Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-26 / 13. szám

XV. évíolvam Keszthely, 1911. március 25. 13. szám. BALATONVIDEK 1 hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kélünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Hangok a ksszthelyvidéki kisgazdák és kisbérlők köréből. Vége a télnek. Elmúlt mái­József napja is. A föld fagya már hetek óta felengedi. A kisgazda, már megkezdte fáradságos- munkáját, mely nem szűnik meg, míg az ősz vége ki nem fagyasztja ekéjét a földből. Az őszi vetései felett már meg­tartotta szemléjét. Aggódó és szo­rongó szívvel taDasztalta, hogy még a korai vetéseket is megritkitotta a száraz fagy, vagy a mezei pocok. Hát még a késeiek ! A mult évi ál­latbetegség h az ebből folyó zárlat miatt a legtöbb kisgazda és az a sok százra menő uj kezdő kisbérlő, csak későn tudta földjét ugy aliogv elmunkálni. A sok kései vetés mai állapota még inkább kétségbe ejti valameny­nyit, mert a legtöbb későn elmun­kált földön alig látszik 1—2 szál gabona. Sokan már már szívesen kiszán­tanák ; de az a nagy és súlyos kér­dés : <Hol veszek bele tavaszi ma­got ?» megakasztja ekéjét. Hisz még a tavasziak alá meghagyott földbe sem tud elég magot beszerezni! Azt is minő áron ? ! A mult év nagyon mostoha ter­mése, a hosszú állatzárlat alatt fel­etetett téli és tavaszi takarmány­készlet hiánya oly szomorú és két­ségbeejtő helyzetbe hozta kisgazdá­inkat s különösen a sok uj kisbér­löt, amilyenre 80 éves gazdák sem emlékeznek ! S éppen most, amidőn igazán rá van szorulva a segitő kézre, nincs senki, aki — ha egyébben nem is, de legalább a vetőmag-szükséglet beszerzésében — segédkezet nyúj­tana. Ma valóságos liarc folyik a vetőmag megszerzése körül ! Kamatos pénzzel kezében jár a kisbérlő a vetőmag után s örül, ha valahol kaphat. De minő áron ? A zabért fizet 22 koronát q-ért, ugyan­annyit az árpáért ; mert meg kell szerezni s eg} 7es lelketlen számitók kiaknázzák az amúgy is megszorult gazdák kényszerhelyzetét. Korábbi években a gazdasági egyesületek közvetítettek kitűnő mi­nőségű vetőmagokat kedvező fize­tési feltételek mellett ; de ez évben erről a mai napig semmit sem hal­lottunk. Pedig, ha máskor nem is, de most igazán rá volna szorulva az a kisgazda ! Bár jól esett a bőtermésü évek­ben is a gazdakörnek ez a gondos­kodása ; de hogy ma mekkora segít­ség lett volna a közvetítés ? azt ta­lán el sem képzeli, aki nem kisbir­tokos, vagy kin bérlő ! Nem akarunk vádolni senkit, mert az eddigi segitőkéz metrakasz­tásának okait nem ismerjük, de a szomorú valóság nyomasztó hatása alatt kénytelenek vagyunk keserve­inknek hangot adni. Szép a Gazdasági Egyesületnek s a Keszthelyi Gazdakör vezetősé­gének az a buzgósága, hogy időn­kint és belyenkint ismeretterjesztő gazdasági előadásokat tart. Erre is szüksége van a kisgazdának ; de százszor jobban megfelelne intenci­ójának, ha anyagi támogatásra he­lyezné a fősúlyt ! Azt tudjuk, hogy Gazdakörünk H BAUTüNVIHÉK TABCAJA. FIAMETTA. Történelmi regény. Irta. ORBÁN DEZSŐ 8 — Valóban itt az idő. hogy mindent megtudj ! Grarcia de Monialvo volt az a gonosz szellem, aki a gyötrelembe vitt volna ! — Montalvo . .. Montalvo . . . Mintha éreztem volna mindig ! Sohasem biztam