Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-09-22 / 38. szám

1912, szeptember 22. BALAFONVTOEK 3. Annak vitatásába bocsátkozni, hogy mily jelentőségű a segédjegyzők és községi alkalmazottak anyagi helyzetének rendezése, — valóban fölösleges, elég utalni arra, hogy ezen osztály a községi közigazgatásnak ereje és mai viszonyaink közt a községek intelligenciájának fokmérője. A nép szellemi táplálékának legfontosabb részét is tőle kapja*) s éppeu ebben a vonatzásban domborodik ki legészrevehetőbben a jegyzői és segédjegyzői állás nemzeti fontossága. A közérzület érverése volt tehát az a mozgalom, mit a segédjegyzők és községi alkalmazottak megindítottak és amely arra késztette őket, hogy megélhetésük és előbbre haladásuk biztosítása érdekében kérelemmel járuljanak a törvényhozáshoz. A kérelem pedig időszerűségét onnan nyerte, hogy az állam immár gondoskodott a városok és törvényhatóságok tisztviselőiről, de a községekbe kitett közigazgatási szerveket most is, mint annyiszor, csak mostoha gyermeknek tekintette. Erős a hitem, hogy nem lesz valami hosszas «tanulmány» tárgya a kérelem, hisz a biblia szavai szerint: «Kérjetek és adatik, zörgésetek és megnyittatik.» Ok kértek és kopogtattak . . . *) Kissé merész állítás ! Szerk. A browning. Halálos szerencsétlenség véletlenségből. Süitln hullámzó néptömeg vette körül f. hó 16 án este a város tulajdonában levő bérházat, mely az u u. Lénárd-kerttel szembea fekszik. Ebben a házban lakik ej>y idő óta Weim Albert puskaműves, aki n\ugalmaztatása előtt mint mondják, fegyvermester volt katonáéknál. Wenn Albert, lakásán történt a megrendítő szerencsétlenség. A puskaműveshez egy megromlott browningot vittek 16-án estefelé és figye'meztették, hogy a pisz-tolyban él js töltés van. Wenn éppen hozzálátott a piszloly szétszedéséhez, mikor Bödör János, Kohn fia k kertül* jdonos egyik I ocsíhs, aai évek óta a nagy omnibusszal járt Hévízre, odaveiődött és kíváncsian nézegette a neki újmódi öldöklő szerszámot. Mialatt Bödör János az, asztal főié hajolt, hogy jobban lássa a fegyver szerkezetét. a fegyver véletlenül elsült és egy ík éles 'öltés a kíváncsi ember testébe hatolt. A szerencsétlen embei vértől borítva rogyott össze és fájdalmasan kiáltott : «Jaj, végem van !> A puskamüves rögtön orvosért küldött, ms£>a pedig ment, a csendőrséghez, hogy a szerencsétlen esetet feljelentse. A halálosan megsebesült Bödör dr. Mojzer Gr.yörgy orvos vette kezelés alá, ott, az istállóban, a' ová az iszonyú kinok közt vergődő embert átszállították. Az orvosi vizsgá'at halálos sebesülést állapított meg és a bíróságnak sietnie kellett, hogy a halál torkában levő kocsist kihallgathassa. Nemsokára megielent a helyszínén Fehér József járásbiró, aki a kihallgatást el i9 végezte. A szerencsétlen koesis vagy öt, óra hosszáig kínlódott, aztán úgy éjfél tájban kiszenvedett. Vaszary Kolos-utca 12. szám alatt egy 3 szobás emeleti lakás nov. l-ére kiadó. — Bővebbet Harasztovits Istvánnál. — Uti riportok. Váth J. impressziói. Szász=Svájc. Ez eddig jórészt emberalkotta szépség. A természet Isten terem tette művészet. Soha annyian nem betűzték, olvasfák, mint napjainkban. E^ős, szomorú hangulat u reggel, d« anny* turista száll hajóra, lányok, asszonyok, gyei ekek, féifiak, hogy egyketióre megtelik a II. osztály. A vágó záporban. hideg szélben is kitartanak. Szakadó esőben se maradnak csak hajón — mint mi edzett, kapuverő Botondok kényelmes