Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-31 / 13. szám

2 BALATONVIDEK 1912. március 31. jöhetett. Az eredmény igazolta is ezt a nyugodtságot, mert mikor Ta­kách Imre 9 órakor megnyitotta a gyűlést és törvényadta kijelölő jogá­nál fogva I. helyre ReiscM Imrét, II. helyre Práger Tivadart, III. helyre Stieder Kálmánt jelelte, hatalmas, ki­törő lelkesedéssel ReiscM Imrét kiál­tották ki egyhangúlag birónak. A megválasztás után azonnal 3 tagu küldöttség ment Reischl Imréért, kit a terembe léptekor lelkesen éltettek. Majd letette az esküt az elnöklő fő­szolgabíró kezébe, utána szép, lelkes beszédben köszönte meg a város pol­gárságának osztatlan bizalmát, a melyből — mint mondotta — erőt és kitartást fog meríteni, hogy a vá­ros szellemi és anyagi kulturáját fejlessze. Az uj bíró éltetésével a vá­lasztógyülés véget ért. Közgyűlés. A Kath. Népszövetség keszthelyi cso­portja a mult vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését a kath. legényegyesület helyi­ségében. A közgyűlést dr. Dunst Ferenc apát­plébános nyitotta meg tartalmaz beszéd­del, amelyben a Néyszövetség fontosságát és szükségességét meggyőzően hangoztatta és bizonyította. A beszéd végén kijeleu­tette, hogy a helyicsoport ügyvivő-igazga­tóságáról lemond ós utódjául Blasutigh Sándor káplánt ajánlotta, mint olyant, ki eddig is közreműködött a helyicsoport ve­zetésében. A közgyűlés érthető sajnálattal vette tudomásul dr. Dunst Ferenc apát­plébános távozását a helyicsoport éléiöl. Ez a távozás azonban korántsem azt je­lenti, hogy az apát-plebános kilépett a Népszövetségből és a jövőre nézve min­denféle összeköttetést megszakított a helyi­csoporttal, mert. nyíltan és határozottan kijelentette, hogy reáju mindenkor bizto­sau számithat a helyicsoport ós hogy an­nak érdekében ezentúl is szivesörömmel megtesz mindent, han* m azt, hogy Bla­sutigh Sándornak teljesen szabad teret és kezet engedjen a helyicsoport további ve­zetésében ós fejlesztésében. Blasutigh Sándcr megköszönte a köz­gyűlés bizalmát, ígérte, hogy minta múlt­ban, ugy a jövőben is teljes erővel oda fog törekedni, hogy a Népszövetség a keszt­helyi plébánia területén ne szegényes kol­dusruhában, hanem diszes öltözetben jár­jon, azoknak, akik a népszövetségi eszmét sebeit. Nyugatias irányzatod után követ, kezik majd kulturás nemzeti irodalom' Ahogy a deákos, franciás irodalom ráéb­redt a Petőfik, Aranyok új, teljesen a né­piesből gazdagult hangjára, vérbő magyar­ságára. Hasztalan erőlködés kiskanizsay ferencecskék ellened való börzenkedése, ahogy a melletted való dobverés, modern­kedés, Kerz Baudelaire-bőrben való orosz­lánkodís. Ezek fajiságuk révén köszönhe­tik, hogy melletted árnyékodban tagadhat­ják magyarságukat, amik nem ; vagy vé­letlen. Az értetlenek, ellened harcolók iri­gyelhetve moroghatnak rád, hogy hangot adjanak icipicinységüknek s palástolhassák az idővel haladhatlanságukat. Ne bántson Ady Endre ez se, de ne vigadoztasson • Ázott szénarendeidben szárító napsugárra forgatott rothadt és barna füvek» se" El­jutottál igy is az Értől az Óceánig. * Impresszióim Ady Nyugat kiadásban megjelent gyűjteményes kötetéről valók s a Magyar Szemlében bemutatott Magyar ugaráról. (Vége.) megértették és magukévá tették, örömére, azoknak pedig, akik még