Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-22 / 4. szám

2 1911. január 22. Ha volt bennem nemes ambíció, most teljesíthetem és teljesíteni is fogom olyan mértékben, ahogy az erőmtől kitelik. Kedves elvbarátaimat szívből üdvözölve, Isten kegyelmébe ajánlom szent ügyünket. A viszontlátásra hetenként, lapunk hasábjain. Orbán Dezső a „Balatonvidék" felelős szerkesztője. ! Lénárd Ernö. S I 9 Országszerte megdöbbenést keltett az a végzetes katasztrófa, amely egy szerencsétlen őrült kezétől érte a vái'osunkban köztiszteletben álló Lénárd családot. A végzetes boszura exaltált ember fegyvere a mult hét hétfőjén este egy energikus, széles látókörű, vezető szerepet jogosan viselő, életet oltott ki. A veszteség, amely a városunkat érte, abban a mély megilletődésben és megdöbbenésben nyilvánult meg, mellyel az egész város résztvevő szivyel kereste fel az elhunyt ravatalát. Ártatlanul, ok nélkül a véletlen sújtó erejével pusztult el a legborzalmasabb ha lállal városunk nagy halottja, kegyetlen sorssal, amit nem enyhíthet sem a részvét, sem a kegyelet, csak az Isten rendelésében való megnyugvás. A sors csak az erőseket látogatja meg s a mélyen sújtott család merítsen erőt e megnyugvásból. Amikor a kegyelet szent nevében mély részvéttel hajlunk meg a sújtottak előtt, irgalommal szivünkben, forduljunk afelé a bűnös ember felé is, aki a sors kezének végzetes eszköze volt. Nag}

7ot, megbocsájthatatlant vétkezett, de igazságot szolgáltatott érte. Legyen nekik könnyű a föld ! A közigazgatási tisztviselők magasabb képesítése. A közoktatásügyi minisztérium lankadatlan írunkásságu államtitkárának, Balogh Jenő dívnak kezdeményezésére a magyar jogászvilág kiválóságainak részvételével a jogi oktatás égetően sürgős reformkérdéseinek megbeszélésére f. hó 2—5-ik napjain megtartót,i, szaktanácskozmányok folyománya lesz a közigazgatási tisztviselők ma- j gasabb kiképeztetése tárgyában legközelebb I megjelenő terve'/.et. mely évtizedek folyaI mán előállott visszás és hazánk előretörő kulinrája mellett immár tarthatatlanná vált helyzeten hivatott a legkirívóbb hiányokat pótolni. A megvalósítandó reform a magyar jogi oktatásnak teljes átalakítását már be | nem várhatta. Ugyanis állandó panasz a jogakadémiák teljes pangása, az egyetemek túlzsúfoltsága, az érvényben levő tanulmányi rendnek ki nem elégitö volta, minek következménye, hogy a jogi karok hallgatóinak 80°/

0-a feléje se néz az előadásoknak és ennek dacára a jogi fakultások évenkint száz számra adják az államinvatalokra a képe-iitést, A komoly jellegüket mindinkábbelvesztő államtudományi államvizsgák, melyek főiskolai előadást soha nem hallgatott, csupán beiratkozott hal'gatók egész tömegének képesítést adnak, megnyitják az utat a közigazgatás minden ágazatába. S miből áll ez a képesítő vizsga ? Közjogi, történelmi és nemzetgazdasági ismeretekről tesz — ha e vizsgáitttok mai jellege mellett egyáltalán tesz — tanúságot az a főiskolai hallgató, aki már a következő évben. mint. közigazgatási tisztviselő, teljesen önálló hatáskörben, saját. belátása szerint hivatott, kezében a büntető törvénykönyvekkel őrködni a népesség