Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

8. BALATONVIDÉK 1911. julius 16. seggel és pazar humorral adta. Nem ;,ke­vésbbé jó volt még Boríss Bianka, aki já­tékával, hangjával és ügyes táncával egy­aránt megnyerte a közönség tetszését. Nyi­kos Zsigmond igen jó hangú színésznek bizonyult. Végül még csak annyit, hogy a katonazenekar kifogástalan, ha csuk annak arányában a terem volna valamivel na­gyobb. Kedden Molnár Ferenc Testőr-je ke­rült kitűnő előadásra. A vígjáték kissé me­rész önkénnyel vezetett motívumokon épült s az életben bizonyára más befolyású lett volna ; — de ez csak azt bizonyítja, hogy az élet nem olyan szellemes, mint Molnár Ferenc. Az egybegyűlt szépszámú közön­ség ignzán magas szellemi élvezetben ré­szesült. A vendég, Gömöri Vilma, fejedel­mien szép színpadi alakjával olyan partne­rek kiséretéken érvényesült, kis között a legfinyásabb gourmandéria sem talál kifo­gásolni valót. Miklóssy Margit, mint szín­házi mama, elragadóan bájos, természetes humorral játszott s rajta is, mint minden szereplőn meglátszott, hogy ez a mélyen átérzett «szinész-darab» a legintimebb egyé­ni érzéseket hozza a kulisszák mögül a lámpák elé. Nyikos és Kovács versenyre keltek egymással, hogy melyikük legyen rokonszenvesebb előttünk s ez a verseny eldöntetlenül végződött. Egy minden te­kintetben sikerült meleg színházi est em­lékével távozott mindenki a nézőtérről. Szerdán Guthi Soma szatirikus kor­rajza, a Kormánybiztos volt a közönségnek szánva. A szellemes és érdekes darab, amely minden szatirizmusa és komoly tenden­ciája mellett tele van jóizü humorral is — sem nagyszámú, sem hálás pnblikuinot nem tudott a nézőtérre hódítani. Ám mindazért kétségtelenül sikerült volt az előadás. A szereplők Déry, Fábián, Kovács, H. Sár közj', Báthoiy, Vértes és többiek valameny­nyien kitűnően megállották a helyüket, ugy ahogy azt a darab szelleme általában és részben megkívánta. Csütörtökön a Cigányszerelmet, pénteken pedig a Muzsikus leányt ismátelték. Gyomorbajosat, étvágytalanságot és emésztési zavarokat a közkedveit­ségnek örvendő ferencz ^ózsef-ke­serüviz rövioesen megszüntet. Hatása gyors és biztos, minden kellemetlen melléktünet nélkül. Előrehaladott korú egyéneknél már 8 napon át 3 evőkanállal véve maradandó gyógyu­lást eredményez. Ezért becsülik a leghíresebb or­vosok és orvostanárok olyan sokra ezt az ásvánj'os Vizet. Dr. Korányi Frigyes tanár, főrendiházi tag, az orsz. igazságügjn orvostanács elnöke, például kijelentette, hog} r a Ferencz József-keserüviz máj- kis adagban is hatásos. A valódi tFerencz József»-kese­rüviz négy világrészben tiz arany­éremmel lett kitüntetve. Az összes gyógyvizlerakátokból beszerezhető. HÍREK. — Festetics Tassilo herceg. Festetics Tassilo gróf ur ö+iagyméltóságának hercegi rangra valé emeléséről a hivatalos lap hét­fői száma a köv. királyi kéziratot hozta : Személyem körüli minisztériumom ide­iglenes vez"lésóvel megbízott magyar mi­niszterelnököm előterjesztésére tolnai gróf Festetics Tassilo beUő til kos tanácsosom, magyar főudvarmesteremnek, valamint első szülöttségi joggal (örvényes fiutódainak, illetőleg a uéhai Festetics Kristóf állal ala­pi'ott keszthelyi elsőszülöttségi hitbizomány mindenkori haszonéiv-ezőjéiiek, a már birt örökös főrendiházi tagsági jog változatlan fentartása mellett, a mugyar hercegi méltó­ságot a főmélt/iságu cimmel díjmentesen ado­mányozom. Kelt Laii'zban, 1911. évi junius 21-én. Ferencz József s. k , gróf Héderváry Károly s. k. — Személyi hir. Festetics Tassilo her­ceg ur ö föméliósága mult hó 24 én, szom­baton Liinzba utazott, hogy az olt üdülő királynál hercegi rangra emelésééi t köszönő tisztelgést, tegyen. Lainzból hétfőn érkezett vissza keszthelyi palotájába. Csütörtökön meg Budapestre utazott, hogy a főrendi­háznak pénteki ülésén, amelyeu az índem­nitás és a bankszabadalom meghosszabbítá­sáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták, rész tv egyen. —^ Ssküüő- Érzelmeinket nagyon közel érdeklő hirt közlünk kedves olvasóközönségünkkel, amikor hírül adjuk, hogy szeretett főszerkesztőnk, dr. bozzai Bozzav József e hó 4-én esküszik örök hűséget nagy vajdafalvi Marossi Irénkének Marosvásárhelyen. Azt hisszük, hogy az egész város vezető társadalmának érzelmeit tol­mácsoljuk, amikor sok sok boldogsá­got és szerencsét kivánunk az ifjú párnak. Ez a híradásunk minden kü­lön értesítés helyett szolgál. — «Te Deum>-ok A községi elemi iskola hálaadó Te DJuma mult ho 28 án volt a plébánia templomban. Mise után ki­osztották a bizonyítványokat az ajándékok­kal együtt. Ertes'töt az idén nem kaptak a fiuk a városi képviselótestület jóvoltából, amelyet a szükségszerüleg parancsoló taka­rékosságnak szem előtt való tartásával indokolnak. — A főgimnázium Te Deuma Péter Pál napján volt reggel fél 8 Ólakor. a. hálaadó szent misét Berkes Ottó igazgató énekelte. Az offertorium alatt dr. Lakatos Vince főgimn. tanár és Kalmár Béla, a ni. kir. operaház ttigja dujitet énekeltek Coiifitebor tibi Domine . . . kezdettel, ame­lyet a 11 órai misén megismétellek. A du­ett mind a két alkalommal gjonyörködtelő és épületes volt. — Évzáró ünnepély a főgimnáziumban. Az ünnepélyes hálaadó Te Deum utau az ifjúság a főgimnázium udvarára vouult, hogy az évi szokásos évzáró ünnepélyt meghallgassa. A szülők szép számban je­lentek ugyan ">eg ezen az örvendetes és egyúttal tanulságos ünnepélyen, de még sem oly számban, mint a mekkorára a tan­ügy és a neveiés fontos ügyét tekintve, egész joggal lehetett számítani, aminek kü­lönben Be'kes Ottó igazgatói beszámolójá­ban kifejezést is adott. Az ünnepélyt, Ber­kes O'tő igazgató nyitotta meg a tanári kartól övezve Melegen üdvözli a megje­lent. vendégeket., kikuuk szivéből még nem aludt ki a ttuiügy iránt való érdeklődés és szerelet lángja. Majd erőteljes, magvas, ma­gasszárnyalása mellett is könnyen érthető, művészileg kidolgozott beszédet tart.o't az igazi nevelés hármas nlapelvéről, parancsa ról, ami nem más, mini szót fogadni, ernye­A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. FIAMETTA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ 21 — De vau ! Látom, hogy van! És te elfogad azt nékem mondani ! Régi jóbará­tok vagyunk mi, nem szokott titkunk lenni egymás előtt ; s te nem kezdheted el most a zárkózottságot. Mi történt veted Oreglia paletájáb»n ? Máté hátra szegte fejét. Lihegő léleg­zetvételéről látszott, hogy a szenvedély mennyire felkorbácsolódott benne. Vonagló arccal nézett az égbolt kékjére, miközben két