Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-08-13 / 33. szám

I >1 brí lietilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8 Z E KK ESZTŐSÉ6 ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbi­zásokat és reklamációkat, a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. - f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Előfizetési felhívás. Tisztelettel kérjük lapunk tisztelt előfizetőit, hogy előfizetéseiket megújítani, eset­leges bátraiékaikat megküldeni szíveskedjenek. Augusztus 13. A világosi katasztrófa. Az a fényes önvédalmi harc, me­lyet a magyar nemzet 1848—49-ben vívott; Görgei fegyverletételével vég­leg lezáródott. Nem is október 6-án vérzett el a nemzet, hanem vérnélküli csatá­ban törte ki a fegyvert a nemzet kezéből Görgei. Augusztus 13-át pe­dig első helyen kell nemzeti gyász. ünnepnek tekinteni, hisz ekkor balt meg az élő magyar nemzet ! Hiába búvárkodom a históriá­ban, hiába akarom önmagamat csen­desíteni, de lelkiismeretem tiltakozik s fülembe sivítja a történelmi tényt; Görgei alázta meg, Görgei törte le dicső szabadságharcunkat ! Közismert tény az, hogy Görgei viszálykodó, gőgös természetű ember volt. Nem a hadvezért ítélem el, ha­nem a katonát ! Görgei kétségkívül vezéri talentum volt. Jó hadvezérsé­gében azonban önkényü és gőgös. Kossuth Lajos nimbusza és dicsősége keltette fel Görgeiben a rosszaka­ratot. Mikor az 1848. év decemberé­ben Windischgrátz császári tábornok megindult a Duna mentén, hogy Budapestet elfoglalja, Kossuth Lajos több izben felszólította Görgeit, hogy csapatával siessen és tartóztassa lel "Windiscbgrátzet. Görgei azonban ügyet sem vetett Kossuth Lajos pa­rancsaira. Végre Kossuth Lajos le­velet irt Perczel Móricznak, hogy Moó'nál egj'esüljön Görgeivel és együttesen tartóztassák fel az osztrák hadsereget. Ugyanekkor Kossuth uta­sította Görgeit is, hogy Moórnál egyesült erővel vegyék fel a küzdel­met az osztrák haderő ellen. Görgei levélben meg is ígérte Kossuthnak, hogy teljesíteni fogja az utasítást. December végére járt az idő. .. Zúzmara és dér ült a fákon s vas­tag köd a levegőben, Perczel hiven az utasításhoz, Moór mellett táboro­zott s várta Windischgrátz jövetelét, hogy felvegye a harcot, hisz arra számított, hogy a megállapodás sze­rint Görgei segédkezni fog és hátba támadja az osztrákokat. Sajnos, nem igy történt ! Görgeinek eszeágában sem volt Perczel küzdelmét segíteni, ugy, hogy a túlerővel szemben a ma­gyar sereg iszonyú vereséget szen­vedett ! Perczel azonnal levelet küldött lovas futárral Kossuth Lajoshoz és a leghatározottabb formában meg­vádolta Görgeit ! Most pedig lássuk a világosi fegyverletételt! Igaz, hogy túlerővel állottunk szemben. A gyászos kimenetelű temess ári csatavesztés után Görgeinek nem lett volna szabad Világosra vonulnia. Hiszen ő egyenesen . azzal a szán­dékkal ment oda, hogy ott az oro­A BALATOaVlílfeK TAH.CAJA. FIAMÉ TTA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ 27 Ezután már csak a gyors menekülés következelt Ezt a spanyolok sürgették leg­jobban, kiknek láthatólag sejtelmük sem volt arról, hogy a vár teljesen lakatlan. Máskülömben bizonyára nem mulasztották volna el, hogy a kastélyt tőből fel ne for­gassák s fel ne gyujt-ák. Igy azonban mindegyik azon' igyeke­zett, hogy elsőnek jusson ki a veszedelmes falak közül. Künn, a szabad levegőn, a falak előtt Fiametta is Cesare elé lépett s a viszont­látás színlelt elragadtatásával ölelte át. Borgia menekülésre nógatta embe­reit s mihamar a távoli dombtetőkön jár­tak. Itt, a teljes biztonság érzetében rövid időre megpihentek. A banditák egy csoportban hevered­tek le, mig a három fő személy, Césáre, Fiametta és Máté egy fal törmeléken egy­más mellett foglaltak helyet. A nyomtalanul eltűnt Castelar senki­nek sem hiányzott, még csak megkérdezni sem jutott eszébe seukinek, hogy vájjon merre járhat. — Césáre, — szólt Fiametta meghitt bizalmassággal a spanyol felé, — ugy ag­gódtam, hotty súlyos bántódásod esik, íe­megtem az életedért 1 — Bizony, — felelte Borgia, — már magam sem adtam volna sokat a bőrömért. Ez ez akasztófára való herceg csapdába kerített, mint valami ostoba állatot. Ha te nem vagy a hívem, az életem nagyon ha­mar lealkonyodott volna ! — Nagyon megtölt a hosszú kegyet­len fogság ? — Megkínozni megkínzott, de meg­törni nem tudott ! Oh most majd én kö­vetkezem! kiáltott fel villogó szemekkel. — Most egy feladatunk legyen és az... — A bosszú ! Egészítette ki a leány gondolatát a spanyol. — Ugy vau. a bosszú ! — Most következem én ! Hohó, a herceg nem sejti, hogy kivel kezdett élet­halálharcba ! A hercegnek ez az életébe fog kerülni ! Esküszöm ! — En már megesküdtem, hogy meg­ölöm őt! Vetette közbe Máté is elfojtott hangon. A spanyol feléje fordult : — Nem te, — én . . . ón fogom meg­ölni őt ! A börtönömben ezerszer fogadal­mat tettem erre. — Jól van uram, — hagyta helyben Máté, — először te kíséreld meg s ha ne­ked nem sikerül, azután következem én ' — Jó ! — De siess, mert megelőzlek. Ez éj­jel járt le az első napom, még kettő van hátra s előlem nem menekül ! Én megtar­tom az eskümet! — Én is ! — Megálljatok! — Szakitotta félbe Fiametta a vitatkozókat, — amirő ti itt beszéltek, az én bennem is már régen el­határozássá erősödött. Ti azonban csak es­küdöztök, de nékem . . . nékem már kész terveim vannak ! — Beszéld el hát s ha jó, végre fog­juk hajtani ! — Hallgassatok ide ! Azt tudjátok ugyebár, hogy a herceg mindenáron arra törekszik . . , minden gondolata az . . . ho­gj'an is mondjam ... a legfőbb vágyaké­pen . . . engem szeretni akar ! — Tudom ! Mormogta Cesare fojtott indulattal. — Eddig én mindenkor ellentálltam neki ; de most, ha neked is ugy tetszik, Grarcía, szinből megegyezem vele, hogy csapdába csaljuk őt. — Igen, ugy mint ő csalt csapdába engem ! — Figyelj reám Garcia, — meg fo­gom üzenni néki, hogy látogasson meg, egyedül, álruhában ; — te ezalatt em­bereinkkel megszállód az udvarunkat adott jelre bebocsájtlak benneteket s ti végeztek vele ! Helyes ? — Madonna, te vagy a világ legra­vaszabb cselszövője ! Igy, igy lesz az jó. S azután elmenekülünk veled együtt, mesz­sze, fel észak felé ! — Oh, bárha más nyugodt égbolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom