Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-17 / 38. szám

1911. szeptember 17. BALATONVIDÉK 5. Hogy pedig a mai drága életviszonyok között ily kevéssel fordultunk a t. gazdaközönséghez, arra bennünket nem más, mint az irgalmas nővérek rendjének ama sok hervadhatatlan és megfizethetetlen érdeme bátorított fel, amelyeket az erkölcsös és hazafias leánynevelés és a betegek ápolása terén lelkűknek örömére, nekünk pedig büszkeségünkre szereztek. Ezt nagyvn jól tudják k. olvasóink is, hisz áldásos munkásságukat szemünk láttára végzik, teljesitik ; ép ezért érdemeiket elszámlálni fölöslegesnek is tartjuk. E rendnek sok érdeme remélni engedi nekünk, hoíry a t. gazdaközönség megértve és honorálva alázatos kérésünket, ott lesz azok között, akik a kárt szenvedett irgalmas nővérek intézetének segítségül lesznek. Alázatos kérelmünket megújítva, maradtunk a t. gazdaközönsógnek teljes tisztelettel a „Balatonvidék'' szerkesztősége. A pécsi esküdtszéki tárgyalás. Budapest, 1911. szept. 14. Mély tisztelettel jelentem e lap olvasóinak, hogy Balázs József keszthelyi adóhivatali segédtiszt ur ellenem beadott 'sajtóperében mult hétfőn, e hó 11-éti volt a főtárgyalás a pécsi esküdtszék előtt. A tárgyalás eredménye az vol

f, hogy engem az esküdtszék egyhangúlag felmentett s a törvényszék az összes költsigek megtérítésében Balázs József urat marasztal el. Ez az eredmény előttem nem volt épen elképzelhetetlen, de azt hiszem, keszthelyi haragosaim között meglepe ésszerüleg hatott. Távol áll tőlem még a gondolata is annak, hogy e történtek miatt most diadalmámorban ússzam ; söt, őszintén szólva, szivemből sajnálom Balázs József urat, hogy ez a kellemetlen, anyagi csapás érte. En az esetben bizonyos fátumszerü balszerencsét látok, mely nem nélkülözi az igazság büutető kezének látszatát. Balázs József ur, ha nem sajnálta volna az érdeklődés fáradtságát, régen meggyőződhetett, volna arról, hogy a pere roszszul áll, hogy az én védekezésem s elleubizonyitékaim csoportosítása nagyon erős, Óvatos és szerencsés. Alapos törvény ismerő helyről fölvilágosítást, nytrt, hogy a perben a vesztes ő lehet ; — s mindennek dacára a pert vissza nem vonta. A per lefolytatása és a tárgyaláson val 5 megjelenés nékem is pénzembe került; hogy számokban beszéljek, egy munkanapomat vette el (mely különösen most, az itteni szerkesztői teendőim közepette nagyon drága), készpénzben ötven koronámba került — és én ezt, előre láttam. Hogy ezt elkerülhessem, hetekkel ezelőtt mély sajnálatomat fejeztem ki előtte és bocsánatot kértem tőle. Szóval megadtam minden elégtételt, amit csak igényelheted. Felhatalmaztam, hogy bocsánatkérő nyilatkozatomat akármelyik keszthelyi lapban közzé tegye ; — és ő a pert mégis tovább folyta'ta. És mi lett az eredmény. Nekem az ügj' belekerült BO koronámba, ő neki, — hozzávetőleges számitásom szerint — közel 400 koronába. És a tetejében moráliter is pervesztes maradt. Hát ez nem nagyon érte meg a kidobott összegeket sem neki, sem nekem. Azt hiszem, hogy ő most már ezzel nagyon is tisztában van. A krónikás tényekhez tartozik az is, hogy Balázs József ur nem volt jelen személyesen a tárgyaláson. Ez azonban osak az én helyzetemet tette nehezebbé és nem az övét. Nem fogja talán rofcz néven venni, ha itt megemlítem róla, hogy ő végtelenül ideges ember ; akinek az idegessége az én — tárgyalásra előre kiszámított — hidegvérű támadásaimmal szemben olyan kereszttűzbe került volna, hogy nehezen állhatott volna ellent, anélkül, hogy a birák előtt a hangulatot maga ellen ne fordítsa. S ez mind az én javamat segítette volna elő. Mig igy távollétében egy pécsi nagytudása ós kipróbált ügyssségii ügyvéd, dr. Kelemen Mózes, a pécsi ügyvédi kamarának — gondolom — főtitkára képviselte, oly erővel és sikerrel, hogy nagy fáradságba került ügyvédemnek és nekem, hogy a részemre kedvező eredményt elérjem. No, de a siker mellém szegődött s igy ismét egy olyan helyzet állott elő, amelyre hivatkozva, bizonyos tanulságok keretében fordulhatok újra keszthelyi haragosaim felé. Nem olvastam, csak hallom, hogy eltávozásom utáu a Keszthelyi Hírlap kifigurázott. Nem veszem rosz néven. Azt aligha mondhatták, hogy miattuk kellett Keszthelyt, elhagynom, mert ez ellen magában minden olvasó óvást emelt, volna. Ha pedig egyébként, egy kiosit kicsúfolnak, — hát ez kölcsönbe ment. Ebből sem lesz sajtóper. Azért azonban gúnyolni, hogy a békét nekik felajánlottam, — engem nem szabad. Bebizznyítottuk mi azt. már kölcsönösen, hogy nem félünk egymástól. Sem ők tőlem, — no de én s-m ám őtőlük ! Az én békeajánlaiom anyagi téren mozgott. Sajnálok kiadni ötven koronákat, hogy az ellenfeleim négyszázakat fizessenek. Ez nekem nem éri meg a pénzt ! Hogyha azonban a dolgot végig vinni muszáj, — ott is ott l-szek és pedig mindenkor összes képességeimnek teljes megfeszítésé vei. Mert nem szeretek veszteni és még kevésbbé szeretek sok pénzeket fizetni. Már nekem ilyen a természetem ! Hogy példát emlegessek, — a Sági János urnák ellenem beadott sajtóperében aki veszt, majdnem kétezer koronát fog fizetni,! És olyan nagyon biztos, hogy én fogom elveszteni a pert ? Kétezer korona megéri, hogy az ember higgadt és előrelátó legyen érte ! Én hajlandó vagyok ellenfeleimnek megfelelő elégtételeket adui ! Gondolkodjanak az ajánlatom felett ! Szeretem az értelmes eliutézéseket. Eu minden felszólítás és előzetes tárgyalás nélkül íme bocsánatot kérek dr. Csák Árpád, Sági János, Mérei Iguác, Prisznyák Ist ván, Révész Ferenc, Schweiger Sándor és He)bek Ferenc uraktól, Fábián Zsigmond és Kolischer kántól nem. S ha gondolják, hogy jó lesz, s elég, vonják vissza az ellenem beadott pereket, amiknek fejében én is visszavonom a dr. Csák Árpád ur ellen be»dott, viszonvádat, és Regeusperger Ferenc ur ellen beadott pert. Most még könnyen békülünk, hisz a nagy kiadásokon innét vagyunk. Hogyha pedig továbbra is merev állásponton maradnak, akkor jönni fog az, aminek jönni kell. Tisztelettel Orbán Dezső lapszerkesztő. Egy özvegy és hat árvának szomorú sorsa Lapunk egyik legutóbbi száma röviden leirta Dervalics Gyula cserepező iparos tragikus sorsát, — részletesen azonban az idő rövidsége miatt ez ideig nem irhattunk róla. Szeretném kedves olvasóinknak a tiszta szomorú valót feltárni, talán sikerülni fog és a jó szivek könyörülnek. Napirendre térni e tragédia felett nem lehet. Ott kell kezdenem a szomorú ügy ismertetését, ahol a szerencsétlen sorsot ért Dervalits végezte. Temetés volt, — egyszetü de impozáns, — oly mértékben meghaló, amely ritkán fordul elő. A fény, a pompa e temetésnél hiányzott, de a megnyilvánuló részvét mindezeket magasan túlszárnyalta. A sors súlyos csapásától a testbenlélekben agyontört özvegy hat kis apróságával borul a koporsóra, hogy utolsó imájukat elrebegjék édes atyjukért s a kenyérkeresőért, kiben mindenüket örökre elvesztették. Nem volt szem, mely nem könnyezett, sziv, mely ne fájt volna e szomorú temetésen. üervalits Gyulát, páratlan szorgalmas, becsületes, józan embernek ismerte mindenki. Gyengéd férj volt , mint atya, családját a rajongásig szerette. A sórs keze már tavaly télen kopogtatott be házukba, mikor gyermekei difteriába estek s a szülők is súlyosan megbetegedtek. A sors eme kegyetion csapását kiállták, felgyógyultak, de kis házukat a csapás felemésztette, el kellett adniok. Szomorú dolog volt ez, de a családjáért rajongó atya megnyugodott az Istennek változhatatlan akaratában, azt mondta, baj, baj, de még két kezemmel dolgozni tudok, nem félek az élettől. Dolgozni ment szegény szomorú sorsot ért Dervalits. A becsületes kenyérnek keresése közben lezuhanik a második emeletről, — szörnyet hal. Képzeljük el szegény özvegyét, kit a sors ily borzasztóan sújtott. - Minő lelkiállapotban várja a napot, hogy a hetedik, árvának életet adjon. Azt hiszem, most már beszélnem tovább nem kell. Segítsünk rajtuk ! Igazán szegényeken segítünk, ha elviselhetővé tennénk leírhatatlan szomorú sorsukat. Gyüjtőivek már vannak forgalomban. Eddig is már, rövid egy-két nap alatt szép összeg gyűlt össze a szerencsétlen család részére, ami azt bizonyítja, iiogy át tudjuk érezni a 6 gyermekkel hátrahagyott özvegynek siralmas helyzetét és hogy tehetségünk szerint adakozunk is javukra. Azok a jószivü emberek azonban, kik ilyen gyüjtőivhez hozzá nem jutnak, küldjék nemes adományukat lapunkhoz. A jó Isten megfogja őket jutalmazni érte. H. I. A főváros központján. Villamos megálló. 10 perc a központi és nyugati pályaudvarhoz. 80 legmodernebben beren dezett szoba. Augusztus hó elsején rnegnyilt EDISON-SZÁLLODA Budapest, VII., Hársfa-u. 59. (Király-utca sarkon.) Tulajdonos tFOLLÁK JÓZSEF. Hideg és meleg vizveze ték. Központi fűtés, villanyvilágítás. Figyelmes kiszolgálás. Értekezés minden modern nyelvben. Szobaárak 3 koronától!