Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-10-15 / 42. szám

2 BALATON VIDÉK 1911. október 15. Mevél Ausztráliából. Samarai Brit.—New Guinea {1911. 4/13.) Australia. Kedves Berkes Igazgató Uri Január 10-éröl keltezett becses levele már március 11-én üt volt Samaraiban, de én akkor kétszáz tengeri mérföldnyire voltam innét s visszatértem óta nem ment posta. Bizony nem bővelkedünk postaköz­lekedésben. Nagyon is értem — és rokonszen­vezek — igazgató ur ama óhajával, hogy bárha meglátogatná a világnak ezt a leg­újabb vidékéi és népét, lamdmány és ál­talános érdekesség szempontjából bizony kárpótolná minden fáradság- és költségért, — ha lehetséges volna. Ami a kalauzo­lást illeti — nemcsak hogy nagyon szíve­sen tenném, de kitűnő alkalmam is nyilik reá, miidán én sokat, sőt majdnem foly­ton utazom. Azaz : ha ugyan reám bizná az életét. Van egy nagyszerű kis vitorlás hajóm, de a kapitánya csak magam va­gyok s a legénységem vad, meztelen ben­szülöttek. Azonban igaza van igazgató urnák, maga az út ide s vissza öt hónapot venne igénybe, s csakis az útiköltség egy kis va­gyonba kerülne. Kétezer forintból bizony riem sok maradna — borravalóra. Ami igazgató ur kérését illeti, na­gyon szívesen megteszem. Apránként, — amint valami, ami nézetem szerint érde­kelhetné, kezem ügyébe esik — léire te­szem, s ha egy kis gyűjtemény együtt lesz, elküldöm. De nagyon Jélek, hogy lepkék és rovarok nem igen lesznek közte. Lepkék kezelése annak, aki nincs hozzá szokva, bárhol is kényes dolog. Itt — ebben a nedves hőségben azonban — valósággal szakértő kell hogy legyen, aki kezelni akarja. Csakis légmentesen elzárva lehetne •őket a penésztől s a hangyáktól megóvni. Ez utóbbiak mirriád számban lepnek el mindent az egész országban. De hát azért megkísérlem. Talán találok reá idat-módot. Hisz ha semmi egyebet nem tanultam volna, mióta ide jöttem, azt az egyet ala­posan megtanultam, hogy lehetetlenség nem létezik. De ha nem sikerül, remélem, hogy lepkék és rovarok nélkül is eléggé érdekes kis gyűjteményt indíthatok majd útnak. A kedves megemlékezést és igazgató ur jó kívánságait szívből köszönve és vi­szonozva, maradok őszinte híve: V. K. KRÓNIKA.. Az ember társas lény. Akik a szociológiában az alfabétaságig se vitték, kisajátították ezt a közhelynek is banális idézetet. Koptatják irgalmatlanul. És egyebet se bírnak belőle kihámozni: az ember tegyen kötelező és nem kötelező lá­togatásokat ; zsurozzon ; kártyázzék, igyék, egyék, táncoljon, mert társadalmi lény. Ki nem érzi az iróniát, hogy nem közhelynek szánt mondásokat, mily kegyetlenkedőn tor­turáznak kínpadra haspók ós toroköblitö filiszterek ? Ferdítik, értelmetlenül majmol­ják ós dadogóan vesszőparipáznak rajta. Igy húzzák le a Prokrusztes-ágyra. Tanulni nem szeretnek. Minősítette legtöbbjót az oklevél, diploma. Továbbképzésre rá nem érnek. Borospohártól, kártyától n?m jutni hozzá. Az ilyen puhányok kézdörzsöléssel, kunyorálással farizeuskodó képmutatással keudőlőzködnek, dörztölőzködnek minden­kihez. Ez a rókalelküsködós teljesen lábra­kapott. Madách falanxa nem ártana. Per­sze nem a koponyaméréssel. Akkor tüdő ós vízfejűek jutnának előbbre, hanem a munkásság ós .annak súlya szerint A sno­bok szajkóskodása megszűnnék. A papagály kulturáltsága se kisebb. Ezt mind elriká­csolja bebifláztatás esetén : a föld gömbölyű. (Tagadja : Lelleman tetraéder elméleté­ben.) Az ember a majomtól származik. (Gyö­nyörűen cáfolja: Piohászka : Isten ós a világ-ban) Az ember társas lény . . . Oka a csak njságmüveltség. Ez még nem művelt­ség. A napilapok irodalmi, művészeti irá­nyítása, mint ilyen megszűnik, ha csak iro­dalmi, művészeti esemény bejelentését lát­juk bennük. Pajtáskodás, lelkiismeretlenség, rosszakarat, vesztegetés homlokegyenest el­lenkező kritikákat váltanak ki ugyanazon irodalmi, vagy művészeti, vagy tudomá­nyos eseményről. Hogy készültségtelenek, nevettetően tájékozatlanak, mutatja e pár példa : Fenyő Miksa : <A levegőben békanyál úszkál.» E költói mélységű megfigyelést 4 év múlva korrigálja : *A nyárutói délutá­nok derűjét, hasonlóan az ökörnyálhoz. . A Nyugat jeles szerkesztőtársa ekkorákat botlik. Tudhatná a békanyál mocsarak fel­színén és épen nem a levegőben s nem nyárutón, de ősszel úszkál. Vagy a Magyar­ország aligha érettségizett Irodalom, Mű­vészet rovatvezetője értesíti olvasóit, hogy Rostaud Edmond átdolgozza Leontin her­cegnőt. Fordítja a francia nyelvi korifeus e két francia szót : Princesse loíntene Vitus­táncot járhat töle az olvasó. Akár Móricz Zs. Szinaranyának szereplője, Turi Dani kis fia. a kihegyezett ellentétek hatásától. Nem is bír eligazodni. Átvesz kikapott té­telszerüségeket. A mi középosztályunkat, az értelmi­séget szükkörü és fel se mérhető ut vá­lasztja el a német kisvárosok zsurvitáitól : irodalmi, művészeti ós tudományos dolgok­ról. Micsoda sorompóbalépóst okozott ott May K. élőhalottá akarása, vagy egy pe­dagógiai eszme : a gyermekfelvilágositás a nemi életről. Lischnewszka M. spaudani tanítónőnek távoznia kellett állásáról. May K. jubileumi kiadása meg másfél millió­számra kelt el alig egy hónap alatt. Ott könyvekből ismerik az Írókat, nem apró bolyhosok ujságtudósitásaiból. A gyerek­nevelés első kérdés. Nálunk a parasztnak a lova, a lateinernek a kártya. Pro primo — illő tisztelet annak, akit illet, a kivé­telnek. Készül a filiszterfelfogás. Ady és tár­sai dekadanszok : Ez jelent.: fáradtat, ki­éltet, lemondót. Pedig Ady harcos, bátor. A körülugráló, idegen tollakat berzengetők nem számítanak, utt Juhász Gry., Babics, Móricz Zs., Kosztolányi D. csak a valakik. Van értékük. Bő vénájuk. Uj nyelvük. Ezt ugy alakították régi ós uj nyelvből, meg lelkük mélységéből, ahogy Petőfi és Arany. Épen annyira érthetetlenek koruk előtt, ahogy a két negyvenesóvek nagyja. A vidéki építészet még csak a kul­turproduktum. Pávaszemes, mézeskalács­szíves, pántlikás, tulipános falusi szatócs­bolt. Ez a magyar építészeti stíl az ujság­rnüveltségü jó vidéki szemében. Igy épít­teti villáját a Balatonpartra. Svájci nya­ralók mintáján magyarnépi ornamentek hupikókje, tulipirosa. Festők műveit képes folyóiratokból ós vidéken festők állványai­ról ismeri, Körülcsödüli a Balaton szépsé­gét, titkát vázoló művészt. És