Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-12-22 / 51. szám

1912. december 22. BALAFÜNVIDÉE 3 sai alól kikerült közönséget neveli, támasztja a béke barátjával. Az iskola a jövő nemzedéket. A nép

; mely valódi nagyságában érti már a szervezkedés célját, durva felfogásától megtisztul, félreértetlenül állhat oda Európa müveit államai mellé, százados mulasztásait pátolhatja a békében, egyenlővé lesz vele szemben is, függetlenséget elismertetheti s hogy hátramaradása nem önhibája, hanem a béke nélkülözése, a Nyugat részvétlensége, gyakran rosszindulata. A külföld előtt uem leszünk Ausztria kiegészítő része. Kulturális, kormányzó szerepünket, jogunkat igazoltuk külföldön is, nemcsak történelmileg, de erkölcsileg is. A kultur 3/ béke gyereke. A kultura áldás, mert az élet könnyítése. Csakhogy az ember természetében gyökerezik, hogy a békességet nem bírja megbecsülni. A fölülkerekedés vágja, a megsértett pózolása s más nagyzási hóbort gyakran okozták egyesek, osztályok s nemzetek bukását. A hármas ige, nemzeti szin jegyében sokszor sokat elkövetnek. Igj

r magyarázzák félre a békemozgalmat is. Féltik az önfeláldozást : de feledik a. többi erkölcsi törvényt, mit a háború magtáólérthetően lábbal tipor. A háborúban a nyerserő a törvény ; az ököljog morálja mindig kisért. Sokan vérfel frissítést, koralakítást s a nemzeti tespedés megölőjét látják a háborúkban. Az elsőt megszüntette a kultura : vasutjaival, mert a legnagyobb differenciákat is összetőrpitette. A koralakítás milyen szellemi harccal folyik előttünk, szemünk láttára! Ez a nemzeti tespedéstől is megóv. Hisz a békességben kifejezetten európai nivóra való emelésig akarunk dolgozni. A békének célja a tulkapásoktól, jogtalanságoktól is visszatartani a nemzeteket. Im, az internacionális eszme kultuszozásában mindig a haza boldogítása az emberiség összességében a főcélunk. A mód megjelölése nem uj: iskola és sajtó. Az iskolából kikerült már nem lepődik meg, hanem tovább nevelteti magát a sajtóval a békeeszmének. Munkával hazánk ér dekeire kiaknázhatja. S a róna, amelynél gazdagabban Európában egy se terem s a magyar energia, mely századok mostohaságán csak az örökös, védelemben őrlődött s nem építhetett, teremthet gazdag aratást. Ömöljön el az egész világon a krisztusi ige : Békesség nektek ! Az Isten igéje ne jelentsen megállást, tespedést, hanem haladást minden jó felé . . . Békében, emberies szeretetben való harcot a legkisebb köz fogalmától a legeslegelterjedtebbért: az emberiségért : a család, haza boldogulásán át. Üdvözlő szóval, pálmásan sietek eléd hajnalos fény : új Treuga Dei, világbékeeszméje. Karácsonyi fohász. Irta PATAKY BÉLA. Jézus, örök királyom, Ki megváltóm lettél; Neved dicsérve áldom, Nem rettent bűn, veszély. Készitsd el szivemet, Templomoddá szenteld fel; Lakozzál benn lelkeddel, Jöjj, áldd meq népedet. Jövel, üdvöm, királyom, Benned lelek vigaszt ; Ha lelkem kétség bántja, rle megnyugtatod azt. x Gyújts szivembe világot A bánat éjjelén ; Míg mennyben tisztán látok, Jövel, oh égi 'fény ! Jézus, üdvömnek napja, Mely uj éltet fakaszt; Keblem kietlen puszta, Te hozz rá szebb tavaszt. Feléd száll hő imám, Mig utadat készitem ; Erősítsd gyenge hitem, Jövel, térj be hozzám! Farsangi naptár. Január hó 8 án : A katholikus főgimnázium ifjúságának hangversenye. Január hó 18-án : Az Ipartestület táncestélye. Münip Hamdi . . . azaz amiut a bajtársa szólította . . . Hánum . . . dadija, gyere csak — szólitja Meridzsé az öreg asszonyt, — nézd csak ezt a sebesültet, a te fiad, a Hamdi mentett" meg. Azt mondja Münip Hamdi, ez H <e fiad i-het. Hánum asszonyság közönyös, csontos képére némi érdeklődés leöltözik. Ő nem hord fátyolt, csak jasmakot, mely szabadon hagyja a szemeket,. Láttad a fiamat ? — kérdi a betegtől — és Meridzsé franciára fordítja a kérdést. Milyen ? . . . Magas, kék szemű fin, a bal arcén egy nagy forradás van, -—• volt » közvetített feleletet. Hánum asszonyság bólint,: Az én fiam. A7. Isten áldja meg . . nem hagyott elpusztulni . . . nemes lelkű jó fiu . . . Igen, az én Hamdim . . . A tárcámat tele arannyal neki adtam, hogy ne nyomorogjon, mint, a többi . . egy társa el akarta venni tőle. .. hát leszúrta. . . Az én fiam az —mondta egyked vüen Hánum. Allah óvja meg ... s elmegy . . . Merdzsó tesz-vesz a betegek közt,, de valami — maga se tudj* — a görög tiszt felé vonzza. Az a sötétkék szempár, mely állhatatosan az ő fekete csarcsafos alakját biséri, nyugtalanító érzéssel tölti el » nem tehet, róla, de gyengédebben váltja ki a kötést a kis hadnagy mellén, hangja még lágyabb, ha hozzá szól . . . Csodálatoskép Hánum asszonyság nem veszi tudomásul a kettőzött figyelmet. . . talán mert a fia védence . . . vagy a görög aranyak, miket Meridzsé fejtett ki a tiszt blouzának béléséből . . . s adott Hánumriak . . . teszi elnézővé, söt engedékennyé . . . s nem bánja, ha Meridzsé beszélget vele néha, mikor némileg n3Ugodtabbak a többi betegek. Fehér, karcsú ujja lépést csinál s ha Igatja a görög tiszt halk hangját annak könnyebb óráiban, ahogy mesél az európai szokásokról, a nők szabadságáról . . . az édes anyjáról, kinek ő az egyetlen fia. . . a húgairól, kik Parisban nevelkedtek. .. az öltözködésről s egyenesen ret.tenetesnek és elszomorítónak tartja azt a fekete bő kámzsát, mely a török nőket elrejti. . . . Oh! — mondja Meridzsé, —ami ezt a csarcsfifot illeti, nem mindig van ám rajtunk, Csak ha utcára megyünk. Az én ruháim is Pávisból jönnek, a szobám modernül van berendezve empir stylben. Zongorám van és franoi* nevelőnőm. Olvasom a nagy európai írók műveit. Pierre Lottit, ki oly kedvesen ir rólunk, török nőkről és a mi szép hazánkról, szokásainkról . . Oh ne tartson minket civilizálatlanoknak, tudatlanoknak. Bennünk is él a fonó vágy . . . haladni, de az Islam leszorítja miuden hajlamunkat, vágyunkat, mint ez a csfrcsaf az alakunkat. Különben ismerem az európai nőket onnan Perából, az európai negyedből . . . Nagyon furcsák . . . Az édes apám, Xemil pasa, elvitt a francia követség báljára, mielőtt betöltöttem 14-ik évemet, addig szabad a török lánynak fátyol nélkül mutatkozni. . . Hát elrémültem, hogy azok a nők mit engedtek maguknak. Decolt,ált ruhában kacérkodtak, cigarettáztak a férfiakkal s a beszédjük éles arrogáns volt. . . Nem, nem . . . inkább igy ! . . . A görög hadnagy mosolyogva hallgatja s megállapítja, hogy ez a csarcsafos árnyékalak finom lelkű és művelt teremtés. A hangja mint egy édes zene! . . .,s eltöpreng, milyen lehet a szeme ... az; arca . . . különösen a szeme, de nem mer szólni, nehogy megsértse . . . Azt szeretné, ha ez a vonzó alak sohse távozna el a7. ágya mellől . . . Csakhogy Meridzsének sok az ápoltja . . . Egy reggelen, mikor a nap sugara betévedt, a jodoformos fojtott levegőjű kórterembe, megrettenve látja Meridzsé, hogy a kis hadnagy vértelen arca még sáppadtabb s ijedten kérdi : Rosszabbul van ? A beteg felnjitja szemét, nézése bágyadt,, réveteg . . . Meglássa, kedves nővér . . . meghalok . . . érzem. . . A csarcsafos alak megrezzen ott az ágy lábánál. Oh nem -— robegé. A sebesült csak bólint . . . nagyon kérem, i'-jon az édes anyámnak, hogy ne várja fiát. Meridzsé papirost,tollat kerít elő és remegő kézzel irja a címet. : A Madam Exadachitos —• Athén. Ma tant chérie Maman ! A beteg megpihen . . . aztán tollba mondja utolsó izenetéi s észreveszi, hogy a kicsi kéz reszket . . . s amint a fátyol egy mozdulatnál előre lebben, látja, hogy egy könnycsepp a gáz alól a papírra hull. A kis hadnagy lelkét édes melegség járja át . . . fürkészve néz a fátyolra és kitör belőle a szó : Oh, csak a szemét láthatnám . . . csak egy pillanatra ! De a csarcsafos szellem csak ingatja a fejét,. Lehetetlen, nem szabad s fehé r