Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-05 / 6. szám

2 BALATONVIDÉK 1911. január 15

. mely bizalom pedig a kereskedőknek épen 0I3' igaz, kívánatos és szükséges érdeke, mint a fogyasztó közönségé. Vagy talán nem ? 406/P. 1910. HIRDETMÉNY. A nagykanizsai kir. törvényszék közhírré teszi, hogy a pécsi kir. közjegyzői kamara az elhunyt Lénárd Ernő volt keszthelyi kir. közjegyző irodája részére helyettesül Takács Jenő dr. tapolcai kir. közjegyzői helyettesi 44/911. sz. határozatából hivatalból kirendelvén, nevezett működését 1911. évi január 24-én megkezdje. A kir. törvényszék Nagykanizsán, 1911. évi január 23-án. Dr. Fischer előadó. Amikor az ember harmadnapra visszatér. Azt hiszem nem lehet sajátságosabb dolog az illetőre nézve, mint, ha valaki meghal. De ez még >emmi ahhoz képest, hogy milyen furcsa bonyodalmak szármáz nának abból, hogyha az a valaki, — mondjuk két-három hét múlva — feltámadna. Micsoda tapasztalatokkal gazdagodnék az emberek között. Mert ugy van az, hogy mihelyt az ember leveszi a szemét a környezetéről, a legtöbeu vakaróznak egyet, lehámük róluk az orosz és előttünk áll a kozák. És menuyi kozák ! Ezt csak akkor látjuk, ha elbucsuzunk, — mint én is tettem, — ós váratlanul három nap múlva visszatérüuk. A három nap alatt nem történik más, minthogy a hajónk árbóca egyszer jobbra billen, azután balra, — azután hazatérünk, megint egyenesen álluuk, — Hzzal a külömbséggel, nogy az ellenségek bői jóbriiáiok, a jó barátok feléből pedig ellenségek lesznek. Azt hiszem mindenkinek, aki emberek közt él, tapasztalatszerzés céljából nem ártana elbúcsúzva eltávozni és váratlanul visszatérni, minden esztendőben legalább egyszer. Megbecsülheteilen tanúságokat, szerezne ez ! Kicsiny kis emberkék, akik hodoltak előttünk, egyszerre sorsirátiy/ó nagyságokká dagadnak. Akik előtt az ember felesége ccsókolom a kezeit nagyságos asszonyom* volt — most ugyanazok öt a távollétemben nemes egyszerűséggel — chát kisanyámnak» — nevezik. Az ember adósságai rohamosan nőnek, ami akkor a legkülönösebb, ha valaki annvira adósság nélkül járkál, mint teszem azt én is. Emberek, akiket soha nem láttam, sirva verik a mellüket a korcSmaaszlalnál ; — «megszökött a nyomorult ennyi meg ennyi forintommal !» Az ember házigazdája, a kis szőke pincér, reggeltől estig a ház előtt sétál, mert hallja, hogy néhány bútordarabot, el akarok adui, a költözködés egyszerűsítése végett. Megállítja a látogatókat a következő szónoklattal : — Óva figj'elmeztetem Önöket, ne vegyenek meg innét semmit, mert, minden, ami ezá HZ emberé volt, az enyém ; százötven forinttal tartozik nekem ; — hát csak azért, mondom ! No és az ember hazaér. A sok adósság egy pillanat alatt elolvad. A verebek Csirípelése megszüuik. Pedig sehol sem fizetek, még sincs adósságom, elfogyik magától, — s ez igy kényelmes, A házigazdának, a kis szőke pincérnek esze ágában sincs, hogy bejöjjön hozzám a százötven forintért, amit, eddig az utcáu kergetett ; — sőt örül, hogy messze elkerülhet a túlsó soron, mert még meg találom köszönni neki, hogy távollétemben vigyázott a házam tájékára, A korcsmai szónokok meglapulnak, mert olyas valami történt, amire igazán nem számítottak. A feleségemből megint «csókolom a kézit nagysága* lett. Szóval helyére fordult a világ. Érdekes, mikor az ember harmadnapra visszatér ! Orbán Dezső. Kazárok és ruthének. A képviselőházban a karácsonyi szünet előtt, Magyarország egy régi rákfenéjéről, h kazárkérdésről volt szó. Jellemző, hogy egy uj»ágiró leleplezései tették újra aktuálissá a kazárokat Az érdeklődés mindössze annyi id^ig tartott, a inig Lengyel Zoltán képviselő elmondta interpellációját. Mert, hisz H magyar képviselőházban az igazán nagy és orvoslásia váró kérdésekre csak pár percuyi idő jut tegetődzés. Az sem, hogy sietségből történt az elmérés. Inkább ne tessék sietni, csak pontos és lelkiismeretes legyen a kiszolgálás. a mit a közönség utóvégre teljes joggal meg is követelhet magának — pénzéért. Ha a pénz megöl vasásánál nem történik sietségből elolvasás, akkor a kiszolgálásnál sem legyen elmérés! Sokszor gondolkodóba esnek az emberek, hogyan tud némely ember oly gyorsan meggazdagodni. Az ilyen és ehhez hasonló esetek azután megnyitják a szemeket, a melyek előtt lehull a fátyol a gyors meggazdagodás titokzatos kérdéséről. Igy minden tisztán látható és megérthető lesz. De ez minden, csak nem egyenes és erkölcsös ut-mód a meggazdagodásra. Mikor ezt az esetet a nagyközönség tudomására hozzuk és figyelmébe ajánljuk, lehetetlen elmulasztanunk, hogy hálás elismerésünket és legmélyebb köszönetünket ne tolmácsoljuk a hivatása magaslatán álló városi hatóságnak, amely dicséretes és kívánatos ellenőrzésével minden szónál szebben és hatásosabban megmutatta, hogy a nagyközönség érdekeinek védelmezője és őre akar és tud is lenni. De egyúttal kérjük is a városi hatóságot, hogy ellenőrzésével ne hagyjon föl, hogy továbbra is legyen a nagyközönség érdekeinek oly éber és szemfüles őre, mint a milyennek a jelen esetben mutatta magát. Akkor bizton hisszük, hogy hasonló esetek a jövőben nem fognak előfordulni, hogy a közönségnek nem lesz többé panasza a rendetlen és lelkiismeretlen kiszolgálás miatt. De azért is kérjük ezen ellenőrzés fentartását. mert meg vagyunk arról győződve, hogy igy helyre fog állni a kereskedő osztály és a nagyközönség között az a jó viszony, a mi bizalomból fakad, a hez ; — szóval egy szamovár ezüst menyezete alatt egész menyországot látott a legényszoba lakója és ezért a menyországért, ugy érezte, hogy örökké fájna a szive. A képzeletében minden meg volt, a mi e menyország földi megtestesitésére szükséges lett volna, vágy, akarat, képzelet, láng, csupán egy hiányzott még, a királynő. Mert ezen a téren válogatott. Akivel csak találkozott, bálon, estélyen, társaságban, mind be próbálta illeszteni a tszamovár alá», ahogy magában a szemlét nevezni szokta. Egyik sem illett oda. Némelyiknek a kék szín tul meleg volt. a hidegebb szürkét vagy zöldet előtérbe helyezte mindenik felett ; — a másik a pongyolát cserélte volna fel lovagló ruhával, — a harmadik az álló lámpa fölött előnyt adott a villanynak, a gaznak, sőt az acetilénnek is. Ilyen formán aztán évről-évre tovább gyúlt ki esténként a szamovár a legénylakáson s évről-évre savanyúbbnak 'etszett a kávéházi fekete kávé Egy este, — télen volt, — enyhe alkonyi levegő sompolygott végig a házak között. Anuyira enyhe, hogy az ai : .öafc álló virágok vágyakozva néztek ki utcára. Bárdi megsajnálta őket ki. ^ . ta az ablakot s beárad

