Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-11-12 / 46. szám

2 BALATONVIDEK 1911. november 12. Hálanyilatkozat. V"sznry Kolos bibornok hercegprímás azon alkalomból, hogy 20 éves hercegprimási jubileuma alkalmából Keszthely városa üdvözölte, az alábbi meleghangú köszönő levelet intézte a város közönségéhez: Keszthely Város tek. Közönségének Keszthely. A hálaünnepein alkalmából küldött üdvözlő irát mélyen meghatóit és megörvendeztetett. Fogadja szülővárosom tek. Közönsége a szives figyelemért hálás köszönetem és kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Viszonzásul höen kívánom, hogy Keszthely város minden lakosának buzgó törekvését Istennek gazdag áldása kisérje. Budapest, 1911. évi október hó 31-én. VASZARY KOLOS s. k. bibornok, hercegprímás. Főispáni beiktatás. A több, mint másfélévig húzódott főispáni válság f- hó 15-én végre-valahára teljes és végleges elintézést nyer. E napon lesz ugyanis dr. Bálás Bélának, az uj főispánnak ünnepélyes beiktatása. Sokaknak szivét örömmel tölti el ez a tény, azokéi tudniillik, akiknek politikai hitvallása a radikális irány meddő politikájával szemben a hasznos tevékenység és munkásság. A főispáni installáción, amely nagyszabásúnak ígérkezik, városunkból is többen megjelennek. A beiktatás ügyében Árvay Lajos alispán az alábbi értesítést intézte a vármegyei bizottsági tagokhoz : Igen tisztelt vármegyei bizottsági Tag Ur! A vármegye főispánjává kinevezett dr. Bálás Béla ur ő méltósága folyó évi november hó 15-én kivánván állását elfoglalni, folyó évi november hó 15 re a közgyűlési terembe rendkívüli közgyűlést hivők egybe, amely a folyó évi október hó 26 án tartott rendkívüli közgyűlés határozata értelmében 9 órakor fog megnyittatni. A közgyűlés tárgya ugyanezen közgyűlési határozat értelmében a főispáui székfoglaló, a főispáni eskü letétele ; annak rendje pedig a következő : A közgyűlés megnyitása után a törvényhatósági bizottság az eddigi szokáshoz képest testületileg főispán ur ő méltóságához megy ós vele a zalcegerszegi plébániatemplomban a Szentlélek segítségül hivása mellett tartandó Ünnepélyes isteni tiszteletre vonul, annak végeztével pedig a gyűlésterembe visszatérve, ő méltóságát küldöttségileg a közgyűlésre meghívja, amely újból megnyittatván, főispán ur ö méltósága a hivatali esküt leteszi és székfoglaló beszédjét megtartja. Ez után a vármegye közönsége nevében dr. Kroller Miksa bizottsági tag ur üdvözli ő méltóságát. Ezzel a közgyűlés véget ér. A közgyűlés után a megyei tisztikar tiszteleg ő méltóságánál, aki ezután a küldöttségeket fogadja. Egyidejűleg van szerencsém értesíteni, hogy főispán ur ő méltósógának fogadtatása folyó hó 14 én délután 2 órakor a következőkép történik : Megérkezéskor a zalaegerszegi vasúti állomásou a vármegye közönsége fogja őt fogadui és annak nevében Hortelendy Ferenc bizottsági tag ur fogja őt ünvőzölni. Ennek megtörténte után ő méltósága a vármegye székházába vonul, ahol a megyei tisztikar élén a vármegye alispánja fogja öt üdvözölni. Zalaegerszeg, 1911. november 4. Árvay Lajos s. k. Zalavármegye alispánja. Mi vonzza kivándorlóinkat Észak-Amerikába. Irta : Dr. Hoffmann Ferenc gazd. akad. tanár. (Folytatás.) A 80 holdas birtok tehát 2400 dollárba kerül, melyet évente 240 dollárral tiz év alatt kamat nélkül törleszteni lehet. Hova kfll ennél előnyö-'ebb fizetési feltétel ? 80 magyar hold termékeny föld, öntözési berendezéssel évi 1200 korona törlesztéssel ! Képzelhető, mily kecsegtető lehet ez föhléhes kivándorlóinkra ! A föld ára nagyon olcsó s azzal csak a csatornázási költség van megfizetve. Tiz év múlva a föld az öntöző-művekkel együtt, a birtokosé lesz s az öntözési müveket a belügyi kormány felügyelete alatt a tulajdonosok költségén tartják fenn A legnagyobb öntözési müvek Öalíforniában találhatók, melyek épen most vannak épités alatt a Sacramento folyó völgyében. Itt 2 millió hold földet vesznek öntözés alá, mely rendszer keretében nemcsak az öntözés, iszapolás és alapcsövezés, hanem a hajózás kérdését is meg fogják oldani. Amerikában California volt az első állam, hol az öntözést legelőször megpróbálták és pedig legelőször a chinai és japán bevándorlók még 1848 táján. Ma már általános az öntözés Californiában ; több mint 90 millió hold föld áll öntözés alatt. A holdankénti átlagos tiszta jövedelem — két millió hold átlaga — 25 dollár (125 korona). A berendezési költségek holdanként 13 5 dollár (67-5 korona). Az idáig emiitett földeken kivül vannak még az államnak, vasutvállalatoknak és a nagybirtokos társaságoknak (Latid company) is eladó földjük, mely földek mind igen nagy jelentőséggel birnak kivándorlóinkra nézve. Azért röviden ezekről is meg kell emlékeznem, Az Unió kormánya kezdettől fogva magának tartotta