a festő a fő. A képet ugy se értik meg. Az első képzőben, meg az V gimná­ziumban letettük műveltségünk alapját. Az élet hadd legyen élet. Lármázunk fizetéa­javitásért. És álmosak, unottak vagyunk pezsgős, kártyás dáridók vasárnapeBtéje, éjtszakája után egész héten, jaj, egész hó­napon át. És eszünk krumplilevest. . • Uri­mód költünk egy éjtszakán. Ez uri gondol­kozás. Hiába, társadalmi lények vagyunk. A család koplal. Pedig tételünket máskép kell leve­zetnünk. Egymásra vagyunk utalva : nem kár­tyázásban, hanem a munkamegosztás alapján. Pl. A tanitó oktatja, neveli a földmives gyermekét, az iparosét, a keres­kedőét. Produktuma az eredmény. A ke­reskedő ós a többi ellátja a tanítók ipari, kereskedelmi nyersterményekkel, az ó pro­duktumaikkal. De a tanitó rászorul az im­produktív termelőkre is • az íróra, a festőre stb. lelkiszükséglete révén. Társadalmi osz­tályainkban igy létesül a valódi, nem bele­magyarázott összeköttetés. Társadalmiasul az ember. Ez okszerű magyarázat. A másik kiforgatása, kimagyarázása az igazi értel­mezésnek. Mert a kártyaasztal nálunk ke­nyérkereset. A nyugodt, mosolygó kár­tyázók gyakran keresik Arany János Hid­avató útját. Nem szórakozás a kártya. A kártyából ós a kártyának élnek. Kártya­veszteségeikkel feleségüket keserítik, cza­ládjukat elszegónyitik, hozzátartozóikat ki­fosztják. Levezetésem rid-g, de emberi volt. A másik okoskodás emberietlen barát, vagy embertárs-zsebrespekulálás. A szabadgondolat ... 6. száma került kezembe. Abban a hiszem­ben, hogy én nem birok szabadon lélek­zeni se, lapozgattam a füzetet. Ki is raga­dok mindjárt, találomra egy-kót címet! Hit ós hiszékenység, Barlám és Jozafát legen­dája, Állatlélektan, Zichy (a kultuszminisz­ter) klerikális veszedelem. . . Nálunk kle* rikális emlegetés nélkül senki se gondol­kozhatik szabadon. Tárgyilagos ismertetést ígér az utolsó cikk. íme : A 4—6 éves ap­róságnak az őrangyalt olvassák föl, a na­gyobbak a Kis Pajtást kapják, a középis­kolák tanítóit a Zászlónk vezeti félre.» Ez nem tárgyilagosság. Hazugság. Vajmi ke­vés számot láthatott (Rub.) ezekből. Az Őrangyal, úgyszintén a Kis Pajtás is 6— 12 éveseknek szánt ujságocska. cProhászka pazar kiállítású lapja az Élet.» Uram, uram ! nagyon rosszul értesült ! Vagy a gyűlölet­től vak? Én önökre olvasom ez a «Mód­szerük ravasz, eszközeik eredménytelenek,»er«d­ményeik a vakok előtt felrázólc lehetnek. Mi nem félünk az önök ferdített szabad gon­dolkodásától, mint valami közeledő rémes ár­víztől. Annál inkább nem, mert ilyen esz­közökkel harcolnak s Prohászkák tünemé­nyes, nagy-nagy, óriás tudására is agyar­kodnak Jól mondja épen Piohászka Isten és világ c. könyvének befejezésében: <50— A főváros központján. Villamos megálló. 10 perc a központi és nyu­gati pályaudvarhoz. 80 legmodernebben beren­dezett szoba. Augusztus hó elsején megnyílt EDISON-SZÁLLODA Budapest, VII., Hársfa-u. 59. (Király-utca sarkon.) Tnlajdonos : POLLÁK JÓZSEF. Hideg és meleg vízveze­ték. Központi fűtés, villanyvilágítás. Figyel­mes kiszolgálás. Érte­kezés minden modern nyelvben. Szobaárak 3 koronától!

Next

/
Oldalképek
Tartalom