Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-17 / 46. szám

154 BALATONVIDEK 1912. november 10. kon át osztozó nép, a bolgár nemzet. A szlivnicai bősök unokái. A szenvedőfél Törökország gyászolva, a világ pedig elragadtatva áll meg a győzelmes előtt ! A szenvedett csapások súlya alatt nem jajgat, győzelmeivel nem kérkedik. Az egész bolgár nemzet, a diadalmas hadsereg, mintha csak a névtelen hősök tábora lenne. Csak győzelmekről, hősi küzdelmekről, a hazafias önmegtagadás és önfeláldozás bámulatos tényeiről hallhat a viJág. A hadvezérek, a tábornokok, a stratégák a legendás küzdelem s előnyomulás szellemi és teknikai irányitói nevét nem kürtöli világgá a táviró és telefon. A szerencsétlen hadifoglyokkal, a töméntelen Homlott véren szerzett haditrófeurnokkal sem rendeznek tüntető felvonulást. Embertelenségükről nem hoz liirt a szikratávíró. De gyengédségük a küzdelemben is meghatóan nyilvánul — a gyengék, a védtelenek iránt. A küzdelem hevében ís mérsékeltek, a győzelemben szerénj'ek ! Mintha csak egy láthatatlan szellem vezetné útjaikban őket. Csöndben, kimért céltudatossággal, biztos alapokon haladnak céljaik felé! A végső győzelemhez. A modern élet rákfenéje: az öntelt ambicíó. a mások vérehullásán spekuláló korrupciónak se Ilire, se hamva, ami, hogy csak egy ílven foltra mutassunk rá — az egy orosz-japán háborúban is annyira kiritt s az északi kolosszus csúfos vereségéhez vezetett. . . Ideális céllal keresztény testvéreik felszabadítására indultak. De lehet, anyagi cél is mozgatja őket. Egy azonban bizonyos, ha háborúról és vérontásról lehet igv szólni — ideálisan küzdenek. A nagy vaskancellár Bismarck, ki egy német gránátos csontját is sajnálta volna megkockáztatni a Balkánért — e küzdelmek látásán megfordulna sírjában a hazafias önfeláldozás akkora megnyilatkozásán ! Es ha e nagyszerű világhistóriai okozatot szemléljük, lehetetlen az indító ok és alap fölött könynyelmüen elsurranunk ! A komoly, munkás, lelki és testi edzettséget, Még komolyabb gondolatok mertiltek fel leliiében. Knveselte a hivatását. Többet szeretett volna tenni. 1 betegeket sorra járni, orvosságot, ételrendet megállapítani, gyóntatni, misézni, még mind csekély volt a tettvágyához. De kutatva sem talált hozzá munkát. Mitévő legyen ? Tépelődését nagy-nagy szeretete okozta. Többet, sokkal nagyobbat akart tenni az emberiségért. Hire járt, hogy Tihanyba mis zionáriusok jönnek. Gyóntatni, prédikálni, misézni. Ahogy meghallotta, a lelkébe ayilallott a gondolat : Ném elég a testet megmenteni. A lélekmentés a legkrisztusi bb feladat. Még nem alakult ki kereken, hogy mit tesz. Csak sejtette, nagy változás előtt áll a jövője. Fölment a misszióra Tihanyba. A misszió szónoka a vadak megtéréséről, a munkáról, a fáradságról, az eredmény fegyelmezettséget, kitartást, önmegtagadást, rátermettséget és áldozatkészséget ki nem vonja le a rettentő tusából, mint nagyon értékes tanulságot ? ! Az események fölött könnyen ítélők azt mondják, könnyen győzhet, jól felkészült a bolgár a háborúra ! Legyen ! De ebben is csak ők a győzelmesek. Felkészültségükkel is csak komoly és tiszteletreméltó céltudatosságukról tesznek bizonyságot. De egy ilyen felkészülés nem meg}

r máról holnapra ! Ehhez nem csak egy esztendős tulipánvirulás, ehhez a tulipánkultusz évtizedes kitartó, SZÍVÓS, következetes munkájára van szükség! A tulipán nekünk csak egy évig virágzott, a kabáfi gomblyukában, nekik ez nemzeti viráguk, mit fáradtságos izzadtsággal gondoztuk a sziklás hegyaljakban nekik azért ez nemcsak virágot, de gyümölcsöt is hozott, melynek édességét győzelmeikben élvezik most. Szorgalmuk, kitartó, csendes munkásságnk ós takarékosságuk gyümölcse győzelmük teltétele ! Valahányszor a bolgár Jánosok és Péterek telepe mellett vitt el utam, mindig csodálattal szemléltem azt a csendes hangyaszorgalmú mun- j kát, mit itt szemünk láttára, végez- 1 tek. De a pihenő napokon, az ün- i nep napjain nem láttam az én <Petrimet» sem a korcsmák, sem a pálinkás butikok gőzében, hol oly bőven folyik a magyar munkás pénze I és sorvad testi lelki épsége . . ! a bolgár tipus kicsiben ! 9lpennek kell lenni nag^jaiban is ! Hiszen az j alma nem esik messze a fájától ! A munkás Istenfélelem, a nemzeti érzés csodája ez a hősi küszködés, melynek középpontjában ott a bolgárok cserkoszoru's legnagyobb hőse, a bolgárok cárja, Ferdinánd rex ! A magyar honvédhuszár főhadnagy/ Koburg Ferdinánd, a nagy Koháriak győztes ivadéka. . . Tehát vér a mi vérünkből. Büszke hajtása egy Ke- j leten nőtt törzsnek! Ki szívesen hangoztatja magyarságát, magyar származását, becsüli hozzánk való vérségi kötelékét s örömmel sziv velünk egy levegőt s huszonötéves, édességéről beszélt. Szinte elkáprázta lelkét az uj jövő nyiló nagysága. Visszatért. Magában bolyongott a parton. Látta, hogy küzd az életért vakon a kis katicabogár