nehéz könnycsepp gördült ki a sze­meiből. — Átkozott legyen az a pillanat, ami­kot átléptem azt a küszöböt! Mormogta száraz hangon, miközben a feltörő köny­nyek fojtogatása megérzett szaván. Fiametta részvéttel tekintett a tör­pére : — Máté, Máté; — tehát nem volt cselvetés, amiről az atyám beszólt ; — te a kormányzó zsoldjába szegődtél ! Máté lehunyta szemét és hallgatott. — Talányos ember voltál mindig ©lőttem s most sem haragszom érte, hogy meglepő lépésre ragadtattad magad. Lásd, én megértek minden emberi hibát. Tehát közöttünk akarsz maradni, de az ő szolgá­latában. Jó, tedd meg, szabad voltál min­dig az elhatározásodban, most is az ma­radhatsz. Nem űzlek el érte, ne félj. Az, hogy elpártoltál tőlünk, nagy csapás a ter­veinkre nézve, de én nem fokozom még azzal is, hogy teljesen az ő körmeik közé taszítsalak. Közöttünk maradhatsz, mert azzal, hogy ide jöttél, az érzelmeidre hall­gattál, mert nem biruám elhinni rólad, hogy olyan ostobáknak tarts bennünket, akiket ravasz csellel ki lehessen kémlelni. Amint mondám, itt maradhatsz. Ha elbuk­tál is, azért maradt benned jó, s azt a jót használni akarom benned ; a rossz marad­jon azoké ! Megnyugszol az elhatározásom­ban ? — Oh, madonna, te tökéletes vagy, — de én, — oh, én a démon kataimába estem ! — Most egyre felelj még Máté bará­tom,! — Folytatta Fiametta a gyóntatást. — En jól ismertelek mindig és tudom, hogy téged arannyal megvesztegetni nem lehet ! Mondd tehát, mi volt az a hatalom, amely téged az ő igájukba hajtott! Máté kétségbeesve tekintett Fia­mettára : — Madame, ne . . . ne gyötörj to­vább ! . . . Megölsz a kérdéseiddel ! Fiametta most hosszan a törpe szemei közé tekintett, s e tekintet alatt világosság gyuladt fel gondolatai között s e világos­ság féktelen izgalomba hozta. — Máté, — kiáltott, fel, megragadva a törpe karjait, — te a szivedet vesztet­ted el ! Te szerelmes vagy ! A törpe szeme elé tartotta karját, a melléből görcsös zokogás tört fel, mely, mint a vihar rázta minden idegét, a tér­déi megrogytak és hosszában végigvágta magát a földön. Fiametta részvéttel tekintett végig rajta : — Állj fel Máté, — ne vergődj kín­lódva előttem. Hidd el, hogy én elő'tem a szerelem az a vétked, >•melyért legutol­jára teszek neked szemrehányást. Sőt, — előttem ez még a többi hibáidat is rokon­szenvessé teszi. Máté, öreg barátom, — hát téged is megszállott már ez a divatos kór­ság ! A törpe könnyes szemekkel tekintett a leányra s ez érezte, hogy most haloga­tás nélkül szét kell vágni a titokzatos cso­mót. Ez nemcsak a kíváncsiság, hanem az önvédelem legszigorúbb parancsa is volt, mert Fiamet'a jól ismerte az ellenfelek dé­moni gondolatvilágát; s azt is tudta, hogy Máté sem érez minden kicsinyes csiuy vagy apró elhatározás felett olyan lelkiis­meret furdalást, mint amilyen most min­den vonásán meglátszott. A leány pompásan értett a vizsgáló­bíró szerepéhez. Könnyedén hátradőlt a kőpadon ; Mátét maga elé állította a nap­sütésbe ; gondolatmenete, szavai világosak voltak, tömörek és egyenesen a cél felé sietök. — Máté, — kezdte el beszédét, - ­mielőtt kérdeznélek, elmondom neked, hogy hogyan látom én azt a helyzetet, melybea most a lelked vergődik ! (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom