Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-10-01 / 40. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. október I. 40. szám. DÉK F^olitikai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre Fél évre . 10 K. 5 K. — Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 { 20 Nyilttér petitsora 1 korona. R Áldatlan állapot. (fy) Mi vagyunk az egyetlen vármegye, amelynek élére még most sem került főispán. Talán a^t gondolja az államhatalom, bogy megyénkben oly hatalmas tábora van a radikálisoknak, hogy egy főispán sem tudna ép bőrrel megmenekülni a megyeházából ? Sose tessék ettől, kérem, tartani. Itt csak minden görögtűz. Nagy zaj, zenebona az igaz, hogy van, de hát ez még nem jelent semmit, legfőkép hatalmi túlsúlyt nem. Akkora tábora van itt megyénkben, most még szervezetlenül, a 67-eseknek, bogy velük szépen, csendesen el lehet a vármegyét kormányozni, mint ment a múltban is. A b7-esek csak az alkalmat Jesik-várják, hogy egységes, szervezett erővel vonulhassanak tél a helyzet mai urai — a radikálisok ellen, hogy kicsavarjak kezükből azt a zászlót, amelyet nen: a megye közhangulata, nem a megye többsége adott kezükbe, hanem szervezettségük mellett a fejetlenség, amely azonnal megszűnik, mihelyt egy tapintatos, szervező képességgel biró, de emellett erős akaratú férfiú ül a főispáni székbe. A fejetlenséggel egy időben leáldozik a radikálisok csillaga is. Mindezt tudják mindkét oldalon. Azért kívánják egyik oldalon — a 67-esek a főispáni széknek minél előbb való betöltését s azért örülnek a másik oldalon — a radikálisok a főispáni széknek mindegyre húzódó válságán. Amennyit nyernének a 67-esek a főispáni kinevezéssel, anynyit veszítenének a bősz radikáli. sok. A hatalom gazdát cserélne. Most ugyanis kik tartják kezükben a megye gyeplüjét ? A radikálisok. Ok most a megye urai. Minden ug}' történik, a mint ők akarják. Ok a megyei kiskirályok, kik disponálnak, parancsokat osztogatnak, Ítélkeznek elevenek és holtak felett. Az ő barátságukat, kegyüket hajhásszák mindazok, kik a megyében boldogulni akarnak. A radikálisoknak ez a dicsősége azonban csak pünkösdi királyság, amely eloszlik, mint a buborék, ha a 67-esek is követve a radikálisok példáját szervezetet alkotnak, ami okvetlen meglesz az uj főispán kinevezésével. Igen, pünkösdi királyság a radikálisok mai hatalma. De nem is lehet más, mert a ridikálisoknak nincs talajuk vármegyénkben. A józan, keresztény érzelmű zalai népnek nem kell a radikális, szabadkőműves szellemtől áthatott Justhpárt. Ha mindjárt három Justh-párti képviselőt is küldött a zalai nép a parlamentbe, ebből még nem következik a zalai nép lelkesedése a radikális irányzat mellett. Nem pedig azért és ezt nyugodt bátorsággal állítjuk, mert még az a három radikális képviselő sem került volna be a parlamentbe a három néppárti jelölttel szemben a közigazgatás hathatós támogatása nélkül. Ez a közigazgatási támogatás pedig okvetlenül elmaradt volna, ha a választások egy főispán felügyelete és ellenőrzése mellett folytak volna le. Ebben az esetben egy Justh-párti képviselőnk sem lett volna, mint ahogyan előreláthatólag most sem lenne egy esetleges uj választáskor. De nem kell a radikális politikai irányzat megyebeli intelligenciánk túlnyomó többségének sem. Legfölebb egy-két «gentri»-nek, a A B A LATON VIDÉK TARCA.IA. Levél Ausztráliából * Samarai, Brit.-New Guinea 1911/4/13 Kedves "Doktor Ur ! Örömmel vettem becses levelezőlapját, s mondhatom jól esett h kedves megemlékezés. De talán már fel is adta a reményt, hogy valaha választ kap. Becses sorai 1 március 11-én értek ide — mikor éu távol voltam s vissza tértem óta nem ment posta ugy, hogy valószínűleg juniusban fogja megkapni a választ január 9-én irt soraira. Bizouy messze vagyunk egymástól s mi itt alaposan el vagyunk kölönitve az egész világtól. Csak a hat hetenként közlekedő gőzös képezi az egyetlen kapcsot. Folyamodtunk nemrégiben az ausztráliai postaigazgatósághoz gyakoribb pósta szolgálatért. A viszonyaink azonban nagyon érdekesek. Angliának nem kelletttiníc — azaz uj Guinea nem kellett —, Ausztrália azonban nagyon sürgette volt a megtartását. Tehát Anglia átadta mindenestől az egye* Eme rendklvUll érdekes levelet egy hazánkfia küldte Ausztráliából (Pápua orsz.) keszthelyi Ismerősének, kl szíves volt e leveietlapunk rendelkezésére bocsátani. A levél, amelyet f. évi április hó 14-én adctt fel, Junlus közepén érkezett Keszthelyre. Szerk. sült Ausztráliának. Most tehát aunak a fenliatósága alatt, áll, vagyis — jobban mondva, egy fiatal s az önkormányzatban tapasztalatlan, s még mindig kísérletező nemzet — játszik velünk gyaimatosdit 1 Az eredményt képzelheti — chaos ! Ugy-é, látott Doktor ur Gilbert-Sullivan operettet ? (Camic operának nevezik Augliában.) Tehát tessék akármelyiknek a cselekményét. (Mikádo-tól Pinafor-ig) áthelyezni ide, s meg vannak a mi viszonyaink — legalább administrative — de bizony még társadalmilag is. De nem! hisz társadalmunk nincs ! Szétszórva, az egész országban, van egy — vagy 600 főből álló s a világ minden zugából idekerült csőcselék Elvétve itt-ott talál »z ember köztük egy-egy tisztességes embert. Ezek többnyire hittérítők, egy-egy kormányhivatalnok, nélia egy-egy magánvállalkozó. De uiég a hittérítők (magánhittéritők) sem mind jellemes emberek, s a kormányhivatalnokok közt nagyon sok van, akikkel Európában nem szeretnénk kezet fogni. De itt méjg a nyugalomba vonult kalózzal is kell érintkezui. Hisz most már nem kalóz, — tehát — becsületes ember. A női elemről sem lehet nagyobb dicsérettel szólni. Számban nem ütik meg a százat az egész országban s alig van köztük husz (ezek nagyobb része hittérítő) akiket Európában hölgynek neveznénk. Van három telepünk, hol az Ausztráliából jövő s hat, hetenként közlokedő gőzös érint. Port-Moresby, a déli tengerparparton, (a 9. és 10-ik déli szélességi fok között s a 147-iU keleti hosszúsági foktól kissé keletre) Samarai, mely egy kis szigeten fekszik (a 160. 151 ik keleti hosszuságés a 10. és 11-ik déli szélességi fokok köi zött — a középtől kissé délkeletre) és Woodlark szigete (a 163-ik keleti hosszúsági foktól kissé nyugatra, a 9-ik déli szélességi fok mentén). Ezek birnak egyenként 50-70 főből álló állandó fehér lakossággal. Kereskedelmileg a legfontosabb — mondhatni az ország központja — Samatai. De a kormány székhelye Port-Moresby, mert a <maiu land»-en fekszik és a legközelebb van Ausztráliához. Ott érint a gőzös először, onnét jön Samaraiba, s onnét megy Woodlark szigetére. Távíró nem köt össze Ausztráliával, s más közlekedési módszerünk nincs, kivéve a kereskedők és ültetvényesek kis vitorlásai. Mert hát utazni kell, még pedig sokat Bárhol legyen valaki, — postáért, élelmiszerekéit s egyéb szükségesekért — e három központ egyikéhez (mi nagy hiúsággal «township»-uek nevezzük őket) kell jönni. Mikor néhány év előtt a gumi ára emelkedni kezdett s a világ megbolondult gumi ültetvények után, az itteni kormány óriási reklámot csinált Angliában és Ausztráliában. Egy csomó idevaló szédelgő felvett óriási területeket, melyeket soha sem láttak, s Angliában és Ausztráliában társaságokat alakítottak hazug prospektusokkal. Ily módon egy néhány tucat embert s jó csomó tŐKÓt bolondították ide. A részvényesek egy része egészen el fogja veszteni