fel az uratlan területek feletti rendelkezést, kivéve a Texas állam területén levő földeket. Texas állam ugyanis, midőn a szövetséges államok sorába lépett, a területén levő uratlan földek feletti szabad rendelkezési jogát magának tartotta fenn. Texas állam kivételével tehát a nagy Amerika területén, mely mintegy 29 szer múlja fölül hazánk területét, az óriási uratlan területek eladásából rengeleg pénz fol}'ik be az állam kincstárába. A washingtoni központi földhivatal a különböző államokban elhetyezett 117 hivatala utján 1905-ben több mint 17 millié hold földet adott el részben készpénzért, részben homesteadképen, meiy földekért összesen több mint 6 milliárd dollár folyt be. E megszállható földek főleg a nyugati államokban találhatók. Az amerikai vnsutvállalatok földjéről röviden csak annyit, hogn az Unió kormánya azoknak, mint a kultura terjesztőinek, kainatgaranciaképen nagy kiterjedésű földeket adott még a legrégibb időkben, miA BALATON VIDÉK TAHÜAJA. A ravasz útitárs. — Személyvonat Bécsig ! —kiáltotta be a portás a nyugati pályaudvar éttermébe. Janik bácsi, aki most hörpintette be az utolsó kortyot a sörös pohárból, hamar fizetett és kiszaladt a peronra a vonathoz. Nagyon sokan utaztak s ennélfogva Janik bácsi csak olyan szakaszt kapott, amelyikben már négy utas ült. Még pedig tekintettel a késő esti időm (fél tizet mutatott már a nagy óra), mind a négyen a bőrülésen elnyújtózkodva, alvásra készon. Képzelhető, hogy ilyen körülmények között, a négy utas olyan vasvillaszemmel nézett a belépő ötödikre, mintha az ülőhely alatt, avagy legföljebb fönt a podgyásztartó hálóban adnának a legszívesebben helyet neki. Janik bácsi azonban nem sokat törődött a többiek kényelmével és szigorú képpel állt meg Ödön úrfi előtt, aki pelyhező állu fiatal legényke létére sem akart helyet engedni a pocakos öregnek. — Szabad egy kis helyet kérnem, Öcsém uram ? — szólította meg az újonnan érkezett utas a vigan terpeszkedő ifjú gavallért, aki most már kénytelen-kelletlen föltápászkodott, boszus arccal húzódván be a sarokba, mielőtt valószínűleg efelét, gondolt magában : , — Hogy a csuda vinné el az ilyen kövér szomszédot, amikor az ember aludni, akar ! A gép füttyentett s a másik percben a venat lassú, komoly dübörgéssel, robogott ki a pályaudvarról neki a hűvös, vak októberi éjszakának. A szakaszban csend volt, mert az utasok, akik, Janik bác^i kivételivel, mind Bécsbe igyekeztek, valamennyien álmosak voltak. Maga Janik bácsi is, aki Vácra volt menendő, már eay-két perccel a vonat indulása után érezni kezdte, hogy mindenáron le akar ragadni a szeme. Vonaton amúgy is könnyű elálmosodni ; hát még ha este féltízre jár az idő s negyedórával azelőtt jól besörözött valaki, amint azt, Janik uram megcselekedte. — Hajh, hajh — sóhajtott a pocakos bácsi, — beh pompás dolog is volna most Vácig egy jót szundikálni ! — A bizony jó volna — toldtotta meg Ödön úrfi, — csakhogy nem Vácig, hanem Bécsig. — Hát öcsém uram Bécsbe utazik ? — fordult a szomszédjához a pocakos öreg és nagyot ásított. — Na, bizony, — bólintott rá a gavallér. — No, én csak Vácig megyek, — ásított újra a kövér útitárs, — csakhogy (s immár gyors egymásutánban a harmadik ásitástól tátogatta a száját ellenállhatatlan erővel) — csakhogy félek, hogy elalszom, és akkor, tudja Isten, fölé' redek-e vájjon én is Bécsig ? . Ödön úrfi nem azért végezte el a nyolc gimnáziumot, hogy ne lett volna magához való esze. Hallván tehát az ötödik útitárs sóhajtozását, gondolt merészet és nagyot, és ravasz pislogással szólott eképen : — Tudja mit, igen tisztelt uraság ? Akar nyugodtan aludni Vácig ? — Hogyne akarnék, hogyne akarnék! — válaszolta lelkendező hangon a kérdezett. — No hát akkor tessék csak egészen nyugodtan elaludni és én majd Vácnál fölkeltem, — Igazán fölkelt ? — tekintett rá az álmosságon is keresztül sugárzó örömmel Janik bácsi. — Föl én ! — erősgette sunj'i bizonj'kodással a másik. — Tessék csak bátran elaludni ! Tessék csak rám bizni a dolgot. — Lássa, öcsém uram, ez már okos beszéd, — mondta a pocakos. — így legalább a kecske, is jóllakik, meg a káposzta is megmarad, Én is nyugodtan alhatom Vácig, maga pedig öcsém, Váctól fogva ugy végignyujtózkodhat ezen az ülésen, mintha a legpompásabb nyoszolyán feküdnék. De figyelmeztetem, — toldta a szavához, — hogy ha elfelejt fölébreszteni, akkor szent, hogy elalszom legalább is Marcheggig, s maga az egész uton itt gubbaszthat mellettem a kuckóban. Hát most már csak biztosan fölébreszt, mi ? — Föl, föl — suttogta Ödön úrfi, s mivel ö maga is nagyon álmos volt, szintén ásított. Janik bácsi pedig már nem is ásított, osak hátravetette boldogan a kövér fejét s a. következő percben már ugy hortyogott, mintha két nap óta nem aludt volna.