Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-04-02 / 14. szám

4 BALATONVIDÉK 1911. március 5. óra 15 p-kor. Révfülöpről Balatonboglárra délelőtt 9 óra 30 p.-kor és délután 5 óra 45 perokor. — Az asszony alkotása és lénye a hindu mitológiában a kővetkezőképpen van jellemezve : Az idő kezdetekor teremtette Tvaslói a világot. Mikor mindennel elkészült, az asszonyt akarta megalkotni s ekkor észrevette, hogy már minden anyagot fölhasznált. Hosszú, mély gondolkozás után ugy segitet!. a bajon, hogy elvette a hold gömbölyűségét és a kigyó kullámzását, a fü rezgését és a kúszó növények ölelő simulékonyságát, a liliom karcsúságát és a rózsaszirom bársonyosságát, a szellő könyiiyüségét és a szél ingadozását, a nap sugarát és felhő könnyét, az ősz pillantását és a tigris kegyetlenségét, a nyul félénkségét és az oroszlán bátorságát, a tüz forróságát és a jég dermesztő hidegét, a páva hiúságát és a szarka csacsogását, a vadgalamb bugását és a krokodil sírását, a gyémánt keménységét és a hattyu-pehely puhaságát, a méz édességét és az epe keserűségét Ezekből az elemekből alkotta Tvastói az asszonyt és megajándékozta vele a férfit. Nyolc nap után eljött a férfi és az Isten előtt térdreborulva könyörögni kezdett : — Uram, az a teremtés, akivel megajándékoztál, megkeseríti az életemet. Reggeltől estig binoz csacsogásával, elrabolja az egész időmet és ok nélkül panaszkodik s olyan törékeny jószág, hogy mindig beteg. Az Isten megszánta a férfit és visszavette tőle az asszonyt. De nyolc nap után ismét megjelent a férfi és újra könyörögni kezdett: — Uram, add vissza az asszonyomat., mert mióta elvetted tőlem, az életem üres és rideg. Amig nálam volt, felvidította hajlékomat. Oly kecsesen tánoolt és dala még most is a fülembe oseng. És hogyan simult hozzám, hogyan játszott velem ! Mindig is arra kell gondolnom, milyen hamiskásan mosolygott szemembe. Ó Uram, szánj meg és add vissza életem napsugarát. És Tvastói megszánta a férfit s viszszaküldte bozzá az asszonyt. Alig mult el három nap, a férfi megiut, ott volt nála : — Uram, nem értem egészen a dolgot, — panaszkodott a férfi — de az egy bizonyos, hogy az asszony több keserűséget és boszuságot szerez nekem, mint örömet. Kérlek szépen, jóságos Islen, ments meg tőle, osak még egyszer. Tvastói azonban haragosan rákiáltott. — Pusztulj a szemem elől és menj az utadra, engem pedig többet ne zaklass. — Irgalmas Isten, könyörülj rajtam, ón nem tudok az asszonnyal élni — jajgatott kétségbeesetten a férfi. — Hát nélküle tudsz élni ? — kérdezte Tvastói. S ekkor a férfi bánatosan lehorgasztotta a fejét és kezét tördelve mormogta : — Jaj nekem, százszorosan jaj, én nem tudok sem vele, sem nélküle élűi. — Halászati tilalom. Április elsejével állott be az általános hálás ati tilalom, amely junius 15-ig tart. Ez idő alatt tehát pihennek a hálók. — Hirdetmény. A m. kir. honvéd gyalogságnál és a 2., 6., 9. 09 10, honvédhuszár ezredeknél a folyó évben az eddig is szokásos aug.