Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-12-08 / 49. szám

1912. december 3. 7. i maradunk. Az a kérdés, akarjuk-e a háborút vagy nem akarjuk ? Erre a közben gulat válasza az, hogy nem akarjuk. De éppen azért, mert a háborút, nem akarjuk, sem most, sem a jövőben, nem is provokálunk senkit, ám » leghatározottabban kell, hogy tiltakoz/unk sz ellen, hogy bárki is bevatkozzék az adriai kérdésbe, amely minden egyéb tényező kizárásával, csak köztünk és az olaszok közt im ézendő el, oldandó meg. Mi. t. i. monarkiánk és Olaszország mintáz Adriában legközelebbről érdekelt felek, abban állapodtunk meg, hogy az albán területek épségét respek táljuk és hogy ott egy katonai hatalom letelepedését tűrni nem fogjuk. Ezen megállapodást nemcsak az Adriában semmiféleképpen nem érdekelt orosz, hanem még fokozódott mértékben a I- is Szerbia is köteles respektálni ; épp ugy, aliogy viszont mi kötelesek volnánk például respektálni egy oly megállapodást, amely a Keletitengerre nézve — ahol nekünk semmi érdekünk nincsen — esetleg az oroszok, svédek és a németek közt létesülne. Ennek ellenkezője részünkről kihívás, ellenséges indulat jele lenne. A továbbiakban hangsúlyozza, hogy mi a sz^rb kereskedelem lebonyolítssát valamelyik adriai kikötőn át nem fogjuk, de nem is akarjuk megakadályozni, mert Szerbia gazdasági fejlődése a mi érdekünk is. De albán terület eltulajdonítást sem az olaszok, sem mi soha nem tűrhetjük. A szerbek foglaló törekvésének semmiféle erkölcsi háttere, semmiféle jogalapja .nincs, mert a balkáni háborúnak indító oka, joucime a török uralom alatt levő fajrokonok sorsának javítása és enyhítése volt. Az albánok sem a szerbekkel, sem a bolgárokkal vagy görögökkel semmiféle fajrokonságban nincsenek, hanem egy egészen különálló ősenrópai faj, mely már Kr. e. 600 ik évben mai lakóhelyén élt. Maga Nagy Sándor is albán volt. Mi jogosítja fel tehát a szerbeket, kik a török iga alól fVl akarják szabadítani s^erb testvéreiket, hogy ugyanakkor saját igájukba hajtsák a velük semmiféle rokonságban nem levő albánokat ? Ebbe a nagyhatalmak nem egyezhetnek b

