Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-21 / 16. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. április 21. 16. szám. > 1 i tilv£ » i 1 * etilap. MEGJELENIK H E T E N K 1 N T EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL K VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre . . 10 K. — f.j Negyedévre Fél évre . . . 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 í 20 Weisz és Társa mint városfejlesztők. (h.) A Hancóknak két faja van : alsó és felső. Az alsó már majdnem háztenger, a felső még — rét. Ez utóbbi arról nevezetes, hogy két úr, Weisz és társa városfejlesztési célokra megvette. Az adás-vétel megtörténtével az uj tulajdonosok részéről megbízatást kapott Kell Dezső mérnök, kit a Közhiedelem már meg is tett városi mérnöknek, mivel a váras mérnöki munkálatait legtöbbször ő végzi. Azt a térképet azonban, amelyet Weisz Ede csurgói kereskedő megbizása alapján készitett, nekünk ugy tetszik, hogy nem Kell a városi mérnök, hanem Kell a magánmérnök készítette, még pedig azért, mert abban kifejezésre jut minden, ami szép, de még inkább, a mi jó, Wei.zneJi ós társának. Mi van a térképen ? Egy uj Fő utca, amely a Kutasi-telepiől diagonális iiánj'ban vágja ketté a felső Hancókot és nyilt egyenességgel szögellik a vasúti vendéglő sarkának. Ez az új sugárút, amelyre reáfogták, hogy megrövidíti a vasúthoz vezető utat, a Kutasi-telepnél egy egész tiszteletreméltó görbe utat ir le, mert a térképen már ugy szerepel a folytatása, mint «nyitandó utca.» Azután van még egy pár kis mellékutca 2--3 házhellyel. Szóval az egész kiosztásból kicsúcsosodik a lehető legjobb hasznosítás elve. A terv szerint az uj sugárút a Kutasi háznál nem térben, hanem furkósbotszenileg hajlított alakban torkollanék Fő utcánkba. Miért nem veszi meg Weisz és társa, ha a város érdekeit annyira a szivén hordja, a Kufasi és a mellette levő korcsmaépület egész telkét? Hisz ha az igy nyert telket azzal az ékes szóval ajánlaná fel a városnak, mint a mityennel a felső Hancókon létesítendő merészen meredek utcákat, akkor talán ki tudná valahogyan Cssiszolni a/t az üzletszerűséget, amely a térképén megnyilatkozik, mert igy a város egy szép teret kapna; egyúttal pedig kilátása lehetne arra is, hogy a képviselőtestület eddigi merev magatartása, némileg engedne keménységéből. Mi csak csodálkozni tudunk az ilyen felületesen elkészített városfejlesztési tervezeten, mert bennünket már teljesen kioktatott egy épen ilyen formában elkészített városfejlesztési terv. Ott van az alsó Hancók a maga, szinte szégyenletes utcáival. Legyen szives Weisz és társa végig sétálni azokon az utcákon, a melyek sem csatornával, sem járdával ellátva nincsenek, ahol az utca sara elnyel minden követ, amelyet eddig egyesek és a város odahordattak s azután, ha lelkiismeretesen megfigyelte az ottani lehetetlen állapotokat, volna-e lelkiismerete azt követelni a várostól, hogy üzleti érdekeinek előmozdítása, céljából az uj telepen maga (t\ i. a város) készíttesse el az utcákat, csatornákat és stb. . . . Mi nem gondoljuk azt, hogy, ha még olj'an éles üzleti rutinja is van ezeknek az uj városfejlesztő uraknak, oly kevés belátást tételeznének fel a képviselőtestületről, hogy ezeket az uj utcaépitési és fenttartási terheket is nyakába veszi. Biztosítják-e a nevezett vállalkozók a képviselőtestületet és feltudják-e mutatni az arra vonatkozó engedély-okmányt, hogy az őfőmél\ 0 A LATON VII) ÉK TAHUJA. Mozaikok.* Zsarkóék fogadnak. Irta : dr Vutskitsné, Szilárdffy Elvira. A két nővér : Róza, Dódy, mama, nagymama. Hatásra számító remek fogadó szoba. Előkelő, hűvös hangulat. Róza, az idősebb lány, az ablak mellett ül és cigarettázik. Igénytelen alak, nincs lajta semmi megkapó — kivéve az orrát. Ez a hatalma* orr azonban me'észen, dacosan, szinte fenyegetőleg mered «z ég felé. Mellette az okos csillogó szem még kissebbnek látszik. Ez a tűrhetetlen orr kényszeritette arra, hogy medika legyen. A délelőtti órákban érkezett haza. Dódy, a fiatalabb, meseszép kislány. Fekete, macskanézésü szeme, piros, gőgös kis szája, finom arca, csupa gyönyörűség. Különben ravasz, hízelgő, gonosz indulatu modern lány. Lusta, fehér kis kezén, a körmein dolgozik. Róza (megunva a hallgatást) : Kiket vártok össze ? * Mult heti hasonló cimü cikkben összefüggést zavaró sorcserélés történt szedés közben. S z e r k. Dódy : Hiszen az e'őbb már 9lmondt*m. Renneréket, Marthyéliat, Ráthékat, különben unom ezt a névlitániát elrecitálni! Róza : Élvezetes társaság ! A mamával remekül összetudjátok válogatni ! A te macsl' aterniószeted meg mindenkihez simul, ahonnan valami előnyt, vársz ! Én nem kérek he' öl tik ! Kár is volt hazajönnöm ; azt hittem pihenhetek, de folytono Kan mentek, vágj' — vagy ide jönnek, — illetve «fogadtok !» Dódy : Sajnálom ! Róza : Képtelenül átalakultatok a mamával együtt, még szegény apát is átgyúrtátok. Jgy bajusz nélkül tígy néz, mint egy budakeszi sváb. Mama valóságos mágnás asszony lett. Csak azt nem értem, honnan veszi azt a hideg hűvös modort. Amint látom rengeteget összeolvas. Angolul is tnd már. Te tanitod ? Dódy (kihívó hangon s egy percre abbahagyja az asztalos munkát, amit a körmén végez) : No és miért ne ? Furcsa egy lány vngy ! Mindenbe beleakadsz, min dent, megkritizálsz ! A mamát — engem ! Haragszik rád ! Róza (gűnyosan megvonja a vállát) : És te ? A te modorod meg egyesen minősithetlen. Úgy kezeled a férfiakat, mintha legközelebbi rokonságban lennél velük. Nem látszik meg a zárdai nevelés. Hamar leráztad 1 Dódy (mérges pillantást vet Rózára, s tovább fút-, farag, de olyan buzgalommal, hogy a fixoiros üveg feldől s a piros ló végig folyik a ruháján). Utálatos ! Úgy, úgy felidegesíted az embert, hogy . . . Az ajtó nyilik és belép az elegáns, jól dres*zirozott mama. Dódy : Nézze Anci ! Ez a Róza kiállhatatlan I Hiszen tudja, az ö csúfondáros modorában mindent megrág . . . most ia olyan ideges lettem . . . Mama : Egész szocialista lett belőled oda fent! Róza : Hogy megmondom az igazat ? Csak emlékezzél vissza mama — de azt hiszem, nem kellemes, nncsoda szerény emberek voltunk mi Horpádon. Az a 2 szobás lakás ... s te milyen jó szorgalmas guzdnasKzony voltál . . . cselédet sem tartottunk . . . A mama szeme foszforeszkál a dühtől, de Róza rendületlenül folytatja : És jött az örökség, a mindent megváltó pénz ' Apával abba hagyattátok a.... Mama: Hallgass! Ugyan hallgass! Miben tapintatlan vagy! Vendégeket várunk s te megcsinálod a hangulatot hozzál Tönkre tetted Dódy ruháját ! Mennj drágám, átöltözködni. A mama háttal Rózának leül és olvas. A nyitott ablak alatt megszólal egy tüdővési'es verkli, kinos, fáradt nyöszörgéssel, valami ócska, megkopott dallal. A vén melódia mintha csak becsalná