—szept. havi fegyvergyakorlatokon kívül még május 15 tői junius 11-ig is fognak fegyvergyakorlatok tartatni. A fenti fegyvernemek és ezredek azon nem tényleges állományú legénységének, mely a folyó évben fegyvergyakorlat teljesítésére van kötelezve, megengedtetik, hogy — amennyiben a fegyvergyakorlatot egyik vagy másik fegyvergyakorlati időben óhajtja teljesíteni. — ebbeli kérelmét az illetékes vagy tartózkodási hely honvéd-kiegészitő parancsnokságánál vagy saját ezredparancsnokságánál szóval vagy Írásban, esetleg levelezőlapon — az ezred, sorozási évfolyam és anyakönyvi lapszámnak felemlítése mellett — bejelentse. Amennyiben az őszi fegyvergyakorlatra előirt állomány azt megengedi, a behívások a jelentkezések figyelembe vétele mellett fognak eszközöltetni. Keszthely, 1911. március 27. Szekeres Ödön, jegyző. — UJ magyar bélyegek. A kiuostár uj okmánybélyegeket boosát ki, amelyek nagyobbak lesznek az eddigieknél. Az uj bélyegek papírja nem olyan lesz, mint a mostaniaké, hogy minél nehezebben lehessen hamisítani. A bélyegekhez srükséges uj fajta papirost most gyártják. Az uj bélyegek a nyár folyamán jönnek forgalomba. — A főgimnázium épülete előtt elterülő kis üget a legutóbbi időben köztisztaság tekintetében nagyon sok kívánni valót hagy hátra. Nem ártana benne egy kis nagytakarítás. — Ipartestületi közgyűlés A mai napra vau hirdetve az) Ipartestület közgyűlése. Igazán kíváncsian várjuk a választás eredményét, de azt hisszük, hogy iparosaink nem fognak eltérni a régi szokástól, hogy a választásnál nem személyi és politikai érdekektől engedik magukat vezettetni, hanem mint a múltban, a közérdeket fogják szem előtt tartani. — Kegyeletsértö tolvajok. A helybeli temetőben nap nap után kegyeletsértö kezek dézsmálják meg a sirok virágait. A tolvajokra fokozottabb igyekezettel fog ezentúl vigyázui a temető őrzője, akit a tolvajlásokért felelőssé tenni már osak azért sem lehet, mert a lakása és éjjeli szállása messze van a temetőtől, amire vigyáznia kellene. Ez így lesz mindaddig, mig a temetőben egy kis őrházikót. is fel nem állítanak. — Pályázat. Hertelendy György-féle, a vakok budapesti országos intézeténél üresedésbe jött alapítványi hely betöltesére pályázat hirdettetett. Pályázati kérvények Zalavármegye alispánjához uyujtandók be, felvételi szabályok Keszthelyen a községházáu megtudhatók Szekeres, jegyző. — Hajdú István Érmellóki szö'őtele. pének oltványai az eddig ismert minden szőlőtajuál magasabb szesztartalmu bort adnak, minélfogva gyenge borok javítására minden más bornál alkalmasabbak. Vannak egyes vidékek, ahol a szőlő elpusztulván, azt újra nem telepitik, mivel félnek, hogy savanyu gyenge bort kapnak, mint azelőtt,, az ilyen helyen megbecsülhetetlen a Delaware, mert az ilyen helyen is beérik már októberre egészen s hogy oltatlan is bevált, igen kevésbe kerül s hogy a phi« loxorának ellentál!, bizonyítja az a körülmény, hogy vidékünkön már vau 20—21 éves ültetés belőle s még mindig bőven terem rajta, a visszaesésnek semmi nyoma sincs. A szőlőoltváuyokért tessék Hajdú István szőlőbirtokoshoz fordulni a mai számunkban is megjelent hirdetés figyelembevételével. — Az «Élet* 14. száma gazeag és változatos tartalommal jelent meg. Kiemeljük belőle a színdús és poétikus Vasárnapi levelet Magyar Gáborról, továbbá Havadi Barnabás eredeti elbeszélését ós Vincent Harper a «Kínai kerékpár» o. fordított, novelláját, továbbá Szalay Mátyás és Győkössy Endre költeményeit, Sárándy István teremnek minden egyes tárgya, még a leghitványabb is ezüstből készült. A levegő forróságát a mennyezeti Ő1 lelógó mozgó selyemfüggönyök enyhítették. A terem közepén, oszlopon, — élő — talpig bearanyozott fiú állott, aki díszedényből csillogó színű bort töltött a pohárnokok serlegeibe. Az asztalon az