1 Céltalanul úszik ide s tova. Nem látja a partot. Ragadja az élet hulláma : lelkében a missziós feketéi keltek lábra. Hánykódnak az élet hullámain égi cél, az örökszép haza megismerése nélkül, mint a katioabogarak. Ha az igaz Isten létét ismerik. . . . Beletartotta szalmaszálát a vizbe. Rákapaszkodott egy katicabogár. Fölmászott a legcsúcsára. Kibo utott.a szárnyát. Magasra repült. Az ég felé. A félbeszakadt gondolat folytatást nyert. — Ha megismernék az ő létét, az örök révpart felé repülnének lelkükkel, életükkel. Ez a jelenet tette : orves-pappá, hittérítő vó. Az életmentőből lélekmentővó. eredményes Uralkodásának jubileumát is, tehát még a köznapi életben is egy jelentős évfordulót, régi hazájában, a neki is kedves magyar földön ünnepli. . . . És most, mikor egy ezer sebből vérző, szerencsétlen ország végvonaglását szomorú megilletődéssel szem-, léljük, száz sebből vérezve bár magunk is, fejünk fölött a háború Damokles kardjával, csodálattal tekintünk föl a nagy ellenfélre, Ferdinándra, a lionvédfőhadnagyra, ki a maga és népének nevét a történelem legragyogóbb lapjainak egyikére irta fel ... ! Es lia ez a csodálat bennünk a nemzeti büszkeség és öntudat érzéseit kelti, ne csodálja s ne irigyelje á világ, mikor a győző a mienk is, hiszen honvédhuszár főhadnagy volt, az 0 diadala a magyar Géniusznak is diadala. Ha diplomáciailag meg is vertek bennünket, ha a további konzekvenciák sötét gondja ül is nyakunkon, az az egy vigasztaló elégtételünk meg van, hogy az egész világ tudja, hogy a győzelmes rex magyar és honvédhuszár főhadnagy volt . ! . . Német^ ^ónos. A balatoni halászat múltjából. A keszthelyi halász- / céh céhkönyve. A balatoni halászat története minden balatomnelléki embert érdekel, akár a mait, akár a jelen állapotokat taitja h-ly-Sfknek Azért, azt hisszük, kedves dolgot cselekszünk, ha egyik derék szakfolyóiratunk, a »Halászat« nyomán ismertetjük a keszthelyi ha'ászcéh céhkönj vének néhány artikulusát. Megjegyezzük, hogy az éit,ékes céhkönyv 123 év történetit foglalja magában s ma a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona, A cóhkönyv artikulusokat foglal magában, beszámol » céhtnesterválasztásokról, a hnlásztagokról, az eskütételről, a tagdijkötelezettségekről és az időnként hozott Ítéletekről. A halászcéh élén állott a céhmester két szolgálóme^ter segédjével. Az Írásbeli ügyvitelt a céhjegyző vezette. A céhmesterek esküjének szövege rövidebb, a tagoké hosszabbra szabott volt. A céh esetenként kölcsönöket is adott céhtagjainak; a visszafizetés, a mint azt egyes följegyzések tanúsítják, esetenként nem volt éppen a legpontosabb, mindamellett a kölcsönt felvevők idővel mégis csak törlesztették tartozásaikat, — Akadtak olyanok, akik 2—3 óv alatt, mások ellenben, a kik 20—25 év alatt fizették vissza a kölcsönösszeget. A keszthelyi neves céhkönyv egészben véve 16 artikulust tartalmaz. Az 1. szerint a tagok kötelesek istenes életet folytatni. A 2. szeriut nagyobb ünnepeken, ú. m. : Ujóv, Húsvét, Pünkösd, Karácsony, Űrnapja, Mártonnapja, Mindenszentek stb. nevesebb ünnepek alkalmával a tagok tartoztak a misén rósztvenni egy forint büntetés terhe alatt. A ki az elősorolt szentnapokon halászni mert, az 4 forint bírságot, fizetett. A 3. szerint vasárnapokon a tőrökhöz kimenni tilos volt. A 4. szerint az egymást szidalmazó, káromló tagok büntetése 4 forint j ha a céhmester teszi ezt, tígy S forint. A parázna, a rabló és a gyilkos tagtól elveszik bajóját Az 5. szerint: ha az egyik halász följárná a másik tőrét, 4 forintot fizet. A 6.-szerint: a ki másik tagtársának kárát látja s