Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-10 / 45. szám

XVI. évfolyam. • ^KESZTHELY ^ Keszthely, 1912. november 10. 45. szám. 1 »< > 1 i t i lv;i i lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. 6 K. — Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 1 20 Nyilttér petitsora 1 korona. HSegfeneklés. Oda a dandárparancsnokság. Néhány liónap óta városunknak rövid ideig gyorsan haladó szekere tengelyig besülyedt a kátyúba. Álomnak is merész volt az a sok szép terv, amelynek közeli megvalósulása a mi keszthelyi szivünket megdobogtatta. Már elképzeltük azt a sok csillogó ruháju, daliás katonatisztet, aki a dandár-és ezredparancsnokság idehelyezésével ellepi majd a keszthelyi korzót, élénkséget, változatosságot hozva kissé elernyedt, szétdarabolt társadalmunkba. És most vége a szép álomnak ! Mi busulunk és a zalaegerszegiek örülnek. Hogy miért? Azt magyarázza meg a Magyar Paizs következő kis hire : Miniszter vendége volt ma városinknak, ínég pedig városunkra nézve nyös ügyben, — lia ugyan sikerül. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter érkezett tegnap este egész csendben, inkognito, báró Klobucsár Vilmos tábornok, honvéd-főfelügyelő, Nyéki vezérkari százados és Pálfy őrnagy kíséretében. Ma reggel Pedig dr. Bálás Béla főispánnak és dr. Korbai Károly polgármesternek a kalauzolása mellett kiment az előkelő társaság szemlét, tartani az építendő kaszárnya helyén s a remélendő uj dandárparancsnokságnak lakás- és irodahelj'én, hogy sz'utén megtekintsék. Erre nézve hz a vélemény, hogy vagy megveszik a báró Solymossy Ödön házát, vagy a Bogyay-Elemér házát, mely utóbbi helyre építeni kell. Tehát lesz uj lovassági kaszárnyánk s valószínűleg lesz dandárpai ancnokságnnk is íme, ilyen hatalmas emberek ^riasztottak fel bennünket édes álmodozásunkból! Az még nem volna baj, hogy báró Hazai Samu honvédelmi miniszter ur Zalaegerszegen járt s hogy vele voltak báró Klobucsár Vilmos ós még többen, hanem hogy inkognitó volt ott báró Hazai Samu, abból már veszedelmesen lehet következtetni egyetmást. De ha a zalaegerszegi tapogatódzást hirül adták a nagy világnak, most már mi is joggal kérdezhetjük, miért húztak keresztül először mézes madzagot a szánk szélén ? Hiszen Kesathely nem folyamodott sem az ezfreű^ sem a dandárparancsnokságért ! Önként jelölték ki Keszthelyt székhelyül, mert alkalmasnak kínálkozott. Hát egyszerre micsoda legyőzhetetlen akadályok merültek fel, hogy városunkkal még a tárgyalást is megszakították ? És talán Zalaegerszeg, amely elvégre mégis csak falusias jellegű város, alkalmasabb lesz az ezred- és dandárparancsnokság székhelyéül ? Erről szó sem lehet ! Utóvégre az államnak is érdeke, hogy alkalmazottjai olyan helyre kerüljenek, ahol minden tekintetben jól és otthonosan érezhetik magukat. Látogasson csak el ide mihozzánk is a honvédelmi miniszter úr, akár inkognitó is, és meg fog. mert meg kell győződnie róla hogy Keszthelynek természeti fekvése, városias jellege, fejlődésre képes volta százszorta különb keretnek kínálkozik Zalaegerszegnél az ezred- és dandárparancsnokság számára. Ezt nemcsak mi mondjuk, hanem mondják az elfogulatlan megyei urak is, akik életük legszebb napjai közé számítanák azt a napot, A BALATON VIDÉK TAHCAJA. Katonasors. . Irta Gárdonyi Gáspár. A keszthelyi kisiemető virágos sírhantjai közt egy magas kősireiiilé.k emelkedik. Az országúti ól jól iát*zik. Igy őszszel az útszéli gesztenyefák hullatják