ínyencség valódi csodái voltak felhalmozva. Vaddisznók és pávák egészben megsütve, más oldalt fácánok, hosszú sorban, aranytálakra rakva. Minden fácánnak arany nyakkötője volt, drágakövekkel díszítve, melyek a meghivottak számára ajándéktárgyul szolgáltak. Meghámozott narancsok aranyozva és cukrozva, aranyos sütemények, Perseus, Atalante, Herkules története édességekből kiformálva. Arany és ezüst edények, arany és drágakövekkel díszített kristály üvegek s az asztalt roskadásig megtöltő pálmák és virágok tengere képezték Roan hódolatát, amellyel Fi«metta szépségének áldozott. A leány a fő helyet foglalta. Jobbjára Oreglia került. A kormányzó szemeivel majd elnyelte a leányt. A többi vendégek, látva Oreglia fellángolt szenvedélyét, visszavonultak Fiametta közeléből, néki engedve át a tért, bár az egész lakoma alatt többó-kevésbbé rejtett figyelemmel kisérték kettőjük minden mozdulatát. Oreglia az asztalt díszítő pálmák védelme alatt Fiametta közvetlen közelébe húzódott. — Szép hölgyem, — szólt mosolyogva a leányhoz, — ahogy most elképzelem, a frankhoni lovagok mély gyászt kell, hogy öltöttek, mert eltávoztál a közelükből ! Azt hiszem ugy kell érezni a szivükben, mintba a nap tünt volna el az egükről ! Gyötrelmes lehet örök sötétben élni ! — Koránt se hidd kegyelmes ur, — válaszolt Fiametta ártatlannl arckifejezéssel, — nem bánkódik én utánnam senki ! — Hát egész Frankhon barbárokkal van tele, hogy ott nem imádják a szépet? — Frankhonban nem szeretnek a lovagok imádkozni, pláne ha asszonnyal kerülnek szembe ! — Ezt a szokást, azt hiszem, mi tőlünk spanyoloktól sajátították el, mert mi is azt valljuk, hogy legszívesebben egy szép leánnyal kárhozunk el. Fiametta selymes szempillái alól mélyen a kormányzó szemeibe nézett : — Ez a spanyol jellemvonás tetszik nekem ! Szólt kacér nevetéssel. — Istenemre — kíálltott fel Oreglia* — ideje volt, hogy elhagytad a ködös Parist ; — osak mi értünk ahhoz, hogyan kell okosan élni és téged a sorsod is arra szemelt ki, hogy királyné légy közöttünk! — Gondolod uram, hogy megállnám a helyemet a trónon ? Kérdezte Fiamett a felcsillanó szemeiben oly mohó vággyal, hogy tekintetével csaknem megigézte a kormányzót. Oreglia fenékig ürítette serlegét s ajkával csaknem érintette a leány arcát* amint forró suttogással kérdezte tőle : — Fiametta, mondd, van már kedvesed, akire szerelemmel gondolsz ? Fiametta tágra nyilt szemekkel tekintett Oregliára. — Miért kérdezed ezt uram ? — Mert La kedvesed volna, ez gyötrelmes órákat szerezne nekem ! — Néked uram ? — Ugy érzem, hogy ez a találkozás mindkettőnkre végzetes ! — Bocsáss meg kórlek, ha akaratomon kivül gyűlöletedet vontam magamra ! A. kormányzó türelmetlen mozdulatot tett. — Eh, játszol velem 1 Nem gyűlöletet ; — kárhozatba vesztő vágyakat ébresztettél fbennem ! — Es ez fog gyötrelmes órákat szerezni neked ? ; — Mindaddig, amig e vágyakat ki nem elégíted ! — Uram, a szerelmesekről hallomásból tudom, hogy még a gyötrelemben is gyönyört találnak ! — Fiametta, te még nem voltál szerelmes ? — Nem ! — Ez megnyugtat. Vetélytárssal így hát nem kell számolnom ? — És ha kellene ? — Ez nagyon veszélyes volna az illetőre ! — De uram. te fenyegetsz, amikor • szerelmemért esdened kellene ? Akormányzóösszevonta a szemöldökéti — Ismered a családom nevét ? — Amennyire az egész világon ismerik ! — Tehát tudnod kell azt is, hogy &•