Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-08-18 / 33. szám

BALATONVIDÉK 3. mondották, hogy személyenkint kettő ko­rouáért, viszik ki az embert a térre- és U|ó­lagos ketlő koronáért hozzák is be. Hát kéiem ez az alkalomnak oly csúnya ki­használása volt. hogy a közönség megüt­közésének méltán adott kifejezést. Igazán szükséges lett volna, hogy a város állapitsa meg ugy az autóknál, mint. a kocsiknál a viteldíj árát, mert akkor a publikum a vál­lalkozók önkénvének nem lett volna igy kiszolgálva. De egyél ként is nagy on sok kívánni valót hagyott hátra tz egész ren­dezés. Lépten-nyomon akadt az ember út­jába egy-egy rendező, ellenőr, jegyszedő és más thhtz hasonló, de úgy, ahogy sok sza­kf'cs elsózza a levest, ugj' itt is az az eset forgott fenn, hogy túlságos sokan akartak rendet csinálni, ami ép ezért nem is si­került. Fél öt óra volt, amikor n deiék avi­utikusnnk legelőször felszállt. A «ép, szél­csendes idő minden tekintetben nagyon kedvezi tt a levegő hősének s igy a repü­lést annál is inuább a szó szoros értelmé­ben leheteti élvezni. A felszállást, de kü­lönösen a leszállást oly tökéletes nyugodt­sággal n oly simán végezte minden fenn­akadás nélkül, hogy a köiönséget méltán ámu'aiba ejtette. Gyönyörű volt a sikló­repülés is, azok a hullámos vonalak, ame­lyekkel hasította a levegőt s a leirt szebb­nél szebb, töké'etesebbnél tökéletesebb kö­rök, nyolcasok, amelyekkel az éljenző lel­kes közönség feje felett cirkálgaíott. Igen érdekes volt, amikor a derék pilóta Hévíz­nek véve útját a publikum szemei elől egyszeire csak eltűnt. A Sorg-szállodánál szállt le a bátor pilóta és mint később ör­vendetesen kitudódott, a hévizi vendégek bőkezűsége folytán néhány száz koronával terhelve tért vissza mihozzánk. Ugy ngj 7. Pártolni kell a magyar aviatikát. Kvász András 7 óra fe^é fejezte be mutatványait, sajnos az utolsó szám, a ma­gas repülés kihagyásával. A motornak kis baja történt. — Zs — A magyar iparosság neveléséről. Hu széttekintünk hazánk társadalmi életében, szomorúan tapasztalhatjuk, hogy a harc, a tülekedés a ny< moruságos hivatal­noki pályáit elnyerése iránt folyik. Pennás ember akar lenni mindenki s fehér kezek­kel megszeiezni magának azt a nyomorú­ságos darab kenyeret. Egyik szülő sem te­kinti, hogy a lateiner pálya számarányhoz van kötve, tí emiatt törik meg annyi szor­galom és züllik el annyi fényes tehetség g megy füstbe annyi ambiciózus terv és tö lekvés. Hány és hány apa boldog, midőn gyermekét felve.-zik a kir. járásbii Óság hoz díjtalan dijnokuak, vagy nevezik ki fi­zetés né küli pénzügyi fogalmazóvá. S örömük, boldogságuk mellett feledik azt, hogy évekig elkörmölhetnek s rághatják a tollat anyagi eredmény nélkül s csupán az a lehetőség tartja ébiv-n reményüket, hogy majd kinevezik fizetéses dijnoknuk, il­letve segéddijas fogalmazóknak. S végül, ha az Islen egészséget, is ad, 10—12 évi nyomorgás után talán tisztviselő is lesz belőle Szomoiuau tapaszta'hatjuk pedig azt, hogy a lateiner pálya leginkább, sőt. fel­tétleuiil az iparos családok! ól szedi áldo­zatait. Az iparos sorban levő apák forró kívánsága az, hogy fia hivatalnok legyen, ugy panaszkodván, hogy mint, iparos nem bír megélni nehéz robot munkája után. S nem akarja nézui, hogy fia is olyan küz­delmes életet éljen át, mint ő. Nem taga­dom, panaszuk igaz, mert hazánk iparosai tényleg barommunkát végeznek. S mégis alig képesek önmaguk létét biztosítani, de ennek csupán