rá száraz levelöket. A körülötte fekvő horpadt sirok Között a magas kőkeresztről biztatóan tekint le a felfeszített Megváltó képe s üdvöt és boldogságot hirdet, az élet nyomorultjainak. A kőainléken verses felírás van. Midőy kis gyermekkoromban k'jártam « holtak csendes birodalmába, hogy virágot ültessek elköltözött, szeretteim sirhalmára s elrebegjek értök egy buzgó imát, tűnődve olvasgattam a felírást. Nem értettem, mit jelentenek e szavak : *E sir föd egy ifjú tüzért, Kit vész hónán livíil nem ért, S elérve édes hazáját, Itt végzi földi pályáját /» Később lett előttem világossá a sorok értelme, midőn a temető őre a következő történetet beszélte el arról, ki a sírhant alatt nyugszik. «E sir föd egy tüzért.» Tüzér volt az illető. Katona akkor, midőn az olasz földet magyar vér öntözte : midőn az elnyomatás korában a leigázott magyar népnek az volt a sorsa, hogy elnyomójáért ragadjon fegyvert « harcoljon ann»l< az ellensége ellen, aki maga ís el'enség volt.' A magyarnak izonban jó volt igy is; legalább mérhetetlen fájdalmában kitombolhatta magát, lassú hálájából felébredhetett. A katonai parancs Keszthelyre is megérkezett. Az apának családját, a férjnek feleségét s a fiúnak szüleit kellett itthon hagynia. A virágzó fiatalságnak el kellett mennie oda, honnét letörve, vagy egyáltalán sehogysem tért vissza. Hősünk is fiatal hitvesét hagyta itthon. Mily kinos voi

( az elválás ! A szemekben könnj', a szivekben fájdalom ! Hisz a bucsuzásnak az egész életre kellett szólnia. Ve'e azonban a hadjárat ideje alatt kegyeseu bánt a sors. Azok közé tartozott, kik sok szenvedés árán megmenekültek a haláltól; szerencsés harcos volt, «kit vész hónán kivül nem ért.> A legnagyobb veszedelem : a halál nem, de annál nagyobb szenvedések. A hadiparancsia az ország minden részéből gyűltek a csapatok. Mily látvány volt a7, midőn a harcba indult az egész nemzet; a nemzet reménye s büszkesége: a szép fiatalság, melyet a vérrel áziaiott honban a gyászfátyolos anyák bánata nevelt ; amelyet a honleányok szerelme táplált ; amely a letarolt magyar földben a mező virága helyett sarjadt ! Kinek a sze- ' mébe ne gyűltek volna Iönnyek, látván a másvilágra induló ifjú Magyarországot ? Voltak a csapatban szabadságharcosok is, kik száz veszély közt bátran szembeszálltak a halálfel s most — az ó szemükben is könny csillogott. Amerre a sereg elvonult egészen a határszélig, mindenütt szomorúan néztek az itthon maradottak a magyar testvérek u'án. Maga a sereg is lehangolt volt. Az ország határán túl, idegen tájakon, idegen nép között, de sóvárogva tekintettek viszsza a vitézek az elhagyott haza felé ! Hány küldött izenetet a futó felhőktől s hány üdvözletet a ragyogó csillagoktól! Midőn az ola«z földre megérkeztek, sok már annyira el volt keseredve, hogy minél előbb az ellenség közé szeretett volna rohanni. Legalább kitölthetné valakin szive haragját s hősi halál árán n^egment-külhetne a jövő szenvedésektől. Könnyen elképzelhetjük ily körülmények közt a mi hősünk helyzetét. Lelke vis-za-visszaszállt ilthonhagyott fiatal hitveséhez. Nem félt. a haláltól, hisz szive lelke magyar volt, de mégis végtelen fájdalommal töltötte el az a gondolat, hogy szeretteitől távol kell meehalnia. Azonban az ő vére is pezsgett már s vágyakozott rá, hogy lehüthesse. Az alkalom mihamar el is érkezett. A csapatot rövidesen a megérkezés után harcra vezényelték. Egy kis pihenés és nyugvás s másnap már sok magyar vitéfc