Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-17 / 11. szám

1912. március 17. BALATONVIDÉK A szabadgondolkodók és hitvallásuk. VII. (m) A szabadgondolkodók arra törekesznek, hogy előző cikkünkben bemutatott gyengeségüket takargassák. Ezt célozza azon állításuk, hogy vannak erényes hitetl&idc is, 8 ezzel azt, akarják bizonyítani, hogy vallás és hit nélkül is iehet erényes életet élni. Igaz, vannak erényesen. becsületeseu élő hitetlenek. Ezt nem vonjuk kétségbe. De azt, már határozottan tagadjuk, mintha becsületes élet a hitetlenség folyománya volna ; és állítjuk, hogy ezen emberek becsü'etesen élnek nem a hitetlenség iik miatt, hanem hitetlenségük dacára. Senki sem tagadhatja meg múltját egy pillanat alatt, egy kézlegyintéssel nem vonhatja ki magát azon behatások alól, melyek évek hosszú során keresztül befolyással voltak rá. Leteheti egyenruháját a katonatiszt vagy a pap és átöltözködhetik civil ruhába, de a ruhacsere dacára is mindig fölismerhető lesz, hogy kicsoda. Azon ezer és ezer befolyás, melyeknek eddig ki volt téve, még mindig hatnak rá, s megadják neki a közismert tartást, tekintetet stb. E/eket a dolgokat ugyanis a ruhacsere nem érinti. Vagy tegyük föl, hogy egy kisvárosi szegény varróleány holnap megnyeri a-főnyereményt, vájjon ez a szerencsés nyerő holnapután már mint egy előkelő dáma léphet föl ? Még sok viz fog lefolyni a Dunán, mig belőle a kisvárosi varróleány egészen eltűnik. Ép igy áll a dolog a hitetlenekkel is. Levetheti valaki a hit íuháját, s felöltheti a hitetlenség öltözetét, a kötelesség érzete, hogy becsületesen kell élnie, egyszóval a keresztényerkölcs sokkal mélyebben gyökerezik szivében, hogysem azt egyszerre kiterülhetné onnan. Tagadhatja valaki az Isten létét, de az Isten parancsait nem tudja egyhamar a sutba dobni. Egész bensője tiltakozik ez ellen, legalább kezdetben. Akarva, nem akarva, tudatosan vagy öntudatlan, de még mindig azon vallásos nevelés befolyása alatt, áll, melyben az ilyen hitetlent szülői, nevelői részesítették. Igy vannak nemcsak egyesek, de tömegek és időszakok is. Megtörténhetik, hogy egy egész kor a hitetlenség karjaiba veti magát, de erkölcsi viszonyaiban mégis a vallás befolyása alatt áll. Világosítsuk meg ezt egy a természetből vett hasonlattal' Ha egy szép nyári estén a nap már régen letűnt a láthatárról, nem lesz rögtön koromsötét éjszaka. Az egálján a lenyugvó nap fölölt még sokáig látható az esti pír, aztán lassankint halványul, végié fokozatosan sötét lesz. Igy van ez a lelkiéletben is. Fájdalom, sok einbeitársunk hitének világító napja áldozott már le, azonban azon légkör, melyben élnek, még mindig a kereszténység- eszméivel vau telítve, átitatva, bevilágítva, s akár akarják, akár nem, ők még mindig ezen eszméknek befolyása alatt állanak. Ha tehát erényesen, becsületesen élő hitetlenek vannak, az ő létezésük csak a kereszténységnek ós erkölcstanának az emberekre gyakorolt üdvös hatását bizonyítja. Azt, azonban nem szabad felednünk, hogy a hitetlenséghez való ál pártolás uem az erkölcsök tökéletesedését, kanem azok hanyatlását eredményezi ugy az egyesekre, mint a t.ársodalomra nézve. Helyesen írja Försler, a modem pedagógus : «Az első generációban elpusztul a hit dogmája, de érintetlenül marad még az erkölcsi dogma. A második generáció már kritizálja az erkölcs dogmáit és közömbös lesz irántuk, a harmadik generáció pedig már nyiltan gúnyolja, s bátran hirdeti, hogy éljük ki magunkat. művelődés céljából járó magyarok száma évről-évre nő s e tekintetben jó példával járnak elö izraelita houtáisaink. A külföldön utazó magyar még ezelőtt tiz-tizenöt évvel is ritkán akadt hontársra, most akármerre vígyen ís utunk, mindenütt megüti fülünket a zengzetes magyar szó. A minap a Cap Martin-han voltam s a parkban sétálva, találkoztam Eugénia francia ex-császáruővei. Azonnal felismertem 27 óv után, hogy utoljára láttam. Akkor Karlsbadban ugyanazt, a forrást használtuk s igy több héten át, naponta többször volt vele találkozásom. Az ex-császárné bizony nagyon megöredett s botra támaszkodva nehezen jár. Igen sok fejedelmi személyiség tartózkodik ez idő szerint a Riviérán. Itt van a belga királyi pár, a svéd uralkodó nejével, néhány német fejedelem. Itt járt a napokban a bolgár király és tegnapelőtt érkezett ide a szerb ée a montenegrói trónörökös. Egy részükkel a nyiltjellegü játéktermekben is találkozhatunk, de ha ott nem, a zártkörű helyiségekhez tartozó hangversenyteremben valamennyivel. Monte-Carloban lenni és nem játszani, annyi, mint Rómában járni és a pápát, uem látni. Föltettem tehát egy aranyat és azt szerencsésen el is vesztettem. Ezzel befejeztem kisded játékomat. Nem vágyódom innen kincseket haza hozni, még k«vésbbé plűre esni. „Mi indíthatta a kórházbizottságot . . ." A K. H. szerint unegtitközést keltett n helybeli kereskedők között* a kórházj bizottság ama határozata, hogy az élelmi j cikkek egy részét : lisztet, kávét, nem a helybeli kereskedőktől, hanem Budapestről, illetve Fiúméból szeizik be nagyban, A cikkecske nem minden tendencia nélkül látott napvilágot. Mert ha nem is nyilt, de mindenesetre burkolt támadás foglaltatik abban a kórházbizottság, mint olyan ellen, amely a helyi kereskedelmi érdekekkel mitsem töiődik és hogy az egész bizottságban csuk férfiú foglal helyet, ki szivén viseli a helybeli kereskedők érdekeit és azok melle't sikraszáll. Különben is az egész Ugy tárgytalan, mert, mint' tudjuk, az apácák rövid időn belül átveszik a kórházi betegek élelmezését egy bizonyos fixum ellenében s igy ez az ügy teljesen lékeiül a napirendről. Hogy pedig az apácák honnan fogják beszerezni az élelmi és fogyasztási cikkeket, az az apácáknak épen olyan privát ügyük lesz, amelybe senkinek nincs beleszólási joga, mint pl, a K. H.-nak az, hogy melyik cégtől szerzi be a papirost. Bennünket »-z ügynek nem is ez a része érdeke), hanem az, hogy a keszthejyi adózó polgárság egy része hamar megütközik, sőt izgul is, különösen, ha úgynevezett «sérelmek» támaszttatnak egyik vagy másik férfiú által. Mi, akik ott voltunk és az egész ülést végigélvezni szerencsések voltunk, egyet mindenesetre a legnagyobb igazságéi zettel állapithatunk meg, hogy azon az ülésen nem történt, semmi más, mint a városi kórház anyagi ügyeinek és igy egyúttal a község érdekeinek megvédése és előmozdítása Igenis, a kórházbizottság akként gondolkodott, hogy általában és egészében a képviselőtest ül el tői nem aria kapott megbízást, hogy pl. a helyi kereskedelem ágenseinek köntösében tűnjék fel, hamm aua, hogy a kórház anj'agi ügyeinek ellátásánál a saját, legjobb meggyőződését kövesse. Mivel pedig tudta a bizottság, hogy intézkedése legfeljebb egy-két hétre terjedő életet fog