Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-03 / 9. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. március 3. SÜ^ ^BP DÉK MEGJELENIK H E T E N K í N T EGYSZER: V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség ciunére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. 5 K. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 1 20 Nyilttír petitsora 1 korona. Vasúti ügyek. Az az általános elégedetlenség, amely a Máv. tehetetlensége ellen itt is, ott is jelentkezik s majd erélyes követelésekben, majd keserű kifakadásokban nyilvánul, különösen az ujabb időben itt Keszthelyen is egyre nagyobb méreteket ölt. Az a rövidlátó vasúti politika, amelynél fogva szerencsésen kikapcsoltuk magunkat a gyors és kényelmes forgalomból, immár kezdi megteremni kárhozatom gyümölcseit. Keszthely idegen forgalma az utóbbi évtizedben hatalmasan megnövekedett. A fürdők, üdülők, turisták ezrei jönnek a szép Balaton vidékére, akik még a mi hallatlanul rossz vasúti közlekedésünk nyomoruságaitól sem rettennek vissza. Mert hogy eddig a jó vasúti közlekedés teremtett volna itt idegenforgalmat, azt még a Máv. legelfogultabb intézői sem állíthatják. Itt eddig csak a hely szépsége számított. Más művelt országokban egy-egy szép lielj'et a jó, olcsó és gyors közlekedés tesz látogatottá, nálunk az ilyesmivel nem szokás törődni. A hivatalos észnek csak csigalassúsággal szabad cammognia. Mikor a tapolca—keszthelyi vonal megépült, boldogok voltunk; mikor aztán a balatonvidéki vasút is kezdett bennünket kecsegtetni, egyenesen a hetedik mennybe ragadtattuk magunkat. Aztán következett a keserű kiábrándulás. Menetrendünket oly mostohán állították össze, hogy Budapesttől távolabb éreztük magunkat, mint azelőtt A Máv. rövidlátó és vidékünk érdekeitsemmibe sem vevő alkalmazottjai maguk kényszerítik az ország szivébe törekvő utasokat, hogy a méregdrága déli vasútat használják, a balatoni vasútnak pedig a somogyi partról integessenek. Sőt még a keszthely—balatonszentgyörgyi összeköttetés is megromlott. Ez a vasút legvieinálisabb korában is többet ért, mint ma, mikor a Máv. dédeltrető kezelése alá jutott. Ma 26 percnyi idő kell arra, hog}' az ember Balatonszentgyörgyről Keszthelyre jusson, levén pedig ez az óriási távolság nem is egészen 10 kilométer. Hát nem széditő gyorsaság ez ? Ha azelőtt gyengébb gépekkel ugyanazon sineken körülbelül 19 perc kellett csak, ugyan mért van most szükség többre ? Hát még a csatlakozások milyen elmésen vannak kigondolva ! Az éjjeli gyorsvonat berobog a szentgyörgyi állomásra 11 óra 23 perckor és noha a keszthelyi vonatnak sem rakodása nincs, sem szemben jövö vonattól nem kell tartania, mégis ott vár rendületlenül félóránál tovább s a szerencsétlen utas legjobb esetben 12 óra 21 perckor jut be a keszthelyi «fényesen kivilágított* állomásra. Azelőtt éjfélkor már a városban lehetett lenni. A menetrend bölcs tervezői a legjobb vicceket mégis talán a tapolcai csatlakozások kedvéért vágták ki. Igy például, ha Keszthelyről Budapest felé ig3