most. is azon kivül állanak, okulására. Ezután ismertette előbb a Népszövetség működését, majd a helyi­csoport mult évi állapotját és tevékeny­ségét. Jelentette, hogy a helyicsoport, veze­tésében személy változás történt, mert Dom­bay Sándor káplán, ki a helj'icsoport szer­vezése és megalakítása körül sok érdemet szerzett, nagyfokú elfoglaltságára hivat­kozva, a jegyzői tisztségről lemondott, és helyét Blasutigh Sándor foglalta el. A tagok száma 1911. dec. 31-ig 438 volt (most 440), akik igy oszlottak meg az egyes községek szerint : Keszthelyen . . . 187 tag 12 csoportban Kiskeszthelyen. . 9 « 1 « Balatongyörökön . 28 « 2 « Vonyarcvashegyen 67 • 3 « Gyenesdiáson . . 42 « 3 • Cserszegtomajon . 106 • 3 « Összesen : 438 tag 23 csoportban A vidéki fiókszervezetekben tartottak 10 gyűlést, amelyeknek legfőbb céljuk volt a taggyüjtés. A gyűléseken, amelyek ré­vén 108 taggal erősbödött a népszövetségi tábor, szóvátették a szabadkőművesek haza­ós egyházellenes működését, a hitvallásos iskolák ellen intézett támadásokat, a Bar kóczy-ellenes hajszát, ismertették a Kis­birtokosok Országos Földhitelintézeténél kapható olcíó jelzálogkölcsön megszerzési módozatait. A népszövetségi tagok igénybe is vették a helyi vezetőség utján a Jog­védő Irodát, amely a kölcsön ügyében tel­jesen díjmentesen jár el a Földhitelintézet­nél. Ez ideig 630U korona kölcsönt jelen­tettek be a Jogvédő Irodának. A helyi­csoport ez irányú működésót csak a mult óv december hónapjábau kezdette meg. A tagok 197 ecetben kértek és kaptak ingye­nes jogi tanácsot és útbaigazítást Bozzay Józ'ef dr. népszövetségi ügyésztől. A közgyűlést dr. Dunst Ferenc apát­plebános zárta be tanulságos és talpraesett j beszéddel. « A szabadgondolkodók és hitvallásuk. IX. (m) A szaljHdgondolkodók szerint tehát, ha az ember küzd, fárad, s nyo­masztó éheiként nehezedik rá az élet, ak­kor erőt, életkedvet a természet képeinek szemléletéből nieritsen. Ez a recept nem uj, már régóta ajánlják vallás helyett. A régi pogányok igy cselekedtek, szent fákat tiszteltek. De szomorú tapasztnlatokra ju­tottak favallásukka], azért örömmel üdvö­zölték a kereszténységet, hozzá szegődtek, szent fáikat pedig magukra hagyták. Es nem csupán a régi pogányok szereztek ke­serű tapasztalatokat szent fáik szemlélete ós tiszteletében, hanem az újkor emberei, elsőrangú természetkutatók is, akik a ter­mészet szépségeit nem csupán képesköny­vekből, vetített képek nyomán ismerik, ha­nem bejárták a föld kerekségét közvetle­nül gyönyörködhettek mindabban, ami szé­pet csak nyújt a természet. Ezen nagy természettudósok egyike nagy természet­ismerete és szeretete dacára bevallja, hogy ő az életet a legnagyobb oktalanságnak tartja. Humboldt Sándor, ez a nagy termé­szettudós, aki emlékirataiban lemondóan hirdeti : «Az élet a legnagyobb ostobaság. Ha mindjárt 80 évig él ós kutat, az em­ber, utoljára be kell vallania, hogy semmit sem tudott meg. Szerettük volna tudni, miért vagyunk a világon ? De minden csak rejtély, s az is marad a kutató em­ber előtt. Legszerencsésebb az az ember, aki nem kutat, nom gondolkodik.