Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-12-29 / 52. szám

BALATONVIDEK 1912. december 29. mert sorsunk egy a pátriárkák ko­rával, bölcsességével, lelkületével és tapasztalataival megáldott Uralkodó biztosan irányító kezében van ! A béke jelvénye: az olajfaág virágzik és ^nem a kard villog ke­zében ! Az Ő bölcs uralma immár meghozta neki a legnagyobb epithe­t, o nt — a béke fejedelme ! Valóban apostoli királyhoz méltó feladat az indulatok virágában a béke szelid olajfaágával csendesíteni le a fel­törő és már összecsapni készülő vad indulathullámokat. A béke égi Fe­jedelmének ennél magasztosabb, en­nél kiengesztelőbb születésünnepet nem készíthetne ! Nem csak nagy birodalmainak remegő népei, az egész civilizált vi­lág hálája s magasztalása övezi kö­rül dicső alakját annak a fejedelem­nek, ki bölcs mérsékletével egy vi­lágkatasztrófát hárít el. Vajha ennek a nagy békefeje­•delemnek jogara alatt már nemze­tünk is megtalálná a belső béke és egyetértés talizmánját ? Hosszú, ál­dásos, bölcs uralma alatt nemzetünk •a béke kimondhatatlan értékű kin­cseit : szellemi és anyagi haladásá­nak nem is sejtett fokát érte el ! Kulturánk, civilizációnk, vagyonoso­dásunk, gyarapodásunk minden té­ren az egész világ előtt tisztelt és •csodált. E nagy nemzeti előhaladás tényét I. Ferencz József apostoli ki­rályunk bölcs uralkodásának legfé­nyesebb lapjaira irjafel a történelem! Sajna, mind ez elért nagy ha­ladást nem csak kivül, de belül is veszedelem fenyegeti a nemzet fiai­nak meghasonlásában. A pártviszály már számos sirra mutathat rá ! Évtizedek óta ássák a nemzet fiai saját maguknak azt. Ennek a nemzetnek ősi átka, hogy egységes soha nem tud lenni. A hosszú békés együttműködés áldásos harmóniájába önző pártér­dekből két évtizeddel ezelőtt bele­dobták az egyházpolitikai kérdések üszkét. Embert embei ellen uszítot­tak a társadalmi béke kútmérgezői. Akkor egy szelid aggastyán, az uj bíboros egyházfejedelem, Vaszary Kolos esztergomi érsek a »Pax» bé­kítő jelmondatával intette a pártos nemzetet, hogy csak a béke jegyé­ben van üdv a számunkra, az egy­mást gyűlölő visszavonás pedig a bukás örvényének zsilipjeit tartja kezében. Jaj nekünk, ha felnyílnak e zsilipek ! Sajátságos iróniája a sorsnak, hogy e szelidlelkü egyházfejedelem távozása Sión magaslatairól ott ta­találja nemzetünket, hol két évti­zeddel ezelőtt állott — a meghason­lás, a belső villongás örvényének szélén ! A magyar Sión uj ura, egy­házfejedelme, az uj hercegprímás, még meg sem kezdve működését borzadva szemléli a nagy katasztró­fával fenyegető belviszályt. Nem ha' bozik. Mint előde a pax jelmonda­tával, a béke intő szavával fordul a lapok hasábjain a viszálykodó nem­zethez. Vájjon nem lesznek-e szavai a pusztában kiáltóé ? Mert a lelkek általános meg­nyugtatására mindenkinek meg kell hozni a béke áldozatát ! Az ország sorsát jelenleg intéző uraknak is. Ha velük nem lehe béke, legyen nélkülük 1 Ha a nemzet békéjét azok az urak, Lukács és. Tisza többre be­csülik, mint személyes uralmukat — akkor félre állanak s szabad utat engednek az oly rég nélkülözött s várva várt vendégnek — a béké­nek ! Mert nemzetünk szerencsétlen­sége úgy is az, hogy nálunk csak renciégláíogatóban lakik a béke ! Ha külső ellenség nem, hát magunk hes­segetjük el azt portáinkról ! Szívlelje meg azonban az uj egyházfejedelem szózatát a másik oldal is ! Az ellenzék, különösen an­nak radikális árnyalata ! Látja, hová vezetett féktelen temperamentuma, pártérdeket istápoló férhetetlensége a koalícióban Általános a meggyőződés, hogy e radikális ellenzéki csoport állás­foglalása robbantotta szét a koalí­ciót s teremtette a mai sivár hely­zetet. Vétkeztek. BünJhődtek. Tisza erőszakos uralma az az ostor, mely­lyel az Ur fenyített. Sajnos, hogy e fenyíték miatt az ártatlan fél, az alkotmányosság szenved legtöbbet ! A nemzeti béke és haladás fizeti meg a pártos tusakodás árát ? Ki nyújtja nekünk a béke olaj­ágát? Sión ormán zöldült ki ezelőtt husz évvel! A viszály szirokkója el­fonnyasztotta ! Ismét ápolja azt a fá­radt kezet felváltó, friss jó szándék: az uj hercegprímás békeszózata.Meg­üdül-e, kivirul-e valaha ? Rajtunk állj egyedül rajtunk ! Amit talán emberi erő megadni nekünk sem tud, hozza meg azt az igazi béke égi fejedelme — az Ur ! Legyen egyszer már békés uj esz­tendőnk nekünk ÍB. Jöjj tehát kis karácsony ! Hozdd meg nekünk a Kis Jézus legkedvesebb ajándékát a békességet, hogy a nagy békekirály jogara alatta béke és kultura utján tovább haladhassunk! Farsangi naptár. Január hó 8 án : A katholikus főgimnázium ifjúságának hangversenye. Január hó 18-án : Az Ipartestület láuces­téJye. az ember, ahol egy nagy garnizon állomá­sozik. Nem igaz. Össze-vissza tizennégy­•ezer lakosa van s a sok katona azért ál­lomásozik itt, mert a montenegrói határ közel van. Ez a vidék egyébként is magán viseli a katonai jelieget, hivatását, ép ugy, mint a többi déli dalmát város, lépten­nyomon elárulja. Erős katonai helyőrség, határrendőrség, sok katonai raktár ós hi vatal, mind oly momentum, melyek azt sejtetik, hogy itt az ország határánál va­gyunk. A magasabb hegycsiicsokon lévő erődítmények, valamint a várost körülvevő hatalmas kőfal azonban már jelentéktelen, jobban mondva hivatását nem tudná tel ;e­siteni a modern harci technika vívmányai­val szemben. Az utak ellenben nemcsak sejtetik az emberrel, hogy a lakosság cél­jait szolgálják első sorban, mert lépten­nyomon találkozunk mind t város közelé­ben, mind a legtávolabbi magaslatokon tneneteló csapatokkal. Azt lehetne mondani, hogy vaskézzel, a természet teljes leküz­désével építették azokat az utakat, melye­ket a lakosság ugyancsak ritkán használ, mert a hegyek között dolga alig van. Er­ről máskor még lesz szó. A város, mint politikai és társadalmi alakulat, több mint ezerötszázéves múltra tekint vissza. Valamikor erős köztársaság volt s abból a korból maradt meg a ha­talmas kőfal 8 az erőditméúyek, melyek most csak műemlékek gyanánt jöhetnek tekintetbe. Kiterjedése, vagyis területi nagysága óval kisebb, mint akármelyik falué, mert a tengerpart mentén épülve egy magas hegylánc tövén nem tud széltében terjesz­kedni « azért, az építkezés az amerikai stí­lust, a skatulya rendszeri követi. Miu án oldalt, uem lehet terjeszkedni, azért felfelé épülnek, tehát emeleteket raknak. Alig ta­lálni földszintes házat, s a legutolsó viskó vagy útszéli csárda is legalább egyemeletes. Az építőanyag bőven áll rendelkezésre, mert a hegyek csupa mészkőből állanak. Sajnos, a fa nagyon kevés, mert az egész vidék a terméketlen karszthoz tartozik. A fahiány azért hátrányos, mert ez a mész­égetéshez szükséges tüzelő anyagot képezi. A házak persze faragott kőből készülnek utcai vakolat nélkül. Felesleges is volna a vakolat, mert időközönként oly erős szél (bóra) fuj erővel kisérve, hogy a vakolat egy nap alatt lekopna. Itt-ott vannak be­vakolt házak, de itt a vakolat tiszta mész. A házak általában egy stílus szerint készülnek: a földszint közepén az utcáról van a csigalépcsőház (kevés helyet foglal el), melyből az egyes emeletekbe lehet jutni. A padlás persze nem padlás, hanem lakosztály. Még az úgynevezett jobb háza­kat is ugy épitik, hogy a padlás minél ki­sebb legyen, valószínűleg azért, mert a te­tőzetet nem tudják oly erősen megépiteni, vagy azért, mert talán nem szabad magas tetőzetet csinálni. Egy bizonyos, hogy A bora a tetőzetet alaposan megtépázza, jól­lehet nem lapos cseréptéglákksl fedik a házakat, hanem olyan hajlítottakkal, mi­nőkkel otthon a tető csúcsát szokták meg­erősíteni. Érdekes, hogy ezeket még mész­szel is összeragasztják, azért a szél mégis belemarkol s leszakít, belőlük, jóllehet 3 ujnyi vastagok. Padlásról volt szó s azért felmerülhet a kérdés, vájjon hol száritja a nép a fe­hérneműt. Furcsa, de valóság.' az utcán, még pedig ugy, hogy az egyik ablakból kötelet feszítenek ki a szomszéd vagy az átellenes ház ablaka között. Könnyen te­hetik, mert a ruha pár óra alatt megszá­rad, miután a hőmérséklet sohasem száll 9 fok Celsius meleg alá. Hideg csak ak­kor van, ha a bora fuj, *mi 4—B napig szokott tartani, azután ismét oly verőfé­nyes a napsugár, mint odahaza bármely májusi napon. Az Utcák 3—4 méter szélesek. Ennek két oka van. Valamikor, több évszázad előtt hatalmas földrengés döntötto romba a várost. Ebből kifolyólag a tanács úgy határozott, hogy a nagyobb károk elkerü­lése végett a házak külön álljanak, nem szabad összeépíteni, hanem közöket, kell hagyni. Ennek az volt az eredménye, hogy ma minden háznegyed négy házból áll. Hogy az utoák keskenyek, az érthető, mert takarékoskodni kell a hellyel. Egyetlen egy utca nevezhető utcának s ét a Stra­done, az esti és déli korzó helye. Aszfalt persze nincs itt se, felesleges i* volna, mi­kor annyi kő áll rendelkezésre. Itt kocsiút is van, melyet osak az utca két oldalán végigfutó esőcsatornák választanak el a mi fogalmaink szerint járdának nevezett utca­részből. Sok műemlék diszíti a várost. Itt csak megemlítem a városházt,a dómtemplomot, a ferencrendiek és a dominikánusok templo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom