Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-14 / 15. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. április 14. 15. szám. PolitiKai lietilap. MEGJELENIK H E T E N K I N T E G Y S Z E R: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VDLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. - f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 i 20 Nyiltt^r potitaora 1 korona. Drágaság hajdan és most. . . A már-már elviselhetetlen drágaság minden téren súlyosan érezteti ká.ros hatását. Messzemenő okok után kellene kutatni, ha társadalmi és közgazdasági életünk e nagy bajának igazi fonásaira akarnánk találni. Mindenesetre csalódnék, aki azt hinné, liogy a múltban valami ismeretlen fogalom volt a drágaság ! Sőt a mult történelmének lapjai tudnak s rémes eseményeket beszélnek is nekünk drágaságról, éhínségről. mikor éhségtől elgyötörtek hullái jelezték az éhhalál szörnyűséges útját . . . Azonban e rettenetes baj okait önként adják az akkori politikai, még inkább háborús viszonyok, az egyes országokon végig&záguldó óriási elemi csapások . . . És most ? Micsoda analógia lehetséges mult és jelen között? Csend van. Békében élnek a nemzetek. Országra, vagy pláne világraszóló elemi csapásokról sem beszélhetünk. Mégis elviselhetetlen drágaságról kell panaszkodnunk. A bankok tele tömvék mérhetetlen pénzösszegekkel. A termelési és közgazdasági konjunktúránkat sem sújtja számbavehetőbb csapás, mégis hihetetlenül drága a pénz s drágák az élelmi s egyébb cikkek .... Ha már most a mult és jelen drágaságának okait kutatjuk, í.em lesz nehéz a mult és jelen drágasági okok között az analógiát megtalálni. A mult okai között az egyes nemzetek között fennálló villongásokra és háborús viszonyokra utaltunk egész joggal. Ma nincs villongás, nincs háború. Ma az egyes nemzetek önmagukkal háborúskodnak ! A minden nemzetnél mind erösebb hullámokat verő szociális mozgalmak, bérharcok egymagukban is elegendők arra, hogy a megélhetés alapját képező termények, ipari- és kereskedelmi cikkeket, munkát s mindezeknek mozgató eszközét, a pénzt megdrágítsák. Az ismétlődő eseményeknél tehát a történelem ismétli önmagát is. Ez lehet gyenge vigasztalás, de sajnos, nincs máskép. A hajdani véres küzdelmek helyét, a vérnélküli társadalmi küzdelmek, osztályharcok, a munka és töke, a proletariátus és a dolgos vagyonos osztály élethalál mérkőzése, a számitó spekuláció váltotta fel — de az eredmény ugyanaz. Drágaság és küzdelem a betevő falatért. Amit csak súlyosbító fénymázzal von be a fényűzés és meggondolatlan költekezés, hogy a rideg valót s az élet mélységeit leplezze. A hajdani drágaság a maga nyerseségében az ilyen kendőzéshez nem értett. A történelem lapjaira jutott a maga kiáltó szörnyűségében igazi okaival együtt. Egy ilyen epizódot jegyzett fül a vörsi plébánia krónikása a drágaság múltjából a.2 elmúlt század elejéről. De hadd beszéljen az akkori krónikás, Kövér János volt vörsi plébános. . . 