Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-21 / 3. szám

1912. január 21. BALATONVIDÉK 5. kedését, amelyet az ipari munkásoknak az 1907. évi XIX, t.-cikkben szabályozott betegbiztosítása hozott, elsősorban a kisiparos érzi. Csak liiu látszat a törvénynek az a rendelkezése, hogy a köitségek felét a munkás, felét pedig az iparos fizeti. A munkásfizette felerészt a munkás legott áthárítja az iparosra béremelés alakjában. Igaz, az iparos ezt az áthárított felerészt viszont az eladási árak emelésével a fogyasztóra igyekszik áthárítani. Ez az áthárítás szabály, amely kevés kivételt ismer. Eltérések jórészt csak az áthárítás alakjában, kisebb vagy nagyobb nehézségeiben lesznek. A gyárosnak van e részben a legkönnyebb helyzete, mert a közvetítő kereskedővel áll összeköttetésben. Nehezebb a helyzete a kisiparosnak. Tőke nélkül dolgozik, vevője is kisember, aki konzervatív és aki maga a fogyasztó és minden fillérrel számítva, nagyon könnyen tért át a boltban kapható olcsóbb, de roszszabb ké-záru vásárlására. Az ipari köz'erheknek emelkedése tehát első-orban a kisiparos versenyképességét szállítja le. Ezt méltányolta a törvényzás, amikor kimondotta, hogy a törvény első öt évében a kisiparosok munkásbiztositási terhe nem lehet több 2 százaléknál és ez lebegett fiz állami munkásbiztositási hivatal szeme eiőtt, amikor a kivetési kulcs bnrliolt felemelésekor arra az állásponttá helyezkedett, hogy a kisiparosok munkásbiztositási Terhe semmiféle formában wm emelhető. Ez a kivételes elbánás, amely miatt a nagyiparosok kőiében pozitive helytálló okoi< által támogatott mozgalom indult meg, a törvénynek egv nagy és következményeiben igen súlyos hibáját orvosolta eddig igen igen kicsiny részében. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a kisiparosokat 1912. évi juuius l-ig megillető 2 százalékos járulékkedvezmény minden körülmények közt megmaradjon. De ír mcsak a teherviselés és a teherbírás szempontjából jogosult ez a kívánság. Azok az intenciók t. i., amelyek a törvényhozást az 1907. XIX. törvénycikk tői vé'ybeikta'ása ükvében vezették, minden irányban helytállóan alkalmazandók a kisípatososztályra is. Az egész törvény a gazdaságilag gyengébbek védelmére készült, de a kisiparost, akit c»ak a forma választ el a munkásoktól, :iem tekinti gazdaságilag gyengébbnek. De főleg ott hibázza el, hogy nem veszi be a védelem sáncaiba. Elhibázza ott, hogy nem tesz kivételt vele, amikor a gyengébbek védelme él deli ében áldozatokra k^pes társadalmi osztályokat kell felvonultatni, sőt ellenkezőleg, ép ugy bevonja a terhek viselésébe a kisiparosságot, mint a gyáripart. A törvény egész rendszere hibás és félszeg. Alapelve az, hogy 2400 koronánál kevesebb évi keresetű ipari alkalmazottak tartoznak a kötelező betegbiztosítás alá. A törvényhozás ezzel azt mondotta ki, hogy csak azok azok a szegény emberek és családjaik vannak rászorulva az ingyenes gyógykezelésre, táppénz és temetkezési segítségre, akik szolgálati viszonyban állanak. A törvény ezzel a lakosság legszélesebb rétegeit átfogó humanitárius és társadalmi intézmény alapjává avatott tehát egy üres és igen ingatag jogi formát, a mely az intézmény céljáva! semmi szerves összefüggésben nem áll. Ennek kiáltó igaz\ sága rögtön szembeötlik, ha két egészen közönséges, átlagos esetet idéziiuk magunk elé. A jórészt állandó keresetű, jobb gyári rnnnkás, akinek évi keresete alig marad 2400 koionán alul, élvezi az 1907. XIX. t.