Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-08-20 / 34. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. augusztus 20. 34. szám. I>oliiiliai hetilap. • MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. - f. B K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Szent István király. — Augusztus 20. — ... A katholicizinus ünnepével ma ünnepet űl az egész magyar nemzet. Ezerével tódul Budapestre az ország népe, hogy részt vegyen első nagy királyunk ünnepén, ki a természetimádó nomád magyar népet a keresztény erkölcsökre szoktatta, keresztény államot szervezett s megalapította az önálló, független, nemzeti királyságot ! S az 1000 év leforgása alatt a magyar megtanult lelkesedni királyáért ! Szent István koronája mindig simboluma volt a nemzeti eszmének s a korona viselőjét ért bárminemű támadásokért a nemzet mindenkor kész volt életét, vagyonát s önmagát áldozni. A nemzet mindig királypárti volt ! Még akkor is, midőn már kihalt az Osi ~®ér, midőn megszűnt a nemzeti királyság. A magyar mindig megbocsájtott királyának, még akkor is, ha az illető király méltatlan volt a nemzet szeretetére ! . . . A külföldi nemzetek jogos haragja vérpadra cipelte az uralkodóját, a mag}

7ar bezárta, legfeljebb detronizálta rosz királyait. .... A sok szenvedés, keserűség és csalódások megingatták a nemzet bizalmát ! Az ónodi országgyűlés 1707-ben még nem mondta ki a köztársasági államformát, — megelégedett a trónfosztással, — az 1849-i debreceni országgyűlés már a köztársasági államforma mellett volt. Azóta is keserű megaláztatások és csalódások érték a nemzetet . . . külföldi államokban oly események játszódnak le, melyek cseppet sem kedveznek a dinasztikus érdekeknek. Századunk szele mintha nagy időket jelezne .... Nemzeti ünnep van, magyar zászlók sokasága hirdeti, hogy Árpád ölökén, Szent István birodalmában él még a megyar ! ! . . . Hegeclüs Slek — Közgyűlés. A cBalatoni Halászati Társulat • augusztus hó 27-én, jövő vasárnap, Siófokon rendkívüli közgyűlést tart. A villamos vasút ügye vagy a harmadik gépegység. A vasút ügyéről múltkor, — azt gondoljuk, — kimerítően tárgyaltunk azzal, hogy valóban szükséges-e egy harmadik gépegység és erre azt ajánlottuk, hogy a város képviselőtestülete forduljon a kérdés megvilágositása céljából egy szakemberhez. Nem kívánunk eléje vágni a város ilyen határozatának, de az öszszes rendelkezésre álló adatot megszereztük és a magunk szakemberének átadván a következő felvilágosításokat kaptuk. Arra a kérdésre, hogy miként kell kiindulni a harmadik gépegység szükségességének a meglelésénél, — a következő választ kaptuk : A közölt adatok alapján azt látom, hogy a keszthelyi villamos telep berendezése 2 daiab, egyenkint 100 lóerős (70 kilowattos) gépegység és egy akkumulator telep, mely 90 kilovatt maximális megterhelés mellett ezt a mennyiséget 8 órán át szolgáltatni képes. Az akkumulator-telep feladata J BAL ATONV lllfiK TÁil C A JA. FIAMETTA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ. 28 Oreglia pedig szerelmes szívvel készült a találkozóra. Ahogy beköszöntött a hajnal, az Aranyliliom-utca settengő alakokkal tellett meg, kik meg-meghuzódva egy-egy kiugró falszegletben mind a francia ötvös boltja felé tartottak. Cesaria Borgia emberei voltak ezek Felvonulásuk csak dél felé ért véget. Ekkor már mindenki a helyén volt és Allegre háza valósággal holmi megszállott várkastély benyomását tette az emberre. Délben maga Cesare is megérkezett, nem ugyan az ötvös házába, hanem Cisti vendéglőjébe és ott várta be, amig a perce Ütni talál Körülbelül tizenöt-husz lovas is volt a kíséretében s ez a felkészülés nem kis méri ékben ejtette aggodalomba Fiamettát. Délben elcsendesült mind e járás kelés s az eddigi zenebonát várakozásteljes nyugalom váltotta fel. A spanyol banditák rejtekhelyeiken lappangtak, ki a kertben, ki a folyosókon, ki a bolt sötét zugában. Mintha csak épen az ellenfelek elheyezkedésére várt volna, ép e pillanatban kanyarodott be az utca túlsó sarkán a kormányzó fogata. Fiametta szivdobogva sietett eléje, mély meghajlással fogadta az álarcos kormányzót, kit termetének hasonlósága miatt a banditák egész bátran, százszor is Roannak nézhettek volna. — Oh kegyelmes ur, nem is tudom, hogy adjak hálát az egeknek, hogy egészségét ismét vissza nyerte, amit, mint hallom, az én védelmemben vesztett el ! — Legalább meg van az érdemem és jogom arra, hogy máskor is védelmezhesselek ! Nevetett Oreglia, — Ilyen védelem alatt élni nemcsak biztonságot nyújt, hanem irigységet is okoz ! Es ón szeretem, ha irigyeim vanuak ! A kormányzó össze vonta szemöldökét: — Eh, ne beszélj az irigyekről. Ismerem a római asszonyokat, nem sokra mégy velük, jó barátnak rosszak, irigynek tul ravaszok, szeretőnek tul erényesek. Mondhatom, hogy jóravaló viszonyt szóni Rómában csak idegen hölgyekkel lehet ! E beszélgetés közben felértek a lépcsőn s Fiametta mély meghajlással bocsájtotta be Oregliát a szobájába. A spanyol meglepetéssel tekintett körül a leány kacér gazdagsággal berendezett hajlékában : — Teremtuccse, mintha a paradicsomba léptem volna be ! Vájjon mikor fognak innét kiűzni ? — Oh kegyelmes ur, — rebegte Fiametta mélyen lesütött szem pillákkal, — inkább örökre itt «zeretnének mara«ztani ! E mondásban sötét fenyegetés lappangott, amit Oreglia szerelem lihegő szavának tartott, pedig az ajtón kivül a lépcsőkön már lopakodva osontak felfelé a banditák, kik azért jöttek, hogy őt örökre ittmarasszák. A kormányzó lázas ölelléssel vonta magához a leányt : — Te szép leány, •— szólt közben, — te lakomára hívtál, de mondhatom, hogy a királyi asztalok drágaságaiuál is becsesebb a te édes ajkad ! — Kegyelmes ur, a tiéd vagyok l Roskadott eléje a leány. És ez a prr szó volt az előre megbeszélt jel. Az ajtót senki sem zárta be s az most lassan kitárult, hogy Cesare alakja jelenjék meg a küszöbön, ahogy az ajtó nyílott, hosszú sorban fegyveresek voltak láthatók a folyosó sötét hátterében. Cesare arcán is fekete álarc volt, a mint egy lendülettel, mint a tigris az áldozatára, a szoba közepébe ugrott a szerelmesek közé. — Hohó herceg ! Ehhez nekem is vau még szavam ! S a kardomnak is ! S ez, nézd, viilog ez is oly szépen, mint a legszebb leány szeme ! Kíáltá a rémülten hátráló Oregliára. — Elárultok! Sziszegett a kormányzó, miközben sérült karjával lanyhán védekezni kezdett. Cesare vad dübvel rohant rá s egy o