Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-05 / 10. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. március 5, 10. szám. BA LATONVIDÉ MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat. és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ÁRAK: . 10 K. — f.l Negyedévre B K. — f.| Egyes szám ára Nyilttár petitsora 1 korona. 2 K. 50 t 20 A magyar államvasutak és Keszthely. Amikor egy üzletember versenyezni akar a collegájával, legelső dolga, hogy azénál jobb portékát szerez be és azt, ha lehet olcsóbban adja^ mint a másik. Ez az üzleti élet elemi iskolája, amely hogy régen bevált és jó, semmi sem bizony,tja jobban, minthogy ezt szidják a lekonkurált kereskedők ugy, mint a tü/.es bokrot. Ellenben mit szólnánk ahhoz az élhetetlen kereskedőhöz, aki ugy akarna versenybe lépni, hogy roszszabbat és drágábban árul, mint a régi bevezetett cég. Pedig amely tapasztalat beválik a kisebb ü/.letek menete körül, ugyanaz megállja helyét a nagy állami üzemeknél is. A Magyar Államvasutak balatonparti vonala határozottan a Déli vasúttársaság somogyi vonalával akart versenyre kelni s mint ilyen jórészt a Balatonvidék forgalmának lebonyolítására épült. Üzembeosztása azonban annyirá szerencsétlen, hogy még csak távolról sem közeliti meg a régi társaság kipróbált üzemét. Igy, egy már ismert vállalkozással versenyezni nem lehet, vagy pedig csak a biztos vereség tudatában. Legnagyobb hibája a m. á. v. zalai parti vonalának, hogy reggelre Budapestre érkező indításuk nincs. A legkorábban Budapestre érkező vonat délelőtt 10 óra utáu jut be a keleti pályaudvarra, ez a vonat Tapolcáról indul éjfél után 3 és 4 óra között, ide viszont Keszthelyről csak ugy lehet el viCinálisozni, hogy Tapolcán az utas három óra hosszat kénytelen várakozni. Ez oly nagy kényelmetlenség és akkora késlekedés, hogy, ezt elkerülendő, mindan utas — helyesen — a Déli vasutat használja, amelyen elindulva reggel 7 órakor Budapesten lehetünk. A visszautazásnál hasonlóképen folyik le a mulatság és másfél órai várakozásnál alább senki sem juthat el Budapestről Keszthelyre. Ezek az anomaliák különösen most, a májusi menetrend előtt időszerűek s a város képviselőtestülete nem cselekednék a keszthelyi lakósok kárára, ha a legközelebbi egyik gyűlésén át iratot intézne az államvasutak szombathelyi üzletvezetőségéhez, uj, gyakorlati hasznú menetrend megállapítását kérve, amely legelső sorban a M. A• V. üzeménele javára szolgálna. Mentőkocsi. A keszthelyi önk. tűzoltó egylet legutóbbi közgyűlésén több nagyfontosságú kérdés között egy mentőkocsi beszerzését is napirendre tűzte 9 ebből a célból a város társadalmát közadakozásra szólította fel. Bizonyosak vagyunk, hogy a felszólítás nem hangzott el nyom nélkül s az eredmény nem fog elmaradni. Az ilyen irgalmas adományok volta képen csak akko. látszanak észszerüeknek előttünk, ha egyszer már mi is megfordultunk abban a helyzetben. amikor szükségünk volt az ilyen közintézmények segítségére. A tűzoltókat is az az ember tudja igazán értékelni és szeretni, akinek a házát és vagyonát már egyszer megmentették a pusztulástól. > BAUTQNVH1EK TAHCAJA. FIAM ETTA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ 5 — Talán a kertre néző kis ajtón távozhatnál ? Kérdé Fiametta a törpétől. — Azt hiszem ott is szemmel tartanak bennünket! E'/.eket itt már ismerem, majd csak elkerüljük a figyelmüket ! A/ok ketten most újra elheladtak a bolt előtt s az utca Tiberisie néző vége felé sétáltak s igy hinni lehetett, hogy legalább amig száz lépést megtesznek, hátat fordítanak a bolt, felé. Fiametta megvárta, amig a szomszéd ház elé érnek. — No most ! Súgta Mátéuak. Máté egy araszuyira megnyitotta az ajtót s azon madárkőnnyüséggel kisurrant az utcára Mindez oly hirtelen és zaj nélkül sikerült, hofiy a halk beszélgetés közben lépkedő kémek semmit sem vettek észre. Máté félszemmel feléjük sandított 8 látva azok gyanútlan magatartását, lábujhegyre állva, mint valami üldözött vad, •zaladt az utca ellenkező irányábau. Még egy pillanat és oltünt a legközelebbi sarkou. Fiametta halkan lezárta az ajtót s a •••rudakat helyére rakva elhayyU a boltot. Hálószobája kerevetén végig dőlve csakhamar újra üditő álomba merült, amit szilárd idegzetű teste most leginkább megkivánt s amit mindenkor eléje helyezett az aggodalmas tűnődéseknek. Máté ahogy a szomszéd utcába ért, abba hagyta a futást, bár még mindig elég szaporán lépkedett s az Estouteville-palota felé vette u'ját. A palota kapujába érve, két alabárdos állt eléje, kiknek egyike durván rá kiáltott : — Hej, — te nyomorék, kotródj «1 innét m« ugy sincs alamizsna osztogatás ! — Nem vagyok én olyan nyomorék, mint amilyennek te látsz koma. Felelt Máié ugyauolyan hangon. — Komád a sátán! Tisztulj el az útból, mert mindjárt beléd mártom ezt az alabárdot ! — Nékem a herceg őkegyelmességéhez kell mennem ! — Nem tévesztetted el az ajtót ? Hát magával a pápával nem akarnál beszélgetni ? — Beengedsz, vagy nem engedsz ? Kérdé Máté rendületlenül. — Eredj a pokolba, oda beengednek ! Morogta »z alabárdos félre fordulva. — Már pedig én be fogok menni I — Azt csakugyan szeretném látni! — Még pedig rajtad keresztül I — Rajtam keresztül ! 1 — Ide nézz, jövők is már ! Kiáltott nagyot Máté s egyenesen az alabárdosnak rohant Az nem tudva mire vélni a dolgot, ma^a elé tartotta az alabárdot. Máté azonban, mint valami ruganyos labda, a zsoldos orta előtt a levegőbe ugrott s egy merész ivben átröpült ann»k feje fölött ! — Látod komáin. — kiáltott bukfencet vetve, -- nem vagyok ón oly*n nyomorék, mint amilyennek látszom 1 S azzal szaladni kezdett a tágat udvar felé. Az alabárdos dühösen orditva rohant utánna. Az udvari árkádok eayik ive alól egy óriásnak beillő díszes ruháju lovag lépett elő a zajra. Máté azonnal megismerte benne a herceg várkapitányát, "ki a városnegyedben ép oly köztiszteletnek örvendett, mint a gazdája. Egyenes n feléje szaladt tehát: — Messer Bartolomeo, a kegyelmes úrral kell beszélnem én vagyok Máté, Jean d'Allegre Liliom-utcai ékszerész szolgája ! — Keresztül ugrott a sátánfajzat a fejemen ! Dühösködött az alabárdos. — Máskor tehát bocsásd be őt a földön, — szólt a várnagy a zsoldos felé, — külömben még egyszer a koponyádon vág léket éa >*zon sétál keresztül ! Most elmehété ! Az alabárdos dohogva távozott — A kegyelmes ur a Monté negyedben fekvő nyaralójába ment—fordult Mátéhoz Bartolomeo, — most nem beszélhetsz vele ! — Messze van az a nyaraló inuét ? Tudakolta Máté.