ők maguk az okai és senki más. Nem pedig azért, mert az iparos szü­lők, ha gyermekük értelmes, hivatalnoknak adják és csak azokat hagyják meg az ipar­nak, kiket szellemi munkára használni bu­taságuk, vagy más erkölcsi fogyatkozásuk miatt, nem lehet. S igy értelmes uj elemet az iparososztály nem nyer, sót épen azt éri el, hogy a gy-nge elem nem tud felemel­kedni azon szellemi fokra, m<-]yet, egyes iparág fejlesztése, észszeiü helyes üzése megkíván, szellemi tehetség hiányában nem képesek az ipnrfejlesztés ideális gyakorlati oldalat felfogni ,s csupán arra valók, hogy húzzák a jármot és dolgozzanak megfeszí­tett erővel csak azért, hogy éhen ne hal­janak. Ez az, n i a gyengévé teszi a kisipr 11 és sanyarúvá az iparososztály helyzetét, mert nincs értelmisége, intelligenciája s ezért nem tud a magyar kisipar megküz­deni a külföldi versennyel. Pedig, ha azok az iparos szülők oly szellemben nevelnék a fiaikat, hogy azok fogikony fiatal lelkük kel az ő iparágukat, megk dveliék s megtanítanák önéizetes bátorságia; szem előtt tartanák a gyer­mek tehetségének ébrentartását s midőn elvégeznék azt a 4 középiskolát, megfo­gatnák vele a pörölyt, vagy odaállítanák a gyalupad mellé, erősen hiszenc, hogy két évtized leforgása alatt meglenne teremtve az iparosc-ztálj' megélhetése, mert az a 4 középiskolát végzett ifjú, ki márgyeimek­korában magába szivta apja iparágának sze­retetét., a maga értelmi nívójával kombi­nálni, következtetni képes s a neki kisza­bott életpályán harmadrésznyi nehézséggel képes heh ét becsületesen megállani s ma­gának oly tisztességes megélhetést biztosí­tani, minőt mint hivatalnok évtizedek fá­rasztó munkája révén sem ér el. Vegj-eneli példát iparosaink az ame­rikai, sőt az ujabban fellendült cseh és né­met iparosoktól, kik gyermekeiket csakis iparosoknak nevelik. Számtalan példa bi­zonyítja, hogy egy város iparosai közül csakis azok a jómódúak és előkelők, kik apjuk örökébe léptek és csaki* ezek bírják kiállani a vihart, mert abban é'tek és nőt­tek fel, ismerik annak előnyeit és hibáit s tudják, miként lehet a hiányokat ugy meg­szüntetni, hogy ezzel letegye iparága fej­lesztésének, családja boldogulásának alap­kővét és becsült, tisztelt, tagja legyen a magyar nemzeti társadalomnak. (Tapolca ) Süttö Károly. Piaci gabonaárak 1912. aug. 16. Buza . Rozs . Árpa . Zab . . Kukorica Krumpli 22 K, 20 K. 18 K. 20 K. 21 K. 6 K. - fii. - fii. - fii. - fii. - SÍ. — fii. 1912. augusztus 18. helyezett bizalmuk echóját: Krisztus Jé­zusban én nemzettelek titeket ! A sirató kriptahang tehát csak egy árnyalatcsendülés a ma akcióképessége, u mi cselekvőképességünk plasztikájának ki­domboritására és ugy miként a világ bé­kéjét felverő fergeteg rikoltozása sem egyéb a pokol időközönként felszínié ve­tődő, hatalmat áhítozó erőinek meddő pró­bálkozásánál az Isten fia ujjának intése folytán örök remei evedeí-t szikla ellenébtn. Mert ítéletidő járja. Villámok cikáz­nak. Sisteregjük a mennykövek. Fojtós, fullasztó a lég. Távolból nagy roppanások mérge keveredik felénk tompa dübörgés­sel. Sőt szemünk láttára tipor tekintélyt, tép és repeget hagyományt. Tudományból, társadalomból, irodalomból és művészetből kéjeden égeti ki a mi 2000 éves kulturánk anyajegyét. Megsemmisi'ö érzések reszke­tései ijesztenek, miig ebbe a gyilkos haig­zavarba bele nem szól a villámtörő harang hol méltóságos, hol erélyes vétója. A szél­vészekkel dacoló toronynak élő kövekből egjdierótt, ormáról keresztüllüktet a fáiadt, tikkadt világon: fulgura frango ! Egymást keresztező villámokat metél széjjel, pörle­kedő mennydörgések robaját mmitja el és — csendet teremt a mi kiisztusi, poziliv hitünk erejének legkülönbözőbb tárgy és eszmeköröket kattiolikussá kovácsoló ha­talma, Igen, az impozáns, királyi gondola­tok s az Ős theista megvallások e csarno­kából minden egyéb akkordot felülmúló fortisszimóban fog ötvenkilenc edszer és korántsem utoljára szerteözönleni a nagy­világba: Grosser Gott, wir lobén Dich ! Boldogoknak valljuk magunkat, hogy a dicső Schiller örökszép harangénekéiiek duzzadó inspirációit a germán keblek mellé felsorakozott magyar szivekben is épen az 59. német katholikus nagygyűlés üdvöz­léseké pen megszólaltathattuk. Kvász repülése Keszthelyen. A fo'yó hó 11-ére, vasárnapra hirde te't repülőnapot a ros-z időjárás miatt el kelletett halasztani s igy az 15-én, csü­törtökön tartatott meg. A szenzációs nap lói már betekkel ezelőtt nemcsak váro­sunkban, hanem a környéken is sokat, be­széltek és amilyen nagy és általános volt, iránta az érdeklődés minden vonalon, ugy meg is állapithatjuk, hogy az óriás ember­tömeg várakozásaiban nem is csalódott. Mert. K v á s z, a különben is jeles hirnevü pilóta oly íemőséggel uralta légi járművét, hogy a közönség nem győzött eléggé ámulni, bámulni rajta. * * * M«r a kora délutáni Óiákban akiváu­csiak és érdeklődők egész rnjszámra ve­rődtek össze és vonultak ki a repülés kzin­helyere. Gyerekek és öregek, nők és fér fiak egyaránt igyekeztek a hévízi rét telé, hogy a repülés nagyszerűség szemtanúi le­gyenek. De mig a közönségnek egy jó ré­sze igazán gyalogszerrel tette meg ezt a szép kis sétát, addig nagyon sokan, sőt talán mondhatnók a legtöbben kocsin, autón, vagy omnibuszon mentek ki. Es itt meg kell. hogy álljunk egy szóra. Nevezetesen a legélesebb kritika tárgyát képezi a gép­kocsi vállalatok ama elitélendő eljárása, amely szerint egyszeiüen és előkelően ki­Megelőzés. Az, orvosok egyre nyomatékosabban figyelmeztetik 'etegeiket a megelőzés el­méletére, amelynek különösen krónikus be­tegségeknél rendkívül nagy jelentősége van. Különösen a légutak krónikus meg­betegedései számos firmájukban kövelelik a. legnagyobb óvatosságot még a meleg évszakokban is. Epeu nyáron, amikor a gégető nyálk" hártyáH, a toikot és a tüdőt nem ingerlik erős hurutok, akkor lehet a megbetegedett, szervek teljes gyógyulását és megerősödé­sét, elérni és a szervezetet az elköveike­zendő tél zordságával szem' en ellenállóvá tenni. Ahol tehát felnőtteknél és gverme­keknél csak a legkisebb hajlandó-ág is mutatkozik a légzőszervekben a téli hu­rutra, ott a nyári hónapokban a legenergi­kusabban kell ellene küzdeni. Hogy e tekintetben komoly ered­ményt érjünk el, ahhoz egy szer sem olyan alkalmas, mint a mindenütt elismert Siro­lin tRoc'e » Ezért minden tüdőbajosnak komolyan és nyomatékosan tanácsoljuk, hogy tartson elhárító kúrát ós nyáron áfc szedjen minden nap három kávéskanál vagy evőkanál Sirolin <Rochet». A meleg évszak­ban még az eiősen megtámadott tüdőt is is kevésbbé bántja a köhögési iuger, mi­nélfogva a Sirolin nem csak enyhíti" a bajt, hanem a legbiztosabb módon meg is gyó­gyítja. A Sirolin *Roche* val való nyári kura különösen gyermekeknek nagyon ajánlható szamárhurut, kanyaró, skarlát sth után. A gyógyszertárakban határozot­tan kérjen Seirolin «Rochet*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom