ha a szerzők a tulajdonjogot átengedik. A magyar vasúti és hajózási klub kérelmére az iskolatermeket gyermekeknek rendelkezésére bocsátják. (De meg kellene kivánui, hogy a gyermekekre kísérőik szigoruahban ügye

1jenek föl, hí-zen ordítozás és midellenkedés nélkül is nagyon jól lehet üdülni.) Szó volt még a behajthatatlan kórházi ápolási költségekről. Az ápoltak ismeretlenek. A kóiházi gondnok és ápoló fizetésjavitásának kérdését a jövő évi költségvetésben fogják tárgyalni. A felsőhancókréti létesítendő utcákra nézve abban történt megállapodás, hogy, ha az utak díjmentesen és kiépítve adatnak át, akkor a községi utak hálózatába fel fognak vétetni. Az idő jócskán elhaladt, midőu a nagyjelentőségű tárgysorozat megvitatását befejezték. Kezdődik a gyűlés. D. u. 3 óra. A városház nem épen nagy .nagyterme* lassacskán majdnem zsúfolásig megtelik képviselőkkel és érdeklődőkkel. Az arcokon meglátszik, hogy nagy dolgok vannak készülőben. Itt is, ott is csoportok verődnek össze, hogy egyes pontokat előzetesen megvitassanak. A nagyterem falán levő arcképek egyike-másika mintha azt kérdené : .No gyerekek, majd meglátom, mit tudlok ?• Kegyelet. Raischl Imre városbíró, a gyűlés elnöke elfoglalja nelyót az asztalfőn, erre a többiek is leülnek. A ,ki váncsiság ott tükrözik minden arcon. Es megszólal a bíró : .Mielőtt a tárgysorozat megvitatásába belefognánk, egy szomoiü kötelességet tartozom leróni. Csirke Iván, ki Keszthelynek másfél évtizeden át volt jegyzője, mint a tisztelt közgyűlés is tudja, elhunyt. Azt hiszem, csak kötelességemet teljesítem, midőn indítványozom, hogy a megboldogult A tárgyalás eredménye : a közgyűlés a városbirót előzetes tárgyalással meghízza. Ez már helyes és örvendetes : Mi mindig amellett voltunk, hogy fürdőnket csak akkor lehet némi nivóra felemelni, ha bérbe adjuk. Örvendünk, hogy a közgyűlés álláspontunkat legnagyobb részben magáévá tette. Ez már is nagy haladás, mert ugy tudjuk, hogy némely urak a balatoni fűi dő bérbeadásáról fél évvel ez előtt hallani sem akartak. Es most ? Jól van igy. Amely napon a fürdő az idegenforgalmi yállalat kezére keiül, attól lehet és kell majd számítani Keszthely reneszánszát. Akkor majd lesz itt kedvező vasúti összeköttetés, l«sz hajózásnak nevezhető hajózás ; lesz idegenforgalom svájci értelemben, lesz vasútépítés Hévízre és Badacsonyba. Mert a koalíciónak legnagyobb hibáját, hogy a Balatoni vasút nekünk csak távolról fütyül, csak nagy mértékben fellendülő személyforgalmunk segítségével orvosolhatjuk meg. A Balatoni vasútnak Keszthelyre be kell jönnie ! nyes közön-ég ünneplése között Páris bíboros érseke után következő sorban egy magyar mágnás, Somsich Béla gróf jelenik meg s tart hatalmas szónoki erejű, német nyelvű ünnepi beszédet, n.agával ragadva az óiíási, nemzetközi közönség lelkesedését, tiszte etet szerezve nemzetének is. Hiszen mindenki tudta, hogy most egy magyar mágnás beszél egy polyglott, nemzetközi fényes közönségnek. Mi, akik láttuk a lelkesedés elemi kitörését s a neme* gróf ünnepléséi, két okból örüllünk, 1-ször, mert tiszteletet szerzett a világ előtt, a magyar névnek, 2-szor, mert volt idő, mikor a nemes gróf nagyon közel állott hozzánk s körünkben tisztelhettük nemes alakját s hallhattuk lelkes előadásait s nam rajta mult, hogy őt ma is nem mondhatjuk a magunkénak. No de elmúlt, eső után a köpönyeg. A való az, hogy a nemes gróf ebben a nagy világprogrammban is méltó és tisztelt helyet tudott biztosítani az egyszerű szalmafödeles házikóju somogyi falunak s ami pedig a mi büszkeségünk — a magyar névnek, hirt, dicsőséget szerezve a világ előtt a magyar nemzetnek. Ha érdemet, dicsösséget szereznek a nemzetnek azok, kik az egyes nemzetek, országok fórumán szólnak s szereznek tiszteletet a magyar nemzeti géniusznak, akkor csakugyan nagy érdemet szerez az, ki egyszerre egy egész világ fórumán s ennek a világnak legfényesebb körei s egy világnéptenger előtt, emel szót, kelt lelkesedést s szerez becsülést a magyar névnek. Igy kerül közelebbi vonatkozásba ez a két név egy világvárossal, Bécscsel. Ug3' gondoljuk, hogy Balázsfalva is megszerezhette volna azt az örömöt, nekünk, mit Somsich Béla gróf szerzett, hiszen Blasendorf sem Kokinkhinában, hanem szép Magyarországon van. Ismételjük, nem a jó Bécs, hanem balázsfalvi románjainknak köszönhetjük a magyar helységnévnek — e rosszakaratú átsikkasztását, a német regiókba. Egy nemes lélek. Életkép. Irta Baráth Lujza. A hideg, komor októberi nap nem volt alkalmas arra, hogy derült hangulatot gerjesszen, de még is érthetetlen voli az a szomorú, csüggedt némaság, ami az egé z család lelkét nyomta. A családfő, a szelid lelkű doktor szótalanabb volt, mint egyébkor. Máskor mosolygó szemei örömtől ós megelégedéstől sugároztak, ha szép fiatal felesége hamvas arcán megpihentette őket; de ma elkerülte még azt a tekintetet is, mely máskor szomorú óráiban is édes vigasztalás volt neki, sőt, ha szemeik találkoztak, végtelen, szomorúsággal fordult el az «Öveg», ki ötvenhárom éves kora mellett tele volt még ideálizm ussal. A fiatal asszony ösztönszerűleg érezte, hogy van valami a levegőben, hogy készül valami rendkívüli, szokatlan esemény és szivét valami nagy aggodalom szorította össz*, mért olyan végtelen szomorú a férje, miért néz rá olyan gyöngéd, szerető, de mégis panaszos tekintettel ? Talán sejtene valamit ? Az asszony szive hevesen dobogott, arcába szökött minden csepp vére. Ugy érezte, mintha nem merne a férje jóságos szemeibe tekinteni és mintha a lelkiismeret bántaná. De miért ? Hisz nem vétettem ellene semmit . . . nem — nem vétettem. Este felé még is nem tudta megállni, hogy ne kérdezze urától szelíden : Bántja valami ? A férfi az édes szóra megfordult, és gyöngéden megszorította az asszony puha kezecskéjét. — Miért kérdezed, lelkem? — Mert szomorúnak látom ; ilyen még soha sem volt a tíz év alatt, mióta együtt vagyunk ; magának valami nagy szomorúsága van, Sándor ! — Van 1 felelte a férfi néhány percnyi hallgatás után, tompa, szomorú hangon. — Máskor minden bajt, kellemetlenséget vagy bánatot közölt velem és most hallgat ; nem vagyok méltó a bizalmára ? Kedves, behízelgő hangon beszélt, mint rendesen és nem is tévesztett vele