Tekszel és rászánod magadat, hogy a Máv. vonalát választod, akkor reggel 7 óra 9 perckor légy a keszthelyi állomáson, hogy már 8 óra 12 perckor gyönyörködhess a tapolcai <kényelmes> állomásnak várótermében, ahol ha nem fűtenek is, de legalább élvezheted borongó útitársaidnak <illatos.» szivarfüstjét. Mert ott ugyan hiába van minden tilalom. Mikor aztán élet-halál harcot A B A LATON VIDÉK TAIICAJA. Anyák. Irta : Váth. A kétegü vidék fölött siklott, függögetett a Balaton királynéja : a dankasirály. Az ég azurosan mélyült a tó felett. Rákö* nyökölt a körbe sorakozó kéli* partokra. A tó visszakéklette az eget. A nap csillag-csókokat hányt rá. Fehéren izzó, gyolcsos csillagokat. E kacagó táj fölöt vagy lebbegetett vagy úszott szárnyjisuhantva a siráiyauya. A tnndéres viz egy hete nem adott táplálékot. Elvette élettársát. Az anya könnyed repülése megtört s fáradtabbá lett. A gond, aggodalom fészekaljáéit határtalan fájdalomba, csüggedtségbe verte. A esüggedtséjí elvette éleslátását. Belefészkelt az izmaiba. Szárnynak, csőrnek ványadtságát okozta. Az a csillogó, nevető világ ellentéte voH bornsságának. Tükrösödő vizből már árnyékvetését megláltíi a halacska s a mélybe úszott. A sirály köesése mái' üres vízfelületet ért. Zsákmány nélkül kellett fölvágnia a levegőtengerbe. Elmondha'atlan zokogás követte csalódását. Siló sápitás, hogy belemarkolt a villaetkélyen könyöklő szép asszony lelkébe. Meg nein érthette a nagy ragyogós fekete S'emével, mien zokog a sirály. Gondtalan | élt. Csak épen a szabad levegőbe szárnyalást irigyelhette volna a sirálytól. A sui gái'btin gyolcsosodó toll ni hát, vizbemnü; lést megadta uri módja. Aggodalomra semini oka. Az élet játék neki. Ahogy a többi sirályul.k. Bukfenceznek a kék levegőben, marakodnak a piédán. Hancúrozva,, mint a gyerekek. Az nem gond. Játék És ezer i osodásau érthetetlenkedett agyában a sirály fájdalmas, magábaárváskodása. Hozzá szegődött másikhoz. Hasztalan próbált. Szej rencséjét elvette előle a másik. Pajkoskod vit még üldözésre se telt kedve. Ahogy lecsaptak és kifészkelt ék a vizet, azon mód maradt az önverle hullámockákon. Úszott. Egy zoks-zós sikoltás szállt ki a piroscsőrü torkából. Valami megszakadt utána. Egy erecske pnt'unt el és elkábult. A reggeli viz frissesébe magához téritette. Nehézkesen kapott szárnyra. Egy galambkört iit le és elsuhantott a viz fölül. El a szántók felé. A csábi tó tündéréletből ej a gyötrődéses, feketeföldü ugarokra. Épen tölték ekével és fölforgatták a televényét. * Az Hsszony tovább né?te a képet. A rajta pihegő életet. A toluló felhőket. Az elváltozó, zöldbe sápadó vizet. A redőzést, redőzésból hullámtorlódást és az epésre zöldölt sötét, vizet. A fenék kavargató piszkos hullámokat. Ráfeledkezett. A siró kisbabájának dajka, szoptatós kereste kedvét. Majd ha játékos idejét érzi, előhozatja. Elbabrál, mókáz vele változatosságéit. De borura hangolt képpel változott el a lelke ege. A seizmográf érzékenységével cirkált rajt a hangulat. Hol kis, hol meg nagyobb kilondüléssel. Maga se tudta megmagyarázni, mit érzett. Lélekrengetőt csak az időváltozásnak hitte. És ezek voltak a kis lendülések. Ha valami veszedelemre gondolt, nagyobbivü rázkódást sejtett. A szobalány nyitott rá. Hozta a ruháját. Összerezzent. Fázósan. És rászólt a lányra, hogy ne háborgassa. A lány távozásakor szemrehányást tett érte. Finom pongyoláját összevonta és újra visszakönyökölt az erkélyre. Most már remegés fogta ol. A veszedelem ösztönös meg>ejtését. érezte. Az egyvonalu lélek'engések hullámosodtak. A kerten át postakihordó sietett át. A hangulathullámok ;megkuszálódtak. Nem rogj-ott össze Rem^ve várta a liitt. A szobalány hozta föl. Express volt. Édes Nőin ! kv éjtszaka minden összeomlott. A kártyaasztalunkhoz uj partner jött. Mindenem feltettem az utolsó ütésre. És mindenem elveszett. Semmim sincs. — Mikor e levél kezébe kerül, én sem leszek . . . * Szakadozott irányú földrengések iratnak le olyan vonalakat a seizmográffal,