Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-30 / 31. szám

1911. julius 16 . BALATONVIDÉK 5. idegeneket, immár nem képes befogadni. Látunk érkező fürdőveudégeket, akik még éjfél után is az ügynökökkel kóborolnak, lakást keresnek s kénytelenek bármily rossz lakást bármily magas árou elfogadni, ne­hogy hajlék nélkül maradjanak. n. Ez a nagy forgalom a városra nézve amilj' örvendetes: azonban a forgalom emel­kedése épen olyan könnyen veszélyessé is válhatik, mert ha vámosunkról az a hir fog elterjedni, hogy itt lakást nem lehet kapni: csakhamar a legnagyobb visszaesés áll­hat be. Miként azt már a lapokban is több­ször megirták : a városnak elsőrendű ér­deke, hogy a Balaton partján uj nagy szálló épüljön. Csakhogy ehez sok pénz és sok idő kell. Egy eszmével kivánok a kérdés ineg­dásához hozzájárulni. Építsünk a Balaton partján Rikli-féle rendszerű légsátrr.kat, aminők a külföldi fürdőhelyeken, sőt nálunk Balaton-Almádi­ban is oly pompásan beváltak. Az emberi élet egyik legfőbb feltétele a tiszta, üde levegő. Ez éltet, gyógyít és erősít. A legsúlyosabb belső betegségek (mint pl. a tüdövész) legmodernebb és leg­jobb gyógyító eszköze a tiszta szabad le­vegő ; «z intelligens közönségnek nem kell azokról a gyógyhelyekről beszélnem, ahol a betegek télen-nyáron, éjjel nappal foly­ton a szabad lebegőn vannak. A város csak tülledt poros szobai levegővel és még éjjel sem szüuő zajjal szolgálhat. Aki csak te­heti, a szabadba iparkodik. Városunk helyzete és fekvése oly sze­rencsés, hogy itt megtaláljuk az üde tiszta jó levegőt és a csendet. Ott van a park s ott van a Balaton. Nem kellene mást tennünk, mint" a park legsűrűbb, legelrejtettebb részein, az­után közvetlenül a viz partján, sőt. szige­tecske vagy molo-rendszer szerint a viz fölé deszkasátrakat építenünk, épen csak akkorákat,, amelyben 1 vagy 2 ágy, asztal és szék megférjen, amely sátor az északi széltől védve, a másik oldalon folyton nyitva legyen. A kellő védelemről könnyen lehet gondoskodni. A parkban és a tó felett csend honol. A csendben megnyugosznak a felzaklatott idegek. A park éjjeli levegője hűvös, balzsa­mos, telve fenyő- és szénaillattal, a legide­álisabb parfümmel, amely illatot eddig még egy illat,szergyáros sem tudott megközelí­teni. A sátrakat, ültessük körül fenyővel és környékét lássuk el gyorsan növő füvei. Hadd leheljenek , ezek éltet adó oxigént, illatot ! Ne kallassék oda semmi profán zaj, csak madárdal köszöntse az ébredőt, És akik a parti sátrakban pihenik az őrülten rohanó élet fáradalmait, : teli tüdő­vel élvezhessék a páratelt tiszta levegőt, gyönyörködve' miként fürdik a hold a tó csendes lágy ölén, miként szórják- gyémánt­tüzüket, a csillagok, némelykor pedig altató bölcsődaluk legyen a habok morajlása. Igen, építsünk minél előbb, egyelőre csak kísérlet képen 20—30 darabot ; nem­csak a betegek, nemcsak a lakás nélkül bolyongó idegenek, hanem curiosumból még mások is szívesen igénybe vennék a csend és nyugalom e házikóit, amelyek minden évben kifizetnék az épitési költséget. A vá­rosra nz sem volna utolsó, ha befektetendő tőkéje minden évben 100% ot jövedelmezne. Keszthely, 1911. julius 28. Dr. Bernáth Béla ügyvéd. A cukorkartell. A keszthelyi közönség lassankint mind­jobban kezd megbarátkozni lapunknak im­már másfél év óta felvett és azóta követ­kezetesen folytatott modorával. Méltáuyolja azt, hogy nincsen kérdés, ami kicsiny közéletünkben felmeiül, hogy mi a telünk telhető alapossággal hozzá ne szóljunk, nincsen visszaélés, amit támadni ne mernénk s igy valósággal hivatást, tel­jesítünk, mint a közönség érdekeinek szó­szólói amire egy ilyen mozgalmas életű kis­városban, aminő a mienk, határozottan szük­ség van. Mindjobban meglátszik és világossá vállik az, hogy a szerkesztőségünknek ma­gánérdekei és magáncéljai nmc*enek és na­gyon sokszor önzetlenül szólunk hozzá olyan kérdéshez, ami bennünket legtávo­iabbiól sem érint s igy szereplésünk min­denkor a közérdek legönzetlenebb védelme­zését szolgálja. Ezt, két oldalról honorálja napról­napra növekvő elismerés. Az illetékes és intézkedésre jogosult hatóságok a legelőzá­keuyebb figyelembe részesitik felszólalá­sainkat s kellő, orvosló Intézkedéseket lép­tetnek életbe olyan gyorsan, amikhez vi­déki ujHágok szava nem nagyon vau hozzá szoktatva. Más oldalról a közönség fogad mind­jobban bizalmába. Úgyszólván hétről-hétre van részünk a közönség részéről hozzánk intézett panaszokban, miket, mindenkor kí­méletlenül, de tárgyilagosan pendítünk meg a nyilvánosság előtt. Volt rá eset, hogy azok fiz egyének akiket egyik héten támadtunk, a másik hé­ten már mint panaszosok kerestek fel, fi­gyelmeztetvén olyan visszaélésekre, amik meg az ő érdekeiket sértik. S ha igazságos a panasz, mi mindig személyileg helyt áll­tunk érte. Ilyen visszaélésről hallottunk emle­getni a rnult napokban. Állítólag a készt helyi füszerkereskedők, — különös tekintettel a befőzési idényre — kartellt kötöttek, amelynek alapján a cu­kor árát önkényesen és minden gyári meg­drágulás nélkül, tisztán az igy elérhető na­gyobb haszonért emelték, annyira, hogy nálunk egy kilogramm cukor ára 16 fillér­rel több, mint a legközelebbi szomszédos városokban. Utánna jártunk a dolognak és meg­győződtünk arról, hogy kartellről csak­ugyan szó van. Nem valami régen a füszerkereskedők ivet köröztek egymás között, mellyel együt­tesen elhatározták, hogy a régi árakhoz mérten a kilogrammonkintí eladási össze­get 4 fillérrel fogják emelni. Volt olya'*, kereskedő, aki az ivet alá nem irta, ennél az ár továbbra is a régi maradt. A mult héten ^azonban valamennyi emelt. Érdeklődéssel várjuk a füszerkereske­dők illetékes nyilatkozatát, s a közöuség hozzászólását, ami hivatva lesz rendet, te­remteni h kérdésben. Ez alkalommal tovább nem megyünk. Minden félreértés elkerülése végett azért bejelentjük, hogy ez ellen, (ha a jog­talan emelés csakugyan megfelel a való­ságnak) mi lesz a lapunk révén a közön­ség egyetlen praktikus védelme. Azt hisszük sikerülni fog olyan ke­reskedőt, találni, aki a cukorárakat a régi mértékre szállítja vissza. Ezeknek a lapunk­ban hangos reklámot foguuk csapni s a — Menjünk sietve, — szólt biztató­lag önmagához ; Fiamettának már szüksége lehet reám! Ahogy Allegre háza elé érkezett, fur­csa csoportot pillantott meg a kapu előtt. A kövezeten vad külsejű torzonborz ban­diták ültek, akik köpenyük rongyaiba bur­kolózva, vad tekintettel, gőgösen mérték végig az érkező törpét. A spanyolok voltak ezek, Castelar emberei. Máté elhaladt közöttük, belépett a boltba, amelynek mélyében Fiametta épen javában tárgyalt, a két vezető spanyollal. A leány, ahogy megpillantotta Mátét, kérdőleg fordult feléje : — Hol van Castelar ? — Már a helyszínén várakozik reánk. Legott indulnunk kell, nehogy elmulasz­szuk a kedvező pillanatot. Az egyik spanyol Mátéhoz fordult. — Garcia kegyelmes ur az Angyal­várban van ? — Nem, — felelte a törpe, — már elszállitották onnét, — a herceg most az Isolájában őrizteti a del Monté negyedben ! A spanyol felkiáltott • — A del Monté negyedben ? Az csen­des vidék, könnyen lehet dolgozni azon a tájékon ! De jobban is szeretem igy. Az Augyalvár kezdettől fogva nem volt az Ínyemre. Fiametta most felkelt helyéről. — Menjetek hát előre, de várjatok meg bennünket a Fórum mezején ; magam is ott akarok lenni, amikor Garcia meg­szabadul. Előbb azonban átöltözöm, ahogy az szükséges. A két spanyol bókolva hátrált a bolt­ból s csakhamar hallatszott, amint társaik is felszedőztek az utcán s elhagyták a ház környékét. Fiametta lovagruháha öltözött, álar­cot kötött a homlokára s rövid idő múlva Máté kíséretében szintén elhagyta a bol­tot, hogy a spanyolokhoz csatlakozzék. Útközben a törpével töviről hegyire meghányták vetették az éjszaka teendőit. XXVII. Mire elértek a Monté negyed domb­jai közé leszállt az éj. A Laterán tornyá­ban elcsendült az őrharag szava, villogó csillagezrek gyúltak ki a bársonyos fekete égbolton. A bazilika előtti legközelebbi domb­tetőn sötétlettek a herceg kastélyának csip­kés falai. Lopakodva osont a gyanús tár­saság az árkok felé. (Folytatása következik.) Megel ö z és. Az orvosok betegeiket mindinkább a megelőző theoríára teszik figyelmessé, a mely különösen az idült betegségekre vo­natkozólag bir a legnagyobb fontossággal. Különösen áll ez a légzőszervek idült ba­jainak minden megnyilvánulására, a me­lyek még a meleg évszak alatt is a legna­gyobb figyelmet ós ápolást igénylik. Éppen nyáron, a mikor a gége, tüdő és bronchusok nyákhártyáját súlyos huru­tok nem ingerlik, akkor lehet helyes keze­lés által a beteg szervek teljes gyógyulását ós megedződését, valamint az ellentállő­kápesség fokozódását az eljövendő tél ri­degségével szemben elvárni: Mindazon ese­tekben tehát, amelyekben felnőtteknél és gyermekeknél a legkisebb hajlandóság is mutatkozik a légzőszervek téli hurutjainak keletkezéséhez, a nyári hónapok alatt ez ellen erélyesen kell megküzdeni. Hogy ezen irányban eredményt ér­jünk el, arra egy szer sem oly alkalmas, mint a Sirolin «E,oche.» Ennélfogva elsősorban minden tüdő­betegnek komolyan és nyomatékosan aján­landó, hogy egy megelőző kúrának vesse magát alá és nyáron naponta háromszor a Sirolin «Roche>-ból egy kávés, illetőleg egy evőkanállal szedjen. A meleg időjárás alatt még a súlyosan beteg tüdőt sem iz­gatják sokat a köhögési rohamok, ugy, hogy ilyenkor a Sirolin nemcsak megnyug­tatólag, hanem a szó szoros értelmében gyógyitólag is képes hatni. A Sirolin «Roche»-val való nyári kú­rák különösen gyermekek számára ajánla­tosak szamárhurut, kanyaró, skarlát stb. után. A gyógyszertárban kifejezetten Siro­lin «Roche»-t kell kérnünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom