Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-29 / 5. szám

XV. évfolyam Keszthely, 1911. február 5. 6. szám. I V>liíilv;ii hetilap. MEGJELENIK HE 1 E N K INT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbi­zásokatés reklamációkat a kiadóhi- | Egész évre vatalba kérünk. I Fél évre . Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : 10 K. - f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 f 20 í Dr. MOJZER GYÖRGY. A keszthelyi dalárda történeté­ben uj korszak kezdődik azzal a lé­péssel, bogy a tagok elnökül válasz­tották meg dr. Mojzer Györgyöt, városunk legnépszerűbb orvosát. A dalárdának ez az elhatáro­zása élénk örömet kelt mindenfelé, ahol lelkesedés él a szivekben min­den szép után, mert így újból nyu­gat-európai látókörű kiforrt ízlésű vezető került az egyesület élére. Az örömet fokozza az is, hogy az uj elnök egyénisége is kivül áll min­den pártkörön, s ez, ebben az agyon­politizált sorvadó társadalmi élet­ben nagy jelentőségű. Ez a lépés biztosítékot nyújt az iránt, hogy a dalosegyesület feladatait a legna­gyobb fokban teljesíteni fogja. Egy dalárdának a. mi kisvárosi viszonya­inkban sokféle feladata van. Az első és talán még a művé­szi szempontoknál is fontosabb, a szilárd társadalmi kapocs létesítése, mely a gyakori érintkezéssel a köz­életben valósággal éltető eret helyet­tesíthet, amelyen át az egészséges magyar megértés szétárad a tagok közé. Sohasem volt nagyobb szükség ebből a célból eg} 7 működő testü­letre s ennek élén ismét pártatlan vezetőre, mint most. Fontos és örvendetes az uj el­nökválasztás a dalárda tényleges működésére is. Az emberi jellemvonásokhoz tar­tozik, hogy minden társadalmi egye­sület uj regime alatt a. legrövidebb idők alatt t.zann^'it halad előre, mint rendes időköziikben, ezért az időnkinti elnök változás hatása az illető egyesületre is csak üdvös lehet. Máris hallunk emlegetni uj ter­veket, amik hivatva lesznek a, dalo­sok ügyét városunk közérdekévé tenni. E ter ek '<• 5Z ppon ;jában áll az uj tagok toborzása s az egyesü­let művé-zi modernizálása. Ez utóbbi iránt még nagyobb lelkesedéssel viseltetünk, mint az el­sővel szemben. Modern dalárda, — ez a foga­lom ez idő szerint a. legkevésbbé is­mert hazánkban. A vidéki dalos­egyesületek a megszokott karmester sablonban működnek egyik évről a másikra s csupán a hang verseny mű­soraikat kell egymás mellé belezni, és máris látjuk a szinte hajszálnyi megegyezést. Megvannak a magunk kórus komponálói, ezek látják el a dalárdák műsorszükségletét s mivel legnagyobbrészt taposott utakon jár­nak, a dalos lelkesedést csendes una­lomba fullasztják. Minden tiz esztendőben egyszer kerül el hozzánk egy-egy külföldi dalkör, —mint legutóbb a finn nem­zet dalosai, — ezek azután példát mutatnak nekünk abból, hogyan kell a nagyközönség érdeklődését a da­los jügytf, a művészet ezen mostoha gyermekére fordítani Ezen igazi minták után indulva, a magyar dalárdák ügye i- erősen fellendült az utóbbi időben. Most már például komolyan felmerülhe­tett a szándék, hogy a mintadalár­dák java erőiből egy ötven tagu énekkar létesül s az a nagy olasz világkiállítás alkalmából az idén fa­j vasszal végig hangversenyzi Itáliát 1 és bemutatja a külföldnek a magyar i nemzeti dalosügyet. \ BALATONVII)EK l'AHKAJA. FIAMÉT TA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ 1 I. Az 1492. év julius haváuak egyik dél­előttjén egy mugányos lovag haladt végi^ Bómábun a Tőrre di Nonái>ak nevezett Ti­beris parti erődítés előtt. Aranyszegélyű fekete