testi, vagyoni i erkölcsi épsége felelt és ugyancsak eljárásokat foganatosítani a magánjog széles mezeién, magánjogi jogszabályaink előzetes ismerete nélkül. S mily visszatetszést szül ez az állapot ma már, mikor a közigazgatás hatalmasan kifejlődött szervezete a népesség oly sokoldalú igényeinek kielégítését látja el, mely a közreműködni hivatott tisztviselőktől tételes törvényeink iránt teljes tájékozottságot kíván meg. Hiszen a kinevezett közigazgatási tisztviselő rögtön önálló hatáskörbe jut s szembe találja magár, a mindennapi életviszonyokkal, melyek a vonatkozó jogtótelek helyes és gyors alkalmazását követelik. Igen, de hogyan tegye ezt jól, alaposan, — mert különben intézkedésével csak a falső hatóság munkáját szaporítja — a jogérzet hiányában, a jogszabályok kellő át,értése nélkül? Mert ezt hz egyetemen, még ha előadásra járt is, a mai tanulmányi rend mellett el nem saját it hatja. Ez a rendszer tehát tarthatatlanná vált. A közigazgatás egész vonalán, usiy a városin, mint a megyein, napról-napra jobban éreztette visszahatását, jogi oktatásunknak évtizedekkel ezelőtt megalkotott, de mai közállapotaink mellet,t elavult rendszere s ma uiég fokozódik az elégületlenség, midőn az uj törvények egész sora rendezi a közigazgatástlak mindinkább kiszélesedő mezejét. A büntetőjog terén az Ítéletek fölfüggesztése, a fiatalkorú büuösök valláserkölcsi nevelésére vonatkozó különös rendelkezések és számos novelláris ujitás, — a magánjog terén a gyámügyi, gondnoksági, stb. intézkedések egész sora vonja szabályozás alá érdekeinket. A jelenlegi közoktatásügyi kormány érdeme, hogy nem várja be, mig a mai jogi oktatási rendszer teljes csődje beáll, hanem az általános reform mesgyéjén haladó í észleges hézagpótló intézkedéseivel rendezett állapotot és kulturát teremt. Az egész jotíászvilág örömmel üdvözli azt. a novelláris rendelkezést, amely a közigazgatási tisztviselők magasabb képesítését szabja meg. Ezt, eléri az által, hogy ugy az egyetemeken, mint r jogakadémiákon az I. és II. évfolyamban megtartott alapvizsgák mellett — melyek eddig történeti, közjogi és nemzetgazdasági tanulmányokból állottak, — a III. évfolyamban egy uj alapvizsgát rendszeresít a magánjog- és a büntetőjogból, melyeknek tételes intézkedéseit eddig csak a bírák és ügyvedek tetiék tanulmányaik lárgyává. Ha e reform inegvaség is talpra áll. Bulija a milliók nagj

r sóhaját s utána a kitörő életöröm rivalgását. Felemeli szent két kezét : — Az egyszer könyörült ! . , . Jók maradjatok ! Ám ugyan hiába reménykedik. A halálihlette szeretet egyetlen perce után az élettel a gyűlölet lesz ismét úrrá e földön. A hét főbűn ágaskodik megint. A gyilkos felveszi tőrét .... El az emberiség ! El, vagyis öl tovább. A szent aggastyánnak búval borul az arca. Szól Sylvester pápa ! — Emberek vagytok: javíthatatlanok. Es mindörökre bűnben születtek újra ! A SZEGÉNYEK FAZEKA. (1273.) Egyszerű franciskánus konylia ; nyitott ajtaján át a kolostor viruló kertjére látni. Az Istenben boldogult assisi próféta rózsái nyílnak ott, kz ő pacsirtái szántanak a légben és seregestől az ő szegényei várakoznak a küszöbön alamizsnára. Hamar