élni, mi sem volt természetesebb, mint az, hogy az élelmi és fogyasztási cikkek szállításánál az eddigi gyakorlatot tartsák fent annél is inkább, mert senkinek sem jutott eszébe kereskedői érdek ellen való sérelmet, látni mindaddig, mig ilyent ott elö nem hoztak, ami természetesen nagy visszatetszést keltett a bizottságban és azt erélyesen vissza utasították. Már pedig ugy tudjuk, hogy a kórház eddig is nem kilónként, vette a különféle kereskedésekben a liszt és egyébb anyagok mennyiségét, hanem azokat nagyban hozatta, ami, hogy megtakarítást jelent, azt szükségtelennek taitjuk bővebben megmagyarázni. Ebből a szempontból tehát,, de még azért is, mert dr. Mojzer György kórházi főorvos a bizottság tagjait az élelmi ós fogyasztási cikkek beszerzése kőiül eddig is lelkiismeretességgel teljesített köiültekintésről felvilágosította, a bizottság adgig a pár napig, mig az apácáknak teljesen át nem adják a kórkázi betegek élelmezését, az eddigi gyakorlatot fenttartandónak vélte. I Hát kíváncsiak volnánk, hogy szükséges volt-e ilyen tárgyilagos körültekintés után a bizottság eljárásában meglátni a kereskedői érdekek sérelmét ós azzal a kereskedői kart nyugtalanítani ? Ha pedig azt gondolnák, hogy bálmelyik községi bizottság, vagy pedig annak bármelyik tagja beállhat egyes érdekcsoportok szóvivőjekéut, akkor alaposan csalódnak, mert nem képzelhetjük, hogy az annyira hangoztatott uj irány eltűrné azt az eljárást, hogy a bizottságok ne a város, hanem egyes érdekcsoportok óhajtása szerint hoznák meg határozataikat. Ne kutassa tehát a K H. és ne törje a fejét, hogy «mi indíthatta a bizottságot javaslata megtételére*, mert mi lerántjuk a leplet a titokzatot. (!) határozatról é» bemutatjuk annak rugójás, amely nem a kereskedői érdekek elhanyagolása, hanem tisztán a község érdekeinek megvédése volt. Ez a tárgyi igazság ! — Gpomor-bélhuruínál és elliájasodosnál a Ferencz József-keseriiviz gyógy hatása páratlan. I)r. Leube tanár, a Würzburgi klinika igazgatója, különösen ebben az irányban próbálta ki ezt a csodás összetételű gyógyvizet és véleményét a kővetkezőkben összegezte: <Belkotodámon n}

Tert eredményeim alapján bizonyitom, hogy a < Ferencz Józseff-viz hatása biztos és még akkor sem okoz kellemetlen mellékhatást, ha nagyobb adagban használják. Sőt még ol3

r esetekben is, hol a bélnyákhártya izgatott, jelesül a hashártya izgatottsággal párosult vakbélgj'uladás idülési szakában, a Ferencz József-viz fájdalom nélküli székletet okoz.> A valódi Ferencz József keserűvizböl mint rendszeres adag egy boros pohárras reggel éhgyomorra véve elégséges. Az ásványvizkereskedések árusítják. Hirdetmény. A koronáéitékí* kötelező használatát kimondó 1912. évi XX. t.-c. f. évi március hó 12 én életbe lépett. E naplói fogva a kereskedők és iparosok a közönséggel szemben csak a Ucrouáértékben való számit, étst használhatják. Tilos ennélfogva más, mint a I oronaértékben való számítás haszlata ajánlatokban, számlákban, jegyzékekben, számadásokban, árjegyzékekben, hirdetésekben és a nyilvánosságnak száánt egyébb közleményekben, továbbá kirakatokban, üzlethelyiségekben, kiállításokon, vásárokon és hasonló alkalmakkor. Aki e tilalom ellen vét, kihágást, követ el és az illetékes kir. járásbíróság által 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Keszthely, 1912. március 12. Szekeres, jegyző.