ple az albánok szabadságának rovására, kiknek a szabadsághoz van annyi joguk, mint a szerbeKnek. Mivel az albán tengerparton csak nagvon kevés a jó k'kötő, életkérdés az albánokra, hogy tőlük a jót vagy pláne P legjobbat, el ne veayék. Nem szabad megengedni s uem is engedhetjük, hogy az orosz az orthodoxizmus címén a legönzöbb célokat követve a Balkán-félszigeten mindig jobban ós jobban terjeszkedjék. Az érdekes cikk igy végződik : Ha az oroszok áz orthodox szerbeknek a védnökei, akkor gondolják meg, hogy mi a katholikus albánoknak védnökei'vagyunk. Ha/ tehát az oroszok ilyes cimen a szerbek jogtalan igényeit akarják megvédeni, el in ulaszthatatlan kötelességet teljesitiink, ha ugyanilyen címen a mi érdekeinknek megfelelő albán jogokat védjük meg. Senki ellen támadó háborút nem száudékoznnk viselni. De sietünk az ország határára, ha olyan háborúiéi van szó, melynek célja érdekeink, tekintélyünk, becsületünk ellen intézett támadások viszszaveré^e. Vaszary bibornok üzenete Keszthelynek. Dr- Dunst Terenc apátplébános a mult napodban felkereste budai palotájábtfn "©aszar? Kolos volt fyercegprimást, búcsút vegpen tőle s kifejezze mind a maga, mind Késztfyely páros közönsége nevében jókiránafait. G Hercegprímás megható szarokban mondott ezért köszönetet s egyben megkérte dr. Dunst Ferencet, h°9V Kesztl^elp városának vig?e el üdvözletét, szeretetét és áldását. Siófok nagyarányú fejlődése. Keszthely után az összes balatoni fürdőhelyek közül úgysem tett jmnyi előrehaladást, mint Siófok, sőt egyes dolgokban már el is hagy bennüuket, amennyiben egymillió korona költséggel javában folyik a csatornázás és vízvezeték építése, bár a most beálló hidegebb idők egyidőre megállították a munkát. A Darányi Ignác-téren állványok között már áll a 43 méter magas viztorony, mely külső szépség tekintetében teljesen hasonló lesz a budapesti Margitszigetei) lévő víztoronyhoz. Maga a viztartány oly bőségben fog gőndoskodni vízről, hogy egy nagyobb város vízszükségletét is ki tudná elégíteni. Tervbe van vév© a Darányi-téren a piac-tér megszüntetése, ehelyett oldalt vásárcsarnok lenne épitve és igy a Darányitér sétatérré lesz átalakítva, A víztornyot két erkély fogja körülvenni, ahol esetleg katonazene fogja biztotositani — teljesen önállólag a fürdőteleptől — a térzenét. A jelenlegi vásárcsarnoknak csúfolt épületet illemhellyé alakit,ják át. A község aszfaltozott járdái mellé a tavasszal villany világítási berendezést fognak építeni. A vízvezeték és csatornázásnak 1913. junius l-re kell elkészülni. Az 1913. évi nyári szezon tehát modern fürdőhelyet fog nyújtani a budapesti közönségnek, amennyiben nem lesz panasz a poros és sötét utcákra, lesz bőven öntözés és jó világítás, kitűnő ivóviz és szilárd járda. Most még a nagyobb utcák kikövezése és vasúti átjárók kellenének. A község szerződésileg átvette, a Déli Vasút útvonalát és ezt korzónak megtartja továbbra is jó gondozással. Mindezen munkálatokban föérdem© van Antal József községi bírónak, Sallay Jenő főjegyzőnek és a községi elöljáróságnak. Munkában van az állami hajókikötő és móló építése, mely két év óta épül és még két, évet vesz igénybe a teljes elkészülés. Az állam a sok telekkisajátitás révén csaknem 3 millió borona áldozatot hoz Siófokon. A nemrég 200 000 korona költséggel épült «Balaton>-kotró géphajó elégtelennek bizonyult és igy a tavasszal egy nagyobb, 300.000 koronás ujabb kotrógépet, ugyancsak egy 150.000 koronás kisebb kotrógépet, építtet az álbim. A Sió hajózhatóvá tétele és szabály ozási munkálata is a tavasszal kezdődik. Ez a munkálat több évet vesz igénybe és költségei több milljófca kerülnek. Eddig is rohamosan fejlődött Siófok, ezután pedig előre nem látható módpn óriási fejlődésre és forgalomia számíthat már cfak azért is, rneit itt lesz a nagy balatoni téli kikötő és a siói hajózásnak fő gócpontja. Tompa BélaA Balkán háborút 36 vetített képben matatja be ma este fél 9 órakor a Kath. Legényegylet. Tekintettel az előadás hosszaságára, tombolajáték nem lesz. Helen Ware hangversenye. Irta Dr. Tihanyi Barna Amerikát a mi földrészünk eddig min a nagytőke, technikai haladás, a gyáripar és nagy vállalkozás, no meg mint a reklámok földjét ismerte. Amerika eddig a hasznos terén óriási mértékben megelőzte a vén Európát, de a szép mezejón nem igen munkálkodott. Nem is volt rá elég ideje. Mostanában a helyzet kezd megváltozni. A hatalmasan meggazdagodott Amerika kezd a szép terén is érvényesülni Kezdik ott is belátni, hogy nem csak kenyérrel él az ember ; hogy az élet harmonikus berendezéséhez más egyéb is kívántatik, mint a pénz. Azért jut ez eszünkbe, mert mult szerdán egy amerikai hegedümüvésznő elragadó játékában volt alkalmunk gyönyörködni, akinek keszthelyi felléptét nem is előzte meg valami hangos reklám. A művésznő minden tekintetben rendkívül érdekes jelenség. Igazi amerikai típus, aki a legnagyobb lelki nyugalommal jelenik meg a vizsga szemek előtt ; aki magáért nem, legfö lebb ha hegedűje miatt aggódik egy keveset. Mert a hegedű furcsa egy szer, néha még a művés-zel szemben is akaratos. Nem mondjuk, hogy ez Helen Ware hangversenyén megtörtént, de megtörténhetett volna. S ezt az aggodalmat mi ott láttuk a kedves arcú, beszédes tekintetű művésznő kifejező szemeiben. Az az egy bizonyos, hogy ez a művésznő jobb hegedűt. erdemelne, lévén ezen a g-h úr a iöbbihez képest egy kissé süket és gyenge. Különben a műsor minden darabja óriási tapsokat és lelkesedést aratott. Különösen tetszett a Symphony Espagnole andantéjának végtelen finom befejezése, meg a scherzo nagy tökéletességű kidolgozása. Minden hang olyan finom volt ebben, mint a legművésziebb brüsszeli csipke. A nem nagyszámú, de rendkívül intelligens hallgatóság szinte lélekzetét visszafojtva le

kte, figyelte To a wildrose c számnak hajszá

1finomságait is. Legnagyobb fokra emelkedett a lelkesedés Schubert—Wilhelmy Ave Mariájának előadása után, talán részben azért is, mert ez a remek szám majdnem elmaradt. A művészek ugyanis elfelejtették a darab hangjegyeit magukkal hozni. Szerdahelyi tanítónak köszönhetjük, hogy mégsem kellelt lemondanunk ennek a hatalmas művészi terméknek élvezéséről. Csak a legnagyobb dicsérettel ós elismeréssel adózhatunk Dienzlnek mint kísérőnek és mint előadó művésznek, ki Dvorák Humdveskjét,Liszt Yalse Improm'ujét meg e többi számokat is a lehető legművészibb tökéletességgel szólaltatta meg. Csak még egy doIt-ot kell megjegyeznünk. A műsor számaiban sajnosan nélkülöztük a magyar klasszikus darabokat. Hailottuk ugyan Brahms—Joachim Magyar táncát, gyönyörködtünk is benne, midőn azt láttuk, hogy a magyar zene édesbús hangjai mint hatották át az amerikai művésznő egész lelki valóját, de nekünk ez kevés volt. Ha Petőfi a magyar népdal megnemesítésével világhírre vergődhetett, akkor a magyar népd«l motivumaiu fe'épülő zeneművek is helyt kérhetnek a világ minden koncert-termében, mert már a népdalban, a zeneművek e csirájában megvan az az őserő, amely százszoros erővel kél életre és hat. az igazi művészi kezekben. Csak az a b»j, hogy a mi zenészeinkben kevés az önbizalom és még kevesebb a nemes értelemben vett sovinizmus.