ti barátok, készüljetek a főzéssel . Van sürgés-forgás, ám ki a testvérek közt a legszorgalmatosabb ? Kopot' alak, cselédnél rongyosabb : ö hozza a vizet, ő rakja a tüzet . . . Pedig tán mégse a legutolsó. A hogy a tűzhely előtt térdel s a hamut takarítja, tar feje körül mintha máris aureola dicsfénye derengne. ... A testvérek hódoló tekintetében olvassátok a nevét : a rend generálisa ő, a mennyei tudásu Doctor Seraphicus. Szent Bonaventura, . . . Sürgősen tekint fel : — Isteu koldusait ne várakoztassátok ! 0 maga már a lábasok után nyu'. Ép a szegények fazekát k-s'ül tisztogatni, midőn hátul ott kürt harsan a rózsák felől. Fényes menet jelenik meg a konyha ajtaja előtt Riad a koldussereg ; — szent atyám, püspökök, kardinálisok, páncélos római bárók ezek ! Pápai hírnök hoz elől arany vánkost, tizenhatbojtos bíbornoki kalap piroslik rajta . . Megállnak. Hangzik a szó : — Bonaventura testvér ! 0 Szentsége X. Gergely nevében. . . Bonaventura, itt a bíbornoki kalap... Ám meg se fordul a Doctor Seraphicus. Csak félvállról pillant hátra. — Oda u rózabokorra akasszátok, 1szól nyugodtan, — koldusaim várnak, előbb a szegények fazekát törlöm ki. . . AZ ÁRMÁNYOS TROUBADOUR. (1277.) Sz-lid poéta te, Guillaume de Lorris, rózsatintába mártottad a pennád, mikor a • Román de la Rose»-t, «A rózsa románcát» elkezdted ! Ám szíven szúrt az élet tövise s kihulló kalamusodat más vette fel, hogy művedet befejezze. Egy cinikus párisi lator, a sánta Jehan Slopinel g ö ecetet öntött a • te rózsás kalamárisodba. Keserű gunyecetet. Ebbe a tintába mártotta ő a tollat s irta gonoszul röhögve : «asszonyok, ti, megmondom, mik vagytok, — mind a háuyan nagy ledérek vagytok . . .» Csufszáju, ildomtalan lator ! Méltatlankodva lázad erre Párisnak asszonymindensége. Százával fecsegnek a szépek, aztán virgácscsal kézben seieggé tömörülnek a fehérnépek. Jönnek már, ellepik a tért s fenyegetően kiáltanak fel a Jehan ur padlásszobája felé : «Jössz-e le mindjárt elénk, te piszkolódó ? !» Jehan ur a tetőkre menekülne, ám húzzák már lo a garádicson a lábánál fogva. «Ide, nyegle, ide, te kaján, az asszonyok törvénye elé !» Fenyegető virgácsok : «Mit mondtál ? mi és ledérek ? . . . . Halálra vesszőzünk ezért ? Egy-kettő ...» Száz kés emelkedik, megragadják s ronggyá tépve húzzák le zekéjéjét. Csupasz háttal görnyed már s jajongva könyörög : — Legyen, üssetek. Csak egyet kérek . . . — Beszélj ! Clopinel sunyin néz fel az ezer virgácsra. Hogy agyai kodnak a szépek, vetélkedve hogy készülődnek ! Mindenik első akar lenni a vesszővel. Látja ezt Jean ur és S7Ó1 ármányosan : — Könyörgök : aki köztetek a legnagyobb ledér, legalább az kezdje. Az emeljen rám először kezet . . . Nos ? Mozgalom, huzódozás. Egyik se vállalja. Tünúek a virgácsok, tűnik a fehérnép. Jehan ur magára marad a piacon. És röhög. A SZÉP FÜRTÖS NŐ. (1587. febr. 18.) Havas téli reggel, nagy jégcsapok lógnak Fotheringay várának bástyáiról. Az udvaron tömérdek nép ; fáznak, dideregnek, de nemcsak a fagytól. Az ágaskodók az ónkarikás gótb ablakra mereduek ós súgják : «Jöunek már . . . hozzák a lovagterembe ! Ott látszik az emelvény, rajta a