Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-08-13 / 33. szám

I >1 brí lietilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8 Z E KK ESZTŐSÉ6 ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. - f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Előfizetési felhívás. Tisztelettel kérjük lapunk tisztelt előfizetőit, hogy előfizetéseiket megújítani, esetleges bátraiékaikat megküldeni szíveskedjenek. Augusztus 13. A világosi katasztrófa. Az a fényes önvédalmi harc, melyet a magyar nemzet 1848—49-ben vívott; Görgei fegyverletételével végleg lezáródott. Nem is október 6-án vérzett el a nemzet, hanem vérnélküli csatában törte ki a fegyvert a nemzet kezéből Görgei. Augusztus 13-át pedig első helyen kell nemzeti gyász. ünnepnek tekinteni, hisz ekkor balt meg az élő magyar nemzet ! Hiába búvárkodom a históriában, hiába akarom önmagamat csendesíteni, de lelkiismeretem tiltakozik s fülembe sivítja a történelmi tényt; Görgei alázta meg, Görgei törte le dicső szabadságharcunkat ! Közismert tény az, hogy Görgei viszálykodó, gőgös természetű ember volt. Nem a hadvezért ítélem el, hanem a katonát ! Görgei kétségkívül vezéri talentum volt. Jó hadvezérségében azonban önkényü és gőgös. Kossuth Lajos nimbusza és dicsősége keltette fel Görgeiben a rosszakaratot. Mikor az 1848. év decemberében Windischgrátz császári tábornok megindult a Duna mentén, hogy Budapestet elfoglalja, Kossuth Lajos több izben felszólította Görgeit, hogy csapatával siessen és tartóztassa lel "Windiscbgrátzet. Görgei azonban ügyet sem vetett Kossuth Lajos parancsaira. Végre Kossuth Lajos levelet irt Perczel Móricznak, hogy Moó'nál egj'esüljön Görgeivel és együttesen tartóztassák fel az osztrák hadsereget. Ugyanekkor Kossuth utasította Görgeit is, hogy Moórnál egyesült erővel vegyék fel a küzdelmet az osztrák haderő ellen. Görgei levélben meg is ígérte Kossuthnak, hogy teljesíteni fogja az utasítást. December végére járt az idő. .. Zúzmara és dér ült a fákon s vastag köd a levegőben, Perczel hiven az utasításhoz, Moór mellett táborozott s várta Windischgrátz jövetelét, hogy felvegye a harcot, hisz arra számított, hogy a megállapodás szerint Görgei segédkezni fog és hátba támadja az osztrákokat. Sajnos, nem igy történt ! Görgeinek eszeágában sem volt Perczel küzdelmét segíteni, ugy, hogy a túlerővel szemben a magyar sereg iszonyú vereséget szenvedett ! Perczel azonnal levelet küldött lovas futárral Kossuth Lajoshoz és a leghatározottabb formában megvádolta Görgeit ! Most pedig lássuk a világosi fegyverletételt! Igaz, hogy túlerővel állottunk szemben. A gyászos kimenetelű temess ári csatavesztés után Görgeinek nem lett volna szabad Világosra vonulnia. Hiszen ő egyenesen . azzal a szándékkal ment oda, hogy ott az oroA BALATOaVlílfeK TAH.CAJA. FIAMÉ TTA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ 27 Ezután már csak a gyors menekülés következelt Ezt a spanyolok sürgették legjobban, kiknek láthatólag sejtelmük sem volt arról, hogy a vár teljesen lakatlan. Máskülömben bizonyára nem mulasztották volna el, hogy a kastélyt tőből fel ne forgassák s fel ne gyujt-ák. Igy azonban mindegyik azon' igyekezett, hogy elsőnek jusson ki a veszedelmes falak közül. Künn, a szabad levegőn, a falak előtt Fiametta is Cesare elé lépett s a viszontlátás színlelt elragadtatásával ölelte át. Borgia menekülésre nógatta embereit s mihamar a távoli dombtetőkön jártak. Itt, a teljes biztonság érzetében rövid időre megpihentek. A banditák egy csoportban heveredtek le, mig a három fő személy, Césáre, Fiametta és Máté egy fal törmeléken egymás mellett foglaltak helyet. A nyomtalanul eltűnt Castelar senkinek sem hiányzott, még csak megkérdezni sem jutott eszébe seukinek, hogy vájjon merre járhat. — Césáre, — szólt Fiametta meghitt bizalmassággal a spanyol felé, — ugy aggódtam, hotty súlyos bántódásod esik, íemegtem az életedért 1 — Bizony, — felelte Borgia, — már magam sem adtam volna sokat a bőrömért. Ez ez akasztófára való herceg csapdába kerített, mint valami ostoba állatot. Ha te nem vagy a hívem, az életem nagyon hamar lealkonyodott volna ! — Nagyon megtölt a hosszú kegyetlen fogság ? — Megkínozni megkínzott, de megtörni nem tudott ! Oh most majd én következem! kiáltott fel villogó szemekkel. — Most egy feladatunk legyen és az... — A bosszú ! Egészítette ki a leány gondolatát a spanyol. — Ugy vau. a bosszú ! — Most következem én ! Hohó, a herceg nem sejti, hogy kivel kezdett élethalálharcba ! A hercegnek ez az életébe fog kerülni ! Esküszöm ! — En már megesküdtem, hogy megölöm őt! Vetette közbe Máté is elfojtott hangon. A spanyol feléje fordult : — Nem te, — én . . . ón fogom megölni őt ! A börtönömben ezerszer fogadalmat tettem erre. — Jól van uram, — hagyta helyben Máté, — először te kíséreld meg s ha neked nem sikerül, azután következem én ' — Jó ! — De siess, mert megelőzlek. Ez éjjel járt le az első napom, még kettő van hátra s előlem nem menekül ! Én megtartom az eskümet! — Én is ! — Megálljatok! — Szakitotta félbe Fiametta a vitatkozókat, — amirő ti itt beszéltek, az én bennem is már régen elhatározássá erősödött. Ti azonban csak esküdöztök, de nékem . . . nékem már kész terveim vannak ! — Beszéld el hát s ha jó, végre fogjuk hajtani ! — Hallgassatok ide ! Azt tudjátok ugyebár, hogy a herceg mindenáron arra törekszik . . , minden gondolata az . . . hogj'an is mondjam ... a legfőbb vágyaképen . . . engem szeretni akar ! — Tudom ! Mormogta Cesare fojtott indulattal. — Eddig én mindenkor ellentálltam neki ; de most, ha neked is ugy tetszik, Grarcía, szinből megegyezem vele, hogy csapdába csaljuk őt. — Igen, ugy mint ő csalt csapdába engem ! — Figyelj reám Garcia, — meg fogom üzenni néki, hogy látogasson meg, egyedül, álruhában ; — te ezalatt embereinkkel megszállód az udvarunkat adott jelre bebocsájtlak benneteket s ti végeztek vele ! Helyes ? — Madonna, te vagy a világ legravaszabb cselszövője ! Igy, igy lesz az jó. S azután elmenekülünk veled együtt, meszsze, fel észak felé ! — Oh, bárha más nyugodt égbolt