Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-05-05 / 18. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. május 5. 18. szám. * 1 V>lIliK«ii lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT SAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség eimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK : . 10 IC. — f. Negyedévre 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 i 20 Számvevőségek. ii. A vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló 3 902 : III. t.-c. közel kilenc éve van hatályban. Ezen törvény, tekintve, hogy erősen belemarkol a vármegye putonomiájába, nem igen tudott népszerűségre szert tenni. De a törvénynek a járási számvevői szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezései is, amelyek a járási számvevői intézményt létesítik, erős megtámadtatásoknak vannak kitéve. Hogy többet ne említsünk, az 1902: III. t.-c. 5. §-ában foglaltakat idézzük, mely szerint: «... a járási számvevők uiry az előzetes, mint az utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében a vármegyei törvényhatósággal, alispánnal, árvaszékkel és főszolgabirákkal szemben önállóan működnek s e működésükért a számvevőségi igazgató utján csak a pénzügyminiszternek felelősek . . .» Tehát már az erre vonatkozó 2400/1912. PM. sz utasitás sem adatott ki az idézett törvényszakasz alapján épülve, mert ez utóbbi már erősen belemarkol, mondhatnók ellenlábasa az önállóságnak. Kétségtelen tehát, hogy ezen állami intézménynek a járási közigazgatásba való beleilleszkedése nem mehetett simán, sok kontroverzió merült fel, de mindezen bajok a legkevesebb közigazgatási tisztviselőben érlelték meg az intézmény megszüntetése szükségességének gondolatát, sőt ellenkezőleg a bajok orvoslása szükségességének elismerése mellett ezen intézménytől a községi háztartások biztos conzolidálását várják. Az ellene való állásfoglalásoknak nem is tulajdoníttatott valami nagj'obb fontosság. A mult évi állami költségvetés pénzügyi tárcájának elfogadása óta azonban a helyzet megváltozott. A tárgyalás során ugyanis Ostffy Lajos országgyűlési képviselő az intézmény ellen heves beszédet intézett és határozati javaslatot terjesztett be a Házba, a melyben a pénzügyminiszter utasittatik, hogy a j. számvevői intézmény működésére nézve szerezze be a pénzügyigazgatóságok és a törvényhatóságok véleményét és azok alapján tegye megfontolás tárgyává ezen intézmény reformját, esetleg az 1902 : III. t.-c. 2. §-ának megváltoztatását. Ezen javaslatot a pénzügyminiszter magáévá is tette. Ezen tényből azonban még nem következtethettük, hogy ő az ellene felhozott érvek helyességét is elismerte, de ha vesszük a pénzügyminisztériumból kiszivárgott hireket, melyek szerint az uj adótörvények végrehajtását illetőleg szükségessé vállandó munkaerőket, nem uj állások szervezése által, hanem a járási számvevőknek a pénzügyigazgatóságokhoz való berendelése és ily módon az intézmény beszüntetése utján akarják biztositoni; gondolkodóba kell esnünk. Tökéletesen érteni lehet azt, hogy a pénzügyigazgatóságok az uj adótörvényeket, melyek egyiésze évenkint bizottsági tárgyalásokat igénjelnek, csakis munkaszemélyzetüknek szaporitástt mellett tudják végezni, de hogy az ottan szükségessé vált szaporulat miatt onnan vétessék el a szakmunkaerő, ahol az egyenesen nélkülözhetetlen, az igazán érthetlen eljárás lenne. Ha a pénz ügy igazgatóság i tisztviselők az eddigi kiszállásokat involváló teendőinek ellátása a j. számvevőkre ruháztatilc át, — mint a /'. számvevőkre alkotott törvény indokoló része is kilátásba helyezte, — s a pénzügyigazgatósági tisztviselők kötelmeik felszabadulása következtében nyert idejüket az uj adótörvény által igényelt helyi tárgyalásokon való közreműködésükre fordítják : a központi tisztikar minden személyszaporitás nélkül továbbra is képes lesz dolgát ellátni. Ily értelmű ós irányú előterjesztést várunk minden elfogulatlan igazgató hatóságoktól, s ha javaslataikat nyiltan — a közérdek szempontját mérlegelve — teszik meg a szóban lévő ügyben, ugy nem is tehetnek más propoziciót s akkor nem is kell féltenünk ez intézményt, melytől joggal többet várunk a közönség érdekében levőleg, mint az uj adótörvénytől, mely csak súlyos terheket ró az adózó közönségre. A kisközségek lakói rendszerint a szegényebb néposztályból kerülvén lei, velük szemben — csekély értei niességüknél lógva leginkább van alkalom a visszaélések elkövetésére, s igy felfoghat!áu, hogy az ezek érdekében alkotott törvénnyel meghonosított üdvös intézménynek megszűnni miért kellene akkor, amikor a törvény — *a községi felületes és könnyelmű gazdálkodásnak gátat vetni ...» jogelvén épült fel Miután a már megnyilatkozott törvényhatóságok mindegyike ezen üdvös intézmény fenttartása mellett foglalt állást — s köztük a vezető Pestvármegye is, — nincs okunk félteni az intézményt és különösen akkor nem, ha ezek megkérdezése nemcsak «férhang> volt, hanem javaslatukat mint a közvetlen szerzett tapasztalatuk alapján a nép érdekében levőnek akceptálja a törvényhozás. Keméljük ! Justhék Bécsben. A vitézkedő .Justh-párt csak nemrégen is elnevezte Kossuthékat lanyha magatartásuk miiitt, «ál-függetlenségiek»-nek. Mert hát ők az igazi kurucok. Kurucabbak a kurucoknál. Most, aztán az történt Bécsben, hogy amikor Kossuthék akartak bizalmatlanságot indítványozni Auffenberg ellen, aki oly tapintatlanul sértette meg még az álhatvanhetet is, Justhék voltak legjobban élleue. 'Tárgytalan !» — mondták Bécsben. — Ugy látszik, ők csak a magyar ellenfeleket tudják oly élesen támadni. Más minden jó nekik. Szövetség a bécsi sasmadárral, a vörös zászlóval, a uagyszláv hóborttal, csak a magyar politikát kell püfölni. Persze, ez nem férne össze az igazi negyvennyolccal, de ha nem elvről, hanem a hatalom megszerzéséről van szó, ugy érthető, hogy ekkép kell cselekedni. Mert ha a rezoluciós magyarokat buktatjuk, Auffenbergnek pedig hizelgünk, igy nyerhetjük meg legbiztosabban Bécs hajlandóságát. Nyugdijpótló intézmény létesítése. Zalavármegye bizottsági közgyűlése folyó évi február hó 11-én tartott rendes közgyűlésében hozott 3197/—ni 811. jkv. 26. sz. véghatározatával kimondotta, hogy a vármegyei tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgíiszemélyzet tagj»it, továbbá a velük egy nyugdij intézetben levő törvényhatósági utbiztosokat és ulkaparókat, úgyszintén ezek özvegyeit a lakbér után is nyugdíjszerű ellátásban részesiti. E célból elhatározta, hogy a várm^gyni tisztviselők és alkalmazottak fizetéséből l°/

0-ot- a lakbéréből pedig 10%-ot, levonva, alapot létesit, melyből irt célra fedezetet kell, hogy teremtsen. Ezen véghatározatot a belügyminiszter 56195/11. b. 1912. sz. a. már jóvá is hagyta s igy a fenti vármegyei határozat folyó évi május hó 1-én éleibe is lépett s igy az ezután nj'ugalomba vonuló vármegyeiek lakbérük után is a nyugdij szabályrendeletben meghatározott % mérvében nyugdíjszerű ellátásban részesülnek.