t az eleven 1 Oo a fűtött szobába. Csendes pihékben szállani kezdett a hó, az asztalon pedig égett a szamovár. Ahogy egy hópihe betévedt az ablakon, a szamovár lángja mohón feléje hajolt, egy sercenés és a píhécske eltűnt,. Igy jöttek be egymásután a liópihék az ablakon át és tűntek el az opálszinü lángok között. Ugy látszott, mintha hófehér cipőcskék lennének, amik tündérek lábán befordulnak valami régi, régi kathedralis iromba kapuján, Egy-kettő, egy kettő és sorra tovább valamennyi. Bárdi csodálva szemlélte, hogy menynyire illenek e fehér cipöcskék a tarka lángruhákhoz s a kék-rózsaszin sárga menyországhoz. Tűnődni kezdett. Látott már ilyen fehér cipőket, amint felléptek egy régi templom kapubejáratára ; — persze, hogy látott, — — egy esküvőn ! O is vezetett a karján valakit, akinek szintén fehér cipője volc, mint a többi nyoszolyó leánynak s aki . . . milyen csodálatos . . . most jelenik meg legelőször a legényszoba színesen ragyogó szamovár menyországában — és máris milyen otthonosan mozog, hajlik jobbra, balra, mosolyog és derűs boldogságot áraszt. Bárdi már másnap vonatra ült és ment, messze, más hegj'ek, más bércek kőzé Oda, ahol feltalálni vélte a kis fehér cipók tulajdonosát. Minél jobban közeledett az erdélyi bércek felé, annál erősebben égett lelkében a vág)', hogy egy kis vonakodó «igen» szócska bekezdő preludiumával megvalósítsa a sokszor elálmodott menyországot. A kis erdélyi városban semmi sem változott három esztendő ota, nyugalmas élet honolt a virágos ablakok mögött, amiknek egyikében, mint keretben a drága kép várt reá valaki, egy szép kis leány, fehér cipőben ; — az aki ugy beillett a kék selyem btidoár sarokba, a rózsaszínű pongyola csipkéi közé s a sárga ernyős lámpa sugara alá, — mint a fehér rózsa csokorhoz a szerelmes édes illat, — mint a tavaszi ébredésbe a langyos napsugár, s mint a menyasszony fejére a mirtuszkoszoru. , Az «igen» szócska is elhangzott (vagy el fog hangzani), mert meg volt irva a sors könyvében, hogy igy váljék valóra a képzelet, igy teljesedjenek be a legényálmok és igy kerüljön nyugalomba a —« szamovár.