1810. A huzamos francia háború miatt (már 1909 juniusban Győrt is megvették) tömérdek sok papirospénz is volt, Bankócédula neve alatt, de drágaság is nagy volt ám. Egy pár csizma 45 írt Egy kalap 45 írt, egy öreg szűr 60—80 frt. egy ki la rozs 50—60 frt, egy ki 1 a. buza 70—80 frt. egy pár csirke 6—8 frt, egy hizett lud 15—21 frt, l BALATONVII)ÉK TAHHAJA. Mozaikok. Irta : dr. Vutskitsne, Szilártiffy Elvira Első vizitek. Férj. Feleség. Angol előkelőséggel berendezett lakás. A nyitott ajtókon át meg le bet állapítani, hogy aki ezeket a remek bútorokat s egyébb dolgokat összehozta, kiválogatta, érzékkel bir a modernül szép művészi dolgok iránt. A színek s az elrendezés raffineriájából hatásosan emelkedik T<i a füstölt tölgyfából készült, acél intaiziás sötét tónuMi férfiszoba, s leinek, kacér ellentéteül a világos prímáiéra nappali, aranyos faragásaival, f lágy. hangulatos millieuével. És mégis valami kényszeredettség kapja meg az ember szemét. A comfortot nélkülöző régies ház csak nem tiltakozik ennyi modernség, ennyi fényűzés ellen. A süppedő szőnyegek szinte sikoltva epedik a parketet. A képek falat, teret kérnek. Körülbelül igy viszonylik a férj a feséghez. A férj amolyan, hogy is mondjam, jő fiu — átlag ember, ki a jó étkezést, kényelmes élet-1 előbbre helyezi a világ öszszes ostobaxágainál. szei telenségeinél. Az asszony csupa ideg. fölény és kti sőség ; a modern felfogás inkarnációja. Hogy épen ennek a jó urnák lett a felesége, merő véletlenség. Es>y hatalmasan kidomborodó egyéniség jobban megfelelt volna, de miután egy csomó esztendőt eredménytelenül láncolt és flirtelt át — a józan esze, mely néha meglátogatta —megállapodott ennél* Végtére egy ügyvédből könnyen lehet, képviselő, csak az asszonynak legyen esze ! Az ifjú pár az első vi'iteket készül : leadni. A férj a meglehetős hosszú 'istát nézi át, az Hss/ony a tükör előtt, a kalapját rakia fel s úgy érzi, hogy kifogástalan A kalap mese-, s meg van győződve, hogy ilyen nincs másnak ! Az asszony: Aladár, készen vagyok ! Mit szól k knliipomhoz épen most kaptam meg ! A férfi hangtalanul mered a fele ége fejére. Az asszony : Nos ? Mit csodálkozik ? A férfi : Rettenetos ! — Képtelen ! Valami merész kombinációja a *iou indiánok s a kinai papok fejdiszének ! — Tudja ... izé édes, taláu a fővárosban ... de itt . . . Az asszony : Épenséggel nem törődöm a kedves vidékkel. Nekem a kalap tetszik. Van benne egyéni karakter, — persze ezt maga nem érti. A férj őszinte becsületességgel : Nem én ! Az asszony : Na jó ! Hagyjuk ! Előállt a kocsi ? A férj : Előállt ? Édes Licy, Lát nem tudja megérteni, hogy az. embernek csak a saját fogata áll elő ! Különben h város legtürhetőbb fiakerjét rendeltem meg ! Az asszony: De legalább számozatlan? A férj : Sajnos, ez* az intézmény t íi t nem ismerik. De épen itt is van. Mehetünk ! Az asszony kifelé indul. Amint megpillantja a viharvert fiakei t, csaknem elájul. Hái ilyenen akar maga engem végig hurcolni ! Micsoda ronda dögök ! És a kocsis, mintha verekedésből keiült volna elő azzal a horpadt talappal. No hát én fel n

pm ülök ! Fizesse ki és megyünk gylog! A férj fizet. A kocsis szemtelenül mosolyog és megindítja kócos á'lntkáit. Ilyen hangulatban vágnak neki az utcáknak — az első állomás felé. Az asszony, ahol lehet leadja véleményét a helybeli fiiikerektól — « gyűjti az impressziókat. Az utána következő helyeken : da capo. A nem tudom hányadik vizit, után, ahogy az utcára kiérnek, kinos szünet : Az asszony maró gúnnyal hirtelen megszólal : Maga egy alázatos kuli, egy lakáj ! A férj : Ejnye de kedves 1 Ugyan mi-