Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-09-22 / 38. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, !9I2. szeptember 22. 38. szám. ¥ JPoliíiltai lietilap, MEGJELENIK M ETENKINT EGYSZER. V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat oem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. BO i 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Milyen jó nekünk, keszthelyieknek I Irta dr. Vutskitmé Szilárdffy Elvira. Jól tudom, egy embernek felemelt szava bármilyen ügynek anynyit basznál, mint DonQuiotte harca a szélmalom ellen ! Azt is tudom, meg vagyok róla győződve, hogy, ha elolvassák Írásomat — egy vállvonással nyugtázzák. Mivel mással ? Nálunk nem szokás tettekben összetartani, — legföllebb szavakban, frázisokban, de azokkal is bizonyos körökben és mértékben. És itt van a drágaság, a csaknem tarthatatlan drágaság egyik főoka A jajgató, sápitozó nagy közönség érthetetlen nemtörődömsége, illetőleg mindenbe való belenyugvása — megérdemli ezt az állapotot! Mert bolond volna az az eladó, ha látja, hogy cikkét bármilyen magas áron adja ís — megveszik, — olcsóbban vesztegesse. Kezdjük a piaccal, ez aktuális volt és lesz! A kofák, piaci árusítók valóságos kartellben vannak. A legszélső asszonyság, ki Marton üzlete előtt tojást árul szigorúan szabott áron — prix-fix — 10 fillérért darabonként. Hiába ostromoljál*, hogy adja alább, szikla szilárdan kitart a 10 fillér mellett. A szomszédja, bár azzal a jó szándékkal indult el hazulról, hogy 8 fillérért adja, látja a komoly kitartást, gondol egyet — és stájgerol. A példa ragadós, az eleven lánc minden tagja a felső patikától az alsóig tudomásul veszi. És ne adj' Isten, bármilyen ügyes is a vásárló, hogy olcsóbban vehessen, mint ezek a derék asszonyságok, leányzók kimondják. És megveszik, mert kell ! . . . Tavaly decemberben 12 fillér volt egy darab tojás ára itt. Ugyanakkor többször olvastam a budapesti Párisi Áruház terjedelmes hirdetését a napilapokban öles betűkkel : <5 drb. tojás 40 fillér.* Abban az időben Budapestre j utaztam s elhatároztam, hogy meg1 győződöm róla, igaz-e ? Elmentem abba a pazarul fényes tündéi-palotába. És ott volt tényleg egy nagy rakás láda tele friss, szép tojással. 5 drb. 40 fillér. Hogy friss volt, onnan láttam, hogy egy csomó törött ; is volt. Tessék párhuzamot vonni a keszthelyi piac és a «Párisi Áruház* között! Makó és Jeruzsálem ! Most meg a baromfipiac kéredkedik a tollam heg)'ére / Lelket gyönyörködtető állapotok vannak ott. A szívességnek, a teherkönnyitésnek megható példáit szemlélhetjük ! Jön egy asszony. Fején hatalmas kosár, honnan récebápogás, csirkecsipogás hallszik. Az ismét eladó asszonyoknak és uraknak kitűnő hallásuk van ós fölöttébb érző szivük ! Neki esnek a gyanutlanul közelgő asszonj

7nak, 10— 20 kéz nyúl a magasba, mint a sorsjegy plakátokon — s egy szempillantás alatt leszerelik a kosarat. Az asszony majd orra bukik a váratlan merénylettől. Minden állatja kézben s kezdődik az ostrcm! A kérdések, alkudozások valóságos Niagara zuhatagja árad feléje ! Az asszony — bár odahaza családi konferencián elhatározták minden egyes csirke, réce árát — látva a kapósságot, szerénj-en emel. Azaz dehogy is szerényen ! Milyen jó nekünk, keszthelyieknek ! A fürdőévad alatt csak türtük megadóan a drágaságot, mert mindenkit kecsegtetett a remény, az ismert jelszó: <Majd ha elmennek a fürdősök !» i B A LATON VID

