Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-17 / 38. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. szeptember 17. 38. szám. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. 5 K. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 1 20 Nyilttér petitsora 1 korona. A választójog. Az összes politikai kérdések között, amelyek ma a magyar politikai világot uralj rí tv és izgatottságban tartják, a legaktuálisabb a választójog reformja. Ma már ott tar. tunk

; hogy nemcsak a magyar politikai pártok, hanem a kor szellemét megértő, szociális érzésű és gondolkozású emberek is egyöntetűen azt hiszik és hirdetik, hog}

7 a mai, érvényben levő választójog igazságtalan és igy tarthatatlan. Igazságtalan azért, mert a nemzet dolgozó fiai közül százezreket és százezreket kizár az alkotmányos jogokból, a kik pedig ha nem is a félig meddig igazságtalan census (vagyonállapot) alapján, hanem a nemzet vagyonosodását előmozditó hasznos munkásságuk, a különféle fogyasztási adózások és az általános hadkötelezettség alapján teljes joggal igényt táplálhatnak arra, hogy az ország ügyeinek az elintézéséhez nekik is legyen szavuk és joguk. De tarthatatlan is a mai választójog azért, mert e.ive kizárja azt, hogy a nemzet igazi akarata, kivánsága és bizonyos dolgokban való állásfoglalása megmásíthatatlanul megnyilvánuljon. Itt e téren tehát feltétlenül szükséges a reform, (amelynek azonban olyannak kell lenni, hogy a magyarságra előnyös és üdvös legyeit. Ezt pedig csak ugy érjük el, hogyha a magyarság politikai fölényének a biztosítása lesz a magyar törvényhozóknak az egyedüli irányító vezéreszméjük e nagyfontossága reform megalkotásában. Akik nem ezen szempont szemüvegén át nézik a választójog reformjának kérdését, akik nem ezen nemzeterősitő szellemben akarják a választójog reformját nyélbe sütni, azok — bármennyire is tiszteletreméltók legyenek egyéni meggyőződéseik — akaratlanul is a magyar nemzeti érdekeknek, a magyarság politikai vezérszerepének, szupremációjának a gyengítésére é* megbuktatására nyújtanak segédkezet a magyarság ellenségeinek — azok pedig elegen vannak — a legnagyobb örömére. Itt sírva gondolok arra a politikai barátságra, ametyet a «legmagyarabb párt* — amint azt ők oly nagy előszeretettel szeretik maguk felől hangoztatni, csak legyen aki azt elhiszi nekik — a Justh-párt kötött az általános, egyenlő- és titkos választójog törvény beiktatása végett az oláh és tóttulzókkal, akikről pedig tudott dolog, hogy a magyarságnak a legnagyobb ellenségei, kik ép ennél az indokolatlan, halálos gyűlöletnél fogva a leghevesebb ellenzői minden olyan reformnak — tehát a választói jognak is, — amely az általuk annyira gyűlölt magyarságnak az előnyére és javára szolgálna. Ez az ujabb barátságkötés is csak eggyel több okot szolgáltat nekünk arra, hogy Justh Gyulában a legszüklátóbb politikusuk egyikét lássuk, aki csak zavarokat tud csinálni, de épiteni, alkotni nem. Hogy Justh Gyula zavart, fejetlenséget tud csinálni, azt megmutatta akkor, a mikor a koalíció alatt az önálló magyar banknak felállítását dátumhoz kötötte. Meit eme követelésével mit ért el ? Megbuktatta a koalíciós kormányt, feltámasztotta és nyakunkra hozta a régi szabadelvű pártot, a melynek megbuktatásakor örömteljes halotti tort ült az egész magyar nemzet, anélkül, hogy az önálló magyar jegj'bank életbe lépett volna. Szóval falnak állította az országot. Most is csak ugyanaz lesz a Justhpárt általános, egyenlő és titkos választójog reformtervezetével, amely nemcsak a többi magyar pártoknak, A B A LATON VIDÉK T AIIC A JA. A sötétség lovagjai. Németből : Schultz Gusztáv. Egy egyetemi tanárnak nagy öröme telt abban, ba a papokat szidhatta : «A papok az emberiség művelődésének vámpírjai, a tudományok és művészetek kerékkötői, a haladás utonállói, a sötétség és maradiság lovagjai» — ezek voltak kedvenc mondásai. Volt azonban egy derék és nagytehetségű hallgatója, aki végre is megunta a tanár kifakadásait s egy szép napon ellátogatott hozzá. — Tanár ur, néhány tudományos kételyem eloszlatására szeretném fölkérni — mondá. — Legnagyobb örömmel, ifjú barátom! Foglaljon helyet. — Azt szeretném tudni mindenekelőtt, kik tartották fönn számunkra a régi klaszszikusokat, hogy nem vesztek el azok ama vészes időkben, mikor a barbárság a középkor elején az egész kulturális világot elözönlötte ? — Ismeretes dolog : a szerzetesek Írták le kolostor»ikb«n a klasszikusokat és igy mentették meg a pusztulástól. — Micsoda ! . . . a szerzetesek ? — Igen, igen ; elsősorban a bencések. — Tehát mégis a szerzetesek ? A papok ? Ezek mentették meg szamunkra a régi kódexeket ? Hisz az rettentően fáradalmas munka lehetett ? Hányan kaphattak tüdőbajt a sok könyvtári portól ! Ugye, kéiem, ez akkor volt, mikor a fejedelmek még nevüket sem tudták aláirni ? Mily különös idők ! s még különösebb barátok, kiknek kedvük támadt betűi ől-betüre lemásolni Liviust, Caesart, Cicerót, Virgiliust, no és hogy ezeket se mellőzzem — Properciust, Tibullust, Ovidiust is ! Igazán a szerzetesek munkája volna az a sok gondos irásu kódex ? Hiszen a betűk mind mintha festve volnának ; az iniciálék pedig valóságos remekművek ! 0, azok a papok ! De hát engedjen meg még, professzor ur ! Tényleg ig->z, hogy papok uélkül még Kolumbuszunk meg Vasco de Gámánk nem volna ? Azt mondják, hogy egy barát, Fra Mami rajzolta volna 1450-ben azt a hires térképet, mely Kolumbuszban a nagy világkörüli ur gondolatát fölébresztette. — Való igaz, fiatal ur, — felelte mozgolódva a tanár — bár ni-m szabad felednünk, hogy azt a térképet más épugy megrajzolhatta volna. — 0 hogyne, hogyne. Miért is támadt v« lna épen papi főben az a zseniális gondolat ? . . . Igaz, még egyet! Azt olvastam, hogy egy pápa hozta be az arithmetikába az arabs számokat az alkalmatlan római számok helyébe. — Ugy van, II. Szilveszter. No de azt más is megtette volna. Hanem hát a pápák tolakodó hatalmaskodása . . . — Olyasmit is hallottam, mintha az első távc-övet ós mikroszkópot pap találta volna föl. Már ez csak mégsem lehet igoz ? Minden jó a papoktól eredjen ? — A tény igaz. Az emiitett műszereket a franciskáuus Roger Bacon találta föl. Megjegyzem azonban, hogy Roger Bacon modern szellemű barát volt, nem holtni sötétben bujkáló csuhás, — Mikor is ©it Roger Bacon ? Ugye 1292 ben halt meg. Hm, hm, tehát már akkoriban is voltak modern papok? Még valamit ! Ufye kérem, aki elsőnek tanította, hogy a nap áll, a föld pedig forog, nem Galilei volt, ugye tanár ur. — Nem bizony, hanem Kopernikusz. — Megint csak pap ? Sőt azt mondják, még ez a kanonok sem volt a legelső, mert már vngy száz évvel «lőtt tanította ugyanazt a regensburgi püspök : Regiomontanus. — Lehet, ! — Még kis tőreimet kérek, tanár ur Yajjon miért nevezik azt a korszakot, mely! ben a tudományok, a művészet ós az iro-