unokái, hanem az utaskísérő nevesebb szik'ákra sietnek — turistabotosan, hátzsákosan. A part majd végig beépült. Gyönyörű villák — aminőket ügyes mü-és nem mű épitők a Balaton mellé kopéroztak — telepedtek rá a hegyoldalra. A hegyek közt kanyargó, összeszorított mediü, bővizű folyón haladtunkban egyre uj alakulatok tárulnak elénk. Hirtelen szakadékok, lábaikig hódoló erdők gazdag zöldje a tükrös folyóvízre. Biidacsony vaskapujára emlékeztet egy mészhegy Egy feldűlt buphegy Szigligetre — várromtalan. A vállozó zöld vetületei ezer színnel kavarognak a hajóver e hullárfíokban. Itt a várromokra formázó mészhomokkő alakulatok vannak. Van bástyájuk, saroktornyuk, futó galéria — csorbán, kiépitetten, ahogy rászórta szeszélyes kedvében a természet. Elég jó a fantázia, hizlalódhassék rajta. A tutajosokat ősmódi maiadiságban nigadja el mellettünk a folyó árja sebesen. Obeliszkes sziitel.et fátyolositnak körül az esős felhőfoszlányok Vadászházak menekvőn a hegytetői e kapaszkodó fenyők alján. riás templomok törött oszlopai . . Azéit ntm épite!teli ide sasfészkeket, mert, a természetét nem akarták elmásitani. Beletaitozik e miliőbe a vontató hajók lármája. Szürke sziklák kopaszságát, félzöld színek üdeséöét sárga partok sok szinváltozata szakítja meg. (Bi'ckliui színek.) Nagysiku kolosszusok épületté épülése. Patakmosott szurdékok keresztmetszete. Rohanó vonatok partkisérete és alagútba veszése, előrohanasa. Fürész, bőrgyárak piszkos füstje, gyárszennyvize. . . Pilléres kapc-olódása a kőtömböknek Hűségesen sziklához simuló szirokfeiiyők ijed'séges foimája, buja mocsarakban hízott nyírek lázas epedése sik tájak után. A messze messzi ut alig pár km., de azt is foszlott, tejködök kárpitozzák. Kőpárkányok hanyatló, vag}' merész figurája, nagyvonalú népiesnevü kőalakok. Nyergesre lapuló hegyek hajlott háta, pompás geiince. . . Ringó hajó . . . Kompok. . . . Ez a Szász Svájc borulatos, augusztusi reggel. Bezárja Königssti-in, védelmezően a síkra torkuló fo'yómellékét Elől két bástya. Hatszöges alakulaton kilátótoronyféle — s Drezda felől valóságos vár. ... A rónára terülő folyó elé várostornyok, szélmalmok és gyárké mények köszöntenek. Drezda. Az Elb« szabadabban terül szét Drezda közt, mint a Szász Sveizban. Aldunaiasan szorul a kisérő hegyek közé. S miniszterség! paloták előtt békarokkás kaszálók zöldülnek horda'ék földön. Áradási időn kilátogathat a dagadt Elbevizen a hal is Hidjai, a kulturás Nyugatban, messze maradnak nem a pesti remekek, de a szegedi Eife'épitette hídnak is. Drezdába nem is « város vezeti az embereket, hanem egy óriási képtár, Zwinger. Kedves ió emlé' ékkel hagyja ott — hiszem — minden idegen. Egyelőre friss hevenyészett impresszióimat adom le róla. Azért ne várjon írásomtól senki részletezést. Lesz arra időm, ha lehiggadnak a gyorsan befogadott, hatások. Hát a Zwíngcr. A párisi Loore után ! Európa leggazdagabb képtára. Nagyobb Í

arányban — előre is jelzem — csak a klasszikusokat és tanitványaikat találni. Modernség kevés, de Courbe, IJhde, BöckI lin, Kisling állítanak meg Murilló, Rafael és Tiziáu mellett . . . Bedákkeres szolgaiság helyett ennyit a Zwingeriől: Ugyan a kép'ratalógus modern része tele jegyzettel. Ez kevés. Arányítva a klasszikusokhoz, újszerű alig van. Köztük a mi Munkácsynk több variánsu képe: Krisztus a kereszten, körüle övéi. A terems-zélességnyi gyönyörű mű mindenkit megállít. Pedig mellette egy benedekrendü