* Ha tehát a szépnek vallása, a termé­szet szépségeinek szemlélete ilyen erőtlen, ha még ilyen férfiaknak, mint pl. Hum­boldt, sem ad feleletet arra a kérdésre, miért van az ember a világon, akkor ezek a jó urak csak tartsák meg maguknak val­lásukat, s annak az embernek, aki bajai, küzdelmei között az égre tekint, Istenben bízik, s tőle vár segítséget, ne mondják, hogy nézd a szép pálmákat, az üvegszek­rényben fickándozó állatkákat, mert ez nem vigasztalás, hanem gúny. De talán a művészetek : a festészet, szobrászat,, építészet, költészet és a zene pótolhatják a természetfölötti, kinyilatkoz­tatott vallást ? Igen ! a művészetek, mint a tudomány, kiegészítői lehetnek a val­lásnak, de maguk nem képezhetnek vallást. Igaz, Strauss az ő könyvében, mely a szabadgondolkodók bibliája, azt ajánlja, hogy a szabadgondolkodók templomában prédikáció helyett költői müveket kell ol­vasni, zenei mestermtivekben kell gyö­nyöiködni, de hogy Strauss maga sincs meggyőződve arról, hogy költői müvek ol­vasása, kiváló zenének hallása meggyógyí­tana minden lelkisebet, eloszlatna minden kételyt, megkedveltetné az életet, azt. maga is bevallja bizalmas leveleiben, melyekben olyannak mutatja magát, mint amilyen, szomorú, elkedvetlenedett, letört ember­nek. Hát miért nem használta a receptet : a szépnek vallását, melyet mások számára előirt ; bizonyára használta, de a remélt eredmény elmaradt. Vagy kérdezzünk meg egy vérbeli művészt, hogy a művészet, s a vele való foglalkozás pótolhatja-e a vallást. Azt hisszük, hogy a márványnak, a színeknek, az építészetnek nagy mestere Michelangele elegendő tekintély lesz. S ö, élete végén (f 1564) ezt irja: «be kell vallanom, hogy a képzelet, mely a művészet bálványozá­sára csábított engem, megcsalt, mert sem a márvány, sem a szin meg nem nyug­tatja lelkemet, csak az Isten szeretete, me'v a kereszten karjait, tárja felénk.» Ilyon körülmények között legalább is nagy merészség kell ahhoz, hogy minket arra buzditson valaki, akár Fényes Samu, akár más a neve. hogy a kereszténységet elvessük s a szabadgondolkodók üres frá­zisainak behódoljunk. Az igaznak, jónak és a szépnek vallásából sohasem tudják meg ezek az urak, miért van az ember a világon ? Mily hasonlíthatatlanul szeren­csésebb tehát a vallásos ember. Ez tudja, hogy van I*t,en, van túlvilág, a földi élet csak átmeneti idő, amikor kiérdemelheti a boldog örökéletet, hoey nem fog elpusz­tulni, mint az állat. Ezek a gondolatok elviselhetővé tessik az életet, segítik, le­győzhetetlen hőssé teszik az embert. (Vége.) — Gyakori panasz olyanoknál, a kiknek hashajtót kell használni, hogy < nekem ez vagy az a szer nem h asznál.» Ez a panasz a valódi Ferencz JÓZSef-keserüviznél nem állja meg a helyét, mert ez a világhírű gyógyító ásványvíz, ha megfelelő adagot hasz­nálunk, bármily természetű ember­nél elő tudja a kívánt hatást idézni. Erős, hirtelen eldugulásnál a íeggeli előtt egy borospoháx-ra való Ferencz József-vizet kell meginni s ezt egy óra múlva meg lehet ismételni. En­nek a szükségessége azonban csak ritkán következik be. A fonásnál palackozott és ke­reskedésekben árusított igazi Ferenc József-keserüviz megfelelő adagolás­nál sohasem fog lehangoltságot elő­idézni, mint más hashajtóknál gyak­ran előfordul. Altalánosságban egy fél borospohárnyi is elegendő. Éi ze­kenyebb természetű egyéneknél már ennél kisebb adag is előidézi a kí­vánt hatást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom