Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-03 / 44. szám

1912. november 3. BALATONVIDÉK 3. a rokont, a barátot, vagy ellenséget, ha­nem az embert, a szenvedőt, a szánalomra méltót nézi, s humanizálás nélkül, gondol­kodás nélkül siet segélyére, részesíti támo­gatásban. A nemzetközi jognak szívtelen, rideg elmélete : a be nem avatkozás elve nem vethet gátat a szív törvényének, a szere­tet parancsának . . . A nemzetközi jog visszatarthatja a beavatkozás, a bókeszerzés kardját, de nem tarthatja vissza a szeretet segélyt nyújtó két karját, hiszen a szeretet törvénye ál­talános, internacionális, idő, tér és faji kor­lát előtte meg uem állhat, mert az írás szavai szerint : a vizek sokaságát is ki­oltja ... a szeretet. Ennek a mindent, átható, minden kor­láton felül emelkedő Karitásznak nevében mi is szót emelünk, közönségünk irgalmas szivére appellálunk , . . segélyért, a háború borzalmainak áldozatai a sebesültek, a nyo­morban sinlődők érdekében — török, bol­gár, szerb, vagy monten'egrói legyen az, ha sebesült, ha szenvedő : az általános em­beri érzés : az irgalomra jogot tart . . . A művelt világ nem zárkózhatik el a segélynyújtástól. Az egyes országok Vö­röskereszt egyesületei már akcióba léptek. Hazánk sem maradt e tekintetben hátra, egy különítmény teljes felszet eléssel már útban van. A magyar társadalom sem hiányoz­hat,ik a ker. szeretet ez akciójából. Igaz, hogy nekünk is vannak sujtottaink, kiket, az áradás és egyébb elemi csapások dön­töttek szereucsétlenségbe, de mindez a há­ború borzalmaihoz, a sebesültek gyötrel­meihez ? Nagy az ő szenvedésük, segítsünk kín­jaikat enyhíteni. . . Kezdje meg a szere­tet mentő művét Keszthely ... s itt ta­lán elsősorbaji a nőegylet lenne hivatva az üdvös mozgalom élén előhaladni. A Vöröskereszt egylet a leghumanitáriusabb egyesületnek városunkban nincs fiókja, azért, gondoltunk a jótékony nőegyletre, mely céljánál fogva legközelebb áll a Vö­röskereszt egylethez. Ugy gondoljuk, szavunk nem lesz' a pusztában kiáltónak szava, mikor a közeli szomszédból hangzik felénk a szenvedők ezreinek segély kiáltásai. . . . Olvassuk, hogy a falvakban maradt kisdedeket, gyermekeket az ellenséges ka­tonák vették gondozásukba . . . A pusztító háború képének e bájos jelenete inditsa meg a sziveket, hiszen ta­lán e kisdedeket gondozó harcosok közül is hányan gyötrődhetnek a kórágyon. . . A gyermekuondozó ellenséges katonák hösök, a gyengéd szeretet hősei is . . szen­vedéseikben részvétünkre méltók. Induljon meg tehát a nemes mozgalom. Vegye ke­zébe a vezetést ii jótékony nőegy let. Szom­szédunkban a veszedelem. Közvetlen hal­latszik a segélykiáltás, segítsen kiki szive sugallata s ereje szerint enyhíteni a há­ború áldozatainak szenvedésein 1 Somogyi. Tanitógyülés. A »Keszthely-zalaszcntgj óti lóm. kath. tanítóegyesület« őszi közgyűlését, f. évi október 23-án Zalaszentgróton tartotta. A mintegy 60 rendes tagon kivül jelen volt Malatinszky Ferenc járási fő­szolgabíró és több tanügybarát. A gyűlést Nyers Imre elnök, zala­szántói főtanitó nyitotta meg és vezette. A jegyzőkönyv- és egyébb folyó­ügyek letárgyalása után Pflt nczer