Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)
1911-07-30 / 31. szám
1911. julius 16 . BALATONVIDÉK 5. idegeneket, immár nem képes befogadni. Látunk érkező fürdőveudégeket, akik még éjfél után is az ügynökökkel kóborolnak, lakást keresnek s kénytelenek bármily rossz lakást bármily magas árou elfogadni, nehogy hajlék nélkül maradjanak. n. Ez a nagy forgalom a városra nézve amilj' örvendetes: azonban a forgalom emelkedése épen olyan könnyen veszélyessé is válhatik, mert ha vámosunkról az a hir fog elterjedni, hogy itt lakást nem lehet kapni: csakhamar a legnagyobb visszaesés állhat be. Miként azt már a lapokban is többször megirták : a városnak elsőrendű érdeke, hogy a Balaton partján uj nagy szálló épüljön. Csakhogy ehez sok pénz és sok idő kell. Egy eszmével kivánok a kérdés inegdásához hozzájárulni. Építsünk a Balaton partján Rikli-féle rendszerű légsátrr.kat, aminők a külföldi fürdőhelyeken, sőt nálunk Balaton-Almádiban is oly pompásan beváltak. Az emberi élet egyik legfőbb feltétele a tiszta, üde levegő. Ez éltet, gyógyít és erősít. A legsúlyosabb belső betegségek (mint pl. a tüdövész) legmodernebb és legjobb gyógyító eszköze a tiszta szabad levegő ; «z intelligens közönségnek nem kell azokról a gyógyhelyekről beszélnem, ahol a betegek télen-nyáron, éjjel nappal folyton a szabad lebegőn vannak. A város csak tülledt poros szobai levegővel és még éjjel sem szüuő zajjal szolgálhat. Aki csak teheti, a szabadba iparkodik. Városunk helyzete és fekvése oly szerencsés, hogy itt megtaláljuk az üde tiszta jó levegőt és a csendet. Ott van a park s ott van a Balaton. Nem kellene mást tennünk, mint" a park legsűrűbb, legelrejtettebb részein, azután közvetlenül a viz partján, sőt. szigetecske vagy molo-rendszer szerint a viz fölé deszkasátrakat építenünk, épen csak akkorákat,, amelyben 1 vagy 2 ágy, asztal és szék megférjen, amely sátor az északi széltől védve, a másik oldalon folyton nyitva legyen. A kellő védelemről könnyen lehet gondoskodni. A parkban és a tó felett csend honol. A csendben megnyugosznak a felzaklatott idegek. A park éjjeli levegője hűvös, balzsamos, telve fenyő- és szénaillattal, a legideálisabb parfümmel, amely illatot eddig még egy illat,szergyáros sem tudott megközelíteni. A sátrakat, ültessük körül fenyővel és környékét lássuk el gyorsan növő füvei. Hadd leheljenek , ezek éltet adó oxigént, illatot ! Ne kallassék oda semmi profán zaj, csak madárdal köszöntse az ébredőt, És akik a parti sátrakban pihenik az őrülten rohanó élet fáradalmait, : teli tüdővel élvezhessék a páratelt tiszta levegőt, gyönyörködve' miként fürdik a hold a tó csendes lágy ölén, miként szórják- gyémánttüzüket, a csillagok, némelykor pedig altató bölcsődaluk legyen a habok morajlása. Igen, építsünk minél előbb, egyelőre csak kísérlet képen 20—30 darabot ; nemcsak a betegek, nemcsak a lakás nélkül bolyongó idegenek, hanem curiosumból még mások is szívesen igénybe vennék a csend és nyugalom e házikóit, amelyek minden évben kifizetnék az épitési költséget. A városra nz sem volna utolsó, ha befektetendő tőkéje minden évben 100% ot jövedelmezne. Keszthely, 1911. julius 28. Dr. Bernáth Béla ügyvéd. A cukorkartell. A keszthelyi közönség lassankint mindjobban kezd megbarátkozni lapunknak immár másfél év óta felvett és azóta következetesen folytatott modorával. Méltáuyolja azt, hogy nincsen kérdés, ami kicsiny közéletünkben felmeiül, hogy mi a telünk telhető alapossággal hozzá ne szóljunk, nincsen visszaélés, amit támadni ne mernénk s igy valósággal hivatást, teljesítünk, mint a közönség érdekeinek szószólói amire egy ilyen mozgalmas életű kisvárosban, aminő a mienk, határozottan szükség van. Mindjobban meglátszik és világossá vállik az, hogy a szerkesztőségünknek magánérdekei és magáncéljai nmc*enek és nagyon sokszor önzetlenül szólunk hozzá olyan kérdéshez, ami bennünket legtávoiabbiól sem érint s igy szereplésünk mindenkor a közérdek legönzetlenebb védelmezését szolgálja. Ezt, két oldalról honorálja naprólnapra növekvő elismerés. Az illetékes és intézkedésre jogosult hatóságok a legelőzákeuyebb figyelembe részesitik felszólalásainkat s kellő, orvosló Intézkedéseket léptetnek életbe olyan gyorsan, amikhez vidéki ujHágok szava nem nagyon vau hozzá szoktatva. Más oldalról a közönség fogad mindjobban bizalmába. Úgyszólván hétről-hétre van részünk a közönség részéről hozzánk intézett panaszokban, miket, mindenkor kíméletlenül, de tárgyilagosan pendítünk meg a nyilvánosság előtt. Volt rá eset, hogy azok fiz egyének akiket egyik héten támadtunk, a másik héten már mint panaszosok kerestek fel, figyelmeztetvén olyan visszaélésekre, amik meg az ő érdekeiket sértik. S ha igazságos a panasz, mi mindig személyileg helyt álltunk érte. Ilyen visszaélésről hallottunk emlegetni a rnult napokban. Állítólag a készt helyi füszerkereskedők, — különös tekintettel a befőzési idényre — kartellt kötöttek, amelynek alapján a cukor árát önkényesen és minden gyári megdrágulás nélkül, tisztán az igy elérhető nagyobb haszonért emelték, annyira, hogy nálunk egy kilogramm cukor ára 16 fillérrel több, mint a legközelebbi szomszédos városokban. Utánna jártunk a dolognak és meggyőződtünk arról, hogy kartellről csakugyan szó van. Nem valami régen a füszerkereskedők ivet köröztek egymás között, mellyel együttesen elhatározták, hogy a régi árakhoz mérten a kilogrammonkintí eladási összeget 4 fillérrel fogják emelni. Volt olya'*, kereskedő, aki az ivet alá nem irta, ennél az ár továbbra is a régi maradt. A mult héten ^azonban valamennyi emelt. Érdeklődéssel várjuk a füszerkereskedők illetékes nyilatkozatát, s a közöuség hozzászólását, ami hivatva lesz rendet, teremteni h kérdésben. Ez alkalommal tovább nem megyünk. Minden félreértés elkerülése végett azért bejelentjük, hogy ez ellen, (ha a jogtalan emelés csakugyan megfelel a valóságnak) mi lesz a lapunk révén a közönség egyetlen praktikus védelme. Azt hisszük sikerülni fog olyan kereskedőt, találni, aki a cukorárakat a régi mértékre szállítja vissza. Ezeknek a lapunkban hangos reklámot foguuk csapni s a — Menjünk sietve, — szólt biztatólag önmagához ; Fiamettának már szüksége lehet reám! Ahogy Allegre háza elé érkezett, furcsa csoportot pillantott meg a kapu előtt. A kövezeten vad külsejű torzonborz banditák ültek, akik köpenyük rongyaiba burkolózva, vad tekintettel, gőgösen mérték végig az érkező törpét. A spanyolok voltak ezek, Castelar emberei. Máté elhaladt közöttük, belépett a boltba, amelynek mélyében Fiametta épen javában tárgyalt, a két vezető spanyollal. A leány, ahogy megpillantotta Mátét, kérdőleg fordult feléje : — Hol van Castelar ? — Már a helyszínén várakozik reánk. Legott indulnunk kell, nehogy elmulaszszuk a kedvező pillanatot. Az egyik spanyol Mátéhoz fordult. — Garcia kegyelmes ur az Angyalvárban van ? — Nem, — felelte a törpe, — már elszállitották onnét, — a herceg most az Isolájában őrizteti a del Monté negyedben ! A spanyol felkiáltott • — A del Monté negyedben ? Az csendes vidék, könnyen lehet dolgozni azon a tájékon ! De jobban is szeretem igy. Az Augyalvár kezdettől fogva nem volt az Ínyemre. Fiametta most felkelt helyéről. — Menjetek hát előre, de várjatok meg bennünket a Fórum mezején ; magam is ott akarok lenni, amikor Garcia megszabadul. Előbb azonban átöltözöm, ahogy az szükséges. A két spanyol bókolva hátrált a boltból s csakhamar hallatszott, amint társaik is felszedőztek az utcán s elhagyták a ház környékét. Fiametta lovagruháha öltözött, álarcot kötött a homlokára s rövid idő múlva Máté kíséretében szintén elhagyta a boltot, hogy a spanyolokhoz csatlakozzék. Útközben a törpével töviről hegyire meghányták vetették az éjszaka teendőit. XXVII. Mire elértek a Monté negyed dombjai közé leszállt az éj. A Laterán tornyában elcsendült az őrharag szava, villogó csillagezrek gyúltak ki a bársonyos fekete égbolton. A bazilika előtti legközelebbi dombtetőn sötétlettek a herceg kastélyának csipkés falai. Lopakodva osont a gyanús társaság az árkok felé. (Folytatása következik.) Megel ö z és. Az orvosok betegeiket mindinkább a megelőző theoríára teszik figyelmessé, a mely különösen az idült betegségekre vonatkozólag bir a legnagyobb fontossággal. Különösen áll ez a légzőszervek idült bajainak minden megnyilvánulására, a melyek még a meleg évszak alatt is a legnagyobb figyelmet ós ápolást igénylik. Éppen nyáron, a mikor a gége, tüdő és bronchusok nyákhártyáját súlyos hurutok nem ingerlik, akkor lehet helyes kezelés által a beteg szervek teljes gyógyulását ós megedződését, valamint az ellentállőkápesség fokozódását az eljövendő tél ridegségével szemben elvárni: Mindazon esetekben tehát, amelyekben felnőtteknél és gyermekeknél a legkisebb hajlandóság is mutatkozik a légzőszervek téli hurutjainak keletkezéséhez, a nyári hónapok alatt ez ellen erélyesen kell megküzdeni. Hogy ezen irányban eredményt érjünk el, arra egy szer sem oly alkalmas, mint a Sirolin «E,oche.» Ennélfogva elsősorban minden tüdőbetegnek komolyan és nyomatékosan ajánlandó, hogy egy megelőző kúrának vesse magát alá és nyáron naponta háromszor a Sirolin «Roche>-ból egy kávés, illetőleg egy evőkanállal szedjen. A meleg időjárás alatt még a súlyosan beteg tüdőt sem izgatják sokat a köhögési rohamok, ugy, hogy ilyenkor a Sirolin nemcsak megnyugtatólag, hanem a szó szoros értelmében gyógyitólag is képes hatni. A Sirolin «Roche»-val való nyári kúrák különösen gyermekek számára ajánlatosak szamárhurut, kanyaró, skarlát stb. után. A gyógyszertárban kifejezetten Sirolin «Roche»-t kell kérnünk.