Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-03 / 36. szám

XV. évfolyam. Keszthely, i9il. szeptember 3. 36. szám. F^olitiKai hetilap. MEGJELENIK TI E T E N K I N T EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásoljat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. - f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes száin ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 f 20 „A templom függvénye." (w) Fokozott érdeklődéssel tekintenek most szeptember elején az iskolák felé mindazok, akik előtt nem közömbös a jövő nemzedék sorsa. Tudják, érzik ezek, hogy az iskola a jövő előcsarnoka s onnét az ut már az életbe vezet. Az iskolának tehát rendelkeznie kell mindazon eszközökkel, amelyekkel növendékeit az életre — a szó nemes értelmében véve azt — előkészíthesse. Ezen magasztos és felelőségterhes hivatást nem egyedül végzi az iskola, hanem kell, hogy a család, a társadalom, az állam és az egyház is segítségére legyen, mert ha a gyermek nem hozza magával a családi otthonból a siker föltételeit, ha a társadalom károsan érvényesiti hatalmas befolyását a, gyermekre, ha az állam nem nyújt segédkezet az iskolának az által, hogy az anyagi gQndoktól fölmenti s az iskolát érintő minden üdvös törvénynek, rendelkezésnek érvényt szerez s ha az egyház nem gyakorolhatja szabadon az iskolával szemben azon jogait, melyekkel isteni megbízásból rendelkezik, akkor mit ér a tanító buzgalma, mit érnek a nagy áldozatok árán épített, díszes és jól fölszerelt iskolák ? Céljukat nem érték el. Tanítottak, de nem neveljek, tudást, külső műveltséget adtak, ami jó dolog' de egész emberré nem tesz, mert csak disz. Jó a műveltség az embernek — mondja Prohászka püspök, — ki a világban békésen é3 és egészségnek örvend, de éietet, azt a tudatot, hogy kiemelte, boldogította s érvényesítette az embert, nem ad. Nem foglalkozunk most azzal, hogyan járjon karöltve az iskolával a család, a társadalom, az állam, csak arra akarunk rámutatni, hogy nem idegenek egymástól, sőt szoros viszonyban vannak egymással az egyház és az iskola. Tesszük ezt egyrészt azért, mert most az iskolaév küszöbén nagyobb mértékben irányul az emberek figyelnie az iskola felé, lássák tehát t. olvasóink a sok ellenkező vélemény mellett az igazságot, de tesszük ezt másrészt azért, mert csak a közelmúlt napokban hallottuk egy népos tanítói gyűlésen : a Zalavármegyei Alt. Tanítótestületnek Keszthelyen tartott közgyűlésen, sajnos, a jelenvoltaknak majdnem általános helyeslése között a panaszt egy tanítónak ajkáról, hogy a felekezeti iskola a <Teinplom függvénye.* Igaz, hogy ezen állításban sok a túlzás, de jellemző azon irányzatra, mely a tanitóság körében is mindig jobban terjed. Elhaogzott ezen viszá,s és tűrhetetlen (!) állapot ellen való tiltakozás megnyilatkozott a vágy ezen állapot megszüntetése után nemcsak Keszthelyen, hanem az ország számos helyén tartott gyűlésen nem is szólva azon folyóiratok-, szak- és egyéb lapokról, melyek a jövő nemzedék boldogulásának föltételéül folyton a közös, az állami, nemzeti iskolát, a felekezetnélküli oktatást hirdetik. Szálka a szemükben az, hogy az egyház jogot formál magának az iíjuság vallásos nevelését illetőleg, hogy iskoláiban, ahová a felekezetnélküli oktatás apostolai lábukat be nem tehetik, hatalmas gátat emel törekvéseiknek. Azért szeretnék elvitatni az egyháznak az iskolához való jogát, azért panaszkodnak, hogy az iskola még ma is függvénye a templomnak. De az egyháznak ezen jogát az iskolákhoz el nem vitathatják, mert az egyház Krisztustól megbízást nyert aria, hogy minden embert öszszevéve és egyenkint tanítson. Öt illeti tehát elsősorban az ifjúság vallásos nevelése, ugy, hogy e tekintetA B A LATI) IV Ili EK TAHCAJA. Lányi hadnayy átrepülte a Balatont. Lányi Antal, Nsf&y váradon állomásozó honvédhadnagy, magyar aviatikus, a Balalon átrepülésére határozta el mugát és vakmerő vállalkozásának helyéül Badacsonyt szemelte ki, honnan útirányát Fonyódra veszi. Két héttel felszállása előtt, mindenfelé plakátok hirdették Badacsony szenzátióját. Székely nagyhiiü aviatikus szép eredményű, majd Umlaut kapitány sikerült légi utjai után nem kellett kételkednünk abban, hogy egy bátor, vitéz magyar honvédhadnagy terve ne sikerüljön. Mindenki, aki csak tehette, az egész környékből Badacsonyba készült,hogy szemlélője lehessen Lányi merész vállalkozásának, főkép azok, kik a pesti aviatikai versenyeket, avagy még előbb repülő Blériot nem láthatták. Elragadó, nagyszerű látvány is az, mikor egy Műm ad ár elhagyja a földet s a légbe száll. Már közeledik a felszállás napja, mikor a napilapok hasábjain megjelenik a magyar Aero-klubnak nyilatkozata, melyben kijelenti, hogy ilem vesz részt a Lányi által vállalt repülés rendezésén, mert gépe, mellyel az utat megtenné, egy agyonfoltozott rozoga alkotmány, avval cs«k a halál torkába lehet repülni. Ezen liir kellemetlenül hatott az érdeklődőkre s talán le is apasztotia a Badacsonyba rándulok számát. Az agilis rendező-bizottság, kik Lányi iijyét magukévá tették, nagyrészben eloszlatták az Aero-klub által támasztott aggályokat s a közönségnek az a része, kik badacsonyi kirándulásukhoz ragaszkodtak és hűek maradtak, nem csalódott, — kellemesen szórakozott, mert mégis csak látta Lányit repülni. Gryönyörü szép időben érkeztünk Badacsonyba ; teljes szélcsend uralkodott. Mindeuki a felszállás helyére törekszik, ahol igazán szép közönség gyű t össze. A bejárattól jobbra vászonnal bevont hangárban megpillantjuk az indulásra kész gépet, mely egyszerű consi ruktiójánál fogva mindenkit meglep. A gép körül két gépész siiiög-forog s annak minden részecskéjét mégegyszer megvizsgálja. Most Lányi iránt érdeklődik a közönség. Hol van, melyik az ? Persze mindenki az aviatikus dresszet keresi, mig végre valaki megmatatja Lányit, ki egy nagyon kellemes külsővel bitó, megnyerő medoru csinos fiatal ember. Flegmatikusán viselkedik, nyugodtan szivja cigarettáját. Mikor öltözik át ? kérdi egyik tagja egy vidám társaságnak ? Azt mondják nem vesz más ruhát — volt a válasz. No hát akkor nem is repül, mert ilyen vékony kukoricanadrágbtui megfagy odafönn, a szája sincs bekötve, ami a légnyomástól megvédené ; — nem lesz ebből semmi sem. Ilyen kedélyes discurzust folytatott az apróbb csoportokban összeverődött közönség, mig egyszer csak hire járja, hogy Lányi menyasszonya is eljötjt a felszállásra s a hir valónak bizonyult. A bámulatra szép menyasszony szemtanuja lesz leendő hitvestársa vakmerő vállalkozásának. Na, Miklós bátyám, — egy hang a csoportból — most már igazán nem lesz felszállás, — vége a repülésnek ! Honnan vagy oly biztos benne ? még nincsen fél hat ! Hát látott már Miklós bátyám olyan menyasszonyt, aki a vőlegényét elengedi repülni ? Még futni sem — a mai világban ; szólal meg a csoporttól közel álló négy lányos mama, — miközben kihúzták Lányi gépét a start helyért ; néhány begyújtó