szerzetes benedikálása. . . Hanem annak mistikuma s Munkácsy go'gothás hangulata, életnrgyságnyi alakjainak megtölt, lélekbecsuklott fájdalma közt s a komor, történelmi felfogás közt nagy különbség. Bár mindegyik vallásos felfogású, de a Benedikálás derű, ünnepé'y és ragyogó ruhás. A Kálvária zokos golgothásság. Burgundi lovak lámpás megvilágítása borotvált szász paraszt kezéből. . . Bröcklin Szinnyei—Mersés eleven színezése, Uhde tompított látása, Combé proietáralakjai, Kaufman Angelika fehérbői ü klasszikus vonású nőalakjai. . . Rubens pókhasú, hájfejü emberei . . Rembrandt zsirostn étkező, söröskancsós hollandiai. Tiziano szende Madonnái, gyeimeteg Jézusai s pogáii}', kéjes istenasszonyai. . . . Rafael sixtini Madonnájának mása, Ribera halott szentjei, Battoni Madonnája, Coreggio szentcsaládja, A van Dyk (Dejk) fejedelmi cs-aládjai, princei, Dianái kisérnek, maradnak meg emlékeinkben ... a legtöbbje előtt festőállványos, hires Tizziano stb. másoló. . . A Zwinger nekem futva utazónak is másfélnapi néznivalót adott. . . A négyszögbe épített zö'dpatiónás tetejű renaissance épüiet Elbe parti szánna a képtár Mtjd minden másnap ingyen nyitva. A többi szárnyaiban etnográfiai, állattani múzeum tárul a közönség elé. Gazdag, nagyon du1, mig Lipcsébe ntm éiünk. . . A képtár egy délelőttje délutén 3 óráig kifárasztotta agyam. A várost kóboroltam. A német példáján az esős idő ellenére megusz'am az Elbét. Bekukkantottam az Albert'numba — plasztikát nézni s elgyönyörködtem az óriás gipsz antikistenekben Másnap a királyi kincstár került sor alá. Bronzszobrok gyűjteményén át pazar teimek gazdagsága fogado't. Majolika kályha, poreellán edénj-ek remek színezésben kiégetve, opáltálak ezersí.intjátszva, alabástrom drágaságok, fgy imádságos könyv sokszor használtan, ezüstcsattosan kiterítve, finom Krisztus-relief ötvösremekben, a'ázatos pályázatok a grófság, cim felé. Diplomáciai baklövéseket elsimító ajándékok egy közvetítő haimadik kézből. Kövek brilliáns fénye szembántó napsütésben. Százékü néger helota tálcán emel achátos ércet A tartásban a szobrász plasztikája megmintázása mondja, hogy nehéz, nagyértékti kincs. Drrgakövekl ől épített obeliszk rokokó fővel ékitet'sége. Mintegy az ötvösséget dicsérő patinás tartókban, finomművű asztalokon. Névnapi meglepetések hízelgő semmiségek, kegymegnyerés, összerab'ott, piszkos kézi ől kapott, eröszakjelek, országok sorsa vásárian mutogatva . . . nászajándékok, bérmálási emlékek, . . . könny, ölöm, árvák hűtlen gyámkodása . . . Ma különösre nyilt lelkem, irtózom a pompától, be'ef'ájdul fejem e sok fruságba, melyeknek a művészethez köze sokszor . . . csak esi'lógás, fitogtatás, gőgös dicsekvés, szeszély, véres verejtékek gyémánttá kristályosítása szegény jobbágyok adófilléreiből . . . Ivó tülkök, melyekből aszta] alá részeged"tt szász fejedelmek ittak, vagy harcba menő keveszfps ősök enyhre Iték szomjasságukat kristályvízzel . . . Ékes vadászkürtök, melyeknek hangjától Rubens-festette vadak szágnldt"k az erdő csöndjébe, agarak csaholásától űzötten ; ezelu ek drága nyakörv< i vadászsólymok siVkja'val ékeskedik együtt. Fil'grám, miniatűr, rézzománcos Máriaképek; diadalkapu mámoros bevonulása a legaprólékosabbságig faragva, égetve kincses drágaságokból Egy szekrényben — fájva fáj - megállitnak Lengyelország koronázó eszközei. . . I Az igazi ékek kiszedve s utánzatokkal megrakva, kormánypálca, alma. korona , . Ezüsthimesen