Jolán zalaszántói tanítónő tartott felolvasást >Ne­hány szó a tanítónők gyűléséről* cimmel. A feminisztikus elvekkel átszőtt felolvasást, mindvégig meleg érdeklődéssel hallgatta a gyűlés, s elnök a közgyűlés által dörgő éljennel jutalmazott felolvasásért anuál is inkább mond köszönetet Pflanczernak, mert gyűléseinken ez volt az első ily irányú fslolvasás, s kéri hogy időnkint a Femi­nizmusról tartson a jövőben is előadást, hisz nagyon is aktuális kérdéssé kezd válni a jövő nőnevelése, ami éppen oly pedagógiai kérdés, mint a nevelés bár­mely ága. Utána Ponauer Emil alelnök és Po­zsogár Gyula mondták el 1 óleményüket, az uj »Rendszabályok «-ról. Majd Bucsy Aladár, égenföldi tehet­séges fiatal tanitó olvasta fel : »Hogyan vezetheti a tanitó növendékeit a szorga­lom és munkásság útjára ?« — cimü érte­kezésé^. A komoly és alapos tudás és ta­pasztalás érvekkel átszőtt értekezésért lel­kes éljennel és jegyzőkönyvi köszönettel jutalmazta a gyűlés az előadót. Indítványok s az elnök jelentései után tárgy altattak a »Magyarországi Ta­nító egyesületek Országos Szövetségei el­nöksége által tárgyalásra kitűzött tételeire vonatkozó határozati javaslatok. A 3 elsötétel és pedig: I. A tanítók fizetésrendezése. II. A tanítók jogvédő bi­zottságának szervezete. III. A tanítók mellékfoglalkozásának tarifája*, oimüeket változás nélkül elfogadták; a IV-iket >A szolgálati pragmatikáit egy 3 tagu bi­zottságnak adták ki tárgyalás végett. Az egész gyűlés magas színvonalon állott s a jelen voltak figyelmét mindvé­gig (délután fél 2 óráig) lekötötte. Az utolsó tárgy, a tisztújítás volt. Nyers Imre megköszönte a beléje helyezett bizalmat és kérte a közgyűlést, hogy 25 évi munkássága után mentse fel. Pozsogár Gyula felszóllalasa után, melyben hosszan méltatta Nyers érdemeit, a közgyűlés elis­merése jutalmául egyhangúlag az egyesü­let, örökös diszelnökévé választotta meg. Ifjúsági elnökválasztás a m. kir. gazd. akadémián. Október 28-áu délután taitotta meg az Akadémia ifjúsága a szokásos elnök­választó gyűlését. A gyűlésen Czakó Béla igazgató is megjelent, aki szép vonások­ban körvonalazta az ifjúsági elnök állásá­nak fontosságát s hangsúlyozta a tanári karnak s az ifjúságnak együttműködését, amelynek összekötő kapcsát az ifjúsági el­nök képezi. A szavazás megkezdésével egyhangú lelkesedéssel Fereuczy József III. éves hallgatót, választották meg ifjúsági elnök­nek, aki rokonszenves egyéniségével s reátermettségével mindenekben meg fog felelni a bizalomnak. Ugyanezen alkalommal választották meg a következő tisztviselőket is: Alelnöknek : Dr. Hennel László II. év. halig. Georgicou kör elnöke; Eugel­brecht Károly III. év. halig. Deák Ferencz könyvtái elnöke : Vaskuty Kálmán III. év. halig. Atlétikai Club elnöke: Sebők Kál­mán III. év. halig. Zene elnök : Sümeghy tevén a szakált, tegyünk le minden hiú­ságot.* A trienti zsinat rendeletei alapján nagy gondja volt a papnevelő intézetekre, a szerzetesekre. Neki köszönhető, hogy a spanyol inquisitio a milánói egyházmegyé­ben megszűnt. Midőn XIII. Gergely meg­kísérelte a sz. Ambrus-féle rítus megszűn­tetését, Borromeo a szent autonomiát sze­gezte a kísérlet ellen s így maradt meg a mai napig Sz. Ambrus szép hagyománya. Különösen nagy harca volt a TJmiliati nevü szerzetesekkel ós a Scala kanonok­jaival, akiknek kollégiuma össze volt kötve a Santa Maria della Scala templommal, amely a mai óriási színház melyén állt. Ezeken is szerencsésen győzödelmes­kedvén, ettől fogva minden gondját a népre fordította. A spanyol uralom romlást és szervi­1 izmust eredményezett. Ezek kiirtására szá­mos iskolát, emelt, amelyek ma, három század után is virágoznak. Belső élete valóságos aszkéta élet volt. Szerette a fényt és pompát az Istentiszte­letben, az Isten szolgálatára emelt épüle­tekben, palotájában azonban csak két kis s- obácskát foglalt le a saját hasz­nálatára. Ezek voltak tanúi virrasztásai­nak, hosszú imádságainak, n isztikns mély elragadtatásainak, melyek az érzéki világ­tól mintegy elkülöníteti ék. A nép csodálta és szerette, mert ennek a parancso'ó és hajlíthatatlan embernek nagy szive volt. Borromeo ezen jóságának halhatatlan emléke marad az 157(1—77-ki pestis, mely majdnem egy évig dühöngött és temetővé változtatta Milánó városát. Az az acélakarat,, amely a trienti zsi­naton a kormányrudat, tartotta, elvegyül a dögvész tengerében, hogy vigasztaljon, se­gítsen, hogy a haldoklókat elkészítse az utolsó útra, minden nap és minden órában készen az áldozatra. Pénze hamarosan elfogy ; eladja a palotií ezüstkészletót, a szőnyegekből a me­zíteleneknek ruhát varrat, szétosztja saját ruháit ; utolsó ajándékkép a Lazzarettóba vándorol nyomorúságos ágya is és a bíbo­ros két falócán piheni ki testi, lelki fá­radságát. A megfeszített és sokoldalú munka végre felemésztette erejét. Meghalt 1584. nov. 3-án, 46 éves korában. Az egész nép sirása és hódolafa kisérte sírjába. Teste a milánói dómnak mélységes csendességü kriptájában pihen, szivét pedig a római San Carlo templomban tisztelik. Emléke előtt a más vallásúak is tisztelettel hajol­hatnak meg, mert mint ember is a legna­gyobbak közé tartozik. (Olaszból) A Siroiin „Roche" értékelése. Árvaház Büdingenben. Posta Maxstadtban, 1911. IX. 2. Örömmel értesítem, hogy a Siro­iin „Roche" nagy szolgálatot, tett nekünk, különösen influenza el­len vált. be nagyon jól s nem is tudok hasonló megbetegedések ellen biztosabb szert, mint a Sirol iu «Rochet,.» Mindenkin se­gitett, aki használta. Mária Franciska nővér betegápoiónő. Árvaház. Pépinevilleben 1911 S/23. Bátorkodunk önnel örömmel kö­zölni, hogy a Siroiin 'Roche'-sal gyermekeinknél jó eredményt él­tünk el, amiért legnagyobb meg­elégedésünket nyilvánítjuk. Jó hatást tett gyermekeink köhö­gése és nyakfájdalma ellen, ami nagy enyhülést és megkönnyeb­bülést szerzett nékik. Mária Leó, jézustársasági nővér főnöknő. Brimn, 1910. szeptember. A szünidei gyermektelep idei sze­zonjának lezárásákor az alulirt egyesületi vezetőség indíttatva érzi magát, arra, hogy tisztelet­tel közölje önnel hálás köszöne­tét, amiért az orvosi kezelés alatt levő gyermekeknél az ön Sirolinja a szünidei telepen oly kedvező hatást, ért el. A brünni szünidei telep bizott­sága Gross Ullersdorfban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom