Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. december 24. 52. szám. IDÉK 1 *<>• ilik:ii lietilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség citnére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 í 20 Karácsony ünnepén. Az ember veleszületett természeténél fogva a szebbnek, a jobbnak, a tökéletesebbnek ideálja után _ vágyódik leküzdhetetlen erővel. Érzi, hogy ő «magasabbra született,* de egyúttal azt is érzi, hogy a cél kívüle esik. Bizonyos isteni szikra lakozik bennünk, amely az Istennel való érintkezés által lángra kiván gyuladni. Az emberiség ezt az Istennel való érintkezést mindig kereste, a mit bizonyit az emberiségnek körülbelül hatezer esztendős története, s keresi ma is. Attól a perctől fogva, amelyben az Isten lelkéből életet nyert az emberi test, eltörölhetetlenül az ember lelkében maradt az Alkotó képe, amelynek eredetijét, a mint eddig is. ugy a jövőben is beláthatatlan századokon keresztül keresni fogja az emberiség. Ez a benső szózat az eredeti képmás keresése után oly hatalmat gyakorolt az emberiségre, bogy találtak népeket állami-rend és törvény nélkül, de egy felsőbb lénybe vetett hit nélkül nem. Igen, ott élt és él most is az emberi lelkekben a kiolthatatlan vágy és törekvés az eredeti képmás megismerése után s ép ezért legkevésbbé sem csodálkozhatunk afölött, hogy, midőn a betlehemi kisded isteni alakja megjelent a földön, az emberiség önkénytelenül felismerte : ime itt az eredetije annak az Alkotónak, kinek képére és hasonlatosságára mindnyájan teremtve vagyunk. Az eredeti képmás feltalálása magj'arázza meg azt, hogy az emberiség miért karolta föl oly nagy hévvel és lángoló szeretettel e világeseményt, miért döntötte le és zúzta porrá a hamis istenek szobrait és miért indult a Gondviselés által elébe adott fönséges ideál után. Az emberiség tehát Krisztusban találta föl azon hasonmásnak eredetijét, amelyre teremtve van. S mivel feltalálta, ragaszkodott hozzá s ez a ragaszkodás teremtette meg Európa mai keresztény művelődését, amely ~a betlehemi csodás születéstől számítja eredetét. Mi ma keresztények vagyunk, művelődésünk ma keresztény. A mai humanitást, annak legszebb eszméit : a szabadságot, az egyenlőséget és testvériséget, a betlehemi kisded hintette el az emberek között, a mi által a haladásnak, a kulturának, a civilizációnak vetette meg alapját. 0 volt az, aki a lelket a sötétség bilincsei alól felszabadította s ez által a valódi szabadságot meg szerezte. Ö hozta az emberek emlékezetébe, hogy egy Atyának vagyunk a gyermekei, ki előtt mindnyájan egyenlőek vagyunk. 0 adta a parancsot, hogy «szeresd felebarátodat, mint önmagadat,* ami által testvérekké tett bennünket. Ezek a ragyogó és boldogító eszmék csak gyümölcsei annak a kis mustármagból kifejlődött fának, a melyet 0 ültetett el az emberiség nagy kertjében. Hogy a művelt Európa, a tevékeny és munkás Amerika folytonosan halad, emelkedik s művelődik, mig Ázsia, Afrika és Ausztrália anynyira elmaradtak azoktól, azt kizárólag a kereszténység szelid befolyásának tudhatjuk be. Ott vannak a jelesebbnél jelesebb görög és római bölcsek, micsoda szép erkölcsi tételeket, szabályokat állítottak fel, de vájjon azok át tudták-e alakítani az emberiséget ? Szó sincs róla. Ellenben a keresztény szeretet eszméi visszhangzanak a fényes palotáktól a legutolsó rozoga kunyhókig, világosságot és boldogságot terjesztve mindenütt. Szép szó a szabadság, de ne feledjük el. hogy belső, lelki szabadság nélkül nincs, nem létezik külső szabadság. A külső szabadságot ugyanis megakadályozni iparkodik az az emberi természetében lappangó folytonos inger, amely az embert üzi, hatja érvényesülni sokszor meg mások rovására is, az emberi szivben ott lakozik a zsarnoki önzés, amely nem önmagán, hanem mások fölött akar uralkodni. Magunk szabadok akarunk lenni, de másoknak hasonló szabadságát csak kelletlenül türjük. Hogy miképen küzdhetjük le ezeket az emberi gyarlóságokat, arra is a betlehemi kisded tanított meg bennünket. <Amiket akartok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is cselekedjétek nekik* — mondá 0. Az egyenlőség fönséges eszméjét is O valósitotta meg a legszebb, a legtökéletesebb módon. Nem a gazdagot kereste fel, nem a hatalmast, nem a kevélyt, nem pusztán a szegényt, nem egyedül az elnyomottat, hanem felkereste az — embert. Nem tett különbséget rang, állás és vagyon között ; hanem gyógyította a sebeket, enyhítette a szenvedést, a fájdálmat, találta bár azokat a palotábaD, vagy a kunyhóban. 0 előtte mindenki egyenlő volt. Egyenlő szeretettel bánt mindenkivel. A testvériség gondolata mily boldogító! E

rZ sem az emberi természet szava, mert az — az Önérdeket helyezi mindenek fölé. A mai gyakorlati tudománynak vívmánya — az öldöklő fegyverek és szerek tö» kéletesbitése az önérdekkel együtt minden egyébbre jó, csak arra nem, hogy a testvériség útjait egyengesse. A testvériség eszméjét is nem a fegyverek, a torzsalkodások, háborúk, hanem egyesegyedül a betlehemi isteni Szülött tanítása képes megvalósítani. Karácsony ünnepe, mely ezeket a gondolatot ébresztette fel lelkemben, nemcsak a szivet örvendezteti, hanem egyúttal az észhez is szól abban az értelemben, hogy mennél inkább eltávolodik az emberiség a kereszténység alapigazságaitól, annál távolabb esik azoknak az eszméknek megvalósításától, amelyek az egyénnek, a családnak, a társadalomnak boldogságát eszközlik. ISlasutigh Sándor.