Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-08-27 / 35. szám

2 BALATONVIDEK 1911. augusztus 27. a tisztelt fel. szerkesztő ur jó katholikus voltára, akinek tudta nélkül az emiitett cikk meg nem jelenhetett. [gaz, hogy Szent István ünnepe méltatásának nem sok köze van az egyházi történetírás céljának meghatározásához, laptársunk e kettőt mégis összekapcsolja, mikor «Szent István napjá»-ról irván, ezt mondja: <kár, hogy az egyházi történetírás az által, hogy a vallási tökéletesség mintaképének akarta őt bemutatni az utókornak, letörte lénj^egének egyéni vonásait.> Micsoda kára van laptársunknak, egész Keszthely városnak, inalj'nek érdekeit annyira szivén viseli, sőt az egész Magyarországnak abból, hogy az egj'házi történetírás Szent Istvánt, mint a keresztény tökéletesség mintaképét nemcsak akarta bemutatni, de be is mutatta ? Az a kár, hogy a nagy királynak erényeit a kis utódok nem követik, az a kár, hogy a szent király örökségét a há' látlan utódok eltékozolják, hogy Pannónia virágos kertjében sok gaz burjánzott fel. De az már igazán nem kár, hogy nem laptársunkat kérdezték meg annak idején, s nem kérdezik meg most sem, hogy mit szabad, mit ajánlatos az egj'házi történettudománynak előállnia hazánknak eg}

T olyan nagy fiáról, apostoláról, mint Szent István király. Az egyházi történetírásnak meg van a maga célja: bizonyos téren az igazság kutatása és közlése, rendelkezik tudományos módszerrel is, mellyel célját eléri s ha e tekintetben nem egyezik meg laptársunkkal, az nem az egyházi történettudomány hibája. Annak megállapítására sem illetékes laptársunk, minő tulajdonságok, erények tesznek valakit szentté s ha mégis nyilvánítani akarja ez irányú véleményét, akkor tiltakoznunk kell a nevezett cikk azon állítása ellen, hogy Szent Istvánt «tettei valóban királynak, békében a haza bölcsének, háborúban pedig vitéz hadvezérnek mutatja, nemcsak szentnek.* Ugy vesszük észre, mintha laptársunk szemében szálka volna első apostoli királyunknak gyönyörű jelzője: szent, s hogy ezen jelzőt kevesebbre értékeli mint a «király»t, a «haza bölcséc-t stb. A világ ugyan nem fordul fel, Szent István sem lesz kisebb vagy nagyobb s valószínűleg a katholikusok vallásos meggyőződése sem fog megváltozni laptársunk emiitettcikke j folytán, de azért őszintén ajánlhatjuk, hogy hasonló irányban kár lesz pazarolni írói talentumot, időt, nyomdafestéket, mert ilyen cikk átolvasása után hálátlan lesz az olvasó s önkénytelenül is ezzel a kérdéssel jutalmazza a tulbuzgó írót : vájjon a tudatlanség volt-e nagyobb, vagy a megtévesztési szándék ? Egyikre sem lesz büszke egy újságíró. Követendő példa. Borsodvármegye adta. Már évek óta sokat foglalkoznak, szónokolnak, anketteznak és banketteznak a kormány ugy, mint egyesek, körök és testületek a fiatal korúak erkölcsi védelméről, azoknak az erkölcsi zülléstől, romlástól való megmentéséről, távoltartásáról. Ki lett országszerte adva a jelszó — a gyermeki lelkeket megmenteni. A felhívás nem is hangzott el a pusztába kiáltó szavaként. A felhívást megértették mindenütt, ahol nemes szivek dobogtak, amelyek tudják értékelni az ártatlan, jóra-rosszia egyaránt hajló gyermeki lelkeket. A megértés következményekép az ország minden egyes részén, itt is, ott is alakultak az u. n. patronage egyesületek, gyermekvédő egyesületek, a milyen városunkban is van és nagy agilitással működik, amelyeknek kivétel nélkül egyik legfőbb céljuk, hogy az erkölcsi romlástól megóvják a nemzet reményét — a gyermeksereget. Sőt mi több, maga az állam sem vonta ki magát ezen igazán szükséges és szociális értékű társadalmi működés alól, amit bizonyít ama dicséretes eljárása, hogy a kir. táblák és a javítóintézetekkel biró törvényszékek városaiban felállította a cFiatalkoruak felügyelő hatóságát* ugyanazon kimondott célzattal. De fájdalom, hogy ami eredményt ez a törekvés elérhetne, azt meghiúsítják a fiatalkorúak előtt is nyitva álló korcsmahelyiségek, a melyekről tudva van, hogy a züllés veszedelmének melegágyai. Az a sok késelés, bicskázás, halállal vag}' az egész életre kiható megnyomoritással végződő virtuskodások, amelyek a mi vármegyénkben is napirenden vannak a korcsmák falai között, vagy udvarain, de mindenesetre a korcsmákkal kapcsolatban szoktak megtörténni. Az idő, a tapasztala1 leéri élhetetlenül követeli az ide vonatkozó vármegyei és városi szabályrendelet alapos módosítását, ha jobb közállapotak után vágyódunk. Most ugyanis, hogy áll a dolog a maga valójában ? Az eddigi, most is érvényben levő szabályrendeletek csak a 15 éven aluli ifjúságot tiltják el a korcsmák látogatásától, amiről teljes joggal el lehet mondani: nesze semmi. A művésznő. Ön megfeledkezik arról, hogy nem akárkivel van együtt . . . (pityergő kedvben). Ilyen gorombaságot mer mondani. . . . A tanár. De hisz . . . nem a-kartam... A művésznő. Minek is hagyottt a mama így magamra engem . . . egy idegen férfival . . . Mama í Mama ! Jelenet. Előbbiek meg a Mcima. A mama. Kereslek benneteket mindenfelé, Alicekám . Merre jártok ? Látom, nagyon mélyen belemerültetek a . . . A művésznő. . . . gorombaságba ! A tanár (elsülyedni vágyó szégyenkezéssel). De kérem, nagysád . . . én . . . A mama. Nagyon csodálkozom, hogy intelligens ember létére . . . A művésznő. Én is azt hittem, hogy intelligens emberrel van dolgom ! De megmondtam én már százszor a mamának, hogy ne maradjon el tőlem . . . A tanár (mint fent) . . Bocsánatot kérek, hisz én semmi olyat nem mondtam, a mi ... . A mama. Tudja meg, tanár ur, hogy az én lányom, ha művésznő is, de azért igen jó nevelésben részesült és mindig csak jó társaságokban szokott megfordulni. Ön pedig azt hitte talán . . . A tanár De kérem ... én nem mondtam semmi olyat. A mama. Oh ismerem én a mai fiatalságot, amely nem tud tiz percig egy leánnyal maradni, hogy indiskrét célzásokat ne tegyen. Az én leányom pedig. . . . A tanár. Ezer bocsánatot kérek, de .. Jl mama. Tudomásul veszem, hogy bocsánatot kért ós reménylem, bogy máskor jobban megválogatja .szavait. Jl tanár. . . . Megengedik, hogy ezen leckéztetés után magamat ajánljam . . . Jl művésznő, (felderülve) Már elmegy ? Jl tanár. Ön kény szeri tett rá, kisaszszony. . . . Ön megmondott a mamának ... Jl művésznő. De hiszen Ön bocsánatot kórt és én már nem haragszom. . . Jöjjön, menjünk a kurszalonba, majd játszom Önnek valamit . . . Jl mama. Jöjjön, kedves tanái ur. . . A leányom oly jól érzi magát az Ön tár saságában . . . Jl tanár. Bocsánat. . . most már nem . . . Ma nem . . . Csókolom kezeit . . . Jl mama. A viszontlátásra édes tanár ur. . . . Jl művésznő. Haragszom magára ! Jl tanár. Kezeit csókolom ! (El.) JJ mama. (magából kikelve) Látod, te ostoba ! Most már futhatsz utánna ! így teszel te mindig, mindenkivel . . . Majd bolond lesz ^z a fiatal ember, hogy mégegyszer veled szóba álljon ... Mi lesz veled, ha mindig ily szeszélyesen viselkedek Kinek lesz majd kedve hozzád . . . Maradhatsz majd pártában ... és mehetsz, mint a többi vénkisasszony zongoraleckéket adni . . . Sokat ér a te nagy művészeted! Inkább tisztességesen férjhez mennél. Jl művésznő. (Sírógörcsöket kap.) — Más. — A főváros központján. Villamos megálló. 10 perc a központi és nyugati pályaudvarhoz. 80 legmodernebben beren dezett szoba. Augusztus hó elsején megnyílt EDISON-SZÁLLODA Budapest, VII., Hársfa-u. 59. (Király-utca sarkon.) Tulajdonos : POLLÁE JÓZSEF. Hideg és meleg vízvezeték. Központi fűtés, villanyvilágítás. Figyelmes kiszolgálás. Értekezés minden modern nyelvben. Szobaárak 3 koronától! i