-c. áldásait és a dijak felét a munkaadója szállítja be. A szegény, vergődő vidéki mester, — hisz ez adja a magyar kisiparosság zömét, — akinek egészen bizonytalan évi keresete alig több 1000—1600 koronánál, a törvény szerint nincsen ezekre a jótéteményekre ráutalva, sőt ellenkezőleg, ha munkása van, annak biztosítási diját is be kell szállítania, felerészben a magáéból. Ha semmi sem bizonyítaná a rendszerbeli hibának ezt a véres kegyetlenségét, argumentumnak épen elég kemény az, hogy kisiparosokra kivetett biztosítási dijaknak nagy része behajthatatlan. Az első kapavágás, amely a megszületés pillanatában refotmra szoruló törvényen esni fog, a 2. §-nak fog szólani. Az 1907. XIX. t.-c.-ből csak akkor lesz szociális alkotás, ha igazi társadalmi szükségességeket fog alapul venni és nem olyan jogi fogalmakat, amelyek nem lehetnek irányadók a 'gyengébb íél» gyengeségének megítélésénél. És ha a hiba megismerésének erről az alapjától nézzük a 2 százalékos maximális kisipari kulcs körül folyó harcot, akkor csak az lehet az ítélet, hogy a kivételes elbánás jogos, helyes, csak éppen nem ele gendö, mindenekfelett azonban érvényben tartandó mindaddig, amig a kisiparos egész társadalmi osztályának minden óhajtása végig az egész vonalon meghallgatásra talál. Kiváló tisztelettel Budapest, 1911. dec. 28. Sziklai Zsigmond Thék Endre alelnök. elnök. J)r. Dóczi Sámuel titkár. HÍREK. — A hercegek elutaztak. A Festetics hercegi család hétfőn hagyta el több hónapos időtartamra keszthelyi palotáját. Innen Bécsb e utaztak, de onnét, rövid idő múlva kedves üdülőhelyüket, Szt. Móricot keresik fel. — Személyi hir. Áronffy Ferenc, lazalista atya hétfőn délután a zárdában tartandó lelkigyakorlat vezetése végett városunkba érkezett. Innen csütörtökön egy napra Zalaapátiba utazott, hogy az ottani irg. nővérek zárdáját meglátogassa. Zalaapátiból pénteken Tapolcára utazott, ahol szintén 3 napos lelkigyakorlatot tart az irg. nővérek intézetében. Itt tartózkodása alatt, dr. Dunst Ferenc apát-plebános vendégszerető házának volt szívesen látott vendége. — Lelkigyakorlat a zárdában. Az idén kivételesen farsangban tartót tok meg az évi szokásos lelkigyakorlatot a Nöi Máriakongregáció tagjai. A lelkigyakorlatot, a mely hétfőn délután kezdődött és a péntek reggeli közös szent áldozással nyert befejezést, Áronffy Ferenc lazarista atya vezette. A lelkigyakorlaton mindvégig nagy buzgósággal vettek részt a Kongregáció tagjai. Hogy milyen mély benyomást gyakoroltak lelkükre a jó lazarista atyának elmélkedései, azt mi sem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy csütörtökön délután könnyes szemekkel vettek bucsut a Zalaapáfiba készülő lazarista atyától, ki a megható bucsuzásból egyedül osak a lelkek szeretetéből végzett, apostoli lelkületü fáradozásáért örömteljes jutalmát és egyúttal annak bizonyítékát meríthette, hogy az általa kenetteljességgel hirdetett magvak jő talajba kerültek. — Szerkesztő-változás. A Veszprémi Hirlap szerkesztőjét, dr. Luttor Ferencet megyéspüspök urunk Ö Nagyméltósága, báró Hornig Károly Rómába küldötte archeológiai ós történelmi tanulmányok végzésére. Luttor Ferenc dr. tehát megválik a szerkesztéstől, hog3' főpásztora nagylelkű gondoskodása és intézkedése folytán történelmi tanulmányoknak éljen. — A Rákóczi Kollégium igazgatósága a húsvéti ünnepek alkalmával Fiúmén és Anconán át Róma—Monte-Cassino—Nápoly és Pompeiba tanulmányutat rendez. Indulás Budapestről március 29-én, visszaérkezés Budapest t e április 10 én. Útiköltség, melyben benlfoglaltatik : utazás gyoisvonaton II. osztály, hajón I ső osztály, ellátás Budapestről—Budapestig, minden néven nevezendő belépő dijak 180 kor. Elszállásolás mindenütt előkelő és kényelmes mert megesküdött, mert gyermekei vannak. — Riza kisasszony apáca leánytársát hozza elé « könyörü'et. Az emberszeretet jegyében iród.-tt a Remete karácsonya. Az ideálizmus és a reálizmus elosztását magyarázza a Földön és csillagok között. A csonkaorrn emberben a hiúság kegyet'en megadóztatását, Edith csalódásában egy pénzért nő*ülö cinikust rajzol. Az Anyaföldön-ben kótyavetyére jutott báróbirtok soisa fordulását álmodja meg szépen. S itt dönt kétségbe Cyprián, hogy a hite nagyobb-e, vagy fajmagyarsága ? Ebben a jegyben született Két világ között c. regénye. A zsidó bankár leánya két hatás között nevelkedett A ker. nevelőnőé erösebb, kinek mérnök testvéréhez megy férjhez, kiké viszont a birtok is volt. Apja kitagadja, mert gróf'nét akart belőle csinálni. Cyprián jól ismeri a zsidó világot : a pénz embereit, rabszolgáit. Szereplésbe burkolva fejezi ki ellenszenvességüket s rajzolja bűneiket. A Tanítónője psichologiai regény. Finom és legművészibb kidolgozású munkája. Irt egy krónikás ifj. regényt : Nagy Lajost. Hiányzik belőle az ember. Cyprián a ma embere, de szeretettel rajzolja a régi világot. Parasztjait hűség, alázatosság, méltóság jellemzi, Az uj szociális mozgalmak m m nyeglitették el. VaMiogy itt szakadtak a jobbágyságból. A gazdáik tradíciója övék is. — A többi alakjai y-os nevek. Szereti közülök a magas szálembeieket és a vézna álmodozó, szívbajos embereket. Ezekkel rokonszenvez. Az iránt ellenszenvez Ebben jckaias, de a sakkfigurásságukkal Heiczegre emlékeztetnek. A cinizmus, ravaszság, hajlongás, kétszinüség sohse ker. tulajdona. ,A szeretet, figyelem, krisztusi szeretet, vallásosság nyeri meg vonzó alakjai iránt való szerete'ünket. Mesefonása legszebb a Tanítónőben, legkönnyedébb a Csonkít orrú emberben ; nehéz, oroszosan többágú a Párbaj után. Anyaföldön; tárcái könnyüség: Edith csalódása ; legendás: a Remete karácsonya, Cyprián szeret elmélkedni. Ebben rokon Jules Demaitrevel. Nem csodáljuk, ha tudjuk, hogy az u. n. kath. szépirodalmat jellemezte a tanuságlevonás. Cyprián hozzá még tanár is. Tanit, didaktikus, pedig egy kis borzaság belletrisztikában az üdeség patináját vonja rá a témára. Rhetorikus ; öles mondatokat görget. Egy-egy mondatából alig bir kikeveredni. Pedig ma a rhetorikaí nyelv is könnyedséggel dicsekedhetik. Pl. rá Prohászka. Tanítónője haladás már. Sokszor beszél az olvasojához. Nem az elbeszélő személy nevén, de a maga hangján. A szív embere is. Elérzékenyül. Kivált ha a magyar földet irja le. Ilyenkor lirai és zokog. Koporsó az erdő, ravatalkoszoru a pompája, virága. * Kritikussága lapjával forr össze. Inkább impressiónista, de meg van benne Gyulai határozottsága, annak elfogultsága nélkül. Mikszáthról megállapítja, hogy a Tótatyafiak, Jő palócok a legpoétikusabb és legszebb munkái. Cinizmusa bántó, kacérkodik az erotikummal, sokszor szabadszáju. Lovagiasan ismeri el a Nyugat holnaposai kifejezésben, alakban gazdagították nyelvüket s tiszta munkáikat leközli. Jó érzékéie, Ízlésére és irodalmi elvekre támaszkodott, hogy elavultság se hiányzott, a tanár magyarázza A «dicsőségtől és csalódásoktól fáradtan > hagyta oda lapját. Klikk dolgozott ellene. Két ember ő se lehetett. A bizonyos tanárságot nem dobhatta el Gáspár urék éhtanuságáért s megsiratta a dicsőséget — osalódottan. Egy éve, hogy hallgat. V—th.