benne igazán ; — de mikor olyan ágról szakadtunk látszolt s olyan kitartóan kö­nyörgött, hogy szeressem ! — A szépségednek adhatsz hálát csu­pán, mert ugy gondolom, hogy ><z ejtette hatalmába őt. Különben más eszközökkel, rövidebben célt ért volna nálad ! — Rövidebben ós más eszközökkel ! Miféle célra gondolsz uram ? — Ne hidd, hogy más célja volt ve­led — folyt tta a herceg indulatosan, — minthogy te is szaporítsd az áldozatai so­rát ! Oli a Borgiák mulató házaiban már sok hozzád hasonló leány átkozta a napot, amikor egy Garcia de Montalvohoz hasonló lovag e«del> léseinek engedett ! — Montalvo összeköttetésben állott a Borgiákkal ! Kiáltott fel Fiametta elsáp­padva. — Montalvo nevét, — ha valódi vol­na — már rég érdeme szerint kiszegezhet­ték volna akármelyik akasztófára ! — Montalvo tehát nem valódi neve? — Garci'i de Montalvo valódi neve Cesare de B"igía és erre a névre még év­századok múlva is szörnyűködve emlékszik majd az emberiség ! — Cesare Borgia ! Irgalmas Isten ! Sohsem fogok többé találkozni vele ! — Sőt ellenkezőleg Fiametta, talál­kozni fogsz vele ! Te a Borgiák életében szerepet fogsz játszani ! A bosszúálló vég­zet szerepét, te büntetsz a sok névtelen bűnéit, amit elkövettek és még el fognak követni. Fiamettra rémülten tekintett a her­cegre. — Melletted állok én és az én hatal­mam ! Vakmerő játék lesz ez, minden pil­lanatban euj emberélet forog a kockán. Hozzánk méltó játék ! Elszánt k-landok ! Vakmerő cselvetések ! A sátánokkal való küzdelem \ - És te képesnek hiszel e küzde­lemre ? — Fiametta, te erős vagy, szép és bátor, mint minden francia ! Cesaret meg­hódítottad már, ma még más valakit is meg kell hóditiriod. Oregliát, a kormány­zót, ki Rómában a leghatalmasabb spanyol. Furfangos női "gynak a te szép egeddel karöltve ez csak izgató játék s aztán ki­játszuk az eg> iket a másik ellen ! A Bor­giáknak sok vetélytársuk volt már, akiket könnyen leráztak, — de olyan ellenféllel, mint most egyik se állt még szemben ! — Mikor kezdődik a küzdelem ? — E pillanatban ! Cesare Borgia ma esite banditáival el akart raboltatni téged, hogy Pisába utánna hurcoljanak. Ott fel­ölthette volna háborítatlanul tigris termé­szetét ! — El akartak rabolni engem ? — A Campo di Fiorin álló de Solig csapszék udvarán pihent lovakkal várt már a kocsi, hogy Castelnovoba szállítson té­ged. Castelar, a bandafőnök engedelmes­ségre szorított volna, ha Cesare öle­léseit viszonozni vonakodtál volna ! — A. Borgiák kémei voltak tehát azok, akik tegnap óta házunk körül ta­nyáztak ? — Ok már gyakorlottak az ilyen ka­landokban ! De kisiklottál a kezeik közül, mert az én embereim helyt álltak maguk­ért ! Itt biztouságban vagy ! Már mosi a feladatunk az, hogy Cesaret Rómába csal­juk vissza, hogy Oregliával szembe kerül­hessen ! — Mi lesz a szerepem ? Helyt fogok állani 1 Szólt Fiametta felhevültön. — Azonnal közlöm veled ! A herceg nem folytathatta szavát, mert a terem ajtón halk kopogtatás hal­latszott. Roan ajtót nyitott s Bartolomeo mes­ter lépett lábujhegyeu a terembe. — Uram — szólt suttogva, — vi­gyázz minden szavadra, Dória a palotába lopódzott ! Roan szemeiben a megelégedés tüz® csillant fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom