Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-14 / 2. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. január 14. 2. szám. VIDÉK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 t 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Községi takarékpénztár. (h) Mult számunknak «Gyűlés a községházán* c. rovatában felvetettük azt a kérdést, hogy a község, az adózó közönség és a hitelre szorulók érdekeit szemelőtt tartva, nem volna-e előnyös, üdvös, sőt szükséges a községi takarékpénztár felállítása, amelynek törzsvagyonát a községnek takarékpénztári betétekben és adóslevelekben fekvő tökéje képezné. Most ezt a nem uj, de mindig aktuális kérdést bővebb kifejtés és megindokolás tárgyává óhajtjuk tenni abban a tudatban, hogy azzal használunk a közérdeknek és az illetékes, vezető körüket e kérdés fölött való elfogulatlan, higgadt, komoly gondolkodásra és ennek révén cselekvésre birjuk, A községi takarékpénztárak felállításának eszméje nem lehet újság előttünk. Bejárta az már az egész országot. Ahol csak szőnyegre került, mindenütt nagy érdeklődéssel és kellő komolysággal tárgyalták. Egyes helyeken, ott t. i., ahol a közérdeknek sikerült az egyéni érdekeket háttérbe szoritani, — mert megjegyzendő, hogy mindenütt, e két érdek összetűzését provokálja a községi takarékpénztár, amely győz, vagy bukik a közérdek győzelme vagy bukása szerint — már fel is állították a községi takarékpénztárakat, amelyeknek megalakítását áldásos működés követi, ami minden dicséretnél fényesebben és hatásosabban tanúskodik a kérdés felvetőinek és napirenden tartóinak igaza mellett. Azt előre is tudjuk, hogy községünkben is ép ugy, mint mindenütt, ahol ez a kérdés megvitatás tárgyát képezte, a pénzemberek nagyon is könnyen éithetö ok miatt eleve heves ellenzői lesznek az eszme megvalósításának, de azért ez a — mondjuk — egyéni érdekeket legyező állásfoglalás a legkevésbbé sem rontja le a községi takarékpénztár hasznos és üdvös voltát, sőt inkább csak amellett bizonyít. Mi távolról sem vagyunk ellenségei az egyéni törekvéseknek, sőt pzokat, mint jogosultakat, kellő tisztelettel honoráljuk is, de minket e kérdés felvetésében és megvitatásában tisztán, minden mellékgondolat nélkül egyedül a közérdek vezet, amelyet hivatásunknál fogva is többre kell becsülnünk mindenféle magánérdeknél. A közérdek mindenek előtt, ez a mi jelszavunk. Ezeknek előrebocsátásával tartsunk egy rövid kis szemlét afölött, hogy községünk vagyona a mostani gyümölcsöztetési rendszer mellett micsoda hasznot hajt és egyúttal azt is nézzük, hogy micsoda haszonnal és előnyökkel járna a községi takarékpénztár. Jelenleg van a városnak összesen 384,699.24 korona vagyona takarékpénztári betétekben és 107,730 korona vagyona adóslevelekben, amelyek 4, illetve 6%-ot jövödelmeznek. Hogy a takarékpénztári betétek specialiter városunkban 4%-os kamatot hoznak, azt csak a takarékpénztárakjóindulatának lehet betudni, mert köztudomásu dolog, hogy a nagyobb Összegű betétek után a takarékpénztárak csak 3—3V2 %-ot szoknak adni. A mostani 4%-os kamat a takarék, pénztári betétek után tehát olyan kegyelemféle u. n. kedvezmény, a melyet a takarékpénztárak bármikor leszállíthatnak, amire azonban községünkben, ismerve a helyi viszonyokat, legalább is egyenlőre nincs kilátás. Már most a községi takarékpénztár felállítása esetében a község a kihelyezett, telekkönyvileg biztosított jelzálogkölcsönökbe fektetett tőkéje után 6% ot kapna, amelyből, ha V2 %-oi számítunk kezelési és egyébb költségekre, még akkor is 5 és fél % os kamatjövedelmet biztositana magának a község. így az egyes alapok, amelyek a tőkének tulajdonosai, míg most 4 Vo-os jövödelmet hajtanak a községnek, addig a községi takarékpénztár 1 és fél % os tiszta jövödelemhez juttatná, a községet, amely tiszta jövedelem a községi pótadóra nézve 8%-ot jelentene. És ez az 1 és fél % kamattöblet valóban tiszta jövedelmet jelentene, mert az egyes alapok mint alapitván}

rok jótékony célúak lévén, tőkekamatadómentesek. Hogy a takarékpénztárak a 7% mellett adott jelzálogkölcsönöknél sem biztosithatnak maguknak ennyi (t. í. 1 és fél %) tiszta hasznot, az magyarázatát abban találja, hogy a napibiztosok és igazgatósági tagok dijazása a tőkekamat és egyébb adók, valamint a kezelési költségek oly teherrel nehezednek a takarékpénztárakra, hogy a jövödelem nagy részét felemésztik. Hogy a takarékpénztárak 6%-nál magasabb % mellett adnak kölcsönöket, annak oka a takarékpénztári intézményben keresendő, ép ezért ennek felemlítése gáncsoskodás-, szemrehányásszámba nem is mehet. Ezektől a mellékes költségektől is (napibiztosi, igazgató tagsági dijak és egyébb kezelési terhek) mentesítve lenne a községi takarékpénztár, mert— mint hallottuk— tervbe vették az elöljárósági tagoknak évi fizetéssel való ellátását, amelyért egyúttal ezt a községi takarékpénztári ellenőrzést is elvégezhetnék. Továbbá az adózó közönségre is csak előnyös hasznos, lenne a községi takarékpénztár, mely — mint az imént emiitettük — a pótadó csökkenéséhez 8%-kal járulna. De tegyük föl, hogy a mostani 54%-os pótadót nem is szállítaná le a képviselőtestület, még ebben az esetben is a község minden ujabb megteihelés nélkül 8%-nak megfelelő összegeket fordíthatna községfejlesztési (iskola, fürdő, utcarendezés, szegényház stb.) célckra. A községi takarékpénztár előnye itt is elvitázhatatlan. Végül vegyük a kölcsönre szorulók érdekeit, óriási különbséget jelentene a községi takarékpénztár a kölcsönre szorulók érdekét tekintve, mert ezek a mostani takarékpénztári kölcsönök után fizetett kamatokkal a községi takarékpénztárból felvett tőkét is törlesztenék anélkül, hogy bármit is hozzátennének a most fizetett kamatokhoz. Ezekben a pontokban igyekeztünk teljes tárgyilagossággal a községi takarékpénztár ügyét megvilágítani. A belőle származó előnyt, hasznot elvitatni nem lehet. Ép ezért ez olyan ügy, ami teljességgel meg-