ÉK ÍAHCAJA. f - • .. 'r. • i y. - - •> . A bécsi eucharisztikus napok és a művészet. Irta Németh. János, Az ölökre felejthetetlen bécsi eucharisztikus ünnepségek .minden fázisát részletesen ismertette a napisajtó. De mellőzött egy fontos mozzanatot. Nem méltányolta kellőkép a művészet szerepét a fényes események sorozatiban. Pedig ennek sem szabad hiányozni az. események krónikájából, anélkül, hogy ez a krónika csonka ne maradna. A történelmi hűség teljességéért. s hálából a nyújtott fenséges szellemi műélvezetért lesz feladata e soroknak halvány képét adni annak a közreműködésnek, melyet a művészet Béc»ben e napokban kifejtett. A technika csodálatos produkciói melleit a művészetek különböző ágai szinte egymással versenyezve törekedtek az eucharisztikus napok eseményeiből kivenni a maguk részét. Irodalom, zene, színművészet, festészet szinte önmagukat multák felül erejük, káprázatos fényük kifejtésébon. M gdönthetetleu igazság, hogy az igazi kultura anyja a kereszténység. Ezt hirdeti Bécs egész közélete is. És a kultura e nagy áldásáért e napokban Bécs hálás volt a kereszténységnek. A kereszténységből áradó kultura áldásait világraszólóan viszonozta. Az eucharisztikus ünnepségek fényes progrummjába finom érzékkel illeszkedett bele a művészet is, hogy mé'tó részt kórjen magának a hódolásból. A kultura terjesztését megjelenítő ii)issi<S8 kiállítás, az eucharisztikus kiállítás az udvari könyvtárban, az ipar és ötvösművészet remekeinek a mária-celli monstrancia, sth. látványossága, « kereszt'ny művé zeti kiállítás mellett a tiroli wipplali zenekar jelmezes han^versenye, a Grrosser Musikvereinsaáb'Hnlezajlott:«R< sa|mysticu» s az «Utolsó vacsora* cimii művek hiuigversenyeloadása, a cRf-uuion» helyiségben a nassdori «Zur Goldenen Rose» ünnepi szinielőadása hirdetik, hopy e napokban : & tudomány, hatalom, fény és pompa mellett a művészetek különböző ágai is hódolva vonulnak föl, hogy a kereszténység iránt tiszteletük adóját leróiják. - 'A A nagy hódoló felvonulásban az élen haladnak Bécs legelső szinműintézetei. A világot jelentő deszkák tündéri világa is bemutatja szellemi kincseinek, a színművészetnek i^azi szinarnnyál. Szeptember 12-én, csütörtökön, a kongresszus harmadik napján Bécs két elsőrangú szinműintézete, a k. k. priv. Theater an der Wien és a Volkstheater nyújtottak felejthetetlen szellemi élvezetet a kongresszusi érdeklődő közönségnek. A Theater an der Wienben csütörtökön délután 2 órakor adta Calderoni berlini színtársulata ugyanosak Calderoni ; «A szent mise titka» cimii gyönyörű alkalmi látványos színművét A darab ó- ós újszövetségi vonásokban jelenitetU meg a szentmise egyes részeit, majd megrázó, majd egekbe ragadó erővel és művészettel. Ugyancsak csü'önökön, szept. 12-én este fél 8 órakor a Volkstheater a vilá^hirü lengyel regényírónak: Sienkiewicz Henrik «Quo vadis. regénye alapján készült «Quo vadis» cimii alkslnii színművet adu Ez a szinmű a pogányság romjai fölött diadalmas kereszténysége' dicsőítette. Pénteken, szept. 13 án pedig a k. k. Hof Opemthear: «Der Gaukier unserer lieb.en Frau» és «Die Jahreszéiten der Liebe» cimü vallásos tartalmú operai színmüvet adták, melyben n keresztény hitélet civilizáló hatása s az Istenanya közbenjárása-