selyem ujjasat a nagy hőség miatt vállára vei ve viselte s magát teljesen fe­kete lovának kényére engedve, szórakozott arccal léptetett az árnyékban. Büszke alakja már messziről elárulta a parancsoláshoz szokott hatalmas urat s méltóságát, ugy látszott, a vele találkozó polgárok is mind jól ismerték, mert amerre elhaladt, mindenfelé hódolatteljes üdvözlés fogadta. Amikor a folyam partnak ahhoz a ré­széhez ért, aliol IV. Sixtns hatalmas göm­bölyű tornya a bástya sort egy kiugróban berekeszte'te, — jobbra fordult s egy mel­.lék utcába tért, mely a San Agostino tem­plom felé vezetett. Az utcát történetünk idejében «Arany liliom» utcának nevezték s házsoraiban a Rómában élő idegen kereskedők ütötték fel badaraikat. Aüg haladt lovagunk pár lépést előre az utcában, élénk érdeklődés váltotta fel arcán az előbbi közönyt. • Pár száz lépésié tőle, az egyik ala­csony boltsjtóból egy fiatal, ruganyos jnoz dulatu lovag lépett, ki s az ajtó melté kö­tő' t, — láthatólag hosszú útra folmálhá­zott — drága paripára ké«zült felugrani. A neme*vérű ló horkolva szegült el­len a kisérletnok, ami a fiatal lovagot lát­hatólag dűlne ingerelt". A közeledő lovas arcára a legfásul­tabb közönyt et őltetve, feszült figyelemmel kisérte a másik minden mozdulatát. Végre a fiatal levente nyeregbe pat­tant s az ágaskodó mén zabláját megrántva, belevágta sarkantyúját a mén vékonyába. E pillanatban mindaketten élesen egy­más szemébe tekintettek. A fiatalabbik egy kézmozdulattal elárulta, hogy ráismert a vele szembe jövőre, festőién tökéletes arc­vonásain mély zavar tükröződött; — már­már a balettjéhez nyúlt, hogy átellenesét üdvözölje, de az hirtelen elnézett a feje fölött s mintha a szemközti házak tetópár­kánya mindennél jobban érdekelte volna, szórakozottan haladt tovább az utján. — Lám, lám,! — mormogta eközben magában. — Vájjon mit keres ő kelme erre felé ? S félszemmel jól megfigyelte az ajtót, amelyen a lovag kilépett. — Épen olyan világot élünk, amikor tanácsos figye­lemmel kisérni ellenfeleink minden mozdu­latát. A fiatal lovas tétován indult a folyó part felé. Az idősebbik mosolyogva jegyezte meg magában : — Nagy baj az, ha tulravasz a róka í Ha nem is tekintek hátra, ahogy a lova csetlik-botlik, érzem, hogy minden lépésre hátrafordul a fickó a nyergében, hogy en­gem megfigyeljen, vájjon nem ismertem-e fel ! Ha nyugodtan tovább lialwd, azt kel­lett volna hinnem, hogy valami mente gombot vásárolt az imént, de, mert ilyen nyugtaim, hát majd a végére járok a do­lognak s megtudom, hogy mi ennek az oka ! A fiatal lovag az utca túlsó sarkánál megállította a lovát s összevont szemöl­dökkel figyelte a másiiv minden mozdulatát. — Ahá, — jegyezte meg amaz — a patkó nem csattog a kövezeten, a farkas­kölyök tehát megállt a sarkon, hogy még egyszer utánnam tekintsen ; — azt hiszem itt az ideje, hogy csendesen beforduljunk egy másik sikátorba. — S azonnal követte is elhatározását. A fiatal levente arcáról eltűnt a szo­rongás amint látta, liogy a másik a mel­lék utcába tért, egy pillanatig még várt, azután megsarkantyúzva lovát, elvágtatott a Piazza del Popoló vámházai felé. Néhány pillanat múlva a másik lovag ismét megjelent az Aranyliliom utcában s végig tekintett a néptelen házfalak során. — Most pedig tekintsük meg közelebb­ről azt a kis ajtót, amely mögött a nyug­talanság oka rejtőzik ! Szólt, csendes ne­vetéssel s az előbbi találkozás helyére lo­vagolt. Az ajtó, — amelyből az ifjú kilépett,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom