Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-27 / 43. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. október 27. 43. szám. BAL MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK: . 10 K. — f.l Negyedévre 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitgora 1 korona. 2 K. 50 f 20 Népgyűlést a tűrhetetlen drágaság ellen! Eleget sápítozunk már a fojto. gató, hallatlan drágaság ellen; ele­get kértük az illetékes köröket, hogy tegyenek valamit ennek a végzetes bajnak a megszüntetésére, hiába volt kérő, buzdító szavunl" ! Most már elérkezett a 24 ik óra nem egyszer, hanem százszor is. Most már a város közönsége nem tűrheti tovább, hogy a termelők kapzsisága ne ismerjen határt; most már tenni kell, mert az üres zsebek és kiürült erszények beszélnek, kiabálnak tu­lajdonosaiknak eddig hatástalan jaj­szavai helyett! Széles e hazában hangos tilta­kozást lehet hallani az élelmi cik­kek soha nem tapasztalt drágasága ellen; de alig van Magyarországnak még egy városa, ahol e cikkek árát olyan önkényesen, olyan találomra szabnák meg az árusítók, mint itt Keszthetyen. Valóban, a tisztelt földmivelö osztáty asszonyai nagyon előre ha­ladtak a feminizmus utján. Nekik már is rémítő hatalom van a kezük­ben, pedig a szavazati jogot csak most kergetik még az öt világrész asszonyai. No hát ezeket a keszthelyvi­déki asszonyokat ki kell oktatni a tisztességes elárusítás tudományából. Meg kell velük értetni, hogy eddig és ne tovább. Különös, hogy eddfg a nép ér­dekeit kellett védelmezni a vásárlók ellen s most a vásárló közönséget kell védeni a lelketlen termelő el­len. De a dolog igy áll. Hallatlan drága a tej, vaj, gyü­mölcs, tojás, baromfi és mindennek az az oka, hogy a vásárló közönség érdekeit scukí sem védi. Heti vásárkor meg kellene aka­dályozni. hogy a kofák ne rontsák el az eladókat folytonos ráigérgeté­sekkel, mert ennek a városi intelli­gens közönség issza meg a fanyar levét. A panasa azonban hiábavaló ! Az ismételadók lelketlen kapzsisága következtében a drágaság nem fog csökkenni, hanem csak emelkedni. Ha most 12 fillér egy darab tojás, karácsony táján 20 lesz vagy még annál is több. A piaci árusok fejé­ben nincs logika, szivükben pedig lelkiismeret. Ezért kell tenni, cselekedni. Akiknek legjobban fáj a drágaság, azok álljanak a mozgalom élére. Szervezzenek egy népgyűlést, de ha­mar, de bizottságok nélkül, mert a bizottság míuden okos dolognak megölője szokott lenni. Addig is ; mig a közjó érdeké­ben a gyűlés megvalósítható, itt van­nak lapunk hasábjai. Mondják el a hozzáértők, minek kell szerepelni a drágaság ellen tartandó népgyűlés programmján. A sajtó arra való, hogy gondo­latokat termeljen a közjó érdeké­ben! íme a gondolat, valósítsák meg azok, akiket illet. Ha pedig csak fásult közönnyel nézik a fojtogató drágaságot, akkor ne panaszkodja­nak, hanem tűrjenek néma meg­adással. A BALATONVIDÉK TÁHCAJÁ. A magyar ember élhetetlensége Irta VAth J. Őseink vitézségeiről, vendégszerete­téről, zsiros-boros evésivásárót beszél a krónika, de gazdaságos gondolkozásáról, vállalkozó szelleméről — n«gy elvétve hailani vagy olvashatni. Ha csalt külföldi kalandozásaik cselekvéseit, nem, más pél­dát aligha találunk élelmességükre. Ott is a harcmódban nyilvánult: cselvetés. . .. Belőlük gazdagodott meg a német városi polgárság, hizott meg az örmény, n0tt nyakunkra az izmaelita. Nem csak II. Endi e ós a Jagellók alatt, de napjaink­ban is. A magyar paraszt földéhes, mond­hatjuk földimádó. A birtokaiból kifosztott, uj idők uj szóifordulását megérezetlen zsentri szellemi proletárrá, nyomorgó hi­vatalnokká vedlett. Kereskedői pályára — éllietetlenségből — tán egy se ment. Iparra az első nem adja gyerekét. Olyan kérges tenyertinek tartja, akár magát. A kereske­dést lótófutó mesterségnek tartja. Szeretném mondani, a német polgár­ság jobb. Szeretném, sőt sajnálom, hogy nem tehetem. Valamikor Nagy Lajos, Zsig­mond . . . s a reformáció idején Brassótól Baselig, Turintól Kievig közvetítették nagy társzekereiben áruikat. E-/, a polgárság a nemzet éltető eleme volt. Ideszakadt. Gaz­dagította, védte h magyar földel. Érde­meit nemesi rendféleséggel jutalmaz'h Zsig­mond, a luxenburgi S ina is s/.ivesebben látnám a kereskedői pályán, mint földhöz­ragadt földéhessógében. Iparban nem tu­dott följebb vergődni a céhbeüségen s el­nyomta a nagy gyári termelés. Egyébként konzervativebb volt a magyar mesterem­bernél is. Szük, összeépített felföldi váro­SHiban is az uj haladás elsöpörte. A nyu­gati vármegyék és az alföldi sváb semmi­vel se különb a magyar parasztnál. A ba­konyi sváb, meg a hienc keresi)edői kész­sége aligha terjed tovább a tyukászságon. Ennyire meg a magyar csirkés kofa is vi szi. Pedig én a németséget, predesztinál­tam — mig iueg nem ismertem — a ma­K} rar megbízható keresztény kereskedelem megalapítására, föl virágzására. Csalódnom kellett. Ugy alszik bennük a kereskedői érzék, annyira nagy a földszeretet s ugy nyerekedik rajt több élelmes faj, akár a nemtörődöm magyarság között. A kevés vállalkozatlan élhetetlen. Kis sza­tócssága mellett elüldögél. Panaszkodik a megélhetési viszonyokra, vagy háza körül, házon kívül földmunkával bajlódik. Ugy, mint Mikszáth Magyar iparosában. Egy angol százezer szögedebeli bicskát rendelt meg. Nem vállalta = mert mi lesz a széna­gyüjtósből ? Az 5—6 legény kell oda. S el nem hitte az angliánusnak, hogy van olyan bolond, aKi százezerszám vásárolná az országhiressé faragott késelő ós kenyér­szelö szerszámot. Igy maradtunk szögedi bicska dolgában: csak országniresek, holott egy kis zsidó temperamentum világhíresre lendit bennünket. •Lám a mármarosi dehogy töri te­nyerét ! Mái-marosban fiakkeros, házaló, kókitős .... Bizony a vasuttöltést is elvállalja 2—3 korona napszámmal. Fog két embert (ruthént), ő maga pallérkodik, szegény sajnálni valója pedig töreti te­nyerét ásón, cákánynyélen ós kubikos ta­licskával a nyakát. A fizetést más veszi föl ; hisz előre van már pálinlcakontóhan. Sokszor futkos üzleti ügyek után. Megtesz mindent,. Néha haszon nélkül. Majd meg­hozza egyik a tnásik hasznát. Magyar, ke­resztény kereskedő, jaj, keserves kín. Pl. irkát rendelnek nála. Falusi szatócs Az egyöntetűség kedvóért csak annál kapható az előirt 25 % hasznos irka. Múlik egy­két, hit Még sincs semmi. Az élelmesség rövid pá'- napon be^ül megrendeli, előte­remti a föld alól is. Mert : 25 százalék ha­szon, mert az irkához toll. tinta kell. A gyereknek palavesszöre, krétára stb. van szüksége Irkával együtt, megveszi ott azt is. Ez mind átvillan az agyában. S ezért él meg. Mi pedig alszunk. A magyar paraszt inkább már ha te­heti, urat taníttat fiából. Szellemi prole-

Next

/
Oldalképek
Tartalom